Az olvasás tanulható szokás vagy hagyomány? Mi határozza meg, hogy kiből válik rendszeres olvasó? A szülők vagy az oktatási rendszer feladata, hogy a gyerekek megszeressék az irodalmat? Először is fontos leszögezni, hogy a magyar és az angol oktatási rendszer alapjaiban véve különbözik. Egészen más szempontok szerint zajlik a tanítás, az osztályozás, a vizsgázás, de még az is eltér, hogy mit mikor tanulnak. Az állami iskoláztatás minden gyereknek tizenkilenc éves koráig ingyenes. Az angolok primary schoolnak nevezik az általános iskolát, amit a gyerekek egy évvel korábban, már ötévesen elkezdenek. Tizenegy éves korukig járnak ide, majd a secondary schoolban folytatják a tanulmányaikat, ahová tizenhat (bizonyos iskolákban tizennyolc) éves korukig járnak. Ezalatt felkészülnek a General Certificate of Secondary Education vizsgára, ami tulajdonképpen olyan, mint nálunk az érettségi.
Ahol nincs szigorú feleltetés
A magyar kötelező olvasmányok listáját illetően talán nem túlzás azt állítani, hogy bizonyos szempontból elavult, és
sajnos sokszor épp az ellenkezőjét éri el, mint amire hivatott lenne.
De mi a helyzet a Csatorna túloldalán? Hogy kiderítsem, több londoni általános és középiskolát is felkerestem. Sikerült megszólítanom tanárokat, szülőket és diákokat, ez alapján pedig az a kép rajzolódott ki, hogy a brit tanterv jóval gyakorlatorientáltabb, mint a magyar. Kiderült, hogy kifejezetten modern, szabadszellemű gondolkodásmód jellemzi az oktatást. „Ahelyett, hogy adatokkal tömjük a gyerekek fejét, gyakorlati feladatokat adunk nekik. A tapasztalás útján szerzett ismeretek életre szóló tudást adnak” – mondta a londoni St Mary’s Catholic Primary School egyik tanára.
Évtizedek óta nem változott a kötelező olvasmányok listája, sok generáció olvassa ugyanazt - mondja Vinczellér Katalin középiskolai tanár, akivel podcastünkben a kötelezőket övező felfokozott érzelmekről, a gyerekeknél megfigyelhető olvasói elakadásokról és az új típusú érettségiről is beszélgettünk.
A család is kap házi feladatot
A szülőkkel beszélgetve kiderült, hogy nemcsak a gyerekek kapnak házi feladatot, mivel a brit oktatási elvek szerint a tanulásban a családnak épp olyan fontos szerepe van, mint a tanároknak. „Amikor hallom, hogy a fiam hangosan olvas, húznom kell egy strigulát a reading chart-ban (a reading chart egy olvasást jegyző virtuális táblázat, amihez a szülők és a tanárok férnek hozzá - S.E.). Ha összegyűlt húsz strigula, a tanár megjutalmazza a gyerekeket valami aprósággal, például egy könyvjelzővel, radírral vagy oklevéllel” – mesélte egy első osztályos kisfiú anyukája. A tanárok szerint az irodalomórák elsődleges feladata, hogy megszerettessék a gyerekekkel az olvasást. Fontos, hogy mindenki a saját érdeklődésének megfelelő olvasmányt találjon, ezért abszolút megszokott, hogy egyszer science fictiont, máskor verseket, drámákat vagy fantasyt olvasnak. Minden órán hangosan és közösen felolvasnak egy-egy részt az aktuális könyvből, majd átbeszélik a cselekményt, és összehasonlítják a korábbi olvasmányaikkal.
Osztályra szabottan választanak olvasnivalót
Nincsenek kötelező olvasmányok, mindössze irányelvek, így
a tanárok maguk döntik el, hogy mely művekkel foglalkoznak.
„Így sokkal specifikusabb az oktatás. Vannak olyan évfolyamok, ahol a gyerekek nyitottak a szépirodalomra, és könnyen be tudják fogadni Shakespeare drámáit, George Orwell vagy Charles Dickens regényeit. De vannak olyanok, ahol inkább a tényirodalmi vagy az ismeretterjesztő műveket szeretik” – magyarázta a New End Primary School irodalomtanára. Itt azt is sikerült kiderítenem, hogy miket olvasnak az aktuális évfolyamok.
