A gyömrői asszony, Bátoriné, Észak-Afrikában büfét és csempészközpontot üzemeltet, ahol gyakran fordulnak meg katonák. Nosztalgiával hallgatja a Dankó rádiót, és bár a tengerpart még le is nyűgözhetné, mégsem tudja nyaralásként felfogni az ottlétet. Három gyermekét anyatigrisként védi. Kezd ismerős lenni a történet? Bíró Zsófia regénye egy alternatív jövőben vagy a jelenben is játszódhat akár, de megidézi a híres Brecht-figurát, Kurázsi mama alakját. Fekete humorral elmesélt története kemény kérdéseket tesz föl, a válaszadást pedig ránk hagyja. Olvass bele!
Bíró Zsófia: Last minute (részlet)
Bátoriné laptopjának háttérképe a gyömrői tófürdőt ábrázolja. Sokkal szebb – szerinte −, mint az előtte elterülő tengerpart, melyre a netes rendelések között neheztelő pillantást vet. Pedig a tengerpart sem csúnya. Photoshop nélkül a legtöbb észak-afrikai tengerpart így néz ki. Ha nyaralni jöttek volna ide, Bátorinénak sem lenne kifogása ellene. Ahhoz azonban nem tartja elég lenyűgözőnek, hogy a gyerekeinek itt kelljen dolgozniuk. Gyömrő ráadásul azóta még szemrevalóbb városka lett, mióta nem látták egymást, mert EU-s pénzekből felújították a zeneiskolát meg az önkormányzatot, és még egy művelődési házra is futotta. Az eredmény elégedettséggel, sőt büszkeséggel töltötte el Bátorinét, aki csak a Mi, gyömrőiek havonta jelentkező hírleveléből értesült a fejleményekről. Ezt azonban minden alkalommal az utolsó betűig elolvassa, többször is. Ezen kívül csak a gyömrői ingatlanhirdetések jutalomfalatként engedélyezett böngészése köti össze őket, és az elszántság, hogy egyszer, majd, ott… elszakíthatatlanul. Három házat már majdnem vehetne is, az ő alkutechnikájával tulajdonképpen biztosan. A negyedikre még meg kell keresnie a pénzt.
Mardosó honvágyát a Dankó rádió csillapítja. És táplálja.
Tart strandfelszerelést a lakókocsis üzletében, hiszen minden mást is tart, mert a katonáknak egyre több mindenre van szükségük. A kocsin villódzó lámpafüzér és neon, lampionok és az aktuális háborúban érintett nemzetek zászlói lógnak: afgán, amerikai, török, szír, angol, orosz, francia, kurd, még EU-s is. A militáris bazárhangulatot kötélen száradó ruhák teszik otthonossá: a földszínű piképólók, a nagyobb méretű, harsányan nyaralós színű sortok, az egészen aprócska, flitteres-lámás rózsaszín trikók és ugyanezek sokkal-sokkal nagyobb méretben. A bermudás, hawaii inges próbababa UV-szűrős sapkában, golyóálló mellénnyel, vállán gépkarabéllyal egészen vagányul mutat.
Amikor Bátoriné reggelenként a hatalmas, flamingó- és unikornis-úszógumikra néz, kicsit jobb kedve lesz.
Tudattalanja összekapcsolja a vízparti kacatok látványát az eljövendő, boldog gyömrői strandolásokkal. Nyugágy meg úgyis kell a gyerekeknek, akik nagyon el vannak pilledve a ragacsos hőségben. Kitti úgy csinál, mintha tanulna a füzetből, ami az ölében fekszik. Mosolyogva napozik. Fürdőruhában. Ő tényleg nyaral. Nem tanul. Süti napszemüvegben és felhajtott gallérú, szigorúan szürke piképólóban olvassa Elliot Aronson A társas lény című nagy, sárga könyvét. Tele van jegyzetelve. Alef nyitott szájjal, halkan horkolva szundikál, nem látja, hogy a tabletjén futó A kétéltű ember című filmben Ichtiander Salvator röhejes cápajelmezben éppen kimenti a vízből az ájult lányt, de az emberek még így is félnek tőle. Ízléstelen hawaii ing van rajta, és nem érzi olyan jól magát, mint Kitti. A repülőket hamar megszokták. Még Kitti is úgy rezdül össze a hangjukra, hogy észre sem veszi. Süti olyankor mindig megfogja a kezét. Pedig ő sem veszi észre. Ahogyan az állandó telefonpittyegést is megszokták már.
Bátoriné terepmintás-rózsaszín outfitjében töltényeket válogat egy zománcos vájlingban, amit még otthonról hozott, és az aljára rá van írva, hogy Bonyhád. A töltények csörömpölnek, a telefonja sűrűn jelzi, hogy valahol valami történt, vagy valaki akar tőle valamit. Fölerősíti a Dankó rádiót, hogy vele együtt tudjon dudorászni. Sütinek rendkívüli fájdalmat okoz, hogy azt hallja anyját énekelni: „Mert ez a rongy élet nem mennyország, hogyha sose látom édes orcád!”
Bátoriné lefekszik a negyedik nyugágyba, de csak azért, hogy a gyerekei érezzék, az anyjuk minőségi időt tölt velük.
