Látszólag annyira megviselte az emberiséget a 21. század második évtizedének eddig eltelt évei, hogy az interneten legtöbben már tavaly végén abban reménykedtek, hogy január elsején újra 2016-ban ébrednek. Az utóbbi hetekben sok emberben ébredt fel a nosztalgia a 10 évvel ezelőtti világ iránt. Pedig 2016 egy hullámvasút volt: Donald Trump Amerika elnöke lett, megvolt a Brexit, meghalt David Bowie, de ugyanakkor Hosszú Katinka olimpiai bajnok lett és a Saul fia Oscar-díjat kapott.
Öt könyvet ajánlunk abból az évből, ha kedvetek támadna nosztalgiázni!
Karl Ove Knausgård: Halál
Bizony, 10 évvel ezelőtt robbant be hazánkban az azóta világsztárrá vált Karl Ove Knausgård. Az autofikció széleskörű elterjedéséért is felelős norvég szerzőnek 2016-ban jelent meg először a Harcom-sorozat első része, a Halál. A regény izgalmas vállalkozás: őszintén, nagyon részletesen megírta a saját életét, semmit nem szépített rajta. A hatkötetes könyvsorozat azóta szenzációvá vált, a szerző pedig újabb kiváló regényeket írt, elindította a Hajnalcsillag-sorozatát, aminek korábbi részei mindig helyet kaptak az év végi listáink élén. Idén érkezik a sorozat harmadik része, Az éjszaka iskolája.
Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló
2016-ban látott napvilágot Esterházy Péter utolsó kötete, a Hasnyálmirigynapló, amelyben a betegségét és haldoklását dolgozza fel napló formájában. Idén 10 éve, hogy elhunyt a posztmodern irodalom egyik kiemelkedő alakja. Utolsó írása a 2016-os év egyik legnehezebb olvasmánya volt, a könyv megjelenése eseményszámba ment. Esterházy Péter életművét azóta sem feledte a kortárs magyar irodalom: 2021-ben egy Könyves Magazin-különszámmal emlékeztünk rá, nemrég egy korábban sosem közölt interjút is közreadtunk tőle, illetve ott jártunk a nemrég újranyitott Esterházy-villában, aminek célja szintén az író szellemiségének megőrzése. Esterházy Péter tavaly lett volna 75 éves, ennek alkalmából a Magvetőnél egy interjúkötet jelent meg az íróval készült beszélgetésekből.
Elena Ferrante: Briliáns barátnőm
Szintén 2016-ban jelent meg itthon a mai napig ismeretlen Elena Ferrante Briliáns barátnőm című könyve, amely aztán utat adott a Nápolyi regények-tetralógiának. A könyvsorozat hamar népszerűvé vált. Az első rész nálunk 2016-ban az év könyve listánkon a 3. helyezést érdemelte ki, a New York Times pedig a 21. század legfontosabb könyvének választotta. Az első kötetben Elena Greco és Lila Cerullo 60 évig tartó barátságának kezdetét ismerhetjük meg, miközben az olasz író érzékenyen kibontja az 1950-es évek Nápolyának embert próbáló világát. A könyvekből a 2010-es évek végén sorozat is készült, ami csak tovább növelte a regénysorozat sikerét.
Roberto Bolaño: 2666
2016 egyik felejthetetlen könyvmegjelenése volt – már csak a hosszát tekintve is – a latin-amerikai irodalom egyik méltán híres írójának, Roberto Bolañónak a 2666 című regénye. Sokan leginkább a Vad nyomozók című, szintén elég vaskos regényéről ismerik, viszont az életmű kifejezetten fontos része ez a könyv. Csak úgy, mint a szerző korábbi kötetei, a 2666 is egy utazásokkal, kicsapongásokkal, irodalmi és kulturális utalásokkal teli nyomozás, amelyben az olvasó és a karakterek is könnyedén elvesznek, ez viszont inkább mámort jelent, mint zűrzavart. Az öt könyvből álló műben négy elvakult irodalmárt követünk, akik egy rejtőzködő német írózseni nyomába erednek, majd végül kusza szerelmi háló, őrült költők, rejtélyes elkövetők és furcsa gyilkosságok történnek. 2016-ben ez lett az év legjobb könyve a Könyvesen.
Milbacher Róbert: Szűz Mária jegyese
10 évvel ezelőtt Milbacher Róbert nyerte meg a második Margó-díjat a Szűz Mária jegyese című kötetével, amely – ahogyan egy akkori cikkben fogalmaztunk – olyan, mintha Mikszáth besétálna a Sátántangó díszletei közé, és beleszagolna a zsíros, húgyszagú reménytelenségbe. Ez a kötet egyszerre egy kiváló fikciós faluszociográfia és groteszk bestiárium, ahol az állati és emberi jelleg között végleg elmosódnak a határok. A kötet egyben az író szépirodalmi debütálása is volt. „Milbacher Róbert eddig irodalomtörténészként vizsgálta és értelmezte újra kánont, ám figyelemre méltó debütálásával az irodalomnak arra a felére is odakéredzkedett, ahol azt a bizonyos kánont csinálják” – írtuk akkor a hét könyve kritikánkban.
