Kérlek mesélj magadról pár mondatban. Mondd el mit kell rólad tudni, és hogy kötődsz az irodalomhoz. 

Amióta ismerem a betűket, olvasok, ez az egyetlen dolog, amit nem tudok megunni, így a pályaválasztásom sem volt kérdéses emiatt. Első generációs értelmiségi vagyok, a családban senki nem próbált meg lebeszélni a bölcsészpályáról,

talán furcsállták, de nem volt ellenvetésük.

Magyar és komparatisztika szakokon végeztem a Szegedi Egyetemen, doktorandusz is voltam itt 3 évig, és már egyetemistaként elkezdtem kritikákat írni. Ez azóta is, most már több mint húsz éve tart, elsősorban a kortárs magyar próza alakulását figyelem, és igyekszem lépést tartani és sorra elolvasni az újdonságokat, több-kevesebb sikerrel. Jelenleg a Könyves Magazin szerkesztője vagyok és most már csak egy nagyon kis részben, de azért mégis, magyartanár egy gimnáziumban.

Magyar vagy nemzetközi viszonylatban mondj egy olyan első prózakötetet, amely számodra fontos vagy amit meghatározónak tartasz. Pár mondatban foglald össze, miért különleges ez a mű, és szerinted miben rejlik az első könyv varázsa?

A debütkötetekről gyakran mondják, hogy gyengébbek, kiforratlanabbak és ez, mint ahogy a legtöbb közhely, igaz is. Itt a kivételek az érdekesek, mert mindig vannak, akik már elsőre nagyot dobnak. Lehetne emlegetni nagyon sok ilyen könyvet, például a Zabhegyezőt, a Ne bántsátok a feketerigót vagy akár Mary Shelley Frankenstein című kötetét, de szerintem McCarthy Gyümölcskertésze, Agota Kristóf A nagy füzete vagy Arundhati Roy Az apró dolgok istene című könyve, amikről úgy tudom, hogy debütkötetek – mind nagyon erős pályakezdések.

Mivel a rengeteg könyv közül nem tudok kiemelni egyet, azt mondom, ami a legfrissebb. Pár napja fejeztem be Layla Martínez Szú című első regényét, ami olyan eredeti módon mesél a közelmúlt évtizedeinek Spanyolországáról, hogy egy ültő helyben el kellett olvasnom. A kötet nem tökéletes, de a történet és a perspektíva is egyedi: ártó szellemek, egy befalazott férj, gyerekrablás, gyilkosság, valamint négy bosszúra kész nő is szerepel benne,

és mindennek helyet ad egy kísérteties ház, tele a múlt sötét árnyaival és végtelen gyűlölettel.

Tizedik alkalommal adjuk át a Margó-díjat, milyennek ismerted meg? Mennyire figyelted a korábbi döntéseket? 

Figyelemmel követem már a legelejétől fogva, a tavalyi előzsűrizésben már részt is vettem, de nem csak ezért gondolom nívós díjnak. Már az induláskor iszonyú jól talált be, Totth Benedek Holtversenye szerintem egy nagyon jó könyv, nem tud felette eljárni az idő, és ezzel a kezdéssel ma is lehet büszkélkedni. Úgy gondolom, hogy a díjjal azóta sem lőttek mellé, 9 olyan győztes van a listán, akik közül senki nem tűnt el a süllyesztőben. Szöllősi Mátyás, Milbacher Róbert, Vonnák Diána és a többiek is a kortárs irodalmi színtér fontos szereplői maradtak.