Vonnák Diána: Ukrajnát ne az orosz agresszor nézőpontjából, hanem saját jogán értsük meg

Vonnák Diána: Ukrajnát ne az orosz agresszor nézőpontjából, hanem saját jogán értsük meg

A háború nem ma kezdődött. Vlagyimir Putyin orosz elnök sajátos nézőpontból elmesélt orosz történelmére hivatkozva a hadsereg 2022. február 24-én megtámadta a független Ukrajnát. Nácítlanításról és demilitarizálásról beszélnek az oroszok, miközben hatalmi helyzetüknek köszönhetően igyekeztek kisajátítani az Ukrajnáról szóló elbeszélést - Magyarországon is. A kérdéseinkre az Ukrajnát kutató antropológus, a St. Andrews-i Egyetem kutatója, a 2014 óta az országban dolgozó Vonnák Diána válaszolt, akinek tavaly ősszel jelent meg első prózakötete (a Látlak című könyvéről itt írtunk, a bemutatóról pedig itt). 

Valuska László | 2022. március 22. |

Az olvasók országa című tematikus sorozatunk könyvek segítségével igyekszik körbejárni a legaktuálisabb közéleti kérdéseket a választások előtt. Interjúk, podcastek, recenziók, beszámolók, beleolvasók sorával hozunk képbe, mert hisszük, hogy a széleskörű tájékozódás is segít építeni a társadalmunkat. A sorozat többi cikkét itt találod.

Innen nézve Oroszország és Ukrajna sok szempontból hasonló kulturálisan, társadalmilag, történetileg vagy nyelvileg. Mennyire orosz narratíva a hasonlóság erősítése, illetve melyek a legfőbb, identifikációs különbségek?

Magyarország hasonlít Romániához? És Ausztriához? Összefonódik mindkettővel nemcsak a társadalomtörténetünk, hanem az államiságunk története is. Kanada hasonlít az Egyesült Államokhoz? Tajvan Kínához? Szerintem árulkodó, hogy milyen kontextusban magától értetődő ilyesmikre rákérdezni, és hol van úgy, hogy fel sem merülnek ilyen szempontok. Az, hogy Magyarországon szinte mindig ez az első kérdés Ukrajnáról, nekem leginkább azt jelzi, hogy 

a szovjet narratíva óta nem volt rá érdeklődés és akarat, hogy valami saját viszony vegye át ezeknek a kliséknek a helyét, hogy Ukrajnát a saját jogán értsük meg.

A mostani háborús helyzetben különösen fontosnak tartom, hogy ne a nagyhatalmi agresszor vádjai felől közelítsünk: tudom, hogy nem ez mozgatja a kérdésedet, de nehéz most nem úgy feltenni, hogy a putyini retorika kottája szerint játsszunk. Persze érdekes és fontos kérdés az orosz és az ukrán nyelv, kultúra, történelem viszonya, ahhoz viszont semmi köze, hogy elismerjük-e Ukrajna szuverenitását. 

Amit ma Ukrajnának nevezünk, a terjeszkedő cári Oroszország nyugati szélén helyezkedett el, és fokozatosan, hullámokban került orosz fennhatóság alá a 17. század végétől kezdve, főleg a 18. század végén. Innentől a birodalom kulturális csomópontjai közül rengeteg volt a mai Ukrajna területén; ezekben hagyományosan az orosz volt a kulturális és társadalmi mobilitás nyelve, a falvakban, kisvárosokban az ukrán volt a domináns. Az orosz nyelv, mint minden birodalmi nyelv egyszerre volt egyfajta lingua franca és az orosz kultúra nyelve: létezett orosz nyelvű orosz, orosz nyelvű ukrán és ukrán nyelvű ukrán kultúra, művészet és közélet ezekben a városokban, ha egyáltalán van értelme ezt ebben a formában szétszálazni. 

