„Minden könyvtár jó könyvtár, feltéve, hogy egyetlen Jane Austen kötet sincs benne” [zsebró]

„Minden könyvtár jó könyvtár, feltéve, hogy egyetlen Jane Austen kötet sincs benne” [zsebró]

Az elmúlt hetekben rengeteg szó esett a klasszikusokról, a női szerzők és irodalmi nőalakok helyzetéről. Megnéztük, mit tud ma mondani az egyik leghíresebb női író, Jane Austen. Írók és irodalmárok sokasága az egyik legfontosabb alkotóként tartja őt számon. Az angolszász kultúrkörben művei, az általa teremtett nőalakok ma is szerves részét képezik az iskolai tanmenetnek – számos más női szerző mellett. De persze akadt köztük olyan is, aki legszívesebben az összes kötetét eltüntette volna a könyvtárakból. Jane Austen teremtette meg nemcsak a modern regény, de vele a modern hősnő prototípusát is, könyvei több száz újabb regény megírását inspirálták, és bármilyen adaptáció készül történeteiből, az garantáltan népszerű lesz. Austen irodalmi munkásságának sikere, titkának megfejtése kétszáz éve mozgatja az irodalmi közösséget. Bárki, aki szereti, számtalan megoldást tudna mondani a rejtélyre, csak figyelmesen kell olvasni, hátrahagyva mindenféle előítéletességet. Igazából pont erre tanít legismertebb regénye is, a Büszkeség és balítélet.

Szeder Kata | 2021. március 10. |

Az 1940-es évektől kezdődően Vladimir Nabokov rendszeresen tanított az amerikai Cornell Egyetemen. Az első kurzusának témája az európai szépirodalom volt. A tematika összeállításánál kissé elbizonytalanodott az angol szerzőket illetően, ezért barátjától, Edmund Wilson írótól kért tanácsot, ő kit venne fel a tanmenetbe. Wilson Charles Dickenst és Jane Austent javasolta, mondván, összehasonlíthatatlanul ők a legnagyszerűbbek (meg persze James Joyce, de hát ő ugye ír nemzetiségű), és hogy érdemes Austen valamennyi művét elolvasnia, mert még a töredékek is figyelemreméltók. Nabokov meglehetősen fanyalogva köszönte meg a segítséget:

Nem szeretem Jane-t, de úgy összességében előítéletes vagyok valamennyi nőíróval szemben. Ők egy másik kategória. Soha nem láttam semmit a Büszkeség és balítéletben…”

Ezt olvasva Wilson valószínűleg a fejét fogta, szerinte ugyanis Jane Austen a legnagyobb angol szerzők egyike Shakespeare, Milton, Swift, Keats és Dickens mellett, de vett egy nagy levegőt és barátságosan azt tanácsolta Nabokovnak, hogy adjon neki még egy esélyt: hagyja a könnyed Büszkeséget és tegyen egy próbát A mansfieldi kastéllyal. 

Nabokov javára legyen mondva, megfogadta a tippet, és aztán nem sokkal később szó szerint kapitulált. Teljesen beszippantotta a regény, olyannyira beleszeretett, hogy kurzusának egyik alapdarabja lett, sőt, nemcsak Austen művét elemezték óráin, hanem a történetben említett valamennyi könyvet is feldolgozták hallgatói, Nabokov pedig megtoldotta mindezt egy külön tanulmánnyal is A mansfieldi kastélyról (Lectures on Literature, 1980).

Míg Nabokovnak sikerült megtalálnia a kulcsot Austen stílusához, pár évtizeddel korábban Mark Twain csúfos kudarcot vallott a rejtély megoldásában és keserűségének igencsak vehemensen hangot is adott:

Minden könyvtár jó könyvtár, feltéve, hogy egyetlen Jane Austen kötet sincs benne. Még úgy is, ha semmilyen más könyv sincs benne.

