„Amíg nem kapok magyarázatot arra, hogy a Bábel miért volt megfelelő a Nebula- és a Locus-díjaknak, és a Hugónak miért nem, azt feltételezem, inkább nemkívánatosságról van itt szó és nem támogathatóságról”
– írta az Instagramon megjelent közelményében Rebecca F. Kuang, miután nyilvánosságra hozták a 2023-as Hugo-díj teljes jelölési statisztikáit, és kiderült, hogy más szerzőkkel egyetemben, a leadott szavazatok ellenére mégsem került fel a végleges shortlistre, neve mellett pedig egy csillag szerepelt, azaz, hogy „nem támogatható”.
Mielőtt elmerülnénk az események sűrűjében, érdemes tudni, hogy a Nebulával ellentétben, amit az Amerikai Science Fiction és Fantasy Írók Egyesületének (Science Fiction and Fantasy Writers of America, SFWA) tagjai, tehát írók ítélnek oda, a Locus és Hugo lényegében közönségdíj.
A Locus-díjat a tekintélyes spekulatív irodalmi magazin, a Locus olvasói szavazzák meg, míg a Hugo shortlistje 1955 óta a World Science Fiction Society tagjainak szavazataiból áll össze (Hugo-díjnak hivatalosan 1993 óta nevezik). Utóbbi szervezetnek bárki tagja lehet, aki jegyet, pontosabban tagságot vesz az aktuálisan következő sci-fi világtalálkozóra, amin aztán a nyerteseket is kihirdetik. A Hugo szavazási folyamata bonyolult, sok kategóriával, viszont az átláthatóság jegyében utólag mindig nyilvánosságra hozzák a teljes listát, hogy melyik műre, szerzőre, műsorra stb. pontosan hány jelölés érkezett.
R. F. Kuang Bábel című regényének rajongói nem értik, hogy a Nebula-díjas, bestseller regény miért lett kizárva a Hugo-díj jelöltjei közül.
A világtalálkozót 2023 októberében rendezték meg először az Egyesült Államokon kívül, a kínai Csengtuban (Szecsuán tartomány fővárosában), a január 20-án nyilvánosságra hozott statisztikák nyomán pedig felmerült a cenzúra és a külső befolyásolás gyanúja, írja a Guardian. A „nem támogatható” kifejezésen túl magyarázatot a jelöltségből kizárt szerzők nem kaptak, annak ellenére, hogy szám szerint meglett volna az elégséges szavazatuk a shortlistre kerüléshez. A tavalyi Hugo körüli gyanakvást pedig táplálja az a tény is, hogy a kormányzó Kínai Kommunista Párt szigorú kontrollt gyakorol a határaikon belül megrendezett kulturális események fölött is.
Mit mondanak a Hugo szervezői?
Dave McCarty, a 2023-as Hugo-díj nyugati szervezőinek arca a Facebookon azt írta, senki sem utasította semmire, és semmilyen hivatalos módon nem kommunikált a Hugo adminisztrációs csapata és a kínai kormány. A Guardian megkeresésére McCarty nem reagált, viszont szintén a Facebookon megosztotta az adminisztrációs csapat válaszát: „Az alapszabály (a World Science Fiction Societyé – S.A.) és a betartandó szabályok áttekintését követően az adminisztrációs csapat megállapította, hogy ezek a művek/személyek nem támogathatók”.
Azt elutasították, hogy kifejtsék, hogy mik voltak a „betartandó szabályok”.
Miközben a csengtui WorldCon szervezői szintén nem reagáltak a Guardian megkeresésére, a rajongók/olvasók és több szerző is aggodalmát fejezte ki az üggyel kapcsolatban. Az Úgy tudjuk cikkében a Könyvfesztivál díszvendégeként Magyarországra látogató John Scalzit (interjúnk itt) idézi, aki blogján azt írta, ezért kell vigyázni azzal, hogy a 2028-as WorldCon megrendezésére jelentkezett Uganda is – emlékeztetőül, tavaly nyáron Ugandában lépett életbe a melegek kivégzését lehetővé tevő törvény.
Mit tudunk a jelölésből kizárt szerzőkről és művekről?
