Az Olvasásmotiváció című könyv (itt bele is olvashatsz) szerzőjével többek között az olvasás kognitív és érzelmi hatásáról, az olvasás során zajló agyi folyamatokról, az egyes korosztályok speciális problémáiról, a motivációs lehetőségekről beszélgettünk, és arról is, mindig van remény, hogy megtaláljuk az utat a gyerekek és a könyvek között.
„Ha azt szeretnéd, hogy gyermeked okos legyen, akkor olvass neki sok mesét. Ha még intelligensebb gyermeket szeretnél, olvass neki még több mesét” – mondta állítólag Einstein. Milyen kognitív készségeket fejleszt az olvasás a gyerekekben?
Ez egy nagyon izgalmas einsteini gondolat, akár ő állította ezt, akár valaki más. Tételezzük fel, hogy valóban Einstein mondta, és kezeljük most ezt a gondolatot úgy, hogy az ő fiatal korában, valamikor a 20. század elején fogalmazta meg, amikor egyre inkább kezdett gyerekközpontúvá válni maga a nevelés is. Ez amiatt fontos ebben a kontextusban, mert abban az időben kezdtek el pszichológusok és más szakemberek (pl. orvosok) a gyerekek személyes fejlődésével foglalkozni (pl. Steiner a Waldorf-pedagógiájával, Carl Rogers a személyközpontú pszichológiával), amelyhez gyermekközpontú eszközöket kerestek. Ehhez bizonyult már akkor alkalmas eszköznek a játék és a mese.
Azóta sokat alakultak a gyereknek szóló mesék (minőségi és kevésbé minőségi irányba), így a mai lelkes szülőknek külön feladata van: nem elég csupán megfogadni egy 20. századi fizikus zseni tanácsát, hanem minőségellenőrként szükséges végigpásztázni, előre elolvasni a meséket, és felmérni,
mi az, ami valóban az ő gyereküket szólítja meg.
Általános értelemben véve a mese, a mesélés vagy az olvasás pozitív hatással van már a kisgyerekek szókincsfejlődésére is. Néhány évvel ezelőtt mutattunk rá egyik vizsgálatunkban arra, hogy azok a gyerekek, akiknek rendszeresen mesélnek, akár 2,2 évvel is a korosztályi átlaguk előtt járhatnak szókincs tekintetében, mert a mesehallgatás által a gyerekek képessé válnak megjegyezni a mesében hallott szófordulatokat, szövegrészleteket, amelyeket később önálló beszédükben is alkalmazni fognak.
A fejlett szókincs pozitív hatással van a szövegértelmezésre, amely kihat egészen az önállóan olvasott szövegek értelmezésének sikerére is, hiszen ez alapján kezdik el feldolgozni már kisgyerekkorban a szöveg értelmét. Ez magában foglalja a hallottak, olvasottak összefüggéseinek felismerését és az információk emlékezetben való megőrzését is – utóbbi már az iskolai tanulási folyamatokat is előkészítheti.
A meséléssel, meseolvasással egy olyan hosszútávú befektetést biztosítunk a gyerekeknek,
amellyel formáljuk a problémamegoldó készségét, koncentrációját, figyelmét, kritikai gondolkodását és nem utolsósorban a fantáziáját, kreativitását – mindezt kognitív szinten.
Persze nemcsak azért olvasunk, hogy fejlődjünk, hanem azért is, hogy újabb és újabb történeteket ismerjünk meg. Mi a véleményed, milyen mentális és lelki pluszt jelent az olvasás a gyerekek esetén?
A mesének erős érzelmi hatása is van az olvasóra, de nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni azt, hogy a mese, a mesélés nem egy bizonytalanságot kezelő pirula, ami minden lélektani problémát önállóan megold. A mese vagy bármilyen irodalmi szöveg egy eszköz, mely segítséget nyújt abban, hogy közelebb kerüljünk a legjobb önmagunkhoz, de ehhez nem elegendő az, hogy elolvasunk egy szöveget magunknak, a gyerekünknek – ahhoz, hogy hatékony változást érjünk el, munkát kell fektetni a célzott folyamat fejlődésébe.
