Atwoodnál a lányok barátságból teszik pokollá egymás életét

Atwoodnál a lányok barátságból teszik pokollá egymás életét

Bő harmincéves késéssel jelent meg magyarul Margaret Atwood Macskaszem című regénye, amelyet már a hatvanas évek derekán elkezdett írni, ám csak a nyolcvanas években fejezett be – nagyjából akkor, amikor a lánya amúgy kiskamasz volt, ami csak azért érdekes, mert az író így testközelből nézhette végig a tinédzser csoportdinamikák belső változásait. Mindez azért fontos, mert bár a Macskaszem egy Elaine Risley nevű – amúgy fiktív – festő életútját mutatja be, a fókusz mégsem a művészi kiteljesedésen van, hanem azon a toxikus gyerekkori barátságon, amely később alapjaiban határozta meg Elaine művészi tevékenységét. A Macskaszem a hét könyve.

Ruff Orsolya | 2020. november 30. |

A macskaszem egy üveggolyó, egy a sok közül, de a gyerek Elaine Risley számára a legféltettebb. Már-már mágikus hatást tulajdonít neki, ha nála van, úgy érzi, a macskaszem megoltalmazza. De a kék üveggolyó sem védi meg azoktól, akik a legközelebb állnak hozzá – az állítólagos barátaitól. Iskola után Elaine három lánnyal szokott játszani, közülük is a legfontosabb Cordelia, akinek a szava a lányok között a legtöbbet nyom a latban. 

Margaret Atwood
Macskaszem
Ford.: Csonka Ágnes, Jelenkor, 2020, 663 oldal
-

Ő az, aki folyamatosan kritizálja Elaine-t, aki megjegyzéseket tesz arra, hogyan áll, hogyan jár, hogyan rág, hogyan néz ki hátulról, aki büntetésből kiközösíti, majd, ha úgy látja jónak, ismét a csapattagok közé fogadja Elaine-t. Mindezt deklaráltan nem gonoszságból teszi, csak így akar jobbítani, segíteni. Elaine elhiteti magával, hogy a lányok nem az ellenségei, épp ellenkezőleg, a barátai. Így aztán csomóba szűkült gyomorral csinálja, amit mondanak neki; meg akar felelni, és soha, semmilyen körülmények között nem akar kitaszított lenni. 

„A gyűlölet könnyebb lett volna. A gyűlölet esetében tudtam volna, mit tegyek.

A gyűlölet tiszta, fémes, egyszerű, megingathatatlan – nem úgy, mint a szeretet.”

Elaine sok évvel később, már befutott festőművészként idézi fel a nagy érzelmi amplitúdókkal megélt gyerekkori éveket. A nyarakat, amikor bátyjával, anyjával és tudós apjával hónapokig az erdőket járták rovarok után kutatva (fun fact: Atwood apja szintén entomológus volt), a vadonból a városba költözés megrázkódtatását, a belesimulást az iskolai hétköznapokba, a társas kapcsolatok evolúcióját és a barátságnak álcázott lelki terror hónapjait. Elaine családja sok szempontból más, mint a többi kanadai család, melyeket ismer: az apja nem láthatatlan, mint a többi apa, a négy fal között nem veri a gyerekeit, a vacsoraasztal fölött viszont gyakran apokaliptikus víziókkal szórakoztatja vagy borzasztja el az épp jelenlévőket (tanulságos bekezdés Atwoodnak ebben a nyolcvanas években megjelent regényében, amikor az apa azokkal a környezeti hatásokkal riogat, amelyekkel jelenleg együtt élünk, lásd: fajok kihalása, egy új járvány megjelenése, az emberek általános nemtörődömsége). Az anyja is kicsit más, mint a környékbeli anyák („ő nem illik a képbe”), mégsem tud olyan erős bizalmi köteléket kiépíteni a lányával, hogy az megnyíljon előtte. Az anya látja, mit tesznek a lányával az úgynevezett barátnői, próbál neki segíteni („Nem muszáj velük játszanod”), de Elaine még előtte – és így saját maga előtt is – tagadásban van.

A regény jó negyedéig viszonylag egyszerű az a képlet, amit Atwood felvázol a személyiség kiteljesedését megbénító, magát szeretetteljesnek álcázó lelki/baráti terrorról, de a Macskaszem ennél sokkal összetettebb. A kamaszévek múlásával ugyanis a társas kapcsolatok is változnak: vannak, akik elkopnak Elaine mellől, és van, aki tartósan az ismeretségi körében marad. Egészen konkrétan Cordelia az, aki kis szünetekkel ugyan, de deklaráltan a legjobb barátja marad, és hogy ez nemcsak egy kívülről magukra kényszerített póz, azt jól mutatja, hogy ezt Elaine is így gondolja. A kapcsolatukban eleve van egy fordulópont, ami után a lány megtanulja lerázni magáról a bántó megjegyzéseket, ennél sokkal fontosabb viszont, hogy ezek a gyötrelmes hónapok látszólag a feledés homályába vesznek:

„Sok mindent elfelejtettem, és azt is elfelejtettem, hogy elfelejtettem őket.”