A magyarázat nélkül kizárt szerzők közül ketten, Rebecca F. Kuang és Xiran Jay Zhao kínai születésűek, és jelenleg Nyugaton élnek.
Az elmúlt években világsikereket elérő Kuang erősen társadalom-, gazdaság- és kultúrakritikus regényeiben a kínai identitást és történelmet ütközteti a nyugati berendezkedéssel. A szerző kínai történelmet tanult a Georgetown Egyetemen (azóta megjárta Oxfordot, Cambridge-et, jelenleg a Yale-en végzi doktori kutatásait), ahol elsősorban a hadi stratégia, a kollektív és családi traumák, valamint a háborús emlékezet érdekelte, két egyetemi év közti szünetben pedig megírta a Mákháborút, amivel 23 évesen a legfiatalabb író lett, aki megkapta a Crawford-díjat.
A trilógiává bővülő Mákháború (cikkünket a regényről itt olvashatod) alternatív történelemmel dolgozó grimdark fantasy, ami az ópiumháborúk időszakába vezet, a főhős sorsán keresztül pedig sok utalást fedezhetünk fel Mao Ce-tung életére. Interjúnkban a kötet apropóján elmondta: „Gyakran kérdezik, hogyan fordítom le a kínai fogalmakat a nyugati közönségnek. De az a helyzet, hogy nem kell lefordítanom,
mert én már egy nyugati író vagyok.
Én is ennek a nyugati olvasótábornak a tagja vagyok, az Egyesült Államokban nőttem fel. A nyelvfelfogásomra, szövegtrópusaimra, narratív hangomra ugyanúgy hatott A Gyűrűk Ura és a Harry Potter, mint a kínai mítoszok és történetek. A Mákháború kínai hatással, de alapvetően nyugati hangon íródott. Ez az áldásos része annak, hogy egyik lábbal az egyik, másik lábbal a másik kultúrában nőttem fel.”
Kuang következő nagy dobása a Bábel, avagy az erőszak szükségszerűsége (itt beleolvashatsz), amiben a kínai tolmács főszereplő sorsán keresztül az imperializmus és kizsákmányolás ellen lép fel. A sokszorosan díjazott és a New York Times bestseller listáját is meghódító regényről azt írtuk, „velejéig bölcsészfantasy, amiben a mágia és a fordulatos cselekmény helyett fontosabb a nyelvek és szavak között elvesztített jelentés, egy-egy epizód vagy részlet valós súlyát pedig a szorgalmasan adagolt lábjegyzetekből értjük meg”.
A szerző legutóbbi regénye, a Sárga a kortárs könyvkiadás világának visszásságait tárja fel egy olyan fehér író történetén keresztül, aki ellopja egy kínai barátja kéziratát, és magát kínainak beállítva aratja le a babérokat (cikkünket itt találod róla, a könyvbe bele is olvashatsz).
Xiran Jay Zhao magyarul is olvasható, New York Times bestseller és a Brit Science Fiction Szervezet (British Science Fiction Association) díjával is kitüntetett Vasözvegy című young adult regényében a kínai történelmet és az animét ötvözi A Szolgálólány meséje disztópiájával. Zhao a Guardiannek úgy fogalmazott, nem tudja biztosan, de azt tippeli, azért zárták ki a jelöltek közül,
mert a múltban kritikus megjegyzéseket tett a kínai kormányra, mely duplán érzékeny arra, ha egy ilyen visszajelzés a kínai diaszpórából érkezik.
Mellettük kizárták a „legjobb rajongói író” kategóriájából Paul Weimert is, aki az elmúlt években sorra kapta a Hugo-jelöléseket, és most fedezte fel, hogy 2023-ban is meglett volna a shortlisthez szükséges mennyiségű szavazata.
A Neil Gaiman legendás képregényéből a Netflixnél készült Sandman-sorozat (itt podcastoltunk róla) pedig egészen furcsa hurokba került. A hatodik, Szárnyainak suhogása című epizód került a célkeresztbe, amit mi is nagyon szerettünk, és ami Álom és Halál, majd Álom és a halhatatlanná váló Hob Gadling évszázadokon átívelő találkozásairól és barátságáról mesél. Bár az epizód elég szavazatot kapott, sőt, az első három közt végzett volna a shortlisten, mégis magyarázat nélkül kizárták a sorozatok „legjobb dráma - rövid” kategóriájából. Magát az első évadot a saját kategóriájában viszont a Hugo 3.8.3-as szabályára hivatkozva zárták ki, azaz, hogy egyetlen epizódja több szavazatot kapott, mint a teljes sorozat, részletezi a Comics Beat.