(...) Nincs semmi jogom leszólni egy könyvet, csakis akkor teszem, ha utálom. Jane Austent gyakran kritizálnám, de egyszerűen annyira feldühítenek regényei, hogy képtelen vagyok leplezni mérgemet az olvasó előtt, ezért muszáj abbahagynom. Valahányszor(!) a Büszkeség és balítéletet olvasom, legszívesebben kiásnám a földből és a saját lábszárcsontjával verném kupán.” 

Mégis, Austen regényeiben van valami, amitől mind a mai napig működnek, amitől neves írók és professzorok kiáltják ki őt az angol irodalom egyik legfontosabb mérföldkövének, legbátrabb forradalmárának. Virginia Woolf szerint a legnagyobb írók közül Austen esetében a legnehezebb meghatározni, miben is áll nagyszerűsége. Akik ezt nem érezték, nem találták, inkább kritizálták, mintsem elfogadták. Holott a válasz tényleg ott van a regényeiben, csak sokszor tévútra visznek az előítéletek. Ebből ad leckét máig legnépszerűbb könyve, a Büszkeség és balítélet is.

Jane Austen
Büszkeség és balítélet
Ford.: Loósz Vera, Manó Könyvek, 2020, 456 oldal
-

Jane Austen és főként a Büszkeség és balítélet gimnazista korom óta fontos része életemnek. Odáig vagyok a szellemes dialógusokért, a zseniálisan megrajzolt karakterekért, a kegyetlenül őszinte, sokszor meghökkentő jellemzésekért, az ironikus sommázásokért. Mégis, néha pironkodva vallom be, mennyire szeretem írásait, vagy azt, hogy a könyvből készült, mára már klasszikussá vált 1995-ös BBC-sorozatot évente többször is megnézem. A közvélekedés szerint ugyanis ezek a kosztümös, szimplán romantikusnak kikiáltott történetek avítt lektűrök, lagymatag limonádék, régimódi lányregények, ráadásul egy 200 éve halott írónőtől(!)... minden, csak nem magasművészet”. (A női írókkal jóval elismerőbb angolszász kultúrában szerencsére teljesen másként állnak hozzá.) Pedig muszáj, hogy ennél több legyen bennük, különben mi magyarázná Austen írói színrelépésétől, az Értelem és érzelem 1811-es megjelenésétől kezdődően szinte töretlen népszerűségét, művei, illetve a belőlük készült adaptációk sikerét? Ráadásul, ha csupán a Büszkeség és balítélet utóéletét nézzük,

több mint háromszáz olyan regény jelent meg az elmúlt 200 évben, ami ennek történetét viszi tovább vagy mélyíti el. 

Látszólag semmi másról nem szólnak könyvei, mint a házasságról, illetve az azt megelőző férjfogási bonyodalmakról. De csupán ennyire redukálni irodalmi munkásságát nagyjából olyan, mint Woody Allen híres bonmotja a Háború és békéről a villámolvasás kapcsán: Az oroszokról szól." 

Mivel idén lesz 25 éve, hogy kiadták könyvben a Büszkeség és balítélet leghíresebb feldolgozását”, a Bridget Jones naplóját, ami számomra szinten egy fontos nőtörténeti referenciapont, úgy döntöttem, az évforduló megünneplése alkalmából nem csupán Helen Fielding szingli-sagaját olvasom újra, hanem az ihletadó eredetit is, Elizabeth Bennet és Mr. Darcy előítéletekkel teli egymásra találásának történetét. Ráadásul tavaly ősszel Loósz Vera fordításában új kiadásban is megjelent a regény a Manó Könyveknél, úgyhogy izgatottan néztem a feladat elébe, vajon milyen lesz jó pár év után, újra az elejétől a végéig elolvasni a könyvet. 