Ha megfelelő a szöveg, akkor segíthet abban, hogy közelebb jussunk az önbecsülésünkhöz, a szorongáscsökkenéshez, illetve segíthet a gyerekeknek abban, hogy jobban megértsék saját érzéseiket, gondolataikat és viselkedésüket. Azonosulva a karakterekkel és azok helyzeteivel a gyerekek mélyebb önismeretre tehetnek szert. Az olvasott történetek révén pedig mintákat ismerhetnek meg arról, hogyan lehet különböző szociális helyzetekben viselkedni és kommunikálni.
Ez segíthet nekik a barátságok kialakításában és fenntartásában, vagy akár a határhúzásban is.
Viszont ezek általában nem azok a szövegek, amelyek didaktikus módon elmondják, hogy egy mesehős mikor viselkedett jól és mikor volt rossz, illetve az érzelmi intelligencia fejlesztése sem ott kezdődik, ahol a szöveg elmondja, hogy a piros szín a haragot jelenti. Az igazán jó szövegek ezt metaforikus formában jelenítik meg, ahol minden gyerek, kamasz és felnőtt önállóan ismeri fel és dönti el, mit visz magával az adott szövegből.
A képernyővel szemben a könyv mellett mindig fontos érv a fantázia, a belső kép megjelenítésének kialakulása. Mi történik valójában az agyban, amikor valaki olvas?
Az agyban komplex és szinkronizált folyamatok zajlanak le, amelyek különböző agyi területeket aktiválnak. Több kognitív funkció összjátékának tánca ez. Olvasás közben az agy egy hálózatként működik, ahol különböző területek együttesen dolgoznak, hogy létrehozzák az olvasott szöveg megértését és élvezetét. Az olvasás folyamata az agy különböző részeit serkenti és aktiválja, ami hozzájárul a kognitív és érzelmi fejlődéshez.
A belső képalkotás, amely az olvasás egyik legfontosabb eleme, szintén az agy kreatív és asszociációs területeinek munkáját igényli, és ezáltal fejleszti a képzelőerőt és a kreatív gondolkodást,
amely az önálló olvasóvá válás, önálló írás, fogalmazás és szövegértelmezéskor kap majd nagyon fontos szerepet.
A gyerekkor, ahogy mindenben, úgy az olvasóvá válás folyamatában is meghatározó időszak. Mikor érdemes elkezdeni olvasni a gyerekeknek? Meddig olvasson a gyereknek a szülő?
Ahogy a zenei nevelést, úgy az olvasást is érdemes mielőbb elkezdeni. A könyvemben írtam egy olyan kutatásról, amely kimutatta, hogy versek felolvasása már a magzati korban kapcsolatot tud teremteni a babával. De a gyerekek 1-3 éves kor között kezdenek el valóban érdeklődni a könyvek iránt, előtte leginkább a ritmus szólítja meg őket, ezért a meséknél alkalmasabbak a mondókák, versek.
Az iskolakezdés idején a gyerekek általában elkezdenek önállóan olvasni, bár a szülői támogatás továbbra is szükséges. Az egyszerű, nagybetűs könyvek, amelyek megfelelnek az olvasási szintjüknek, ideálisak az önálló olvasás gyakorlásához. Fontos, hogy a szülők továbbra is olvassanak a gyerekekkel és támogassák őket, amikor a gyerekek ezt igénylik, mert olvasástanuláskor a szöveghez való pozitív kapcsolódás még a szülővel való közös olvasás által élvezetesebb, mint az önálló, magányos, szótagoló, döcögő olvasással.
A digitális eszközök megjelenésével tényleg drasztikusan csökkent az olvasók száma a gyerekek között? Vannak-e erről kifejezetten Magyarországra vonatkozó statisztikák? Mit mondanak?
