Atwoodnál a lányok barátságból teszik pokollá egymás életét

Atwoodnál a lányok barátságból teszik pokollá egymás életét

Bő harmincéves késéssel jelent meg magyarul Margaret Atwood Macskaszem című regénye, amelyet már a hatvanas évek derekán elkezdett írni, ám csak a nyolcvanas években fejezett be – nagyjából akkor, amikor a lánya amúgy kiskamasz volt, ami csak azért érdekes, mert az író így testközelből nézhette végig a tinédzser csoportdinamikák belső változásait. Mindez azért fontos, mert bár a Macskaszem egy Elaine Risley nevű – amúgy fiktív – festő életútját mutatja be, a fókusz mégsem a művészi kiteljesedésen van, hanem azon a toxikus gyerekkori barátságon, amely később alapjaiban határozta meg Elaine művészi tevékenységét. A Macskaszem a hét könyve.

Ruff Orsolya | 2020. november 30. |

A macskaszem egy üveggolyó, egy a sok közül, de a gyerek Elaine Risley számára a legféltettebb. Már-már mágikus hatást tulajdonít neki, ha nála van, úgy érzi, a macskaszem megoltalmazza. De a kék üveggolyó sem védi meg azoktól, akik a legközelebb állnak hozzá – az állítólagos barátaitól. Iskola után Elaine három lánnyal szokott játszani, közülük is a legfontosabb Cordelia, akinek a szava a lányok között a legtöbbet nyom a latban. 

Margaret Atwood
Macskaszem
Ford.: Csonka Ágnes, Jelenkor, 2020, 663 oldal
-

Ő az, aki folyamatosan kritizálja Elaine-t, aki megjegyzéseket tesz arra, hogyan áll, hogyan jár, hogyan rág, hogyan néz ki hátulról, aki büntetésből kiközösíti, majd, ha úgy látja jónak, ismét a csapattagok közé fogadja Elaine-t. Mindezt deklaráltan nem gonoszságból teszi, csak így akar jobbítani, segíteni. Elaine elhiteti magával, hogy a lányok nem az ellenségei, épp ellenkezőleg, a barátai. Így aztán csomóba szűkült gyomorral csinálja, amit mondanak neki; meg akar felelni, és soha, semmilyen körülmények között nem akar kitaszított lenni. 

„A gyűlölet könnyebb lett volna. A gyűlölet esetében tudtam volna, mit tegyek.

A gyűlölet tiszta, fémes, egyszerű, megingathatatlan – nem úgy, mint a szeretet.”

Elaine sok évvel később, már befutott festőművészként idézi fel a nagy érzelmi amplitúdókkal megélt gyerekkori éveket. A nyarakat, amikor bátyjával, anyjával és tudós apjával hónapokig az erdőket járták rovarok után kutatva (fun fact: Atwood apja szintén entomológus volt), a vadonból a városba költözés megrázkódtatását, a belesimulást az iskolai hétköznapokba, a társas kapcsolatok evolúcióját és a barátságnak álcázott lelki terror hónapjait. Elaine családja sok szempontból más, mint a többi kanadai család, melyeket ismer: az apja nem láthatatlan, mint a többi apa, a négy fal között nem veri a gyerekeit, a vacsoraasztal fölött viszont gyakran apokaliptikus víziókkal szórakoztatja vagy borzasztja el az épp jelenlévőket (tanulságos bekezdés Atwoodnak ebben a nyolcvanas években megjelent regényében, amikor az apa azokkal a környezeti hatásokkal riogat, amelyekkel jelenleg együtt élünk, lásd: fajok kihalása, egy új járvány megjelenése, az emberek általános nemtörődömsége). Az anyja is kicsit más, mint a környékbeli anyák („ő nem illik a képbe”), mégsem tud olyan erős bizalmi köteléket kiépíteni a lányával, hogy az megnyíljon előtte. Az anya látja, mit tesznek a lányával az úgynevezett barátnői, próbál neki segíteni („Nem muszáj velük játszanod”), de Elaine még előtte – és így saját maga előtt is – tagadásban van.

A regény jó negyedéig viszonylag egyszerű az a képlet, amit Atwood felvázol a személyiség kiteljesedését megbénító, magát szeretetteljesnek álcázó lelki/baráti terrorról, de a Macskaszem ennél sokkal összetettebb. A kamaszévek múlásával ugyanis a társas kapcsolatok is változnak: vannak, akik elkopnak Elaine mellől, és van, aki tartósan az ismeretségi körében marad. Egészen konkrétan Cordelia az, aki kis szünetekkel ugyan, de deklaráltan a legjobb barátja marad, és hogy ez nemcsak egy kívülről magukra kényszerített póz, azt jól mutatja, hogy ezt Elaine is így gondolja. A kapcsolatukban eleve van egy fordulópont, ami után a lány megtanulja lerázni magáról a bántó megjegyzéseket, ennél sokkal fontosabb viszont, hogy ezek a gyötrelmes hónapok látszólag a feledés homályába vesznek:

„Sok mindent elfelejtettem, és azt is elfelejtettem, hogy elfelejtettem őket.”