Cordelia és a barátnők gyerekkori szemétkedéseit mintha kiradírozták volna: marad utánuk valami maszatos nyom, de már nehéz megmondani, mi volt előtte a papírlapon. Atwood mindentudó, E/1-es narrátora, azaz az idősebb Elaine tehát úgy idézi fel ezeket a gyötrelmes hónapokat, hogy tisztában van a fiatal Elaine szelektív amnéziájával. A múlt – látszólag részben törlődött – emlékei és szereplői ugyanakkor később utat találnak maguknak Elaine művészetében. Képein múzsaként tér vissza az iskolai tanítónő, meg apjának indiai származású beosztottja, Mr. Banerdzsi, egy triptichonon kap helyet tragikus sorsú bátyja, Stephen, a macskaszem pedig egy híd felett lebegő Szűz Máriát ábrázoló képen jelenik meg. A gyerekkor véletlenszerűen felbukkanó vagy kulcsszerepet játszó személyiségei így aztán egy olyan elvont világ részesei lesznek, melynek jelentéseiről a kívülállók, a műértelmezők legfeljebb találgatni tudnak. A retrospektív kiállítás megrendezésével viszont Elaine kénytelen szembesülni az elveszett és elfeledett emlékekkel is. Identitása, személyiségének alakulása csak így érthető meg igazán. 

Atwood végig ügyel rá, hogy ez a személyiség ne legyen egysíkú:

Elaine nem ragad bele az áldozati szerepbe,

később ő maga is képes lesz fájdalmat okozni, képes lesz hazudni. A Macskaszemben viszont senki sem eredendően aljas, még Cordelia sem, aki pedig hónapokig pokollá tette Elaine életét, a lány viszont utóbb nem akarja felvállalni az együttérzés fájdalmát, hiszen akkor saját gyötrelmeivel is újra szembe kellene néznie. Megteszik majd ezt később helyette a képek. A regény elején Elaine elismert festőként tér vissza Torontóba, igaz, képes kellő távolságtartással kezelni hírnevét („Ez nem hírnév – felelem. A hírnév Elizabeth Taylor dekoltázsa. Ez itt csak egy pattanás a média szemében.”), ám akárhogy is nézzük, az életművét bemutató kiállítás mégis egyfajta elégtétel lehet mindazokkal szemben, beleértve a saját családját is, akik annak idején értetlenséggel fogadták művészi pályaválasztását („hobbinak alkalmas, mint a kagylódíszítés vagy a fafaragás”). Ez viszont az idősebb Elaine-t egyáltalán nem izgatja, az már sokkal inkább, mi lenne, ha újra összefutna Cordeliával:

„(…) mit árulnék el neki önmagamról? Az igazat, vagy azt, ami jó színben tüntet fel?”

Atwood egymástól látszólag távol heverő kirakósdarabokból teszi össze hőse identitásportréját, miközben veszteségről, látomásokról, művészi kiteljesedésekről és mélypontokról, megállapodottságról és kibillenésekről mesél. Prózája, hiába több mint harmincéves a regény, egyáltalán nem öregedett, Csonka Ágnes fordítása pedig ismét lenyűgöző. Atwoodot szokás A Szolgálólány meséje írójaként emlegetni, pedig a kanadai író

sokkal sokszínűbb és bravúrosabb szerző ennél, a Macskaszem pedig ott van a legfontosabb könyvei között.

Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Atwood: Nem biztos, hogy eljön a mennyország, ha megdöntöd a rendszert

A Magyar Narancs a múlt heti számában Köves Gábor interjúját közölt Atwooddal, amihez tartozott pár extrakérdés, ami a Nyugati tér blogon jött most le.

...
Hírek

Nyílt levélben tiltakozik Rowling, Atwood és Rushide az elnémítás kultúrája ellen

Többek közt J. K. Rowling, Margaret Atwood és Salman Rushide is aláírták azt a nyílt levelet, amely kedden jelent meg a Harper’s magazinban, és amely a cenzúra terjedésére hívja fel a figyelmet. A tiltakozás célja a cancel culture elleni felszólalás, az aláírók szerint ugyanis az elnémítás csak az ellentétes véleményekkel szembeni intoleranciához és nyilvános megszégyenítéshez vezet.

...
Hírek

Margaret Atwood: Rajtunk múlik, hogy éljük meg ezt az időszakot

Atwood szerint ez a legjobb és a legrosszabb időszak is, csak rajtunk múlik, hogyan éljük meg. Minderről a Time Magazine online kiadásában beszélt még áprilisban, ennek a fordítását közölte most a Nyugati tér blog. Pár pontban összeszedtük, mire érdemes figyelni A Szolgálólány meséjének írója szerint egy világjárvány alatt.