A digitális eszközök megjelenésének hatása az olvasási szokásokra egy igen összetett kérdés, és számos tanulmány foglalkozik ezzel a témával. Általában elmondható, hogy világszerte megfigyelhető némi csökkenés a hagyományos könyvolvasásban a gyerekek körében, de az is igaz, hogy
a digitális olvasás népszerűsége nőtt.
A digitális eszközök (okostelefonok, táblagépek) használata jelentősen nőtt az utóbbi években. Egy 2019-es kutatás kimutatta, hogy a magyar fiatalok egyre több időt töltenek digitális eszközökön, ami összefüggésbe hozható az olvasásra fordított idő csökkenésével.
Magyarországon is végeztek kutatásokat az olvasási szokásokról, beleértve a gyerekek olvasási szokásait is. A KSH adatok szerint az elmúlt években pl. csökkent a könyvtárlátogatók száma, különösen a fiatalok körében. A PISA felmérések alapján Magyarországon a diákok olvasási teljesítménye az OECD átlag alatt van, és az olvasási szokások változásai is hasonló trendeket mutatnak más országokéhoz képest.
Egy 2017-es magyarországi kutatás szerint a 15 éves magyar tanulók körében a rendszeres olvasók aránya alacsonyabb, mint a korábbi években. Viszont fontos lenne, hogy ne mindig a problémáról beszéljünk, hanem a megoldásról. Én magam például 2019 óta dolgozom a megoldáson, most már kétféle eszközöm is van, csak az utat szeretném megtalálni az iskolákig, ami által nyitnak a módszer felé (D012 módszerként kereshetsz rá – a szerk.) – a lelkes és nyitott gondolkodású szülőknek hála a küldetésem egyre inkább megvalósulni látszik.
Melyik korosztálynál figyelhető meg egy nagyobb bezuhanás? Tényleg felső tagozaton veszítjük el az olvasó gyerekeket?
Érdekes, hogy általános információként terjedt el, hogy az olvasást felsőben kezdik elhanyagolni a gyerekek. Ha figyelembe vesszük az alsó és felső tagozatosok életkori jellegzetességeit, akkor ez azért tűnik igaznak, mert két különböző életszakaszról van szó: amíg az alsósok elsődleges célja, hogy a környezetüknek megfeleljenek, azaz, hogy a környezetük elfogadja és szeresse őket, addig a felsősök az identitás és szerepzavar életszakaszban működnek. Könnyebben húznak határokat ahhoz, hogy megtalálják, mi a saját igényük, mitől érzik ők magukat jól.
Az olvasókat azonban saját kutatásaim szerint az olvasástanulás elejétől kezdjük elveszíteni,
abban az érzékeny időszakban amikor a mesehallgatóból fokozatosan meseolvasó válik. Ez az a szenzitív időszak, amikor a meséket örömmel hallgató gyerekek szembesülnek azzal, hogy az olvasás folyamata nem is olyan könnyű, mint amit a szüleik olvasásakor láttak. Bár ebben az időszakban még nem tiltakoznak és nem vetik el az olvasást, a 6-8 éves kor körüli életszakasz az, amikor az olvasás iránti motiváció csökkenésének prevenciójával kell foglalkoznunk.
A doktori kutatásom egyik fő témája az ábécés olvasókönyvek tartalmi vizsgálata volt, ahol arra mutattam rá, hogy a kisiskolások érdeklődési köre és az ábécéskönyvek irodalmi szövegtartalma között alig van összefüggés. Az eredmények tükrében hoztam létre azt a motivációs eszközt, amely a gyerekek szabad akaratát hagyja kibontakozni, miközben megteremti számukra azt a kellő kihívást és tartalmi izgalmat, amire szükségük van, és nem azt, amit a felnőttek rónak rájuk.
Milyen konkrét lépéseket, módszereket javasolnál azoknak a szülőnek, akik tudatosan foglalkoznak ezzel a problémával otthon?
Merjenek kapcsolódni. Merjenek kapcsolódni olyan szülői és szakmai közösségekhez, amelyek nemcsak könyvajánlásokról szólnak, hanem holisztikus módon közelítik meg az olvasást: tekintettel vannak az alternatív pedagógiai irányzatokra, figyelembe veszik a digitális eszközök és az animációs filmek aktualitását, a gyerekek, a szülők, tehát a teljes család igényét.