Jane Austen a regény első változatát 1796 és 1797 között írta, és akkor még Első benyomások volt a címe (First Impressions). Ugyan már ekkor is megpróbálkozott a megjelentetésével, a megkeresett kiadó elutasította (amit bizonyára később nagyon is megbántak). Ezt követően többször is átírta a történetet, míg végre 1813-ban, két évvel a kedvező fogadtatással debütált Értelem és érzelem után kiadták ezt is, de immáron új és hangzatosabb címmel: Büszkeség és balítélet

A történet dióhéjban: az öt lánygyermekkel megáldott, nemesi származású Bennet család bár látszólag jómódban éli életét a vidéki Angliában, a lányaik sorsa és jövője csakis azon múlik, miként tudják őket kiházasítani.

-

Hugh Thomson 1894-ben készült illusztrációja Büszkeség és balítélethez

Az angol öröklési rend ugyanis csakúgy, mint a korabeli magyar , nem igazán kedvezett a nőknek, akik apjuk halála után, nemcsak pénz, hanem fedél nélkül is maradhattak, mivel a birtok és vele a jövedelem a család legközelebbi férfi tagjára szállt. Így aztán nem csoda, hogy amint megjelenik egy ígéretes, biztos egzisztenciájú férjjelölt a környéken, beindul a tervezgetés, a drukk, hogy mielőbb menyegző legyen. Viszont a társadalmi berendezkedés és illem elvárásai miatt a vadászat” játékszabályai meglehetősen kevés mozgásteret biztosítanak a hölgyeknek: bár ők a vadászok”, semmiféle akciót nem indíthatnak, az egyetlen, amit tehetnek, hogy várnak. A kezdeményezés joga a férfié, a nőnek csupán annyi szabadsága van, hogy eldöntse: igent vagy nemet mond a feltett kérdésre. Szerencsére akad azért választék bőven, de a regény címében emlegetett büszkeség, illetve balítéletek miatt bő egy évbe is beletelik, mire a lányok sorsa némiképp rendeződik, hogy végül mindenki, aki szeretne, férjhez menjen. 

A könyv cselekménye nem túl bonyolult, az Austen-regények bravúrja a szövegben van, a sorok mögött és között. A frappáns párbeszédekben, megszólalásokban, melyek stílusa annyira egyedi és jellemző az adott karakterre, hogy más szájából el sem hangozhatna. Vagy a nagyszerű lecsapásokban, tömör megállapításokban. Az egymás mellé helyezett jelzők összeférhetetlenségében:

A butaság, mellyel a természet Mr. Collinst megáldotta, biztonsággal megóvta széptevését minden vonzerőtől, amely bármely nőt arra indíthatna, hogy annak folytatását kívánja.”

Karaktereinek megrajzolásakor Austen gondosan figyelt arra, hogy még véletlenül se legyenek makulátlanok. Művei kicsit olyanok, mint a németalföldi festmények precíz részletességgel megfestett hétköznapi jelenetek, amik első ránézésre ugyan idillinek tűnnek, de második blikkre már szembeötlő a képen szereplők tökéletlensége, olyan apró gyarlóságok jelenléte, amiket nem szoktak közszemlére tenni, nemhogy megörökíteni. Mint például Jan van Eyck Arnolfini házaspárjánál a szanaszét hagyott papucsok, guruló narancsok.

Azzal, hogy teret adott az esendőségnek, Elizabeth Bennet személyében egyben megteremtette a modern hősnő prototípusát. Austent megelőzően a regények hősnői hibátlanul hozták azt, amit a korabeli társadalom elvárt tőlük: elegáns, értelmes, jámbor, jól nevelt, következetes és tájékozott hölgyek voltak, akiknek legfőbb vágya, hogy kényelmes életet biztosítsanak férjüknek. (Ennek az ideálnak az egyik legfőbb irodalmi szószólója az 1745-1833 között élt moralista szerző, Hannah More volt Jane Austen frászt kapott tőle.) Ehhez képest Elizabeth Bennet színrelépése olyannak hatott, mint egy nyilvános pofon a konvencióknak: sem küllemben, sem műveltségben nem hozta a korideált, a jámborságról nem is beszélve. Saját elképzelése volt a világról és gondolatait nem is rejtette véka alá. 

