„Ki Havas Jon anyja?” – tette fel a kérdést George R. R. Martin egy étteremben a Los Angeles-i Santa Monica Boulevardon két filmesnek, akik már öt órája próbálták meggyőzni, hogy engedje feldolgozni. A tűz és jég dala című regénysorozatát. 2006-ot írtunk, addig négy kötet jelent meg, eladtak belőlük 90 millió példányt és mintegy 45 nyelvre fordították le – a Trónok harca című első részt magyarul az Alexandra Kiadó adta ki 2003-ban. Az anekdota szerint Martin végül akkor egyezett bele az adaptációba, amikor David Benioff és Daniel Brett Weiss meg tudta válaszolni a fenti kérdést – ami egyébként a sorozat egyik sorsdöntő rejtélye volt.
A Trónok harca nyolc évadot és 73 epizódot ért meg, besöpört 59 Emmy-díjat. Ebből négyet az abszolút kedvenc Tyrion Lannistert alakító Peter Dinklage kapott, akit Golden Globe-bal is jutalmaztak a szerepért. A sorozat rekordokat döntögetett a nézettségben is, a befejező epizódot pedig a Daily Mail becslése szerint mintegy egymilliárdan láthatták a Földön.
Az őrületes siker több tényezőnek köszönhető. A fantasy népszerűségének az ezredforduló óta megágyazott a Tolkien- és a Harry Potter-filmek sora a mozivásznon, ám sokan a Trónok harcában szembesültek azzal, hogy a műfaj messze több is lehet, mint Jó és Rossz leegyszerűsített, szimbolikus harca. A szövevényes és vérgőzös, politikai intrikákkal, szexszel és sárkánytűzzel túlfűtött sorozatot sokan úgy emlegették, mintha a Kártyavár és A Gyűrűk Ura keresztezését látnák. Ráadásul a gyártó HBO a Trónok harcával telibe kapta a streamingszolgáltatások felfutásának éveit, ami elemien változtatta meg az otthoni film- és sorozatnézési szokásainkat.
Martin végtelen története
Az eredetileg forgatókönyvíróként dolgozó Martin a kilencvenes évek elején kezdte írni a Trónok harcát. Eredetileg csupán egy novellának indult, amiben a Stark-gyerekek megtalálják a rémfarkaskölyköket. Mire viszont Martin találkozott a Benioff-Weiss párossal, a regényeivel besöpörte a fantasy legfontosabb irodalmi díjait, és az amerikai Tolkienként emlegették, aki meghatározó hatással volt a műfaj jelenkori fejlődésére. Martin saját bevallása szerint a regényei elképzelt középkori világához a valós történelemből merítette az inspirációt. Leginkább az angol nemességet szinte felemésztő rózsák háborújából, de a regény helyszíneiben, motívumaiban – a teljesség igénye nélkül – felfedezhetjük a Hadrianus falát vagy Atlantiszt, valamint a görögtűz, az izlandi sagák, a vikingek, a mongol hordák, a százéves háború és az olasz reneszánsz hatásait is.
Az események számos nézőpontkaraktert mozgatva bomlottak ki, és
Martin ügyesen bánt azzal a feszültséggel, hogyan épülhet akár végzetes ellentét például szimpatikus, ám eltérő politikai vagy személyes érdekeket képviselő szereplők között is.
A figurák valósághű, összetett jellemek, erényekkel és gyengeségekkel, ráadásul az író egyáltalán nem bánt velük kesztyűs kézzel. Nem ritkán akár száz oldalakon gondosan építgetett történetszálakat, motivációkat, szereplőket fejezett le egy csapással – szó szerint. Ez a kíméletlenség és a hollywoodi forgatókönyveken edződött mesélői rutin ötvözete az a kiszámíthatatlan fordulatosság, ami annyi olvasót rabul ejtett.
Martin az HBO-sorozat első négy évadához is megírt egy-egy epizódot, ám a későbbiekben már nem vett részt a munkálatokban arra hivatkozva, hogy haladnia kell a hatodik kötettel. Ahogy erről mi is beszámoltunk, a The Winds of Winter a mai napig nem készült el, bár Martin a lezárások idején állítólag jól haladt vele. A sorozat alkotói így végül saját kútfőből folytatták, majd zárták le a történetet – de erről lesz még szó.
