“Ha jól belegondolunk, van némi párhuzam a gyerekek, a fiatalok és a tudományos-fantasztikus irodalom társadalmi megítélése és megbecsülése között, ezért külön szeretném megköszönni a szervezőknek, hogy 28 év után először, pár perc erejéig, ezen a rangos eseményen képviselhetem a gyerekeket, a fiatalokat, a gyermek- és ifjúsági, valamint a tudományos-fantasztikus irodalmat” – mondta megnyitó beszédében Boldizsár Ildikó, persze mindezt azután, hogy
köszöntötte a könyvszakma képviselőit, a szerzők és az olvasók mellett a fóliázott és a fóliázatlan könyveket is.
Tóth Krisztina tavalyi, a Be nem húzott nyakak című beszédéhez kapcsolódva Boldizsár Ildikó idén egy (két) másik, nem kevésbé fontos testrészünkre hívta fel a figyelmet: a hüvelykujjunkra – és a képzeletünkre. Hiszen a civilizáció-, de főleg kultúrateremtő emberré válásunk történetében a hüvelykujj (és a képzelet) az evolúciónk fontos állomásához tartozik. “(A) szembefordítható hüvelykujj (...) összekapcsolódott a beszéd, a gondolkodás és az emlékezni tudás megjelenésével, a művészi képességek kibontakozásával is.” Ez a fejlődési ugrás az idegrendszer finomhangolását is jelentette, és ahogy a meseterapeuta hangsúlyozta, képessé tette az embert a beszédre, a gondolkodásra, a szerszámkészítésre vagy a rajzolásra.
A hüvelykujjat irányító agyi régiónk folyamatosan fejlődik, köszönhetően ma már annak is, hogy a mobilozás miatt mennyit használjuk: kutatások szerint egy fiatal, aki mindkét hüvelykujjával gépel, percenként 38 szót ír le, a csúcstartó 85 szó/perc sebességgel írt.
Ezek ugyanazok a fiatalok, akik a meseterapeuta szerint ugyan sokfélék, abban viszont egyeznek, hogy saját maguk akarnak dönteni az életükről és így az olvasmányaikról is.
“Ahhoz, hogy valaki felnőtté váljon, meg kell tanulnia dönteni, választani, mert csak így tudja kidolgozni saját egyéni mintázatait.
Mintha épp ennek lehetőségét vennénk el tőlük, amikor nem bízunk meg bennünk, nem engedjük, hogy – többek között – a könyvek segítségével alkossanak meg egy komplex világképet, s így álljanak önmaguk mellé.”
A fiatalok korunkban gyorsabban változnak, mint ahogy azt a tudomány követni tudná – az irodalom viszont képes erre. Az ifjúsági szerzők már nem olyan hiányos felnőttekként kezelik a gyerekeket, akiket normákhoz kell igazítani, hanem önálló, speciális kulturális csoportként, és hiteles gyerekhangok jelentek meg a lapokon. Így a meseterapeuta értetlenségét fejezte ki, miért a könyvektől kell félteni a gyerekeket. “Miért nem a háborúktól, az éhezéstől, a mélyszegénységtől, az iskolai bántalmazástól, a családon belüli erőszaktól, a tanárhiánytól, a környezeti szennyeződésektől, az egyre gyakoribb fiatalkori mentális problémáktól vagy az élhető jövő hiányától?”
Ha el akarjuk képzelni a jövő társadalmát, amit a mai fiatalok alakítanak majd, a sci-fi hasznos segítségünk lehet, hiszen a holdra szállástól az interneten át a mesterséges intelligenciáig számos, ma megszokott eszközünk ezekben a könyvekben bukkant fel először. Stanisław Lemet idézve,
“a science fiction legérdekesebb elemei »azok a dolgok, amelyek pillanatnyilag nincsenek, de valamikor a jövőben megszülethetnek«”.
A hüvelykujj érzékszerv is, hiszen mintegy 17 ezer receptor és szabad idegvégződés található ezen a területen. A hüvelykujjért felelős Neokortex homloklebenyének finomodásával miért ne történhetne meg, zárta a beszédét Boldizsár Ildikó, hogy az ember a jövőben “érzékenyebbé válik mások szenvedéseinek érzékelésére, és viselkedése úgy fog megváltozni, hogy képes lesz egy összefogáson alapuló, új világot formálni?” A teljes beszédet itt elolvashatod.