Szavamra – mondta őladysége , ahhoz képest, hogy ilyen fiatal, nagyon határozottan fejti ki a véleményét.”

Jane Austen unokahúga, Fanny, csak hogy tesztelje egyik udvarlóját, a szerző kilétét elhallgatva felolvasta a regényt a fiúnak, aki teljesen elképedt Elizabeth viselkedésén, szókimondó természetén. Mikor Fanny megírta mindezt nagynénjének, Jane azt válaszolta, hogy a tökéletesség képe őt megbetegíti és gonosszá teszi. (“Pictures of perfection, as you know, make me sick and wicked.”)

A Büszkeség és balítélet egyik nagy bravúrja az, amit már a címe, főként az eredeti, az Első benyomások is sugall: tanulságos leckét ad előítéletességből, a vonzó külcsín csalókaságáról. Azonban nemcsak a saját ítélőképességének helyességétől elbizakodott Elizabethet, illetve a neveltetéséből, rangjából adódóan túlontúl büszke és magabiztos Mr. Darcyt szembesíti önnön hibáival és tanítja figyelemre. Az író olvasóját is folyamatosan próbára teszi és arra ösztönzi, hogy ne rögtön, a látszat alapján hozzon ítéletet, hanem váltson olykor perspektívát és nézzen az állítólagos tények mögé. Már a könyv nyitómondata is egy fals tétel, aminek épp az ellenkezője igaz:

Egyetemesen elismert igazság, hogy egy dúsgazdag, nőtlen férfinak okvetlenül szüksége van feleségre.”

Ez a játék végig ott bujkál a regényben, csak elsőre, sőt, még másodjára sem biztos, hogy feltűnik. Itt van például Mr. és Mrs. Bennet kettőse: a gyors észjárású és szarkasztikus apuka, valamint a hajdan roppant csinos, ám csekély értelmű, üresfejű és szeszélyes természetű” anyuka. Mr. Bennet fikarcnyit sem tiszteli feleségét és jókat szórakozik a körülötte élők ostobaságán, míg Mrs. Bennet folyamatosan nevetségessé teszi magát és családját, fecseg és hisztériázik. De ha jobban belegondolunk társadalmi helyzetükbe, máris árnyaltabb lesz a kép. Akkoriban ugyanis tényleg létfontosságú volt, hogy egy nő miként választhat magának férjet, elvégre megfelelő örökség híján semmi más lehetősége nem volt arra, hogy apja halála után is minimum olyan színvonalon élhesse az életét, mint amilyenen előtte. Mr. Bennetnek ugyan lett volna lehetősége gyermekei sorsáról gondoskodni, de ezt nem csak elmulasztotta, hanem az idő sürgetése dacára is félvállról veszi felelősségét. Bár idegesítően izgága, mégis Mrs. Bennet az, aki aggódik és tettre kész a lányok jövőjéért. Fricskáival Austen folyamatosan rávilágít arra, hogy önmagában szemlélve minden egyoldalú, torz, kissé sántít. Ha valamit igazán meg szeretnénk ismerni, sohasem hagyhatjuk figyelmen kívül a kontextust. Ránézésre valóban a házasságszerzésről szól a könyv, de közben egy izgalmas és fanyar társadalomkritika is, ami pellengérre állítja a sznobériát és felületességet.

 Jane Austen a nagy társadalmi tablók helyett a finom ecsettel megrajzolt portrék, aprólékosan kidolgozott miniatúrák híve volt.

A kicsiben mutatja meg az egészet tulajdonképpen azt csinálja, amit Agatha Christie Miss Marple-je is egy-egy nyomozása során: abból indul ki, hogy vannak univerzális karaktertípusok, mozgatórugók. Nem kell ahhoz a fél világot bejárni, hogy kiismerjük az emberi természetet, a közvetlen környezetünkben is ott van minden, csak jól kell figyelni. Mindannyian találkoztunk már a struccpolitikus Mr. Bennettel, tudjuk milyen az akaratos Lydia, az elragadó modorú, ám megbízhatatlan Mr. Wickham, a féltékeny és bizalmaskodó Miss Bingley, a pragmatikus Charlotte Lucas, a szenteskedő Mr. Collins, vagy egy mindenkinél mindent jobban tudó, fölényeskedő Lady Catherine.