Cordelia és a barátnők gyerekkori szemétkedéseit mintha kiradírozták volna: marad utánuk valami maszatos nyom, de már nehéz megmondani, mi volt előtte a papírlapon. Atwood mindentudó, E/1-es narrátora, azaz az idősebb Elaine tehát úgy idézi fel ezeket a gyötrelmes hónapokat, hogy tisztában van a fiatal Elaine szelektív amnéziájával. A múlt – látszólag részben törlődött – emlékei és szereplői ugyanakkor később utat találnak maguknak Elaine művészetében. Képein múzsaként tér vissza az iskolai tanítónő, meg apjának indiai származású beosztottja, Mr. Banerdzsi, egy triptichonon kap helyet tragikus sorsú bátyja, Stephen, a macskaszem pedig egy híd felett lebegő Szűz Máriát ábrázoló képen jelenik meg. A gyerekkor véletlenszerűen felbukkanó vagy kulcsszerepet játszó személyiségei így aztán egy olyan elvont világ részesei lesznek, melynek jelentéseiről a kívülállók, a műértelmezők legfeljebb találgatni tudnak. A retrospektív kiállítás megrendezésével viszont Elaine kénytelen szembesülni az elveszett és elfeledett emlékekkel is. Identitása, személyiségének alakulása csak így érthető meg igazán. 

Atwood végig ügyel rá, hogy ez a személyiség ne legyen egysíkú:

Elaine nem ragad bele az áldozati szerepbe,

később ő maga is képes lesz fájdalmat okozni, képes lesz hazudni. A Macskaszemben viszont senki sem eredendően aljas, még Cordelia sem, aki pedig hónapokig pokollá tette Elaine életét, a lány viszont utóbb nem akarja felvállalni az együttérzés fájdalmát, hiszen akkor saját gyötrelmeivel is újra szembe kellene néznie. Megteszik majd ezt később helyette a képek. A regény elején Elaine elismert festőként tér vissza Torontóba, igaz, képes kellő távolságtartással kezelni hírnevét („Ez nem hírnév – felelem. A hírnév Elizabeth Taylor dekoltázsa. Ez itt csak egy pattanás a média szemében.”), ám akárhogy is nézzük, az életművét bemutató kiállítás mégis egyfajta elégtétel lehet mindazokkal szemben, beleértve a saját családját is, akik annak idején értetlenséggel fogadták művészi pályaválasztását („hobbinak alkalmas, mint a kagylódíszítés vagy a fafaragás”). Ez viszont az idősebb Elaine-t egyáltalán nem izgatja, az már sokkal inkább, mi lenne, ha újra összefutna Cordeliával:

„(…) mit árulnék el neki önmagamról? Az igazat, vagy azt, ami jó színben tüntet fel?”

Atwood egymástól látszólag távol heverő kirakósdarabokból teszi össze hőse identitásportréját, miközben veszteségről, látomásokról, művészi kiteljesedésekről és mélypontokról, megállapodottságról és kibillenésekről mesél. Prózája, hiába több mint harmincéves a regény, egyáltalán nem öregedett, Csonka Ágnes fordítása pedig ismét lenyűgöző. Atwoodot szokás A Szolgálólány meséje írójaként emlegetni, pedig a kanadai író

sokkal sokszínűbb és bravúrosabb szerző ennél, a Macskaszem pedig ott van a legfontosabb könyvei között.

Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Atwood: Nem biztos, hogy eljön a mennyország, ha megdöntöd a rendszert

A Magyar Narancs a múlt heti számában Köves Gábor interjúját közölt Atwooddal, amihez tartozott pár extrakérdés, ami a Nyugati tér blogon jött most le.

...
Hírek

Nyílt levélben tiltakozik Rowling, Atwood és Rushide az elnémítás kultúrája ellen

Többek közt J. K. Rowling, Margaret Atwood és Salman Rushide is aláírták azt a nyílt levelet, amely kedden jelent meg a Harper’s magazinban, és amely a cenzúra terjedésére hívja fel a figyelmet. A tiltakozás célja a cancel culture elleni felszólalás, az aláírók szerint ugyanis az elnémítás csak az ellentétes véleményekkel szembeni intoleranciához és nyilvános megszégyenítéshez vezet.

...
Hírek

Margaret Atwood: Rajtunk múlik, hogy éljük meg ezt az időszakot

Atwood szerint ez a legjobb és a legrosszabb időszak is, csak rajtunk múlik, hogyan éljük meg. Minderről a Time Magazine online kiadásában beszélt még áprilisban, ennek a fordítását közölte most a Nyugati tér blog. Pár pontban összeszedtük, mire érdemes figyelni A Szolgálólány meséjének írója szerint egy világjárvány alatt.