Aztán fölpattan, hogy bekenje őket naptejjel. Alef összerezzen, de nem ébred föl, a többiek megadóan tűrik a gondoskodást. Bátoriné visszafekszik, sóhajt, megigazítja a mellrákellenes kitűzőjét, mert rendetlenül állt, aztán behunyja a szemét, és élvezi a gyermekeivel együtt töltött, minőségi időt. Süti a tengert bámulva megpróbálja fölidézni magában az előítélet most olvasott öt alapvető okát, de csak hármat sikerül. Alef mocorog, pisilnie kell. Kászálódik.
− Csak térdig! Veszélyes! – mondja az anyja behunyt szemmel, mert azt hiszi, bemerészkedne a vízbe, márpedig az veszélyes. Alef engedelmesen visszahanyatlik, és nem megy el pisilni. Nem látszik a napszemüveg mögött, hogy Süti pofákat vág. Bátoriné megnyugodott. Ismét megóvta a gyerekeket egy fenyegető veszedelemtől. Így, hogy be van csukva a szeme, süt a nap, és hallgatja a hullámverést, tényleg olyan, mintha nyaralnának. Még nyaral egy percet, aztán anélkül, hogy kinyitná a szemét, azt mondja:
− Húszezer.
De senki nem válaszol. Úgyhogy megint mondja:
− Kitti, húszezer.
Kittinek véget ért a nyaralás, ami Bátorinénak még tart, és gépiesen válaszol:
− Dváccáty tíszjács. Tventi táuzend.
− Tizenötezer? – folytatja Bátoriné, a továbbiakban is nyaralva.
− Pjátnáccáty tíszjács. Fiftín táuzend.
− Tízezer?
− Azt nem tanultuk.
− Hátha kell. Десять тысяч. Ten thousand.
− Gyé… gyészity tíszjács. Ten t…
− Thousand. – Süti segít neki, mert mindig mindenben segít neki.
− Ten táuzend.
− Mit szeretnél?
− Hát… olyan régen volt mákos tészta…
− Nem te! – sóhajt Bátoriné.
− Ja, úgy? Vát du ju vant? Sto ti hócses?
− Tü, könyörgök, tü!
− Sto tü… hócses. Anya, kurdul ne tanuljam meg? – kérdezi Kitti, aki nagyon szeretne végre hozzátenni valamit az életükhöz.
− Ne. Azoknak nincs erre pénzük.
− És arabul? – Kitti nem adja föl. Pedig egy olyan anyához, mint Bátoriné, nagyon nehéz bármit is hozzátenni.
− Azokat meg nem érdekli, mit mondasz. Katonai terepjárók érkeznek, és Bátoriné olyan gyorsan pattan a pultba, mintha nem élvezte volna a nyaralást. Kitti is. A fiatal fiúknak valahogy mindig olyan jól áll az egyenruha. Az idősebbeknek is. A férfiaknak jól áll az egyenruha. A nőkben zsigeri bizalmat keltenek, mert az egyenruhától sokkal erősebbnek és magabiztosabbnak tűnnek, akik biztosan meg fogják majd védeni őket. A többi férfitól.
− Egy, kettő, három… − próbálja Kitti összeszámolni a nyüzsgő, vidám, fiatal férfiakat.
− Nyolc – mondja Bátoriné, és régi ismerősökként üdvözli őket. Már készíti is a kólákat és a wifikódos cédulát a tálcára. Kitti boldogan mosolyog mellette, és igyekszik ugyanolyan öntudatosan integetni. Már bontaná is az üvegeket.
− Ne nyisd ki – mondja az anyja, és egy sörnyitót rak a tálcára.
− Vihetem? – kérdezi Kitti, és izgatottan toporogva várja az engedélyt.
− Vigyed.
Röpül is. Alig bírja el a tálcákat a csörömpölő üvegekkel és poharakkal. Jó gazdasszony módjára teszi le eléjük, mintha maga keverte és palackozta volna. Szerénykedve megtörli a ruhájába a kezét. Dicséretre vár. Vagy bármire.
− Szelfizünk? – kérdezi vakmerően és halkan.
A legények nem hallják meg. A kólákat sem élvezik, csak a wifikódért jöttek, ahogy mindig is. Boldogan csatlakoznak, lájkolnak, meghatottan pörgetik az otthoni híreket, pittyegnek. Kitti asszonyi engedelmességgel eloldalog. Bátoriné összeszűkült szemmel pillant a kuncsaftjaira, és úgy dönt, hogy egy rohadtul drága kutyát is vesz majd Kittinek, ha végre meglesznek a házak Gyömrőn. Amiknek úszómedencéje is lesz. Ugyanígy nézne, ha a fiúk barátkoznának a lányával.
Még egy dzsip érkezik, két, szemmel láthatóan ideges, első bálozó katonával. Zavarukban a portékát nézegetik. Bátoriné hagy nekik időt, serényen törölgeti a pultot.
− Drog, pornó vagy fegyver lesz, fiúkák? – motyogja magában, miközben fél szemmel felméri őket.
− Vigyek nekik kólát? – kérdezi Kitti.
− Még ne – dönt Bátoriné, és úgy törölgeti a pultot, mintha műteni készülne rajta.
Kitti szorgalmas, Kitti soha nem adja fel, ő is törölget. Egyik asztalt a másik után, amíg végül az ideges katonák mellé keveredik.
− Szóljatok, ha kértek kólát, hozok. Meg van wifi is…
