Hogy tetszett a macskáinak az új regénye?
Úgy reagáltak rá, mint az összes többire, őszinte lelkesedéssel alszanak rajta – nekik is dedikáltam a könyvet. Ami igazán érdekes a macskákkal kapcsolatban, hogy saját személyiségük van. Sugar a hercegnőnk. Figyelmet követel, aztán elhajt magától. Spice konkrétan ráül a billentyűzetre, úgyhogy őt szoktam a szerkesztőmnek hívni. Gépelek, és olyan, mintha azt mondaná: “Teljesen biztos vagy benne, hogy azt a szót akarod használni? Biztos?” Smudge meg egy káoszdémon: rendetlenséget csinál, amerre jár. Nem is macskaként gondolok rá, inkább mint egy szőrös kisördögre.
Azért is kérdezem, mert ön vett egy használaton kívüli templomot. Macskaimádó szektát indít?
Nem lenne jó ötlet, nincs rá időm. Egyébként is, a szekták fárasztóak! És nincsenek benne barátaid, csak a tagok, akik idővel ellened fordulnak. Szörnyű idők lennének.
Amikor megvettük az épületet, mindenki azzal jött, hogy nyissunk benne könyvesboltot, vagy kávézót, vagy diszkót. Visszakérdeztem: miért csinálnék magamnak plusz munkát? Irodának vettük, a karzaton kialakítok egy könyvtárat, és lesz egy terünk, ahol összejöveteleket tarthatunk. Persze lenyűgöző, ha van egy saját templomod, mert hát őrült ötlet! Másfelől, fel is kellett újítani. Az elektromos vezetékek 80 évesek voltak, azokat teljesen ki kellett cserélni. Felszedtük a ronda zöld padlószőnyeget és gyönyörű fapadló volt alatta, de renoválni kellett. Igazából többet költöttünk a felújításra, mint magára a vásárlásra, de most fantasztikusan néz ki.
For those who were curious about the current status of that church we bought in late 2021, a positive update:https://t.co/wTijghgzUK pic.twitter.com/kQsmW9i7bh
— John Scalzi (@scalzi) September 1, 2023
Az oltáron pedig ott áll Bestia, a hatnyakú gitár. Játszik rajta?
Persze, de a hat nyak miatt elég nehéz, mert úgy kell mögé állnod, mintha egy hárfán játszanál. Eredetileg műtárgyként vettük, és amikor kialakítottam egy kis zenei stúdiót, egy ideig ott tartottam. De most már van egy templomunk! Jó helyen van ott, beszélgetést generál, mert bárki belép és meglátja, meglepődik: “Ez nem az, aminek látszik, ugye?” A zenész barátaimnak meg persze tetszik és mind ki akarja próbálni. De tényleg ez a legröhejesebb dolog, amit valaha vettem – márpedig én vettem egy templomot!
Zenél is, és ezzel kapcsolatban érdekelne, hogy ez mennyiben jelent másfajta inspirációt, kreativitást az íráshoz képest?
Eléggé. Az írás jelenti a karrieremet, ezért mindig van benne elvárás. Jól fogy majd? Szeretni fogják a kritikusok? Lesz belőle tévés vagy filmes adaptáció? Az viszont senkit sem érdekel, hogy mikor jön ki a következő Scalzi-album. Így mindenféle nyomás nélkül lehetek egy kicsit kreatív, és ez hasznos, mert még nem vagyok túl jó a zenélésben. A stúdiót összerakni eltartott egy ideig, de nagyon élveztem, hogy a szabadidőmben ezzel foglalkozhatok, segített kikapcsolni. Azoknak a keveseknek, akik hallgatják, tetszik, de ez nem az a fajta anyag, amivel hamarosan Taylor Swift előtt lépek fel. Csak egy középkorú férfi szórakozása, de imádom.
A 2020-as év önt is nagyon megviselte, erről A Kaidzsú Állatvédő Társaság utószavában is ír. Mondhatjuk, hogy alkotói válságot élt meg. Zenélni tudott akkoriban?
Nem, inkább a felszerelést vettem meg hozzá: a gitárokat, a billentyűzeteket, gépet. Volt ebben halogatás is. Aztán ott álltam, hogy most már annyi mindent megvettem, hogy muszáj elkezdeni zenélni. Írtunk egy dalt egy zenész barátommal, Matthew Ryannel, a címe Another Christmas. Erre elég büszke vagyok. Főleg, hogy akkoriban leginkább pánikoltam, hogy dolgozom egy könyvön, de egyszerűen sehogy sem működik. És ilyen állapotban azért nem mondod, hogy jó, akkor csinálok valami másfajta kreatív dolgot. Helyette azon tépelődtem, hogy miért nem tudom megírni ezt a könyvet. Mi történik? A válasz: túl sokat követeltem magamtól. Egy sötét könyvet akartam megírni egy sötét időszakban. Úgyhogy azt a regényt soha senki nem fogja látni, mert nem jó. Helyette viszont írtam egy másikat.