Az első osztályos (öt-hat éves) diákok többek között a Read with Oxford: Stage 3: The Dinosaur King and Other Stories című kötetet olvassák, ami egy dinó kalandjairól szól. A kötet szerzői úgy építették fel a történetet, hogy a fejezetek egyre hosszabb és bonyolultabb mondatszerkezetekkel ismertetik meg a gyerekeket. A fejezetek végén pedig játékos feladatokkal tesztelik a gyerekek szövegértési kompetenciáit. A második osztályosok gyakran olvassák Harriet Muncaster Isadora Moon Goes to School című kötetét, ami a félig vámpír, félig tündér Isadoráról szól, akinek el kell döntenie, hogy a vámpír vagy a tündér iskolába iratkozik-e be. Harmadik osztályban főleg ismeretterjesztő könyvekre fókuszálnak, negyedikben pedig a kalandregényekkel ismerkednek meg. A New End Primary School diákjai például John Dougherty Stinkbomb & Ketchup-Face and the Badness of Badgers című könyvét olvassák, majd az utolsó évben megismerkednek az olyan klasszikusokkal, mint Shakespeare, George Orwell, Jane Austen és George Eliot.
A kötelező olvasmányokról mindenkinek van élménye és véleménye. Még akkor is, ha valaki történetesen nem olvasta el őket. A Könyves Magazin szerkesztőségi podcastjében most személyes élményeinken keresztül fedjük fel, nekünk milyen élményeink, emlékeink kötődnek a kötelező olvasmányokhoz – beszélünk kudarcokról, nagy felfedezésekről, irodalmi becsípődésekről. Ez a Kötelezők szubjektív.![Színt vall a Könyves: így olvastuk mi a kötelező olvasmányokat! [podcast]](https://konyvesmagazin.hu/file/slides/2/23029/fe_229_160_1327143_1608024723735_91579b4731719.jpeg)
Mikor ideális Kafkát és Shakespeare-t tanítani?
Habár a diákoknak a gimnáziumban sem kell végigolvasniuk egy kötelezőket tartalmazó listáról a könyveket, kíváncsi voltam, vajon van-e átfedés a magyar középiskolások és a brit diákok olvasmányai között. Igaz, nem sok, de akadt néhány közös pont. Ilyen például Shakespeare-től a Rómeó és Júlia, amit a magyar középiskolások kilencedikben olvasnak, a brit diákok viszont sokkal hamarabb, már hetedikben - igaz, náluk is ez az első gimnáziumi év, azaz a secondary school első évfolyama. A magyar érettségizőknek kötelező Franz Kafkától Az átváltozás, ami szintén szerepel az angol diákok ajánlott olvasmánylistáján, de
ezt is jóval hamarabb, már tizennégy évesen olvassák.
Ennek kapcsán elsősorban arra voltam kíváncsi, hogy mennyire értik és kedvelik a brit diákok ezeket az könyveket, ezért felkerestem a Regent High School, a Harris Academy St John's Wood School és a St Marylebone School tanulóit, hogy személyesen kérdezzem őket a véleményükről. A diákokkal beszélgetve kiderült, hogy a brit gimnazisták számottevően többet olvasnak kortárs irodalmat. A tanárok olyan köteteket visznek az órákra, mint Paul Auster Tükörváros című regénye, amit Paul Karasik és David Mazzucchelli adaptált képregényre, vagy Zadie Smith Fehér fogak című bestsellere, sőt Delia Owens Ahol a folyami rákok énekelnek című kötetével is foglalkoznak.
Az órákon egyrészt közösen olvasnak, majd vitáznak a művekről, és bár kapnak osztályzatokat, a számonkérés is egészen más módszerekkel történik. Általában esszét írnak, amiben a diákok személyes meglátásainak ugyanolyan fontos szerep jut, mint a lexikális ismereteknek. A beszélgetések során sikerült kiderítenem, hogy melyek azok a könyvek, amelyek nagy hatással voltak a tanulókra. „A nagy Gatsbyt nagyon szerettem F. Scott Fitzgeraldtól” – mondta egy tizenöt éves lány, mások pedig Margaret Atwood Macskaszem című kötetét és J. R. R. Tolkientól A hobbitot említették.