Amikor Samuel L. Jackson segített eligazodni
A befejezésig már csupán az események követése is bőven feladta a leckét. A történet két kontinensen és három hangsúlyos csapást követve hömpölygött. Ezek közül az egyik a westerosi Hét Királyság irányításáért folytatott küzdelemről tudósított, hogy melyik nemesi család képviselője foglalhatja el végül a Vastrónt. A másik szintén Westeroson, de az északon emelt, mágikus erejű Falnál sűrűsödött, ahol az Éjjeli Őrség igyekezett megóvni a királyságokat a falon túlról érkező emberi és természetfölötti fenyegetéstől. A harmadik az Essos nevű keleti kontinensen a Vastrón egykor letaszított királyának utódját követte figyelemmel, hogyan gyűjt sereget, hogy visszakövetelhesse az örökségét.
Röviden, a Trónok harca annyi helyszínen annyi szereplőt mozgatott, hogy az újabb és újabb évadnyitók előtt egyre szórakoztatóbban próbálták összefoglalni, mi történt addig. Írországban például a hastingsi csatát megörökítő bayeux-i falikárpit mintájára 77 méteres szőttesen mesélték el a történetet, de készült másfél perces animációs film is az első négy évadból, később pedig az HBO kérte fel a szabadszájú lazaságáról is hírhedt Samuel L. Jacksont, hogy amolyan kezdőknek szóló bevezetőként foglalja össze az eseményeket:
Mindeközben a sorozat még lelkesebben ritkította a saját szereplőit, mint Martin, így hamarosan statisztikák jelentek meg, melyek a leggyakoribb halálnemek, rajongó tudósok, sőt, a bakonybéli bencések is próbálták megjósolni, hogy vajon melyik szereplő éri meg az utolsó epizódot.
A fordulatok miatt a spoilereknek is nagyobb súlya lett, így ajánlások jelentek meg például a Twitter-felhasználóknak, milyen kifejezéseket tiltsanak le, ha nem akarnak idő előtt belefutni valamilyen meglepetésbe. Olyan kifejezetten szadista szolgáltatás is indult, ami 99 centért SMS-ben küldte el az aktuális váratlan fordulatot a címzettünknek. Persze voltak, akik inkább reakcióvideókat töltöttek fel az internetre, amin azt vették fel, hogyan reagálnak gyanútlan – a könyveket nem ismerő – barátaik a váratlan eseményekre. Ezek körül a legemlékezetesebb a tömegmészárlásba forduló esküvő, a Vörös Nász lett, ami joggal versenyezhet a sorozatok történetének legsokkolóbb jelenete címéért.
Vér, halál, pusztulás és mellek
Amikor 2015-ben megkérdezték a színészeket, szerintük miről szól a Trónok harca, a bosszúálló bérgyilkossá nevelkedő Arya Starkot alakító Maisie Williams így foglalta össze: „Halál, halál, halál, bosszú, halál, bosszú, halál, bosszú.” A Sárkánykirálynő Daeneryst játszó Emilia Clarke pedig ezt válaszolta: „Vér, halál, cicik. Vér, halál, cicik. Sárkányok! Daenerys győz.”
A két színésznő véleménye rímel azokra a kritikákra, amelyekkel először Martin regényeit illették, majd amelyekből a sorozatnak is kijutott bőven. A Trónok harcában az első évadtól kezdve a nézők egy része, kritikusok, közéleti személyiségek is
kifogásolták az öncélúan sokkoló és brutális erőszak halmozását, illetve a női test tárgyiasítását, a cselekmény szerint tulajdonképpen indokolatlan meztelen női test(részek) és a szexuális erőszak ábrázolásának mennyiségét.
A Vastrónra ácsingózó Stannis Baratheont alakító Stephen Dillane a hetvenes évekbeli német pornókhoz hasonlította a jeleneteket, az amerikai Saturday Night Live paródiaműsorban pedig egy 13 éves fiút szerepeltettek az alkotók tanácsadójaként, aki kedvéért minél több meztelen női mell tűnik fel a sorozatban.