John Scalzi felelőssége, humora és alázata
A holland vendégek bemutatkozását és Arnon Grunberg író beszédét követően került sor a díszvendég John Scalzi méltatására. Azaz mégsem. Mint kiderült, sajnos sem Szabados Ági, sem Nagy Ervin nem volt tisztában azzal, hogy mit jelent a laudáció fogalma és mi lenne a feladatuk. Szabados Ági saját magát és a NIOK-ot laudálta: előbb önmagáról mesélt, majd a NIOK-ot promózta, aztán az olvasás értékét részletezte a Könyvfesztivál közönségének, körülbelül két mondatban megemlítette Scalzit, és végül egy olyan olvasói üzenettel zárta a beszédet, ami őt és a NIOK-ot dicsérte. Mindez annyira kínos volt, hogy szinte megkönnyebbülést jelentett, hogy Nagy Ervin legalább egy Scalzi-hommage-zsal kezdte a mondandóját és az íróval is zárt, közte viszont a sci-fi-hez és a színházhoz fűződő viszonyát ecsetelte. Az egyik beszédből sem derült ki, hogy miért kéne Scalzit olvasnunk, szerencsére Farkas István fordító vezetésével a rövid pódiumbeszélgetés egy keveset felvillantott ebből.
Miért vesz valaki templomot magának? Segít-e az alkotói válságban a zenélés? Hogyan reagálnának az emberek, ha tényleg megjelenne az igazi mesterséges intelligencia? John Scalzival, a Könyvfesztivál díszvendégével beszélgettünk. Interjú.
John Scalzi mindjárt az első mondatával visszautalt Boldizsár Ildikó beszédére, és kijelentette, “Egy hüvelykujj vagyok”. Elmesélte, hogy egy körútről érkezett Budapestre, éppen új kötetét, az Állati gonoszt mutatja be az amerikai közönségnek. Legutóbb 2019-ben járt Magyarországon, akkor nagyon jól érezték magukat a feleségével, és összességében is hálásnak érzi magát az életéért: sok helyen jár és sok emberrel találkozhat.
Whatever című blogja idén lett 25 éves, ennek apropóján beszélt arról, milyen felelősséget jelent, hogy íróként és bloggerként is rengeteg embert elér. A blogon például rendszeresen felkér más szerzőket, hogy mutatkozzanak be a könyveikkel, Scalzi számára ugyanis
a saját sikere “extrém fontos” eszközt is jelent, hogy felemeljen és támogasson más írókat.
A szerzők ugyanakkor szerinte nem próféták, ugyanolyan esendő emberek, mint bárki más, viszont lehetőségük van arra is, hogy kikristályosítsák, hogy mi történik a világban. Szerinte arrogáns húzás a sci-fi-től, hogy “az ötletek irodalmának” tartja magát, viszont azzal egyetért, hogy ez a spekulációk és a lehetőségek terepe. Példának hozta a nukleáris fenyegetést: annyi sci-fi szól az atomháború következményeiről, hogy ennek köszönhetően az átlagember már pontosan tudja, miért akarja ezt elkerülni. A sci-fi így egyfajta szimuláció, és ugyanúgy figyelmeztethet most például a klímaváltozásra vagy egy milliárdos kaszt kialakulásának veszélyeire.
A humor Scalzi fundamentális eszköze az írás során, ez az ő trükkje, hogy miközben szórakoztatja az olvasóit, el is gondolkodtatja őket. Charlie Chaplint idézte, aki szerint
a legkomolyabb dolgokról is beszélhetünk az embereknek, amíg megnevettetjük őket.
Mikor felvetődött, hogy ő most Budapesten a műfaj nagykövete, kiemelte, hogy tisztában van vele, hogy először lett sci-fi szerző a Könyvfesztivál díszvendége, így most minden elődjét és kollégáját képviseli Mary Shelleytől kezdve H. G. Wellsen, Stanisław Lemen és Ursula Le Guinnen át a kortárs írókig. Végül azt is elárulta, hogy mikor meglátta, kik kapták előtte a Budapest Nagydíjat, átfutott a fején, hogy “vajon valaki eltörte a lábát?”
John Scalzival szombat délután egy hosszabb beszélgetés során találkozhatsz, ami után dedikál is.