A szovjet és a mai orosz emlékezetpolitika Ukrajnára az Orosz Birodalom felől néz, az ukrán narratíva szempontjából viszont fontos az a sok megelőző évszázad, amely során mind az orosz, mind a lengyel terjeszkedésnek ellentartó politikai szerveződés határozta meg a Dnyeper és a Dnyeszter régióját, a sztyeppevidéket. A Habsburg Monarchia, Lengyelország és a cári Oroszország, majd a Szovjetunió is olyan formációk, amelyekben fontos volt az ukrán nyelvű kisebbség, ahol a 18. századtól, a modern nacionalizmus kezdetétől létezett nemzeti emancipációs törekvés, irodalom, hol viszonylagos békében, hol megszorítások között.

Én azt gondolom, hogy a jelen történeti pillanat szempontjából a legfontosabb Ukrajna elmúlt 32 évét megnéznünk. Felnőtt Ukrajnában egy-két olyan generáció, akiknek nincs a putyini Oroszországéhoz hasonló élménye egy központi hatalom elnyomásáról. Minden korrupciójával, egymásnak betartó oligarchájával, megrendítő szegénységével együtt Ukrajna egy sokkal szabadabb hely, kormányok váltják egymást, utcai tüntetések vannak, és folyamatos vita az ország hovatartozását, jövőjét illetően. Nem egy mintademokrácia, de ettől azért valós demokrácia egy olyan lakossággal, amely megszokta, hogy szabadon használja a hangját.

"Nyolc éve háború van, nem hirtelen jött ez az egész" - írtad Facebook-posztodban. 2014 márciusában egy vitatott népszavazás után Putyin annekálta Krímet. Hogyan élték meg az ukránok a 2014 óta tartó időszakot? A háború mint gondolatvírus hogyan határozta meg az ukránok gondolkodását saját életükről, közösségükről? 

Ahogy ilyenkor lenni szokott, a háború mozgósította a lakosságot, a nyomában sokkal kevesebb tere és realitása maradt a harmadik utas hangoknak. 1,5 millió ember menekült a Donbasz szeparatista területeiről és a Krímből, és körülbelül 400 000 katona vett részt 2014-21 között a donbaszi harcokban és a nyomában kialakuló, alacsonyabb intenzitású állóháborúban. Minden társadalmat megváltoztat, ha hirtelen rengetegen visszatérnek a frontról, friss háborús tapasztalattal, sokan nem hivatásos katonák, vagy ha hirtelen tele lesz a környezetük menekültekkel. 

Mint hasonló helyzetben elkerülhetetlen, a 2014 utáni Ukrajna sokkal nacionalistább lett, sokszor szerintem elhibázott módon, a saját sokféleségét kannibalizálva igyekezett válaszolni a háborús helyzetre, nagyon rossz kisebbségpolitikát folytatott, amely eléggé elidegenített sokakat. Ezért is volt jelentős Zelenszkij győzelme, aki 73 százalékkal nyert egy békére, soknyelvűségre, kompromisszumokra kész programmal. Ez folytathatatlannak bizonyult, de visszahozta a politikába azt az álláspontot, hogy nem nyelvi vagy etnikai, hanem civil, állampolgári alapokon érdemes ukrán identitásban gondolkodni.

"Ezt a háborút senki nem nyerheti meg"
"Ezt a háborút senki nem nyerheti meg"

Csütörtök hajnalban Oroszország megtámadta Ukrajnát. Egy ukrán író szerint a kimondott és leírt szónak ma már nincs túl nagy súlya, de attól még nem szabad csendben maradni.

Tovább olvasok

Nemcsak kutattad Ukrajna közelmúltját, hanem éltél is ott, sőt néhány hete még Kijevben tartózkodtál. Mennyire volt érezhető az inváziótól való félelem? Mennyire készültek arra az invázióra, ami bekövetkezett? 

Nagyon feszült volt a hangulat Kijevben. Novembertől január végéig voltam kinn, és ahogy gyűlt a körülbelül 100 000 fős hadsereg a keleti és az északi határon, ahogy Belaruszban a határhoz vezényelték az orosz alakulatokat, és Kijev gyakorlatilag lőtávon belül került, folyamatos volt a találgatás azzal kapcsolatban, hogy mi lesz. Legtöbben arra számítottunk, hogy a Donbasznál lesz majd valamiféle offenzíva, az világos volt, hogy baj lesz, de az nem, hogy ekkora. Mikor a népköztársaságok elismerésével Oroszország gyakorlatilag eltörölte a minszki béketárgyalások során kidolgozott egyezményt, már az is látszott, hogy műfajt fog váltani a háború, az orosz jelenlét innentől nyílt lesz. De azt nagyon kevesen gondolták, hogy ilyen offenzívára készül Putyin, talán csak azok, akik katonai hírekből, nem politikai elemzésekből tájékozódtak.