Szép Eszter képregénykutatóval beszélgettünk Gaiman képregényéről, a netflixes sorozatról és a Sandman-világ szimbolikájáról. Spoileres kibeszélő.
Gaiman korábban nyilvánosan kritizálta a kínai hatóságokat, amiért írókat börtönöznek be, hangsúlyozza a Guardian. A Sandman szerzője pedig most azt nyilatkozta, hogy a Hugóval kapcsolatban eddig üdítő volt az átláthatósága és a tisztasága, ami nélkül, bármi is ment most félre,
az ügy nem rendezhető vagy nem lehet rendezni úgy, hogy ne sérüljön a díj hetven év alatt felépült renoméja.
Amikor a szélsőjobb megpróbálta elfoglalni a Hugót
Ahogy Gaiman is hangsúlyozta, a Hugo jelölési rendszere nagyon demokratikus, viszont ez tette lehetővé azt is, hogy a 2010-es évek közepén bizonyos alt-right csoportok megpróbálták befolyásolni a jelölési folyamatokat.
Az alt-right (az alternative right-ból rövidítve) szélesebb körben Donald Trump 2016-os megválasztásával került a köztudatba. Az alt-right mint fogalom elég laza, részletes tárgyalása túlfeszíti ennek a cikknek a kereteit. Röviden olyan szélsőjobboldaliak tartoznak ide, akik többnyire a fehér felsőbbrendűséget és nacionalizmust támogatják. Jellemzően rasszista, homofób és kifejezetten nőgyűlölő nézeteket vallanak, elutasítják a demokratikus berendezkedéseket és az emberek közötti egyenlőséget. Inkább az online térben aktívak és szerveződnek, gyakran köthetők hozzájuk online zaklatások és az agresszív trollkodás. Ezek mellett – és itt kapcsolunk vissza a Hugóhoz – sokan közöttük gamerek és a spekulatív irodalom rajongói.
A Hugo-díj megtrollkodását két alt-right csoport is célul tűzte ki maga elé az elmúlt évtized közepén: a Sad Puppies (Szomorú Kutyusok) és a Rabid Puppies (Veszett Kutyusok) több évben és több hullámban próbálta elérni, hogy támogatóik egy blokként annyi szavazatot adjanak le, amivel tulajdonképpen lenyomják a WorldCon alaptagságát.
A Sad Puppies mozgalmát az a Larry Correia alapította 2013-ban, aki újságíróként többször támogatta a fehér felsőbbrendűséget, valamint nőgyűlölő, homofób és rasszista kommenteket, posztokat fogalmazott meg.
A mozgalommal a célja az volt, hogy bejuttassa a könyvét a Hugo jelöltjei közé,
saját bevallása szerint azért, hogy végre olyan műveket lásson a díj nyertesei között, amik pusztán szórakoztatnak, és nem a mögöttes tartalom vagy a mondanivaló teszi őket sikeressé.
A Rabid Puppiest Vox Day szervezte, az az amerikai aktivista és író, akit a Wall Street Journal „a science fiction legmegvetettebb emberének” nevezett. Ő olyan szerzőket szerepeltetett a saját, a mozgalmában propagált listáján, mint John C. Wright, aki ugyan szélesebb körben elismert (Orphans of Chaos című fantasyje a Nebula döntőse is volt), ezzel együtt nyíltan homofób.
A kultúrharc tehát belépett a Hugo-díj történetébe, 2015-ben például G.R.R. Martin is kampányolt azért, hogy a spekulatív irodalom valódi rajongói vegyenek részt a Hugo-szavazásban, és ne engedjék, hogy a szélsőjobboldali csoportok megtépázzák az egyik legrégebbi fantasztikus irodalmi díj presztízsét. A kutyusok két mozgalma végül nem járt sikerrel – próbálkozásaikról és a GamerGate-tel való összefonódásukról magyarul a Mandiner cikkében olvashatsz hosszabban.