Habár a világ rengeteget változott az elmúlt 200 évben, az emberek motivációi, érzései annál kevésbé.

Ugyanúgy szeretünk és ítélkezünk, vagyunk frusztráltak és nagyra törők, vágyjuk az elismerést, a sikereket. Továbbra is ugyanúgy képesek vagyunk bedőlni a tetszetős külcsínnek, kész tényként kezelni a számunkra kedvezőbb információkat és önnön igazunkat szajkózva ítéletet mondani mindenről és mindenkiről. Úgyhogy hiába csak egy két évszázada halott vidéki angol vénkisasszony, aki romantikus komédiákat írogatott, az amit Jane Austen írt és tudott, cseppet sem veszített aktualitásából.

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Jane Austen és a penicillin - Maradj otthon #7

Állítólag, amikor véget ért a II. világháború és megkérdezték Winston Churchillt, hogy mi segítette a győzelem kivívásában, tömören csak ennyit válaszolt: Jane Austen és a penicillin! Pár éve már tudományosan is bizonyított tény Austen regényeinek gyógyító ereje, ami a társadalmi távolságtartás heteiben kimondottan jól jöhet.

...
Nagy

Jane Austen-adaptációk kezdőknek és haladóknak

Jane Austen történetei a filmgyártás kezdete óta népszerű forrásai, ihletadói a forgatókönyvíróknak. Könyveinek számtalan adaptációjával és újragondolásával találkozhattunk már, melyek közül jó pár online is elérhető - ezekből válogattunk.

...
Hírek

Egy Jane Austen-regényben érezheti magát, aki a Covid alatt randizna

Nincs könnyű dolga, aki a koronavírus-járvány alatt ismerkedne, ám ha egy idő után úgy érezzük magunkat, mintha újraélnénk mondjuk Mr. Darcy és Elizabeth Bennet találkozásait, az a New Yorker szerint nem a véletlen műve.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Ez a könyv minden kérdésre válaszol, amit feltettél sörivás előtt, közben vagy után

Mark Dredge Sör mesterkurzusa az erjesztett ital karakterjegyeinek felismerése terén segít magabiztosságot szerezni, és abban is a segítségünkre siet, hogy megértsük, hogy kerültek oda.

...
Zöld

Csányi Vilmos: Biológiailag meg lehetne hosszabbítani az életet, de nem biztos, hogy érdemes

Csányi Vilmos és Barát József Jövőpánik Beszélgetések a lehetséges határairól című kötetében a jövő bizonytalanságairól beszélget tudományos igénnyel, így szóba kerül robotosítás, a közösségek átalakulása, szülőség és szerelem, de a biológiai határaink is.

...
Zöld

Az írók jóval a tudósok előtt ráéreztek az agy működésére – interjú a világhírű agykutatóval

Dr. Scott A. Small Alzheimer-kutató érdekfeszítően írt arról, miért tesz jót nekünk az egészséges felejtés. Szóba került Salman Rushdie elmepalotája, a kreativitás és a MI, az alvás és a társadalmi felejtés szerepe, illetve a pszichopaták és a csimpánzok is. Interjú.

...

Visky András: A valóságot a fikció és a képzelet révén ismerjük meg

...

Ha beérek Zalába, veszek egy nagy levegőt - itthon vagyok [SÁNTAKUTYA]

...

Robert Capa: magyar fotósból lett a világ szeme [PODCAST]

...

Simon Márton: A Polaroidok sikere után hirtelen más lettem, mint aki voltam [Visszapillantó]

...

