Még éppen csak az új év első hónapjának végét tapossuk, de már tornyosulnak előttünk a különböző megjelenési listák jobbnál jobb könyvekkel. Mi, a Könyves Magazin szerkesztősége tudjuk, hogy milyen fontos jó könyveket olvasni (minden évben összegyűjtjük a legjobb 50-et), ezért arra gondoltunk, hogy megmutatjuk, a szerkesztőség tagjai milyen regényeket várnak a legjobban 2026 első felében. Skandináv humor, irodalmi nagymesterek, különc holland művészek, örmény mesék és századfordulós kaleidoszkóp is vár ránk idén.
Karl Ove Knausgård: Az éjszaka iskolája
Karl Ove Knausgard - Fotó: Valuska Gábor
2025 karácsonyán azzal ajándékoztam meg magam, hogy elhatároztam, végre behozom a lemaradásomat Knausgård Hajnalcsillag-sorozatában. Az első rész – ami nem mellesleg 2023 legjobb könyve lett nálunk – hatalmas kedvencem volt, utána viszont sokáig vártam a megfelelő pillanatot, hogy végre nyugodtan belevethessem magamat a szintén elég vaskos folytatásokba (Az öröklét farkasai, A harmadik birodalom). Jobb alkalmat nem is választhattam volna: áprilisban érkezik a negyedik rész Kúnos László fordításában a Magvetőnél, így igazi Knausgård-maratonra készülhetek.
Vérbeli rajongóként nekem ennyi elég is, hogy feldobja a kedvem a sötét, téli napokon.
A regény lapjain egyébként egy Kristian Hadeland nevű karaktert ismerünk meg, aki 1985-ben Londonba költözik, hogy fotózást tanuljon. Nagy tervekkel érkezik meg a városba, ám amikor találkozik egy különc holland művésszel, el kell döntenie, hogy hajlandó-e mindent feláldozni a siker érdekében. (Bakó Sára)
Fredrik Backman: My Friends
Fredrick Backman - Fotó: Harper Collins
Egy híres festmény, amely megörökíti négy barát különleges nyarát, és 25 évvel később egy lány, akinek ez a kép olyan sokat jelent, hogy kész bűnözővé válni, hogy megszerezze és kiderítse a szereplők titkát. A két idősíkban játszódó történet a jelenben a lányt, Louisát követi, a múltban pedig a festőt és társait.
Fredrik Backman a bizonyíték, hogy nem csak a bonyolult, nehezen olvasható könyvek szólhatnak mély és fontos dolgokról, hogy a könnyedség és a humor nem keverendő össze a felületességgel.
Jellegzetes skandináv humorral írt történetei egyenesen a vesédbe látnak és a szívedig hatolnak. Olyan regények kötődnek a nevéhez, mint Az ember, akit Ovénak hívnak, a Hétköznapi szorongások vagy a Mi vagyunk a medvék.
A My Friends című, 2025-ös könyve idén érkezik magyar fordításban az Animus Kiadónál, ahol a korábbi kötetei is megjelentek. Backman állítása szerint ez az eddigi legnehezebben megszülető regénye, így még az is lehet, hogy egyúttal ez az utolsó is. A svéd szerző már a munka közben kis híján felhagyott közben az írással, olyan komoly megpróbáltatást jelentett számára a szereplés és a könyvek sajtózása, illetve depresszióval is küzdött. A szorongásról és halogatásról mondott beszéde vírusvideóként terjedt a neten, a szerző számára azonban ez volt az utolsó csepp a pohárban. Komolyan fontolgatni kezdte, hogy keres egy másik szakmát. Azonban egy koppenhágai könyvesboltba tett látogatása meggyőzte arról, hogy a fiatalok igenis olvasnak. Abban azonban még mindig nem lehetünk biztosak, hogy lesz-e több regénye. (Borbély Zsuzsa)
Narine Abgarjan: Manyunya
Narine Abgarjan - Fotó: Kováts Zsófi/margófeszt
Soha nem gondoltam volna, hogy a saját mesevilágukban, zord örményországi hegyek között élő, babonás, öregek világa ennyire be fog szippantani. Az Abgarjan-rajongásom az Égből hullott három alma című regénnyel kezdődött, és azóta alig várom, hogy újra belemerüljek az életbölcsességek, testi-lelki túlélőtechnikák, egyszerre vicces és szívszorító történetek és a szerelmi sztorik (mert abból sincs hiány) szólamaiba.