A tanárokat arról kérdeztem, hogy milyen szempontok alapján választanak olvasnivalót. „A klasszikusok mellett kortárs művekkel ismertetjük meg a diákokat.
Fontos, hogy a jelen kérdéseire reflektáló történetekkel találkoznak,
de persze vannak olyan alapigazságokról szóló regények, amik soha nem avultak el. Nincs olyan lista, amit az elejétől a végéig el kell olvasni, de van egy nemzetileg elfogadott, ajánlott lista, általában ebből szemezgetünk” – mesélte a St Marylebone School egyik tanára, aki azt mondta, hogy szinte kivétel nélkül minden középiskolában a tanterv része Charles Dickenstől a Copperfield Dávid, valamint a Twist Olivér, csakúgy mint Jane Austen bármely regénye.
Nemrég megjelent egy cikk a Guardianben, ahol S. F. Said brit gyermek- és ifjúsági regényíró arról beszélt, hogy meg kell hagyni a gyerekeknek a döntés jogát, arra vonatkozóan, hogy mit olvasnak. Said szerint mindegy, hogy a választott kötet novella, vers, regény vagy non-fiction, csak az számít, hogy a gyerekek örömet leljenek az olvasásban. „Arra biztatom a szülőket, hogy tegyenek javaslatokat, és bátorítsák a gyerekeket, hogy olyat műveket olvassanak, ami nekik is meghatározó élményt jelentett. Ugyanakkor nem szabad lekicsinyelni az önálló döntéseiket.” Said szerint fontos, hogy
ne az iskolai követelmények motiválják a gyerekeket, hiszen a cél az, hogy megszeressék az olvasást és a mindennapjaik része legyen.
Dr. Josie Billington néhány évvel ezelőtti tanulmánya azt igazolja, hogy akik kedvtelésből rendszeresen olvasnak, magasabb önbecsüléssel rendelkeznek, kevesebbet stresszelnek és könnyebben megbirkóznak a kihívásokkal, mint azok, akik nem olvasnak. Miután több iskolában is megfordultam, arra a következtetésre jutottam, hogy ez lehet a magyarázata annak, hogy a középiskolákban a fentebb említettek mellett olyan könyveket olvasnak a diákok, mint Bram Stoker Drakula, George R.R. Martin Trónok harca, Stephen King Carrie, Daniel Keyes Virágot Algernonnak vagy Jonas Jonasson A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt című kötete.
A brit iskolarendszer magyar szemmel
Találkoztam egy Londonban élő magyar anyukával is, akinek azért is voltam kíváncsi a véleményére, mert érdekelt, hogyan vélekedik a britek irodalomoktatásáról az, aki a magyar iskolarendszerben szocializálódott. A magyar család régóta az Egyesült Királyságban él, így a gyerekek már itt kezdték az iskolát. A beszélgetésünk után online is felvettük a kapcsolatot, így részletesebben is válaszolt néhány kérdésre, és rávilágított, hogy a szomszéd kertje nem mindig zöldebb, ugyanis
a magyar családanya nem tartja kifogástalannak a brit oktatást.
„Otthon a gyerekeknek van lexikális tudása. Nekem az a természetes, hogy a magyarórákon megtanítják az írók életrajzát, számon kérik az évszámokat és verset tanulnak. Itt inkább azt helyezik előtérbe, hogy a gyerekek megszeressék az irodalmat, ezért sokkal játékosabb módszerekkel fejlesztik a tudásukat. Az viszont szülőként is könnyebbség, hogy nem skatulyázzák be a diákokat. Ha egy gyereknek nehézsége van, akkor a fejlesztőpedagógus külön foglalkozik vele. Ami szintén jobb, mint a magyar iskolarendszerben, hogy a gyerekek megtanulnak tanulni. Kapnak arra vonatkozólag is segítséget, hogy hogyan járhatnak utána egy-egy témának, ami különösen felkelti az érdeklődésüket. Arról nem is beszélve, hogy megtanítják őket, hogyan kell használni a könyvtárat.”
Összességében kijelenthetjük, hogy a britek pár lépéssel előttünk járnak, ami az olvasás megszerettetését illeti. Tény, hogy a lexikális tudásra a magyar iskolarendszer nagyobb hangsúlyt fektet, kérdés azonban, hogy mit visznek magukkal a diákok az olyan olvasmányokból, amikhez kevésbé tudnak kapcsolódni.
