Ivánovics Beatrix - konyvesmagazin.hu

Ivánovics Beatrix: A feladat komplexitása az, ami magával ragad

Idén már tizedik alkalommal kapja meg egy első prózakötetes szerző a legjobbnak járó Margó-díjat. Ahogy mindig, ezúttal is interjúsorozatban mutatjuk be a rövidlistára került jelölteket. Negyedikként Ivánovics Beatrix mesél alkotói szikráról, kételyekről és a regényével álmodó olvasókról.

ki | 2024. szeptember 27. |

A 2024-as Margó-díj felhívásra 52 érvényes pályázat érkezett. Ezek közül a Bakó Sára, Codău Annamária, Dobos Barna, Kolozsi Orsolya és Zsembery Borbála alkotta szakmai előzsűri választotta ki a legjobb tíz kötetet. A győztest 2024. október 10-én hirdetik ki a Margó Irodalmi Fesztiválon. Addig is megismerkedhettek a rövidlistára került szerzőkkel, akik közül most Kovács Dominik és Kovács Viktor válaszait olvashatjátok. (Az első, Gubis Évával készült interjút itt találjátok, a másodikat Marton Krisztiánnal itt, a harmadikat Kovács Dominikkal és Viktorral itt.)

Ivánovics Beatrix
Suttognak a Nornák, felőrlődik a föld
Napkút, 2024, 242 oldal
-

Mi volt a legfontosabb tapasztalat az első kötetig vezető alkotói folyamatban?

Rengeteg tapasztalatot adott, nehéz kiemelni egyetlen legfontosabbat. Személyes szinten talán azt volt a legnagyszerűbb megtapasztalni, mennyire otthon érzem magam a folyamatban. Kezdetektől az irodalom, az írás vonzott, de nagyon korán más irányt vett az életem. Bármivel foglalkoztam, mindig megpróbáltam a maximumot nyújtani, de még ha szerettem is, amit csinálok, egy részem folyton kívül maradt, folyton az órát leste. A regény írása közben jöttem rá, hogy a feladat nagysága és komplexitása az, ami igazán magával ragad, hogy pont egy efféle kihívás tud leginkább motiválni.

Mi volt az a szikra, ami beindította az alkotói munkát? Mi adta a kötet alapötletét? 

Akkoriban főként ezek a kérdések foglalkoztattak. A barátságok, alkotói közösségek jelentősége, és hogy mi minden vezethetett a széthullásukhoz. De szikra is volt, Bartis Attila A nyugalom című regénye. A korszaknak, amiben az játszódik, valahogy íze volt. Nem azt mondom, hogy jó íze, de mégiscsak volt valamilyen, valódibb, mint az a steril-virtuális ízorgia, ami mostanság körülvesz. Valami még a kétezres évekre is juthatott belőle, mert Bartis könyve élénken felidézte bennem az akkori hangulatot. És a veszteségérzetet. 

Ebből a pillanatnyi indulatból született a regény első szövegtöredéke, Brigi részeg monológja.

Kinek a véleményére adtál a leginkább írás közben, kinek mutattad meg először a kész kötetet? 

Először mindig a férjemnek mutatom meg a szövegeimet. Amíg a regényen dolgoztam, szokássá vált, hogy esténként felolvasom neki az aznap megírt részletet. Aztán vég nélkül monologizálok a kételyeimről, ötleteimről, megoldandó problémákról, ő pedig megadóan tűri, hogy mindent rázúdítsak. Nem irodalmár, de az olvasói reakciói és észrevételei végig nagyon hasznosak voltak. A kész kéziratot később megmutattam néhány közeli barátomnak, tőlük is kaptam értékes észrevételeket. És természetesen Szűcs Anna Emíliának, a Napkút Kiadó szerkesztőjének a véleményére adtam leginkább. Ő rögtön bizalmat szavazott a szövegnek, nagyon sokat jelentett a támogatása.

