Atwoodnál a lányok barátságból teszik pokollá egymás életét

Atwoodnál a lányok barátságból teszik pokollá egymás életét

Bő harmincéves késéssel jelent meg magyarul Margaret Atwood Macskaszem című regénye, amelyet már a hatvanas évek derekán elkezdett írni, ám csak a nyolcvanas években fejezett be – nagyjából akkor, amikor a lánya amúgy kiskamasz volt, ami csak azért érdekes, mert az író így testközelből nézhette végig a tinédzser csoportdinamikák belső változásait. Mindez azért fontos, mert bár a Macskaszem egy Elaine Risley nevű – amúgy fiktív – festő életútját mutatja be, a fókusz mégsem a művészi kiteljesedésen van, hanem azon a toxikus gyerekkori barátságon, amely később alapjaiban határozta meg Elaine művészi tevékenységét. A Macskaszem a hét könyve.

Ruff Orsolya | 2020. november 30. |

A macskaszem egy üveggolyó, egy a sok közül, de a gyerek Elaine Risley számára a legféltettebb. Már-már mágikus hatást tulajdonít neki, ha nála van, úgy érzi, a macskaszem megoltalmazza. De a kék üveggolyó sem védi meg azoktól, akik a legközelebb állnak hozzá – az állítólagos barátaitól. Iskola után Elaine három lánnyal szokott játszani, közülük is a legfontosabb Cordelia, akinek a szava a lányok között a legtöbbet nyom a latban. 

Margaret Atwood
Macskaszem
Ford.: Csonka Ágnes, Jelenkor, 2020, 663 oldal
-

Ő az, aki folyamatosan kritizálja Elaine-t, aki megjegyzéseket tesz arra, hogyan áll, hogyan jár, hogyan rág, hogyan néz ki hátulról, aki büntetésből kiközösíti, majd, ha úgy látja jónak, ismét a csapattagok közé fogadja Elaine-t. Mindezt deklaráltan nem gonoszságból teszi, csak így akar jobbítani, segíteni. Elaine elhiteti magával, hogy a lányok nem az ellenségei, épp ellenkezőleg, a barátai. Így aztán csomóba szűkült gyomorral csinálja, amit mondanak neki; meg akar felelni, és soha, semmilyen körülmények között nem akar kitaszított lenni. 

„A gyűlölet könnyebb lett volna. A gyűlölet esetében tudtam volna, mit tegyek.

A gyűlölet tiszta, fémes, egyszerű, megingathatatlan – nem úgy, mint a szeretet.”

Elaine sok évvel később, már befutott festőművészként idézi fel a nagy érzelmi amplitúdókkal megélt gyerekkori éveket. A nyarakat, amikor bátyjával, anyjával és tudós apjával hónapokig az erdőket járták rovarok után kutatva (fun fact: Atwood apja szintén entomológus volt), a vadonból a városba költözés megrázkódtatását, a belesimulást az iskolai hétköznapokba, a társas kapcsolatok evolúcióját és a barátságnak álcázott lelki terror hónapjait. Elaine családja sok szempontból más, mint a többi kanadai család, melyeket ismer: az apja nem láthatatlan, mint a többi apa, a négy fal között nem veri a gyerekeit, a vacsoraasztal fölött viszont gyakran apokaliptikus víziókkal szórakoztatja vagy borzasztja el az épp jelenlévőket (tanulságos bekezdés Atwoodnak ebben a nyolcvanas években megjelent regényében, amikor az apa azokkal a környezeti hatásokkal riogat, amelyekkel jelenleg együtt élünk, lásd: fajok kihalása, egy új járvány megjelenése, az emberek általános nemtörődömsége). Az anyja is kicsit más, mint a környékbeli anyák („ő nem illik a képbe”), mégsem tud olyan erős bizalmi köteléket kiépíteni a lányával, hogy az megnyíljon előtte. Az anya látja, mit tesznek a lányával az úgynevezett barátnői, próbál neki segíteni („Nem muszáj velük játszanod”), de Elaine még előtte – és így saját maga előtt is – tagadásban van.

A regény jó negyedéig viszonylag egyszerű az a képlet, amit Atwood felvázol a személyiség kiteljesedését megbénító, magát szeretetteljesnek álcázó lelki/baráti terrorról, de a Macskaszem ennél sokkal összetettebb. A kamaszévek múlásával ugyanis a társas kapcsolatok is változnak: vannak, akik elkopnak Elaine mellől, és van, aki tartósan az ismeretségi körében marad. Egészen konkrétan Cordelia az, aki kis szünetekkel ugyan, de deklaráltan a legjobb barátja marad, és hogy ez nemcsak egy kívülről magukra kényszerített póz, azt jól mutatja, hogy ezt Elaine is így gondolja. A kapcsolatukban eleve van egy fordulópont, ami után a lány megtanulja lerázni magáról a bántó megjegyzéseket, ennél sokkal fontosabb viszont, hogy ezek a gyötrelmes hónapok látszólag a feledés homályába vesznek:

„Sok mindent elfelejtettem, és azt is elfelejtettem, hogy elfelejtettem őket.”