Putyin 1999-ben lett először megbízott, majd megválasztott elnök, Oroszország és Ukrajna közös történelméről többször beszélt, legutóbb úgy írt erről, hogy nincsenek ukránok. Ezt mire alapozva mondja? 

Az ukránok az Ukrajna nevű független állam állampolgárai. Az ukránok azok, akik magukat ukránnak vallják. Elég sokfélék, szerencsére.

A soknemzetiségű, de egy domináns politikai-nyelvi központból kiépülő birodalmaknak szokása a kisebbségek, gyarmatok, újonnan leigázott területek történetét, önrendelkezését elvitatni. A putyini narratíva egy ilyen, alapvetően nagybirodalmi szemléletnek a kissé perverz példája, hiszen időközben kimúlt alóla a birodalom. Körülbelül annyi értelme van, mint a magyar politika leghagymázasabb sarkaiban előforduló olyan mondatoknak, hogy románok vagy szlovákok nem léteznek, nincs történelmük. Legjobbat azzal tesszük, ha a nagybirodalmi arroganciájára kérdezünk rá a tartalma helyett.

A mostani háborút lehet és érdemes a Szovjetunió széthullása felől nézni: hiába tűnt elsőre relatíve vértelennek, nem egy pár éves folyamat, mire konszolidálódnak az új tagállamok viszonyai, mozgástere, szuverenitása. Abházia, Oszétia, Nagorno-Karabakh, Tadzsikisztán, Nahcsivan, Transznyisztria és a Donbasz, de akár az Orosz Föderáción belül Csecsenföld vagy Dagesztán története is elég jól mutatja, hogy nincs vége ennek a történetnek.

Ki az a Putyin? Egy történet a KGB-től az ukrajnai háborúig
Ki az a Putyin? Egy történet a KGB-től az ukrajnai háborúig

Sz. Bíró Zoltánnal, Oroszország-szakértővel, a Putyin Oroszországa című könyv szerzőjével beszélgettünk emlékezetpolitikáról, hatalmi játékokról és felemelkedéstörténetről.

Tovább olvasok

Az ukrán emlékezetpolitika milyen narratívát tudott ezzel szembeállítani? A hivatalos emlékezetpolitika mellett az irodalom hogyan dolgozta fel a 2014 utáni időszakot? Hogyan reagálnak a háború elmúlt három hetére? 

A Majdan után nagyobb teret nyert egy addig csak Nyugat-Ukrajnában prominens pozíció, amely Ukrajna szovjet történetét megszállásnak tartja. Ennek az elég lehetetlen és káros pozíciónak a leglátványosabb terméke a dekommunizáció volt. Jó társaságban voltak, Kijevben 2015-ben végignéztem, ahogy horvát, észt, magyar, cseh részvevők okították az odagyűlt ukrán értelmiséget arról, hogy hogyan kellene kiradírozni azt a hol 70, hol 45 évet. Szerencsére valamennyi szél kiment ebből a vitorlából az elmúlt 3-4 évben, de az biztos, hogy hatalmas feladat vár az ukrán kultúrpolitikára a következő években, ha az áldozatiságon túl érdemben kezdeni akarnak valamit majd ezzel az örökséggel. Van bennem valamennyi optimizmus, nagyon sok kritikus, okos, árnyaltan gondolkodó művészt, kutatót és kultúrpolitikust ismerek.

Az irodalom, film és képzőművészet hatalmas pezsgést élt át, különösen a dokumentumfilmek, a dokumentarista színház ment nagyot, de szerintem elképesztően jó költészet is született az elmúlt tíz évben mind ukrán, mind orosz nyelven. Érdekes még, hogy felpörgött a riportázs műfaja is, főleg a lengyelekkel párbeszédben. Sok fotós és képzőművész dokumentálta a háborút, sok alulról szerveződő magánarchívum is alakult. Nagyon érdemes figyelni rájuk.