A példamutatás, a családi minta fontossága közismert az olvasóvá nevelés esetében is. De mit tehet a szülő, aki nem olvas, mégis vágyik arra, hogy a gyereke olvasson? Van esélye?
Naná, hogy van esélye. Az olvasóvá válás útján elsőként mindig a szabad választási lehetőséget javaslom. Ez az érdeklődési szintnek a kezdetleges állapota, amit, ha elérünk, akkor azt követően a határ az olvasásban a csillagos ég.
Az ítélkezésmentes olvasóvá válási folyamat még a szülői példamutatásnál is sokkal fontosabb.
Előbb lesz egy olyan gyerekből elkötelezett olvasó hosszútávon, aki saját szabad döntése alapján vagy pedig a szülővel együtt áttárgyalva és véleményezve választ könyveket, mint az, akinek a családja odahaza rendszeresen könyvet olvas és elvárja a gyerektől, hogy olyan könyveket olvasson, amit a család értékesnek tart.
Mivel vigyázzunk? Mi az, amiért egy gyerek megutálhatja az olvasást?
Az autonómia elvesztésével az olvasás (és minden más tevékenység) iránt csökkenhet a belső motiváció. Minél magasabb az önálló döntéshozatali lehetőség, annál erősebb egy emberben a belső elköteleződés egy cselekmény, például az olvasás iránt.
Amíg a felnőttek megszabják a gyerekeknek, mit olvassanak, hogyan olvassanak, mit vigyenek el tanulságként az olvasásból, mindaddig, amíg felnőttként minősítik a gyerekek irodalmi szövegválasztását, addig nem érhetünk el hatékony, hosszútávú eredményt. És a digitális eszközök, a trash tartalmak a hétköznapokból nem a mi oldalunkon állnak – ebben a küzdelemben egyedül vagyunk, így fontos végiggondolni az erőforrásainkat.
Saját gyerekeim, diákjaim kapcsán is az a tapasztalatom, hogy mintha a fiúk esetében nehezebb lenne az olvasás iránti figyelem felkeltése. Igazolható-ez bármiféle kutatással? Mit mondanak a te tapasztalataid?
Nem szeretek nemek közötti különbségeket tenni, mert az elsődleges kiváltó oka annak az információnak, hogy a fiúk kevesebben olvasnak, a társadalmi hatás:
minél többször hangsúlyozzuk ezt, annál inkább fogják ezt elhinni magukról a fiúk.
Persze, vannak biológiai különbségek, amelyek hatással vannak az olvasással kapcsolatos kogníciónkra, de ezekkel az információkkal nagyon veszélyes játszadozni, mert egy csomó társadalmi sztereotípiát erősíthetnek.
Tény, hogy a fiúk kevesebbet olvasnak, de gondoljunk csak bele abba, hogy hány olyan általános iskolában forgatott könyv létezik, amely kifejezetten a fiúk érdeklődési köréhez passzol. Ha a kötelező olvasmányokat vesszük, akkor ott akár lányok, akár fiúk esetében olyan irodalmi szövegekkel találkozunk, amelyeknek tematikája, hősei nem feltétlenül korszerűek.
Amíg a lányok ezeket a kötelező olvasmányokat szorgalomból elolvassák, megtalálják bennük a kapcsolódási lehetőséget, addig a fiúk sokkal könnyebben mondanak nemet, húznak határokat akár egy szöveg tartalmával kapcsolatban is, amely nem szólítja meg őket. Ezt nem csak az olvasásra érdemes érteni, hanem en bloc mindenre a hétköznapokban.
Ha magániskolákba járó gyerekek nemek szerinti arányát figyeljük meg, általában fiúkból van több ezekben az intézményekben. Ők azok, akik zsigerből ki tudnak állni az állami oktatás keretein belül a saját igazuk, akaratuk mellett, míg a lányok könnyebben olvadnak be, könnyebben fogadják el a rájuk rótt „jó kislány” szerepet.