Cordelia és a barátnők gyerekkori szemétkedéseit mintha kiradírozták volna: marad utánuk valami maszatos nyom, de már nehéz megmondani, mi volt előtte a papírlapon. Atwood mindentudó, E/1-es narrátora, azaz az idősebb Elaine tehát úgy idézi fel ezeket a gyötrelmes hónapokat, hogy tisztában van a fiatal Elaine szelektív amnéziájával. A múlt – látszólag részben törlődött – emlékei és szereplői ugyanakkor később utat találnak maguknak Elaine művészetében. Képein múzsaként tér vissza az iskolai tanítónő, meg apjának indiai származású beosztottja, Mr. Banerdzsi, egy triptichonon kap helyet tragikus sorsú bátyja, Stephen, a macskaszem pedig egy híd felett lebegő Szűz Máriát ábrázoló képen jelenik meg. A gyerekkor véletlenszerűen felbukkanó vagy kulcsszerepet játszó személyiségei így aztán egy olyan elvont világ részesei lesznek, melynek jelentéseiről a kívülállók, a műértelmezők legfeljebb találgatni tudnak. A retrospektív kiállítás megrendezésével viszont Elaine kénytelen szembesülni az elveszett és elfeledett emlékekkel is. Identitása, személyiségének alakulása csak így érthető meg igazán. 

Atwood végig ügyel rá, hogy ez a személyiség ne legyen egysíkú:

Elaine nem ragad bele az áldozati szerepbe,

később ő maga is képes lesz fájdalmat okozni, képes lesz hazudni. A Macskaszemben viszont senki sem eredendően aljas, még Cordelia sem, aki pedig hónapokig pokollá tette Elaine életét, a lány viszont utóbb nem akarja felvállalni az együttérzés fájdalmát, hiszen akkor saját gyötrelmeivel is újra szembe kellene néznie. Megteszik majd ezt később helyette a képek. A regény elején Elaine elismert festőként tér vissza Torontóba, igaz, képes kellő távolságtartással kezelni hírnevét („Ez nem hírnév – felelem. A hírnév Elizabeth Taylor dekoltázsa. Ez itt csak egy pattanás a média szemében.”), ám akárhogy is nézzük, az életművét bemutató kiállítás mégis egyfajta elégtétel lehet mindazokkal szemben, beleértve a saját családját is, akik annak idején értetlenséggel fogadták művészi pályaválasztását („hobbinak alkalmas, mint a kagylódíszítés vagy a fafaragás”). Ez viszont az idősebb Elaine-t egyáltalán nem izgatja, az már sokkal inkább, mi lenne, ha újra összefutna Cordeliával:

„(…) mit árulnék el neki önmagamról? Az igazat, vagy azt, ami jó színben tüntet fel?”

Atwood egymástól látszólag távol heverő kirakósdarabokból teszi össze hőse identitásportréját, miközben veszteségről, látomásokról, művészi kiteljesedésekről és mélypontokról, megállapodottságról és kibillenésekről mesél. Prózája, hiába több mint harmincéves a regény, egyáltalán nem öregedett, Csonka Ágnes fordítása pedig ismét lenyűgöző. Atwoodot szokás A Szolgálólány meséje írójaként emlegetni, pedig a kanadai író

sokkal sokszínűbb és bravúrosabb szerző ennél, a Macskaszem pedig ott van a legfontosabb könyvei között.

Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Atwood: Nem biztos, hogy eljön a mennyország, ha megdöntöd a rendszert

A Magyar Narancs a múlt heti számában Köves Gábor interjúját közölt Atwooddal, amihez tartozott pár extrakérdés, ami a Nyugati tér blogon jött most le.

...
Hírek

Nyílt levélben tiltakozik Rowling, Atwood és Rushide az elnémítás kultúrája ellen

Többek közt J. K. Rowling, Margaret Atwood és Salman Rushide is aláírták azt a nyílt levelet, amely kedden jelent meg a Harper’s magazinban, és amely a cenzúra terjedésére hívja fel a figyelmet. A tiltakozás célja a cancel culture elleni felszólalás, az aláírók szerint ugyanis az elnémítás csak az ellentétes véleményekkel szembeni intoleranciához és nyilvános megszégyenítéshez vezet.