Súlyosabb, hogy a cselekményben többször is nemi erőszakká írtak át a regényben még kölcsönös beleegyezésen alapuló szexjeleneteket is. Sansa Stark brutális megerőszakolása az ötödik évadban pedig elérte, hogy Claire McCaskill szenátor bejelentette, hogy nem nézi többet a sorozatot, a popkultúrával foglalkozó The Mary Sue oldal pedig ezután egyáltalán nem írt többet a műsorról. Az indokolatlan szex és erőszak az HBO saját gyártású műsoraitól azelőtt sem volt idegen, viszont a szexuális zaklatások áldozatainak hangot adó, 2017-es #metoo mozgalom hatására az alkotók beláthatták, hogy a Trónok harca túléli, ha a szereplőkön több ruha marad. Az utolsó évadokra így érzékelhetően csökkent a sorozatban a meztelenkedés.
És neked melyik volt a kedvenc beszólásod?
„Közeleg a Tél”
– jelentette ki a Sean Bean alakította Ned Stark a legelső epizódban, és utána a rajongók hét évadot vártak, hogy köszöntsön be végre a Tél, és szabaduljon már el a tüzes-jeges pokol. Ez a mondat viszont önálló életre kelt, és mémek-gifek tömegein köszön vissza a mai napig – azzal a néhány szóval együtt, amit az északi vad lány, Ygritte mond a már emlegetett Havas Jonnak hol lemondóan, hol szerelmesen: „Nem tudsz te semmit, Havas Jon.”
Persze a sorozat ezen túl is bővelkedett az emlékezetes, pozőr vagy vicces mondatokban. Az éles eszű és szellemes Tyrion aranyköpéseit pedig külön listákba is szedték a rajongók.
Egy csapásra ikonikussá vált a sorozat főcímzenéje is, amit Ramin Djawadi szerzett, és azóta felcsendült nemcsak a Buckingham-palota őrségváltása alatt, de a kecskeméti plázában is az M. Bodon Pál Alapfokú Művészeti Iskola születésnapi flashmobjaként.
És nem ez volt a Trónok harca egyetlen magyar művészi vonatkozása, Szert-Szabó Dorottya grafikus például azt mutatta be a Facebook-oldalán, hogyan festenének a szereplők a Magyar Népmesék stílusában.
Petícióval a csalódás ellen
Hiába a hihetetlen népszerűség, a sorozat végül nem tudta elkerülni a hosszúra nyúlt műsorok csapdáját. Érdektelenségbe ugyan egyáltalán nem fulladt, de az utolsó évadokra érzékelhetően zuhant a színvonala, egyre összecsapottabbá és mechanikusabbá vált a történetszövés, a 2019-es befejezés pedig komoly tiltakozási hullámot váltott ki, a rajongók még petíciót is indítottak, hogy forgassák újra a teljes nyolcadik évadot – ezt azóta már majdnem kétmillióan írták alá. Visszatérő érv, hogy a sorozat akkor romlott el, amikor a „lehagyta” a könyveket, és az alkotók már nem tudtak a Martin-féle alapanyagból dolgozni.
Martin egyébként köszöni, jól van. A tűz és jég dala várva várt hatodik kötete azóta sem jelent meg, viszont Martin részt vesz egy Broadway-musical alkotói folyamatában, ami a Trónok harca világába kalauzol, de 16 évvel a sorozat eseményei előtt játszódik majd, a harrenhali nagy lovagi játékon. Márciusban Martin ötéves szerződést írt alá az HBO-val is, ám egyelőre nem lehet tudni, hogy ennek köze van-e a bejelentett előzménysorozatokhoz, amikből már berendeltek kettőt (House of Dragon, illetve a Tales of Dunk and Egg), a továbbiakról pedig mi is beszámoltunk ITT. A tízéves évfordulót az HBO is ünnepli, és az áprilist az ünneplésnek szenteli, exkluzív programokkal, amikről ITT írtunk.