Boldizsár Ildikó: A történetmondás eltűnése is okozza, hogy már nem vagyunk alázatosak a természettel [Analógia]

Hírek
...
Beleolvasó

A gazdag kisvárosban a barátság látszata mögött gyilkos indulatok fortyognak

...
Beleolvasó

Egy sorsszerű találkozás kellett ahhoz, hogy létrejöjjön az első magyar jógaiskola

...
Nagy

A vágyak és a félelmek műfajában érzem magam otthon

...
Hírek

Bödőcs Tibor és Parti Nagy Lajos is az őszi Margó vendégei között

...
Hírek

Szeptember 28-án nyitja kapuit a 28. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál

...
Hírek

Az Anne Frank képregény miatt rúgtak ki egy texasi tanárt

...
Hírek

Különös nyomozás hét költő és hét illusztrátor munkái között

...
Hírek

Családi krízisek, identitásproblémák az idei Booker-díj rövidlistás köteteiben

...
Hírek

A „3 könyv”-szabállyal küzd az Amazon az MI generálta könyvek ellen

A hét könyve
Kritika
Nem a nagy háború, hanem a barátod halála avat felnőtté
...
Gyerekirodalom

Rébecca Dautremer: A jó képeskönyv olyan, mint egy színházi előadás

A francia Rébecca Dautremer gyerekeknek szóló könyveket és olyan klasszikusokat is illusztrál, mint az Egerek és emberek vagy a Cyrano. A Pestext Fesztivál vendégeként járt Budapesten, mi pedig családi indíttatásról, egy elrontott gyerekkori rajzról, a vizuális utalások elrejtéséről, és az illusztráció meg a szöveg kapcsolatáról beszélgettünk vele.

Olvass!
...
Beleolvasó

A gazdag kisvárosban a barátság látszata mögött gyilkos indulatok fortyognak

Jeneva Rose regénye egy amerikai kisvárosba vezet: Buckhead a drága autók, hatalmas házak és álságos barátságok helye. Az itt élő nők közül vajon ki lesz elég okos ahhoz, hogy túlélje Buckheadet - és ki végzi holtan? Olvass bele!

...
Beleolvasó

Egy sorsszerű találkozás kellett ahhoz, hogy létrejöjjön az első magyar jógaiskola

Az első magyar jógaiskola története az indiai Madrászból és a Haich család balatonvilágosi villájából indul. A jómódú családból származó Erzsébet és az indiai Yesudian történetét Kertész Edina írta meg. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Ha a tudás meghajol a hatalom előtt, erőszak nélkül nem lehet megújulni?

Meg lehet változtatni egy nagyhatalmú intézményt belülről, vagy elkerülhetetlen az erőszak, ha forradalomról van szó? Olvass bele R.F. Kuang új könyvébe!

...
Nagy

Bognár Péter: Az unokatestvérek bosszúja

„…egy pillanatra az őz jutott szembe, mert hiszen mégiscsak az őz okozta a galibát, az őz, amely az autó reflektorának fénycsóvájában hirtelenjében torzszülöttnek és vámpírnak látszott lenni, és amely hosszan nézett rám, egészen addig, míg félre nem kaptam a kormányt...” Bognár Péter Minél kevesebb karácsonyt címmel ír tárcasorozatot a Könyvesen. Ez a kilencedik rész.

Szerzőink

...
Ruff Orsolya

Rébecca Dautremer: A jó képeskönyv olyan, mint egy színházi előadás

...
Vass Norbert

Ludmán Katalin: „A ködlovag alakja egyszerre megfoghatatlan és jelenvaló”

...
Kolozsi Orsolya

„A világ egy hidegvizes medence” – Felnőtté válás gyásszal, öngyilkossággal, szerelemmel

Gyerekirodalom
...
Gyerekirodalom

Rébecca Dautremer: A jó képeskönyv olyan, mint egy színházi előadás

A francia Rébecca Dautremer gyerekeknek szóló könyveket és olyan klasszikusokat is illusztrál, mint az Egerek és emberek vagy a Cyrano. A Pestext Fesztivál vendégeként járt Budapesten, mi pedig családi indíttatásról, egy elrontott gyerekkori rajzról, a vizuális utalások elrejtéséről, és az illusztráció meg a szöveg kapcsolatáról beszélgettünk vele.