„A Kaidzsú Állatvédő Társaság olyan, mintha a Jurassic Park egy erkölcsösebb formája találkozna a Városfejlesztési osztály bajtársiasságával" - írta a regényről a Publishers Weekly. Most mutatunk egy részletet.
Mintha egy másik korszak lenne, amikor 2019-ben legutóbb Magyarországon járt. Akkor azt mondta egy interjúban, hogy a regényeiben nem foglalkozik aktuálpolitikával. Az előző könyvében, A Kaidzsú Állatvédő Társaságban viszont elég konkrét utalások vannak a Trump-kormányzatra, az Állati gonosz magánműholdjairól pedig Elon Musk és a Starlink jutott eszembe. Mi változott? Van változás?
Megírtam két olyan könyvet, ami a jelenünkben játszódik. Ha az események 1500 évvel később zajlanak, nincs értelme behozni az aktuálpolitikát, hiszen akkor teljesen másmilyen lesz a közélet is. Mintha a feudalizmus viszonyai szerint akarnék a mai állapotokról írni. Ha viszont a sztorid 2020-ban vagy 2022-ben játszódik, nem hagyhatod figyelmen kívül a politikát, teljesen hamis könyv lenne nélküle. Ráadásul volt pár meglátásom a milliárdosokról, a gazdaságról, és gondoltam, miért ne tenném bele őket egy könyvbe. Teljesen logikus volt, hogy a korunk gondjairól beszéljek, hiszen mi mást tehetnék?
Mint például, hogy a gazdag, hatalmas és ostoba emberek mennyire veszélyesek.
Na, az aztán soha nem változik, nem igaz?
Ha fel kéne állítania egy ötös listát arról, hogy mi jelenti ránk a legnagyobb veszélyt, az emberi hülyeség hányadik helyre kerülne?
A második vagy a harmadik helyre. Mert az első az emberi gőg. A második talán a becsvágy, mert
gőgtől és becsvágytól hajtva gyakran teszünk ostoba dolgokat.
Azt hisszük, okosabbak vagyunk másoknál, van egy víziónk a világról, amit persze senki sem ért meg, mert annyira menők vagyunk. Ha mindez még hülyeséggel is párosul – mint ahogy ki is derül, hogy a milliárdosok egy része síkhülye –, annak az lehet a vége, hogy szörnyű emberek szörnyű dolgokat tesznek másokkal, és napi szinten milliók életét befolyásolják. Gőg, becsvágy, ostobaság, hübrisz – ha ez megvan valakiben, és adsz neki egymilliárd dollárt, sebezhetetlennek fogja hinni magát. És ha még egy nagy ötlete is van a problémák megoldására, az nagyszerű az én könyvemnek, de nem túl szerencsés az emberiségnek. Van az a pont, amikor nem baj, ha elveszítesz pár milliárd dollárt és leszállsz a földre.
A legutóbbi két kötetben erősnek éreztem az összeesküvés-elméletek hatását is.
Személy szerint nem hiszek a konteókban, mert általában a legegyszerűbb magyarázat a helyes. Miért csinál egy bizonyos milliárdos hülyeségeket? Mert mohó és hülye. De íróként a konteók elég szórakoztatóak. Az Állati gonoszban például van egy csapat milliárdos, akik a színfalak mögül a saját érdekeik szerint irányítják az eseményeket. Csakhogy a fikciónak magasabbak a sztenderjei, mint a való életnek. A valóságnak nincs cselekménye, utólag próbáljuk meg összerakni, ezt hívjuk történelemnek. A valós pillanatokban viszont valaki simán csak hülye volt, egy másik feldühödött valamin, de ezt nem emelheted át egy regénybe ilyen egyszerűen. A szereplőid nem csinálhatnak hülyeségeket csak úgy, ok nélkül – kell, hogy legyen motivációjuk. És itt elég hasznosak, mondjuk, a világ uralásáról szóló konteók.
Az Állati gonoszt egy olyan macska is inspirálta, ami állítólag billentyűzettel kommunikál. Meséljen róla!
Ó, igen, Mary R. Cole jó barátom, kiváló sci-fi író, és van egy olyan táblája, aminek a gombjain szavak vannak, az egyiken “étel”, a másikon “játék” stb. Mary kiképezte a macskáját, hogy használja, a macska pedig elkezdett szavakat összefűzni, így azok egészen úgy néznek ki, mintha mondatok lennének, például “Én ki akarok menni”.
A macska megnyom egy olyan gombot, hogy “én”?
Nem tudom, de a kérdés igazából az, hogy vajon tényleg a macska rak össze mondatokat, vagy az ember tulajdonít neki értelmet? Sajnos csak videókat láttam róla, élőben még nem, abban viszont biztos vagyok, hogy nem akarom, hogy a macskáim képesek legyenek gépelni. Azon az úton csak az őrület vár,
azonnal átvennék a házban az irányítást.
Az Állati gonoszban szereplő macskák és delfinek a biotechnológia termékei, ám a magasabb intelligenciájuk valójában egy emberi típusú intelligencia. Jó úton járok, ha azt mondom, ez szép kis kigúnyolása az antropocentrizmusunknak?
