Az est elején Reményi József Tamás röviden idézett a Szeméremékszerek harmadik kötetéből, hozzátéve, hogy már készülőben van a negyedik is. A könyv elejéről olvasott fel egy részletet, amelyben az elbeszélő egy végtelen padon üldögél. Ez a végtelen pad szerinte a végtelen mesélés helyszíne, a kert, aminek a közepén a pad van, pedig a világ maga. Mint mondta, innen, a kerti padtól indul ez a történet, és Tolnai Ottó ezúttal talán még a szokásosnál is szertelenebbül mesélt. A mesélést pedig úgy is érthetjük itt, hogy az maga az életben maradás. Tolnai Ottó ezután – a bevezetőhöz híven – mesélésbe kezdett, beszélt a végtelen padról, a palicsfürdői utcaseprő végtelen létrájáról és egy végtelen partvisról is, amelyről kiderült, hogy a templom takarításához használják. Végül kifejtette, hogy ebben a könyvben megírta a nagy bonyodalmat, a végtelen padnak a restaurálását. Merthogy az 1912-ből való pad tönkrement, elpudvásodott, és akárhogyan próbálta, nem tudta megjavítani, így kénytelen volt asztalos segítségét kérni. Mesélt arról is, hogy ki mindenki fér rá erre a végtelen padra, például a palicsi feltaláló fia, akinek a vízen járást kellett volna bemutatnia az oda érkező politikusoknak, de legnagyobb sajnálatára elsüllyedt.
Reményi József Tamás az este során többször is azt pedzegette, hogy mi is pontosan ez a próza, hogyan lehet nevezni a Szeméremékszereket. Ő több névvel is illette, például mondta rá, hogy „románkák egybegyűjtött csokra”, hogy egy, az írótól függetlenül alakuló organizmus, és azt is, hogy szövegkócolás, prózafolyam. Tolnai Ottó szerint végül is lehet regénynek nevezni, de azt még nem tudja, mit hoz majd a negyedik kötet. Magukról a szeméremékszerekről is szó esett, Reményi József Tamás szerint ugyanis a harmadik kötetből derül ki igazán, hogy ez mi mindent jelent. Tolnai Ottó erről azonban nem nagyon akart beszélni, inkább a második kötet egyik számára fontos jelenetét idézte fel helyette, amikor egyszer május 1-jén annak volt tanúja a feleségével, hogy egy apuka megvette a vattacukrot, de a gyerekeinek nem igen adott belőle, legfeljebb egy-egy falatot csípett le belőle nekik, a többit meg megette.
A beszélgetés végén szóba került a kötet egyik alapmotívuma, a migránskérdés is. Reményi József Tamás elmondta, hogy a korábbi könyvekben inkább a belső migráció jelent meg, itt azonban előkerül a külső migráció témája is, amelyről van néhány gyönyörű szakasz a kötetben. Azt is kiemelte, hogy meghatározó a könyvben a fauna, ő legalábbis ennyi állatról még nem olvasott Tolnai-könyvben korábban. A felvetések hatására Tolnai Ottó felolvasott egy részt a szövegből, amely arról szólt, amikor kutyasétáltatás közben egyszer egy menekült családdal találkozott. Végül a harmadik kötet címe, A fröccsöntés kora is szóba került. Mint kiderült, ez a szókapcsolat egy tragédiára utal, albán menekültek érkeztek Palicsra, akik aztán csónakkal próbáltak meg átkelni a Tiszán, de elsüllyedtek és mindannyian megfulladtak. Csak a fröccsöntött papucsaikat találták meg a víz tetején, amiket aztán a határőrök gyűjtöttek össze.