Hány olyan tanulót ismersz, aki mindenből színötös, de viselkedésből négyes tanuló és lány? És hány olyan fiú tanulót ismersz, aki mindenből színötös, de viselkedésből négyes?
Fiúból jóval többet, teljesen igazad van. De a kötelező olvasmányohoz és témákhoz visszatérve: a gyerekkönyvek kínálata szerencsére egyre gazdagabb. Ugyanakkor sokakat ez össze is zavarhat, amikor belépnek egy könyvesboltba. Tudsz-e ajánlani konkrét könyveket, melyek tapasztalataid szerint érdekesek lehetnek a gyerekeknek?
Rengeteg gyerekkönyv jelenik meg manapság a könyvpiacon, amely egyrészt nagyszerű, hisz van miből válogatni, másrészt iszonyatosan nehéz különbséget tenni jó és csapnivaló könyv között.
Kiemelni kevésbé szeretek könyveket, hiszen biztos, hogy nem tudnék minden tökéletes és remek könyvet, illetve szerzőt felsorolni. A saját felületeimen is inkább arra törekszem, hogy szempontokat adjak a szülők kezébe, amelyek alapján ők önállóan dönthetik el azt, hogy mit választanak a saját gyereküknek.
Vannak persze olyan esetek, amikor beleállok egyes konkrét könyvek tartalmának kielemzésébe, de ezek nem olyan könyvajánlók, amikor elmondom, hogy szerintem ez egy jó könyv, mert felolvastam X gyereknek, és tetszett nekik. Ehelyett neveléstudományi szakemberként az alternatív nevelési irányzatok szempontjából közelítek meg irodalmi szövegeket, és nem félek elmondani, hogy
egyes könyvekben kevésbé alkalmas nevelési eszközök vannak jelen.
A szülők könyvválasztáskor a következőkre figyelhetnek: a cselekményszál, a karakterek, a szerkezet, hogy mennyire passzol a nyelvezet a gyerek szókincséhez; milyen az illusztráció, a dizájn stb.
Talán a legnehezebb a kamaszokkal, ha olvasásról van szó, holott lehet, épp nekik van a legnagyobb szükségük arra, hogy elrejtőzzenek vagy magukra ismerjenek egy könyvben. Ha valaki korábban nem olvasott, válhat olvasóvá kamaszként?
Persze. Az olvasás egy cselekmény, egy eszköz, amely mindig ott van körülöttünk lehetőségként arra, hogy éljünk a kínálattal, és használjuk ki erőforrásként a lehetőséget. Biztos, hogy vannak olyan életszakaszok az életünkben, amikor kevesebbet olvasunk, ugyanúgy, ahogy néha nagy szükségét érezzük annak, hogy pszichodrámára és más önismereti csoportokba járjunk, valamikor pedig csak simán jól akarjuk magunkat érezni. De vannak olyan életszakaszok is, amikor kemény egyéni terápiára van szükségünk.
Milyen módszerekkel, praktikákkal építhetjük be az olvasást a kamaszok életébe?
Igazából azt kell elfogadnunk, hogy ahogy a viselkedésben vannak generációs különbségek, úgy az olvasásban is megváltoztak a technikák, megváltozott a módszer, megváltoztak a stílusok, az aktivitás, a befogadói igény.
Véleményem szerint az olvasás nem cél, hanem eszköz ahhoz, hogy a kamaszok saját álmaikat, vágyaikat és céljaikat megéljék.
Nem az a lényeg, hogy ki hány könyvet olvasott, hanem hogy belekezdjünk egyes regények olvasásába, és a saját kritikus szemünkkel megvizsgáljuk azt, mitől izgalmas a szöveg, mivel tartotta fenn a figyelmet a szerző, mitől jó egy karakter, mennyiben más, ha E/1-ben vagy E/3-ban írunk valamiről. Beszélgessünk az olvasottakról, ez a legfontosabb.