Dacára annak, hogy Jane Austen csupán hat befejezett regényt hagyott ránk, életműve kiapadhatatlan forrást jelent nemcsak a filmeseknek, de a romantikus regényekben utazó íróknak is. Szinte nincs év, hogy ne jelenne meg egy-egy adaptáció, újragondolás, vagy valamelyik (mellék)szereplő sorsát továbbszövő történet. Míg Austen hősnőinek viszontagságait, gondolatait és érzéseit elég alaposan megismerhetjük a könyvekből – igazából ez volt Austen egyik irodalmi újítása a 1800-as évek legelején, hogy bevonta olvasóját főszereplője lelki világába, és az ő szűrőjén át láttatta az eseményeket, hozott felismeréseket és vont le tanulságokat –, addig magáról az íróról már jóval kevesebbet tudunk.
Még csak hiteles ábrázolás sem maradt fenn róla.
Ennek oka leginkább az, hogy halálát követően az örököseként megjelölt nővére, Cassandra, gondos szelekciót végzett Jane vele, illetve a családtagokkal, barátokkal intenzív kapcsolatot fenntartó levelezésében, másrészt az első róla szóló életrajzokat jegyző rokonság igyekezett olyan képet festeni róla, ami megfelel az 19. század közepére viktoriánusba forduló konzervatív eszményképnek. Eszerint Jane Austen egy lelkész népes családjának hetedik gyermekeként született 1775 decemberében az angliai Hampshire megyében, sosem ment férjhez és fiatalon, negyvenegy évesen halt meg egy rejtélyes betegség következtében. Eseménytelen életet élő szerény, otthonülő, kedves és kedélyes vidéki vénkisasszony volt, aki egyáltalán nem vágyott írói babérokra,
csakis családja szórakoztatására irkálta történeteit.
Csakhogy a könyvek realista látásmódja, témafelvetése és az író stílusára olyannyira jellemző szarkasztikus humor és csipkelődés ismeretében meglehetősen falsnak tűnik ez a visszafogott, vértelen portré. Arról nem is beszélve, hogy ő volt az a szerző, aki a Büszkeség és balítélet Elizabeth Bennetjével megteremtette a modern hősnő prototípusát, aki intelligens, energikus, humoros, saját elképzelése van a világról és még olvas is. Bár némi arányeltolódással, ezek a tulajdonságok valamennyi hősnőjében megtalálhatóak. A korabeli társadalmi elvárásokhoz és az akkori irodalmi művekben ábrázolt női alakokhoz képest kifejezetten unortodox választásnak tűnhettek, akik ráadásul – élve a rendszer adta lehetőségekkel – feszegetik a saját határaikat.
Olyan karakterek, akik korántsem tökéletesek, hibáznak, de képesek az önreflexióra, és a korábbi elveiket meghazudtoló felismerésekre.
Éppen ezért nehezen hihető, hogy maga Austen viszont annyira csendes és visszafogott lett volna, közömbös a szerelem és a siker iránt, a társadalmi problémákról már nem is beszélve.
Összegyűjtöttünk pár olyan művet, amelyek nemcsak árnyalják Austen személyiségét, de könyvei értelmezéséhez is új nézőpontokat nyitnak.
Claire Tomalin: Jane Austen élete
A neves angol irodalmi életrajzíró, Claire Tomalin 1997-ben megjelent könyve máig az Austen-kutatók legfontosabb kiindulási és hivatkozási pontja. Egy olyan átfogó kötet, amiben Tomalin a már meglévő kutatásokból is építkezve összegyűjtötte és kiszemezgette az Austen család, valamint a rokonok, barátok, szomszédok, híres kortársak levelezéseit, naplóbejegyzéseit, mindezt kiegészítve a korabeli hivatalos nyilvántartásokban található bejegyzésekkel, újságcikkekkel. Az eredmény pedig egy több száz oldalas, részletgazdag és eseménydús élet- és korrajz, ami a sok-sok adat dacára nagyonis olvasmányos, és amiből hamar nyilvánvalóvá válik, hogy például egy értelem vagy érzelem viszonylatban Jane Austen inkább Marianne, mintsem Elinor temperamentumát hozta volna.
Lucy Worsley: Jane Austen at Home
Az otthon témája fontos és rendre visszatérő motívum Austen életművében - vagy azért, mert veszélyben forog (Értelem és érzelem, Büszkeség és balítélet), vagy mert igazán nincs is (A mansfieldi kastély, Meggyőző érvek), vagy azért, mert bár van és lesz is, de behatárol és korlátoz (Emma). Lucy Worsley történész, a BBC történelmi témájú sorozatainak műsorvezetője könyvében sorra járja az író életének hosszabb-rövidebb ideig otthonként is funkcionáló helyszíneit. Bepillantást ad a mozgalmas báltermek, népszerű fürdőhelyek, vidéki kúriák és főúri kastélyok világába, bemutatja, hogy annak idején miként működtek, és mi mindent jelképeztek ezek a terek, mennyire hatottak Austen világlátására és kapcsolataira, és egyáltalán, miért és hogyan élt Austen ott és úgy, ahol. A könyvhöz kapcsolódóan egy dokumentumfilm is készült, amit itt lehet megnézni.
Gill Hornby: Austen kisasszony
A brit szerző - Nick Hornby húga - több ízben is feldolgozta már regényes formában Jane Austen életét. A 2020-ban itthon is megjelent Austen kisasszony Jane nővére, legjobb barátja és bizalmasa, Cassandra szemszögéből meséli el Austen történetét. Bár a könyv szereplői mind valós személyek - és a bonyolult kapcsolati háló kiismeréséhez például nagy segítség lehet Claire Tomalin könyve vagy minimum egy részletesebb családfa -, a történet fikció. A regény igazából egy nyomozás, ami igyekszik megfejteni, vajon mi lehetett azokban a levelekben, amiket Cassandra a hagyaték rendezgetése során kirostált, és miért döntött úgy, hogy elégeti őket.
Az Austen-projekt beszélgetéseit itt tudod meghallgatni:
Mitől olyan izgalmas még ma is Jane Austen? [Az Austen-projekt]
A Büszkeség és balítélet nem lányregény, hanem az előítéletesség kritikája [Az Austen-projekt]
Az Értelem és érzelem az ellentétek regénye [Az Austen-projekt]
A mansfieldi kastélyban Austen nem félt egy unortodox hősnőt a középpontba tenni [Az Austen-projekt]
Jane Austen zseniálisan végigtrollkodja A klastrom titkát [Az Austen-projekt]
Az austeni univerzumban Emma az egyetlen hősnő, akinek ténylegesen van hatalma [Az Austen-projekt]
A Meggyőző érvek egy romantikus bosszú krónikája [Az Austen-projekt]
