Austen 1795-ben kezdett neki a regénynek, aminek az Elinor és Marianne címet adta, majd épp hogy végzett vele, jó időre fiókba is rakta és gyorsan megírta a Büszkeség és balítélet első változatát. Csak 1809-ben tért vissza a történethez, és miután jelentősen átdolgozta, 1811-ben immáron Értelem és érzelem címen jelent meg, három kötetben.
Az akkori szokásnak megfelelően a könyv a szerző nevének feltüntetése nélkül került a boltok polcaira, a borító csupán annyit árult el, hogy egy hölgy írta: Sense and Sensibility - A Novel By a Lady. Austen maga finanszírozta a kiadást, ami éves jövedelmének több mint harmadát felemésztette, ráadásul igen kedvezőtlen megállapodást tudott csak kötni a kiadóval, úgyhogy hiába kelt el viszonylag hamar mind a 750 példány és készült belőle már a következő években több körben is utánnyomás, ő nem sokat profitált belőle.
Mind a közvélemény, mind pedig a kritika kedvezően fogadta a művet, ami bár Austen első komolyabb írása, de már hozza a rá annyira jellemző stílusjegyeket: a szókimondó éleslátást, a kétélű jellemzéseket és a szellemes sziporkákat. Ígéretesnek tűnő fiatalemberek, szerelem és vívódás természetesen itt is akad bőven, de ahogy a Büszkeség és balítélet sem a férjvadászatról szólt, az Értelem és érzelem is jóval többet ígér, mint egy bonyodalmakkal teli érzelmi hullámvasút. Hogy mi minden olvasható még ki a történetből és miért működik olyan jól még ma is - kiderül Az Austen-projekt következő adásából.
A sorozat első részét itt tudod meghallgatni:
A Büszkeség és balítélet nem lányregény, hanem az előítéletesség kritikája[Az Austen-projekt]
Ha még több cikket olvasnál Austenről, ezeket ajánljuk:
Jane Austen örök, és ezt új podcastsorozatunkban bizonyítjuk
Mire vágyik Mrs. Bennett? [Az Austen-projekt]
„Minden könyvtár jó könyvtár, feltéve, hogy egyetlen Jane Austen kötet sincs benne” [zsebró]
Mostantól bárki megszállhat Jane Austen testvérének egykori otthonában
Jane Austen-adaptációk kezdőknek és haladóknak