A célom az volt, hogy ezek a szereplők olyan távol essenek az emberitől, amennyire csak lehet, és közben meglegyenek a saját motivációik, érdekeik. Viszont kellett, hogy az emberek értsék őket, hiszen ők olvassák a regényt. Valójában nem hiszem, hogy ha felturbóznánk egy macska vagy delfin intelligenciáját, annak bármi köze lenne az emberi intelligenciához. Nem is lehet, a delfinek más környezetben élnek, máshogy van huzalozva az agyuk. A macskák pedig úgy ragadozók, ahogyan az ember nem az. Ezek a fajok teljesen máshogy érzékelik a világot. Olyan ez a helyzet, mint ahogy sokan a robotokról írnak: alapvetően emberiek és azon gondolkodnak, mi a szeretet és milyen embernek lenni. Viszont ha létezne valódi mesterséges intelligencia, az teljesen értelmezhetetlen lenne számunkra – és ez nagyon megijesztené az emberiséget. “Azt hittük, olyanok lesznek, mint mi!” De miért akarna bármi hozzánk hasonlóvá válni? Önmaga akar lenni. Ha ez egyszer eljön, irtó érdekes lesz. Egy kicsit várom, mert
tudom, milyen mélyen összezavarja majd az embereket.
Látta a Her című filmet? Ott a mesterséges intelligenciák egyszerűen csak lelépnek, itt hagynak minket.
Persze, miért is maradnának?
Itt-ott találkozom azzal a véleménnyel, miszerint a digitális forradalom hatására eljöhet korunkban a science fiction reneszánsza, csak az olyan kilátástalan válságok miatt, mint a klímaváltozás, nagyon pesszimista lesz. Ön mit gondol erről?
Minden generációnak megvolt a maga krízise. A nyolcvanas években a nukleáris háborútól féltünk. A negyvenes években ott volt a világháború. A harmincas években a gazdasági világválság. Az ötvenes években a hidegháború. Mindig lesz ok a pesszimizmusra, ahogy mindig lesz ok az optimizmusra is. Most éppen elképesztően okos gépeket építünk és a technológiánkkal átalakítjuk az életünket. Versenyt futunk az idővel, hogy megoldjuk a megújuló energiaforrások kérdését, mielőtt tönkretesszük a környezetünket. Az pedig az egyéni szerzőktől függ, hogy mit emelnek ki mindebből. Egy barátom, a Hugo- és Nebula-díjas Paolo Bacigalupi A vízvadász című könyvében az amerikai délnyugat vízválságáról ír. Mindeközben én sokkal optimistább fikciót írok. Neki van igaza vagy nekem? Szerintem a megoldás a kettő kombinációja. Annak egy része, amiről ő írt, ma már valóság, tényleg vízválság van nyugaton. De közben az én optimistább dolgaim közül is megvalósul ez-az.
Mindig lesznek lehetőségek és problémák, a science fiction pedig mindig szól majd mindkettőről.
A Könyvfesztivál megnyitóján azt mondta, az irodalom mindenkié. Magyarországon jelenleg törvény tiltja, hogy a könyvesboltokban a kiskorúak hozzáférjenek olyan kötetekhez, amikben “öncélú szexualitás” vagy homoszexuális emberek szerepelnek. Az ilyen ifjúsági könyveket be is fóliázzák, nehogy ki lehessen nyitni a boltban. Mit gondol erről?
Elég optimista a kormányuk, ha azt hiszi, a fólia majd működik. Itt van ez a könyv (mutat az Állati gonoszra – S.A.), ha érdekel, mi van benne, csak felmész a netre, megnézed a kritikákat és a véleményeket, ott a szinopszisa, elolvashatod pár fejezetét, megrendelheted online. Ha kalózkodsz, akár az egészet megszerezheted (bár remélem, az emberek inkább majd megveszik). És így van ez ma már minden könyvvel. Ráadásul mindig lesznek, akik letépik a fóliát, visszateszik a könyvet a polcra és mennek tovább. Az egész fóliázás inkább arról szól, hogy megnyugtassa azokat, akik félnek valamitől, és jelezzen azoknak, akiket kipécéztek, hogy nem tartoznak közénk. Az egyik színház, a másik meg förtelmes.
Szégyen azt mondani az állampolgáraidnak, hogy nem részei az országnak.
2015-ben tízéves szerződést írt alá az amerikai kiadójával, a Torral, ebből még két év van hátra. Látja már, mi történik utána? Mik a tervei?
Ennél ez bonyolultabb, mert tíz évre és 13 könyvre írtunk alá, de még csak a hetedik könyvnél tartunk, szóval valószínűleg meghosszabbítjuk majd öt évvel. Aztán, ki tudja. A Torral nagyon jó a kapcsolatom, és örömmel dolgozom velük tovább. Az Állati gonosz most került fel a New York Times bestseller listájára, mert a Tor olyan jól segít promotálni. Emellett teljesen szabadon írhatok, amiről csak akarok. Szóval tőlem akár a nyugdíjig is meghosszabbíthatjuk a szerződést.
