Selyem Zsuzsa: A Tolnai állapot [Tolnai 80]

Selyem Zsuzsa: A Tolnai állapot

Különös lény jelenik meg előttem, nagyon közel van az emberhez, mondhatni visszafojtott lélekzettel figyeli botladozását, száguldását, fogatlan szépségét. Éppily közelről nézi az állatokat is, „a kisénekeseket, a semmis csőröket, miniatűr madártorkokat”, sorolja a partinagyos beszélgetőkönyvében, majd hozzáteszi: „kis énekes szeretnék lenni”. És aztán mégis „sokszor úgy érzi magát az ember, mint egy nyúzott lény, aki magát ilyen érzékennyé tette, saját maga kísérleti állatává lett”. 

Ebben az állapotban reménytelenül kapcsolódni kezdenek egymáshoz a feltrancsírozott dolgok, az állatkerti irodából a levágott elefántláb esernyőtartót a wilhelmikus lény visszavezetné az őserdőbe, a márvány biliárdasztalon elefántcsontból a golyók, a márványsíron koccannak, „hullák hallalija”, és a lény, valamiféle elesett angyal, de milyen is legyen egy angyal, ha a Tolnai állapot istene lehunyja „szép kék szitakötőszemét”, szóval az elesett angyal elképzeli, hogy visszavezeti az elefántlábat az őserdőbe.

Tolnai Ottó: ki látott már

az a levágott elefántláb 

jut eszembe amelyben esernyőket tartanak 

a palicsi állatkert irodájában 

vissza kellene engedni az őserdőbe 

egyszer már jelentkeztem is 

hogy szívesen visszavezetem az őserdőbe 

igen az elefántláb jut mindig eszembe 

amikor elkészül egy-egy piros politúros 

biliárdasztal-keret 

és az oláh pista emberei beleemelik 

a súlyos márványlapot 

azt csak elefántlábak bírják el 

azt meg schöbelt ahogy lökés közben befekszik 

szidja az oláh pista 

felülről is márványt kellene rád tenni 

jöhet ha biliárdposztóval van bevonva 

ki látott már biliárdposztóval bevont sírokat 

amelyekből biliárdgolyók 

elefántcsont biliárdgolyók koccanása hallik 

hullák hallalija 

látom magamat ahogy vezetem vissza az elefántot 

az őserdőbe 

furcsa elefánt 

csak egy lába van és abban esernyőt tartanak

(Tolnai Ottó: Wilhelm-dalok. Jelenkor, Pécs, 1992. 201.