A Krím 2014-es annektálása után a donyecki és a luhanszki területek is saját kormányzatot hoztak létre. Az orosz hadsereg most ezen területek védelmére hivatkozva jelent meg Ukrajnában. A mostani inváziót az oroszok igyekeztek úgy tálalni, mint egy felszabadító mozgalmat, a háború szót is kerülték kommunikációjukban, az elemzések szerint is arra készültek, hogy egy villámháború keretében könnyen beveszik majd Ukrajnát. Miért indulhattak ki ebből a nézőpontból? 

Az orosz identitás egyik, ha nem a legfontosabb eleme az ott Nagy Honvédő Háborúnak nevezett második világháborús győzelem a náci Németország fölött. A sokmilliós szovjet emberveszteség tragédiája, a háború utáni újjáépítés és az egyébként is nagyon militarista kultúrpolitika már a Szovjetunió idején létrehozott egy olyan történelemszemléletet, amely szerint az ellenség archetípusa a fasiszta, a náci. Putyin azért használja a denácifikáció retorikáját, mert ezzel lehet legjobban mobilizálni az oroszokat. Ráadásul a nyugat-ukrán területeken, amelyek a Molotov–Ribbentrop-paktum nyomán, lettek a szovjet Ukrajna részei, egészen Sztálin haláláig gerillaháborút folytattak az ukrán nacionalista ellenállók. Mivel nekik sok egységük volt, amely kollaborált a németekkel, mielőtt mind a német, mind a szovjet sereg ellen fordultak volna, eleve erős hagyománya van Oroszországban az “ukrán fasiszta” alakjának, csak fel kellett melegíteni. Ettől nem lesz az egész kevésbé hagymázas baromság persze.

Az állítólagos ukrán fasisztáktól megvédendű oroszajkúak meséjét szerintem csak az hiszi el, aki még sosem járt Ukrajnában. 

Egy-egy nyugati várost leszámítva, ahol soha nem hallani oroszt, a legtöbb helyen mondat közepén vált mindenki, házasságok zajlanak úgy, hogy az egyik fél ukránul, a másik oroszul beszél, és ez a legkevésbé sem zavar senkit.

Nekem épp ez a rugalmasság volt a legnehezebb, mikor kiköltöztem, nemcsak két nyelvet kellett megtanulnom, hanem azt a Magyarországon nagyon szokatlan élményt is, hogy teljesen kétnyelvű körülöttem a közeg. Míg elég stabil nem lett a nyelvtudásom, néha alig győztem aggyal az állandó váltásokat. Az elmúlt nyolc év legfontosabb tanulsága emellett szerintem az, hogy létezik orosz nyelvű ukrán kultúra és identitás, senki nem lesz attól feltétlenül orosz érzületű, hogy oroszul beszél. Sokan érezték magukat az orosz kulturális vérkeringés részének, barátaik, családjuk van Oroszországban és a volt Szovjetunió területén mindenhol, de ez ennyit jelent, semmi többet. Ahogy egy írtől sem vitatjuk el az ír identitását azért, mert angolul ír és esetleg Londonba is költözik; elég szélsőséges állítás lenne, hogy csak a gael nyelven beszélők-írók számítanak írnek. 

Vonnák Diána novellái kitágítják a világot, mégis klausztrofób érzést hagynak maguk után
Vonnák Diána novellái kitágítják a világot, mégis klausztrofób érzést hagynak maguk után

Vonnák Diána érzékletes és költői novellái bolyongásra invitálnak a világban, és miközben kitágítják a perspektívánkat, azt is megmutatják, hogy bárhová is sodor minket az élet, saját magunktól nem tudunk távolabb kerülni. A Látlak a hét könyve. 

Tovább olvasok

Az átlagos újságolvasó most ismerkedik Ukrajna térképével: milyen kulturális vagy társadalmi különbségek jellemzők az egyes városokra? Mik a főbb jellemzői Kijevnek, Lvivnek vagy Harkivnak? 

