Évek óta kutatjuk a Collegium Hungaricum Berlin (CHB) történetét. A közelmúltban két évforduló is alkalmat adott erre: 2023 januárjában volt 50 éve, hogy megnyílt Kelet-Berlinben a Magyar Kultúra Háza, 2024 őszén pedig a Collegium Hungaricum alapításának 100. évfordulóját ünnepeltük.
Szövevényes történetet tudhat maga mögött a berlini magyar intézet: volt négy neve, három székhelye (valamennyi a maga korában impozáns, modern épület), közülük kettő ugyanazon a telken, jóllehet több mint 60 év különbséggel.
A két világháború között a porosz állam számára is követendő példát nyújtó tudományos szakkollégiumként működött, az NDK-ban a környezeténél valamivel több szabadságnak teret adó kulturális intézetként. A CHB a tudományos és kulturális szférát egyaránt átformáló rendszerváltást követően néhány évnyi keresgélés után ismét magára talált: helyi művészekkel és partnerekkel együttműködésben megvalósított programjaival a mai napig a város izgalmas kulturális intézményeinek egyike.
A CHB évszázados múltjának és szerteágazó tevékenységének emlékeit két intézeti archívum őrzi: az 1945 előtti és a háború utáni történetéről egyaránt több iratfolyóméternyi anyag maradt fenn. 2018-ban hozzáláttunk, hogy szisztematikusan feldolgozzuk ezeket a kincseket.
Esterházy Berlinről, Kertészről, Márairól
2002 áprilisában, amikor a szóbanforgó interjú készült Esterházy Péterrel, az intézet már Collegium Hungaricum néven működött, de még a kelet-berlini helyszínen, egy szocialista panelblokk első két szintjén, a Karl Liebknecht Strassén. A beszélgetést Jacsó Péter (riporter) és Petrik András (operatőr) rögzítette az intézet megbízásából, a babelsbergi filmfőiskolán kölcsönkapott profi kamerával. A képminőség kiváló, a hangé viszont gyenge - utóbbihoz érezhetően hiányzott a megfelelő technika.
Az interjú egy tervbe vett, de végül megvalósulatlan sorozat első részeként készült a lipcsei könyvvásárról Berlinbe érkező Esterházy Péterrel, aki egyebek között a városhoz fűződő viszonyáról és az ösztöndíjasként itt töltött idejéről, a Berlint kettéválasztó falról, Kelet- és Nyugat-Berlinről, a magyar irodalom németországi sikereiről, a kelet- és nyugatnémetekről beszélt.
Esterházy valóban sokféleképpen kötődik Berlinhez: 1980-ban a DAAD-művészprogram ösztöndíjasaként töltött egy évet Nyugat-Berlinben, 1996-ban a Wissenschaftskolleg vendége volt, 1998-ban pedig tagjai közé választotta a berlini Művészeti Akadémia.
Kelet-Berlinben először 1987. november 12-én olvasott fel a Magyar Kultúra Házában. A határnyitás után rendszeres vendég volt a Collegium Hungaricumban. 2007. november 30-án az intézet Dorotheenstraße 12. szám alatti új épületének nyitóünnepségén is fontos szerepet kapott. 2016 áprilisában, alig néhány héttel halála előtt a berlini Művészeti Akadémián olvasott fel A Márk változat (Egyszerű történet vessző száz oldal) című regényének akkor megjelent német fordításából.
Esterházy Péter 1987. november 12-én a Magyar Kultúra Házában @Collegium Hungaricum Berlin
A 2002-ben mini-dvd-videokazettára rögzített beszélgetést az intézet megbízásából készült több más felvétellel együtt berlini filmesek őrizték meg. 2024-ben az anyag digitalizálásra került, ebből készült 2025-ben, Esterházy 75. születésnapja alkalmából egy közel 30 perces szerkesztett, német nyelven feliratozott változat. A zenei betéteket Eötvös Péter két kompozíciójából választottuk: a két Péter, Esterházy és a Berlinhez ugyancsak ezer szállal kötődő Eötvös kölcsönösen nagyra becsülte egymást. Közös művük, a Halleluja – Oratorium balbulum, amelyen öt évig dolgoztak, 2016. július 30-án került bemutatásra.
A 23 éve készült interjú jólesően friss, szabadon csapongó és érzékenyen reflektáló, egyszóval mindenestül „esterházys”. Egy mai kérdező nyilván egészen más kérdéseket tenne fel, és a kérdezett is máshogyan válaszolna. Esterházy Péter esetében ezt a másmilyenséget sajnos már nincs módunk megtapasztalni – annál fontosabb, hogy fennmaradt ez a hiteles kordokumentum, és a kerek születésnap optimális alkalom arra, hogy közkinccsé tegyük az interjút.