Még több olvasnivaló
...
Nagy

2022 legjobb könyvei: 50-41.

Az év vége a számvetés ideje, így teszünk mi is: novemberben húztunk egy határt, és elkezdtük összegyűjteni a kedvenc olvasmányainkat. Szépirodalmi listánk szubjektív, és csak azokból válogattunk, amelyeket olvastunk, és amelyek megérintettek, felráztak, elgondolkodtattak, megnevettettek, megleptek minket. Így olvastunk mi 2022-ben.

...
Nagy

Heather Morris: Tartozunk a holokauszt túlélőinek azzal, hogy elmeséljük a történetüket

Heather Morrisnak az utóbbi években több holokauszt-témájú regénye is megjelent, és mindegyik kötetet túlélőkkel készült beszélgetések és kutatások alapozták meg. Az auschwitzi tetováló szerzőjével új könyveinek háttértörténetéről beszélgettünk, ő pedig mesélt az általa megismert túlélők bátorságáról, bűntudatáról, és azokról a nehéz emlékekről, amiket kötelességünk elmesélni az utókornak.

...
Kritika

A majdnem-élet receptje: egyedülálló anya reménytelen szerelemmel

A siker fokmérője ma a karrier és a boldog - kétszülős - családi élet. De mi van azokkal, akiknek egyik sem adatik meg? Bendl Vera első felnőtteknek szóló regényében nekik ad hangot: a nagy büdös semmiben lebegés állapotának, amit szeretünk átmenetinek hinni, de van, hogy nem lesz jobb. És a semminél már egy reménytelen szerelem is jobb. A Majdnem negyven a hét könyve. 

...
Nagy

A rómaiak is züllésről panaszkodtak, amikor a tekercseket felváltotta a lapozható könyv

A Papirusz számtalan ókori anekdotán és történelmi emléken keresztül elvezet az egyiptomi papiruszkészítő műhelyektől az alexandriai könyvtáron át a római rabszolgák másolóműhelyeiig. Hét érdekességet választottunk ízelítőül az ókori könyvek világából.

...
Nagy

Mohamed Mbougar Sarr az irodalom labirintusáról írt, és közben beleveszett a saját regényébe

Mohamed Mbougar Sarr szenegáli író akarata ellenére is szimbólummá vált: 31 évesen, első fekete-afrikai szerzőként nyerte el a legrangosabb francia irodalmi elismerést, a Goncourt-díjat. Paradox módon azzal, hogy neki ítélték a díjat, mintha belépett volna a saját regényének világába, amelyben az irodalmi elitet és intézményrendszert figurázta ki.

...
Nagy

Veres Attila: Igazából már csak a törvények és a pénz fog össze minket

A valóság helyreállítása és a The Black Maybe megjelenése apropójából beszélgettünk a humor szerepéről a feszültségépítésben, a kísérletező történetmesélő formákról, a sírkertszerű Magyarországról, reményről és reménytelenségről. Végül még olvasnivalót is ajánlott. Interjú.

Hírek
...
Könyves Advent

Rozgonyi Saroltával egyetlen almából egy egész világ kerekedik ki

...
Hírek

Hegedüs Vera kapta 2022-ben a Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíjat

...
Zöld

A Föld nagymamája és az utolsó vadlovak a sarlatánok korában – A Zöld rovat ajánlata karácsonyra

...
Hírek

Színpadra állítják a Meseország mindenkié történeteit

...
Hírek

Vasárnapig látható a Nádas Péter drámájából készült online előadás

...
Könyves Advent

Stefánsson lírai prózában meséli el az emlékek és álmok határvidékén játszódó történetét

...
Hírek

Bookline top50: dr. Máté Gábor népszerűsége az év végén is töretlen

...
Könyves Advent

Negyven mesében bomlik ki a királylány-titok

...
Hírek

Nagyot zuhant a brit írók jövedelme

Gyerekirodalom
...
Gyerekirodalom

Fordulatos, megható és vicces mesék Mikulásra

Az ünnepi időszakban már ajánlottunk karácsonyi és adventi gyerekkönyveket, Mikulás napján pedig újabb ünnepváró, téli mesekönyveket gyűjtöttünk össze. Van közöttük verses regény, fordulatokban bővelkedő, megható és vicces mese is.

...
Gyerekirodalom

A barátság lényegéről mesél a kisnyúl és a sün párosa

A Mi ketten a barátság lényegét mutatja meg, azt a támogatást, erőt és biztonságot, amit ez a szoros kapcsolat jelenthet, és persze azt is, hogy néha bizony akadályok állnak a barátság útjába.

...
Gyerekirodalom

Hogyan segíthet a gyerekirodalom a történelemtanulásban?

A múlthoz való kapcsolódás a gyerekeknek is fontos, de vajon a történelmi témájú gyerekkönyvek hogyan segíthetnek magának a történelemnek a tanulásában?