Kijev egy 3 milliós főváros, én azért szeretem, mert Ukrajna minden árnyalata ott van, mert a legevidensebben kétnyelvű és mert a donecki és a lvivi együtt iszik, metrózik, gondolkodik ott. A legfontosabb kulturális és oktatási intézmények többsége kijevi az ukrán filmtörténet szuper Dovzsenko Központjától a Kijev Mohila Egyetemig. Lviv egy egész más hely, szecessziós és klasszicista épületekkel teli, erős és élő lengyel kapcsolatai vannak, és nagyon fontos a zsidó öröksége. A nyugat-ukrán, ukrán nyelvű ukrán kultúra egyik központja, nagyon izgalmas várostörténeti kezdeményezésekkel. Onnan nagyon messzinek és másnak tűnnek a kelet-ukrán iparvárosok, az orosz nyelvű magaskultúra sem evidens. Harkiv az ukrán modernizmus és az avantgárd egyik központja, emellett a szovjet-ukrán, főleg orosz nyelvű kultúra egyik fővárosa, de olyan szerzőket is kinevelt, mint Szerhij Zsadan, az ország talán legelismertebb és legnépszerűbb írója. Ott sokkal magától értetődőbbek voltak az orosz családi és kulturális kapcsolatok, de egyértelmű volt a Majdan után az ukrán orientáció. Harkiv jelenlegi brutális pusztítása az orosz nyelvű ukrán kultúra elleni véres hadjárat, el sem tudom képzelni, mi épül fel majd ezeken a romokon.

2012 óta zajlanak tárgyalások arról, hogy Ukrajna az Európai Unió és a NATO tagja legyen. Putyin importtilalmat vezetett be, majd Janukovics elnök felfüggesztette az EU-tárgyalásokat. Ekkor kezdődtek a Majdan téren a tüntetések, amelyek erőszakossá váltak. Putyin az Euromajdanra puccsként tekintett, Janukovics Oroszországba menekült. Mintha Ukrajna történetét kizárólag Oroszországhoz képest lehetne elmesélni. Hogyan élik meg Ukrajnában, hogy a szuverenitásukba újra és újra beavatkoznak az oroszok?

Azt gondolom, elég most a háborús tudósításokat figyelni: elkeseredetten küzdenek, olyan ellenállást tanúsítanak, amire valószínűleg kevesen számítottak. Tegyük meg nekik azt a szívességet, hogy nem csak Oroszországhoz képest gondolunk rájuk. Tegyük meg azt a szívességet ne csak nekik, hanem a kirgizeknek, az azerieknek, a belaruszoknak is. 

1991-ben vált függetlenné Ukrajna, a Szovjetunió felbomlása után. Az azóta eltelt 30 évben mikor volt valóban szabad és független az ország?

Kis országoknál, stratégiai szempontból fontos törésvonalak mentén elhelyezkedő országoknál mindig felmerül, hogy a gazdaság- vagy kultúrpoltikájuk mennyiben független, mozgásterük mekkora. Ezer szállal összehuzalozott világban élünk, szerintem ez elkerülhetetlen. Amennyire egy geopolitikai satuban függetlennek lehet lenni, Ukrajna független és szabad 1991 óta. Csak remélni tudom, hogy ez így is marad.

Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Borisz Akunyin szerint Putyin Oroszországának az utolsó fejezete az ukrajnai háború

Az orosz író, Borisz Akunyin szerint minden orosznak össze kell fognia, hogy egy másik, jobb Oroszországot tudjanak felépíteni a jövőben. 

...
Hírek

Sofi Oksanen: Putyin nem őrült, csak elhitte a saját hazugságait

Az ismert kortárs író egy hosszú cikkben járta körbe, hogy milyen logika és propaganda áll Putyin döntései mögött, és hogy mi köze van a mostani eseményeknek a szovjet múlthoz. 

...
Nagy

Kira Jarmis: Putyin két hét alatt évtizedekkel vetette vissza Oroszországot

Kira Jarmist a legismertebb orosz ellenzéki politikus, Alekszej Navalnij sajtótitkáraként ismeri a világ, Budapestre viszont a Zárka című regénye miatt jött, melyet saját börtöntapasztalatai ihlettek. Interjú.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket. 