...
Gyerekirodalom

A titokzatos gombáktól a krillekig [Könyvesblokk]

Szeptemberi Könyvesblokkunkban ezúttal a gyerekeknek (és szüleiknek) kedvezünk: válogatásunkban ismeretterjesztő kötetet, akciódús meseregényt és zseblámpás könyvet ajánlunk.

...
Gyerekirodalom

Réz András regényében egy ördögi figura mozgatja a háttérből a szálakat

A Lukrécia papucsai című ifjúsági regényben épp a legjobbak buknak meg természettudományból, a pótvizsgára készülő csapat ráadásul furcsábbnál furcsább kalandokba keveredik. És ezekben valahogy mindig a helyettesítő tanár keze van. Olvass bele!

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Ludmán Katalin: „A ködlovag alakja egyszerre megfoghatatlan és jelenvaló”

Kik, mikor, kikre és miért mondták azt, hogy ködlovag? Ludmán Katalinnal, „A rejtelem volt az írósága…” szerkesztőjével beszélgettünk. Szóba kerültek Schöpflin, Márai vagy Mészöly Miklós „ködlovagozásai”, Hazai Attila prózája és Hajnóczy szöveguniverzuma, továbbá kiderült, hogy hungarikum-e a ködlovagság.

...
Kritika

„A világ egy hidegvizes medence” – Felnőtté válás gyásszal, öngyilkossággal, szerelemmel

Elena Ferrante Nápolyi regényeit idéző atmoszféra és történetvezetés jellemzi A tó vize sohasem édes című könyvet, bár ezúttal egy Róma környéki kisváros a helyszín, ahol a fiatal főhős-elbeszélő története zajlik. Az olasz író harmadik, díjnyertes regényét több mint húsz nyelvre fordították le. 

...
Nagy

Ma már világirodalmi klasszikusok, de ki sem akarták adni őket

A kilencedik alkalommal meghirdetett Margó-díj támogatója, az Erste idén először különdíjjal jutalmazza azt a rövidlistás szerzőt, aki saját történetével vagy prózájával példaként szolgál a #higgymagadban faktorra. Cikkünkben négy híres, mára klasszikussá vált szerzőt mutatunk be, akik hittek magukban annyira, hogy ne futamodjanak meg a visszautasítások miatt.

...
Nagy

Bognár Péter: Az erőszakról, a félelemről és a szavak jelentéséről

„A Haraszti-csemete által tollbamondott jegyzőkönyv alapján így beszélt tehát a fiú, így vagy valahogy ilyesformán, de hogy mindabból, amit összehordott, és amit a fiú őszerinte a fülébe sugdosott az autóban, mindabból mennyi és mi volt igaz, azt már sose fogjuk megtudni.” Bognár Péter Minél kevesebb karácsonyt címmel ír tárcasorozatot a Könyvesre - ez a nyolcadik rész.

...
Nagy

Karinthy a Micimackót akkora szenzációnak érezte, mint „Mikimauz” megjelenését

Magyarországon a Micimackó Karinthy Frigyes fordításában lett borzasztóan népszerű. De hogyan bukkant az író Milne gyerekkönyvére, ő maga mit gondolt a kötetről, és milyenek voltak a korabeli kritikák? Cikkünkben ennek járunk utána.

...
Nagy

Nem kell mindent megbocsátani, de ha képesek vagyunk rá, az egyfajta szupererő

Carley Fortune a pandémia alatt írta meg első, Minden elmúlt nyár című regényét, amiben arra a kérdésre keresi a választ, hogy meddig tart a kamaszkori szerelem varázsa. A szerzővel a kanadai tájról, a kamaszkori naplóírásról is beszélgettünk. Interjú.