Még több olvasnivaló
...
Kritika

Nem az életkorunk, hanem a stigmatizáció ellen kellene küzdenünk

Hogyan érhető el a kiegyensúlyozott időskor? Milyen folyamatok zajlanak bennünk az életközép során és utána? Miért szükséges mindenképpen szembemenni az életkorral kapcsolatos előítéletekkel, az ageizmussal? Ezeket a kérdéseket járja körbe Tisza Kata új könyve, amelynek témája a szerethető öregedés.

...
Nagy

Kreatív Európa: Megunt szerelmek, kihűlt kapcsolatok Ciprustól Norvégiáig

Sorozatunkban ezúttal szerelmi csalódások, párkapcsolati unalom, kihűlt házasságok és újrakezdés a téma más-más perspektívából, különböző stílusban, Európa legjobb kortárs szerzőinek tollából.

...
Nagy

Karen Dionne: Sokaknak lehetett már dolga pszichopatával anélkül, hogy tudtak volna róla

A lápkirály leányának írója, Karen Dionne az új regényében, A bűnös nővérben a gyermekkori pszichopátiát a családtagok nézőpontjából vizsgálja. A szerzőt inspirációkról, motivációkról, váltott nézőpontokról és a pszichopátiáról kérdeztük.

...
Alkotótárs

André Ferenc: Antropocén ima [Mastercard® – Alkotótárs]

Czakó Zsófia és André Ferenc nyerte az első alkalommal átadott Mastercard® – Alkotótárs ösztöndíjat. Levelezésbe kezdtek, aminek negyedik darabját olvashatjátók most, mégpedig André Ferenctől.

...
Kritika

Annie Ernaux irodalmi fényképalbumba sűrítette az élet illékonyságát

„Eltűnik majd az összes kép” – ezzel a mondattal nyit Annie Ernaux Évek című könyve, amely akár egy régi fényképalbum, úgy tárja elénk egy élet szakaszainak változásait és az elmúlt évtizedek nagy korszakváltó pillanatait. A kortárs francia irodalom egyik legjelentősebb írójának rendhagyó önéletírása a hét könyve. 

...
Kritika

A Termőtestek gombái a horror valódi természetét leplezik le

Sepsi László új regényében a drogpiacért folytatott küzdelem mögött olyan erők mozdulnak meg, amik túlmutatnak ez embercentrikus valóságunkon. Sepsi nyomasztó víziójában a horror nagyon is aktuális kérdéseket feszeget. A Termőtestek a hét könyve.

Hírek
...
Írd meg Európát!

Írd meg Európát, és nyerj egy Kindle-t tele könyvekkel!

...
Szórakozás

Frank, az óriásnyúl 20 éve szólította meg Donnie Darkót

...
Hírek

Csányi Vilmos: A vírus jó példa arra, milyenek a hiedelmek

...
Hírek

Pilinszky-verset dolgozott fel a Meg Egy Cukorka

...
Hírek

Az izlandiak még mindig sokat olvasnak, de a statisztikát a nők húzzák fel

...
Nagy

Austen hősnőjének pusztán szórakozás, ami másnak az élet maga [Az Austen-projekt]

...
Hírek

Lomb Kató játéknak, megfejtendő keresztrejtvénynek tekintette a nyelvet

...
Gyerekirodalom

Zalán Tibor a Mesemúzeum új kulcsőre

...
Hírek

A Tandori Dezső és Ágnes hagyaték az Apor Vilmos Katolikus Főiskolára került

KÖNYVES ADVENT
...
Könyves Advent

Ezeket a fantasy és sci-fi könyveket tedd a fa alá karácsonykor 

...
Könyves Advent

A randizás új tudománya, avagy miért a nőkön múlik

...
Könyves Advent

Archetipikus szereplők, modern családi dinamikák és identitáskeresés Tasnádi István Héraklész regényében

Gyerekirodalom
...
Gyerekirodalom

Zalán Tibor a Mesemúzeum új kulcsőre

Zalán Tibor személyében november 27-én új kulcsőrt avatnak a Mesemúzeumban.

...
Szívünk rajta

Mourlevat a fekete humort franciás könnyedséggel elegyíti

Jean-Claude Mourlevat könyveiben nem riad vissza a szokatlan vagy épp meghökkentő témaválasztástól, a Szívünk rajtában a hónap könyvének választott Putifár tanár úr visszavág is egy nyugdíjba vonult tanár bosszújáról szól. A kötet László Kinga fordításában és Rofusz Kinga illusztrációival jelent meg magyarul – a fordítót a könyvről és az íróról, az illusztrátort pedig a Putifár képi világáról faggattuk.

...
Szívünk rajta

Szívünk rajta: a díjnyertes Mourlevat gyerekregénye lett a hónap könyve

A Szívünk rajta független szakértői minden hónapban megneveznek egy kiemelkedő gyerekirodalmi alkotást: novemberben Jean-Claude Mourlevat Putifár tanár úr visszavág című kötete lett a hónap könyve.