Mi volt az a pont a könyv megírása közben, amin nehéz volt átlendülni, amihez igazán fontos volt, hogy higgyenek magukban és a kötetben?

A legnehezebb időszak a kézirat befejezése után kezdődött, közel két évig tartott, mire kiadót találtam. Hiábavaló várakozással teltek a hónapok. Az elutasítás mellé nem érkezett érdemi indoklás,

a kezdetben segítő hangvételű párbeszédek magyarázat nélkül megszakadtak,

kudarc kudarc után, szinte láthatatlannak éreztem magamat. Próbáltam kihozni a helyzetből, amit lehet: félúton, egy év pihentetés után átdolgoztam itt-ott a kéziratot, határozottan jót tett neki, a végső verzió is lényegében ez maradt. Mégsem tudnám azt mondani, hogy az önmagamba vetett hit segített át ezen az időszakon. Inkább csak megpróbáltam együtt élni a kételyekkel, valahogy elnézni mellettük.

Mit vártál az első könyvedtől?

Úgy tekintettem erre a könyvre, mint első lépésre azon az úton, amin a továbbiakban haladni szeretnék. Leginkább azt vártam tőle, hogy elindulhassak. Ezen kívül természetesen bíztam benne, hogy megtalálja majd azokat az olvasókat, akik értik és értékelik.

Ha tehetnéd, mit változtatnál a könyvön? 

Egyelőre semmit.

Mi volt a legfurcsább, legemlékezetesebb olvasói reakció a kötet kapcsán? 

Egyik olvasóm többször elismételte, hogy nagyon szeretné személyesen is megismerni Mirát, a regény egyik szereplőjét. Hogy legalább egy fényképet mutassak róla.

Mintha nehezen hitte volna el, hogy kitalált személyről van szó.

Mások arról számoltak be, hogy a regénnyel álmodtak. Magával a történettel, bizonyos felvetett gondolatokkal, helyzetekkel. Olyan is volt, aki álmában beszélgetett az egyik szereplővel. Speciel pont Mirával. Szóval végül is van olyan ember, aki már látta őt

Mi volt az első regény, amit valaha elolvastál? Milyen emlékeid vannak róla? 

Erről sajnos nincsenek megbízható emlékeim. Iskolás korom előtt tanultam meg olvasni, úgyhogy csak homályos benyomásaim vannak, a Gulliver utazásairól például. Ami már tiszta emlékképként megmaradt, az valamelyik Jack London-könyv. A vadon szava vagy a Fehér Agyar, úgy 7-8 éves lehettem. A ködös-hűvös útra emlékszem az esztergomi könyvtár felé menet, és hogy

ez a ködös-hűvös, mégis otthonos hangulat a könyvélményt is áthatotta.

A kiszolgáltatottság érzésére emlékszem még, hogy ezzel együtt tudtam rezdülni. Nem az állatok kiszolgáltatottságával, hanem a kiszolgáltatottság tényével.

Hány évesen írtad meg az első olyan szöveget, amit már úgy mutattál meg másnak, hogy irodalomnak tartottad? 

Az első, kéziratos formában fennmaradt versemet hétéves korom körül írtam. Minden bizonnyal megmutattam másoknak is. „Ó, te kedves Márta / a kutyád lába sánta. / Oly gyönyörű vagy, / a fiad kishadnagy.” Szerencsére nem jutott eszembe irodalomnak nevezni.

Mi a kedvenc debütáló köteted, és miért?

Az elmúlt évekből Böszörményi Márton Meixner Józsefné apoteózisa volt kiugró élmény. Egy ilyen jellegű szövegnél szerintem különösen nehéz jól belőni az arányokat.

Rejtélyesnek lenni úgy, hogy ne hasson rejtélyeskedésnek,

úgy illeszteni egymáshoz összefüggéstelen furcsaságok tömegét, hogy ne tűnjön öncélú, hatásvadász egymásra dobálásnak. Itt az agyamentségek mögött végig ott bizsergett valamiféle láthatatlan rendezőelv. Nem úgy olvastam tehát, mintha ablak lenne az őrület világára, hanem mintha épp most rántaná le a leplet a sajátunkról.