Hogy visszatérjek Berd szeles városába, ahol máshogy telik az idő – ha létezik egyáltalán –, ahol a csoda a hétköznapok része, az életnek és a halálnak is megvan a nyugodt rendje, és ahol a gyapjúzokni-kötés igazi terápia.
A Manyunya az örmény származású, orosz nyelven alkotó írónő első, 2011-ben megjelent regénye, ami egy blogból született, és elnyerte „Az év kézirata” irodalmi díjat. A kötet visszarepít Agbarjan gyerekkorába, amiről azt mondta, élete legboldogabb időszaka volt, aminek az 1998-ban kezdődött első örmény–azeri háború „egy szempillantás alatt véget vetett”. Idén a Typotex Kiadónál érkezik Goretity József fordításában. Az írónő 2024-ben a Margó Irodalmi Fesztivál vendége volt. (Chilembu Krisztina)
Tompa Andrea: Kiváló testek
Tompa Andrea - Fotó: Valuska Gábor
Egy Tompa Andrea-regény számomra olyan, mint egy mély levegővétel, ami kisimítja az idegrendszert. Megtart és irányt mutat, reflektál és tükröt tart. Mélyen személyes, de kifelé tekint, a mikrotörténetekből egy teljes korszakot ismerünk meg. Kirajzolódik belőlük a diktatúra, a hatalom, a félelem és a hallgatás működése. Az elmúlt három évben (Tompa legutóbbi regénye, a Sokszor nem halunk meg megjelenése óta) nem lett sokkal jobb hely a világ, az egymás jobb megértésében, az árkok betemetésében sem járunk sokkal előrébb.
Ezért a kolozsvári születésű szerző készülő regényére már előre úgy gondolok, mint egy meleg nyár eleji ölelésre.
Egyelőre annyit tudunk róla, hogy a Kiváló testek címet kapta, várhatóan május végén érkezik a Jelenkornál, és a kíváncsiak társadalmáról fog szólni. A fülszöveg szerint a poklot a kíváncsiak számára csinálták; maga a hatalom is kíváncsi: tudni akar mindent, azt is, ami nem tartozik rá, hogy ki kit szeret és ki kivel szexel. Mindez létrehozza a kíváncsiak társadalmát, amiben a közösség hol megbomlik, hol összekapaszkodik, hol áthatolhatatlanná válik. De egy biztos: senki és semmi nem lehet a hatalmon kívül. (Tasi Annabella)
Thomas Pynchon: Ellenfényben
Thomas Pynchon - Fotó: Wikipedia
Minden, amit Thomas Pynchon csinál, az eseményszámba megy, és nemcsak korából adódóan (jövőre lesz 90 éves), hanem mert munkássága egymagában meghatározza a posztmodern irodalomról alkotott felfogást.
Az olyan klasszikusok után, mint A 49-es tétel kiáltása vagy a Súlyszivárvány, joggal várhatjuk, hogy ismét elviselhetetlenül grandiózus és megalomán, több évszázadon átívelő, kulturális, politikai és kevesek által értett irodalmi utalásokkal teli, tudatos agymenésben lesz részünk – ami minden bizonnyal nem rossz megérzés.
Az Ellenfényben Pynchon 2006-os regénye, a századforduló és az első világháború között játszódik, és miközben a háttérben tudósok, kémek és anarchisták a világ szétrombolásán és a kapitalizmus kibontakoztatásán dolgoznak, az előtérben a Traverse-család története, két fiú különböző útja, a munkásosztály küzdelme és egy bosszútörténet is zajlik. A könyv megjelenése (Jelenkor, Greskovits Endre fordításában) már csak azért is külön izgalmas – azon kívül, hogy rengeteg beszélgetés alapja lesz, hogy miről is szól valójában –, mivel ezzel újraéledni látszik a hazai Pynchon-kiadás. Jövőre érkezik – szintén Greskovits tolmácsolásában – a Magyarországon játszódó Shadow Ticket fordítása, addig pedig elmerülhetünk Paul Thomas Anderson Egyik csata a másik után című filmjében, ami Pynhcon Vineland című kötetéből készült. (Szabolcsi Alexander)