...
Hírek

Margaret Atwood: Rajtunk múlik, hogy éljük meg ezt az időszakot

Atwood szerint ez a legjobb és a legrosszabb időszak is, csak rajtunk múlik, hogyan éljük meg. Minderről a Time Magazine online kiadásában beszélt még áprilisban, ennek a fordítását közölte most a Nyugati tér blog. Pár pontban összeszedtük, mire érdemes figyelni A Szolgálólány meséjének írója szerint egy világjárvány alatt.

Még több olvasnivaló
...
Kritika

James Patterson és J.D. Barker első közös krimijükben rögtön bevágják az olvasót a mélyvízbe

A madártollas gyilkosságokban a nyomok minduntalan egyfelé mutatnak, és a mocskos kis titkok szép lassan mind napvilágra kerülnek.

...
Nagy

Királynak lenni sosem volt életbiztosítás

Király! – A magyar uralkodók véresen komoly históriája címmel írt könyvet a magyar királyokról Benedek Szabolcs. Interjúnkban szóba került az uralkodással járó kockázat, a nők szerepe és a Trónok harca, és kiderült az is, vajon melyik királyunkat mellőzi az utókor emlékezete.

...
Nagy

A pandémia alatt csak a pandémiáról lehet írni?

Milyen lesz az életünk, ha egyszer vége lesz a pandémiának? Mennyire lesz hangsúlyos a vírus és a karantén témája az irodalomban később? Ezeket a kérdéseket járták körbe a Dekameron-projekt című novelláskötet bemutatóján. 

...
Kritika

Jü Hua regénye megmutatja, milyen volt az élet fél évszázada Kínában

Kína egyik legismertebb kortárs írójának könyve egy kínai parasztember tragédiákkal teli életének bemutatása. Az Élni az elmúlt idő, a vissza nem térő ifjúság, az elherdált lehetőségek, az elveszített családtagok, a keserves tapasztalatok derűs, belenyugvó, mégis torokszorító összegzése.

...
Nagy

Simon Stålenhag: A technológia a túlélés eszköze lehet, de meg is ölhet minket

Kérdeztük a műveiben fellelhető gyerekkori emlékekről, arról, hogy lehet valami egyszerre retro és futurisztikus, hogyan kapcsolódik könyve az E.T-hez és azt is megtudhatjuk, szerinte mi kell ahhoz, hogy megbirkózzunk a klímaváltozással. Interjú.

...
Nagy

Sorsválasztás az irodalomban – Könyves válaszok Popper gondolataira

Az életünk determináltságát, az irányításban nekünk jutó részt vizsgálta Popper Péter Hogyan választunk magunknak sorsot? című könyve, a témában ugyanakkor rengeteg szépirodalmi mű is íródott, ezek közül mutatunk meg most párat!

Hírek
...
Alkotótárs

Mastercard® Alkotótárs: új alkotói ösztöndíj indul el

...
Hírek

Ottlik-másolattal és fantasztikus családi fotókkal érkezik az Esterházy-különszám!

...
Hírek

Törőcsik és Pilinszky - Csak úgy lettek egymás életében

...
Hírek

Putyinnak ajánlaná az új könyvét Ken Follett

...
Hírek

David Attenborough elmeséli, mi történt a természettel, míg mi karanténban ültünk

...
Hírek

Bookline: Orvos-Tóth, Kepes és Matthew McConaughey a top3-ban

...
Hírek

Jól halad az Esterházy-könyvek feldolgozása

...
Beleolvasó

Az osztálytalálkozónál hazugabb műfaj nem létezik

...
Hírek

Egy felmérés szerint a többség nem ért egyet Tóth Krisztinával Az arany ember ügyében

Gyerekirodalom
...
Gyerekirodalom

Csak humorral lehet átvergődni a kamaszkor érzelmi dzsungelén

Marie Pavlenko hőse éppen érettségire készül, ami ismerős helyzet lehet egy csomós végzősnek. De elsősorban nem emiatt emlékezetes az Én vagyok a napod, amely magával ragadó és súlyos, mégis szellemes és vicces regény. U18.

...
Szívünk rajta

Szívünk rajta: egy vicces, ördögi történet lett a hónap könyve

A Szívünk rajta független szakértői minden hónapban megneveznek egy kiemelkedő alkotást: a program szakmai zsűrije ezúttal Ecsédi Orsolya Meleg a helyzet! című könyvét választotta.

...
Gyerekirodalom

Animációs film készülhet az Apufából

Összesen 42 alkotásnak szavazott meg támogatást a napokban a Nemzeti Filmintézet, így animáció készülhet Kolozsi László Apufa című gyerekkönyvéből is.