A jövőt azok teremtik meg, akik hisznek magukban és az ötleteikben. Higgy magadban és légy a saját történeted hőse! Az Erste már hisz benned. Margó-díj az Erste támogatásával.

Támogatott tartalom.

Olvass minket e-mailben is!

  • Könyves hetilap a postaládádban
  • Kézzel válogatott tartalmak
  • A legérdekesebb, legfontosabb könyves anyagok egy helyen
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

Kapcsolódó cikkek
...

Kovács Dominik és Viktor: Megnőtt bennünk a mesélőkedv

Idén tizedik alkalommal kapja meg egy első prózakötetes szerző a legjobbnak járó Margó-díjat. Interjúsorozatban mutatjuk be a rövidlistára került jelölteket, harmadikként Kovács Dominik és Kovács Viktor mesél első regényük keletkezéséről, kétségekről és krumpligombócról.

...

Marton Krisztián: Az olvasó magát keresi a történetekben

Idén tizedik alkalommal kapja meg egy első prózakötetes szerző a legjobbnak járó Margó-díjat. Interjúsorozatban mutatjuk be a rövidlistára került jelölteket, másodikként Marton Krisztián mesél alkotásról, szikráról, kétségekről. 

...

Gubis Éva: Élőben viccesebb vagyok

Idén tizedik alkalommal kapja meg egy első prózakötetes szerző a legjobbnak járó Margó-díjat. Interjúsorozatban mutatjuk be a rövidlistára került jelölteket, elsőként Gubis Éva mesél az alkotói folyamatról és a visszajelzésekről.

Kiemeltek
...

„A senki földjén szeretek a legjobban mozogni” – 20 éves az egyik leghíresebb disztópia, a Ne engedj el...

A szerző a több mint egy évtizedig készülő mű keletkezésének történetéről mesélt: a nagy elakadásokról, a “heuréka”-pillanatról és a címadásról árult el részleteket. 

...

Mohácsi Balázs: A szakmánk szerint kényszerolvasók vagyunk (Podcast)

Bertók Lászlótól a művek értelmezéséig: podcastsorozatunkban Ott Anna Mohácsi Balázst kérdezte.

...

Litkai Gergely podcastjának könyvajánlója: 2 könyv a fák erejéről

Ezeket olvasd, ha többet megtudnál a fákról.

Nádasdy Ádám: A melegeknél fontosabb problémái is vannak Magyarországnak

Nádasdy Ádám: A melegeknél fontosabb problémái is vannak Magyarországnak

Nádasdy Ádám mesélt nekünk angliai élményeiről, a Covid-időszakról, de szó esett politikáról is.

Szerzőink

Chilembu Krisztina
Chilembu Krisztina

„A senki földjén szeretek a legjobban mozogni” – 20 éves az egyik leghíresebb disztópia, a Ne engedj el...

Tasi Annabella
Tasi Annabella

Závada Péter: A kiabálást ki lehet nőni, de a lírát nem

Olvass!
...

„Képtelenség feloldódnom másutt, / csak az érintésben” – részlet Kustos Júlia verseskötetéből

Megjelent a Tehetetlen bálványok.

...

Egy nőstény bálna szemében ősi igazságok rejlenek - Olvass bele Christoph Ransmayr lírai kötetébe!

Egy csapat elindul a tengeren, hogy meglessék az alvó bálnákat. Viszont egy játékos bálnaborjúra és bölcs anyjára bukkanak, akinek egyetlen pillantása is elég, hogy mindent megváltoztasson. 

...

Mihez kezd egy fiatal nő, ha megtudják róla, hogy szexmunkás? 

Palotai Zója regénye a szexipar kulisszái mögé kalauzolja az olvasót: olvass bele!