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Kitakarja a politikus a szépírót? Elővettük Csurka István drámáit [Csurka 90]

Csurka István ma lenne 90 éves, így arra voltunk kíváncsiak, mit lehet tudni a drámáiról. Mik a fő témái, és milyenek a hősei? Felfedezhető-e bennük a későbbi politikus? Milyen út vezetett a bemutatásukig? És vajon aktuálisak-e még? 

...
Kritika

Ujgur költőnek lenni önmagában politikai tett Kínában, és akkor még nem írtál memoárt

Tahir Hamut Izgil ujgur költő és filmes a családjával együtt 2017-ben sikeresen elmenekült Kínából a tömeges letartóztatások elől. Memoárjában bemutatja, hogyan számol fel a totalitárius állam egy kultúrát és egy népet. A Ha értem jönnek éjjel a hét könyve.

...
Nagy

„halálomat türelmesen begombolom” – ma lenne 70 éves Sziveri János

Kifejezetten rövid élet jutott neki, ma ünnepelné hetvenedik születésnapját, de már 34 éve halott. Sziveri János vajdasági születésű költőre emlékezünk.

...
Kritika

Hogyan lesz egy anyából kiapadt, halálszagú folyó?

Az Anyám, a folyó című olasz regény lírai hangon előadott, töredékekből építkező történetének egy anya-lánya kapcsolat az alapja: a negyvenes éveiben járó lány az emlékezetét, így identitását is egyre inkább elveszítő anyjának meséli el – mintegy a felejtés ellen dolgozva – családjuk szerteágazó históriáját.

...
Nagy

Márquez regénye a végakarata ellenére jelent meg – Kafka, Nabokov is hasonlóan járt

Gabriel García Márquez posztumusz kisregényének megjelenése hatalmas irodalmi szenzáció, de van egy kis üröm az örömben, hiszen nem titok, az író meg akarta semmisíteni utolsó írását. 

...
Kritika

Jon Fosse a banalitáson át talál utat a természetfelettihez

A Nobel-díjas norvég szerző egymásba írja a hófödte tájat és a koromsötét éjszakát, egymásba játszatja hősét és annak környezetét. A Fehérség az egzakttól a transzcendens felé vezet, így egyszerre szolgál a kivonulás és a bevezetés könyveként.

Hírek
...
Beleolvasó

Karin Smirnoff noirjában egy temetéssel válnak csak igazán sötétté a dolgok – Olvass bele!

...
Szórakozás

5 dolog, amiről jó, ha tudsz, mielőtt nézni kezded A háromtest-problémát

...
Hírek

Káprázatos lett az Álom luxuskivitelben gyémántokkal kirakott példánya

...
Hírek

Philip K. Dick egyik korai sci-fije új fordításban jelenik meg

...
Szórakozás

Nick Cave-dalok, Varró Dani-versek és Háy János-illusztrációk [PROGRAMAJÁNLÓ]

...
Szórakozás

Az éhezők viadala sztárja memoárban emlékszik vissza hat évtizedes pályafutására

...
Hírek

Megtalálták Kosztolányi Dezső első Byron-fordításának teljes kéziratát

...
Hírek

Vitézy Dávid: Esterházy Péter otthona helyén ne legyen társasház

...
Zöld

Mit kíván Jane Goodall a 90. születésnapjára?

SZÓRAKOZÁS
...
Szórakozás

A legújabb Bűn és bűnhődés egyelőre nehezen találja az irányt

Dosztojevszkij nagy klasszikusát, a Bűn és bűnhődést Gáspár Ildikó adaptálta színpadra az Örkényben. Vannak erős pillanatai, mégis hiányérzetünk maradt.

...
Szórakozás

Most vagy soha! – Petőfi Sándorból hiányzik a nagypöcs-energia

Ápolt arcszőrzetek, tengernyi sár és pompás díszletek. Lóth Balázs Petőfi-filmje klasszicista képregénydramaturgiát követve mondja fel március 15. történetét, de esélyt sem ad arra, hogy azonosuljunk a hőseivel.

...
Szórakozás

Az Oscar-díjas American Fiction beavat egy bonyolult gyászfolyamat részleteibe

Cord Jefferson első játékfilmje nyerte a legjobb adaptált forgatókönyv kategória Oscarját. Utánajártunk, melyik regény volt az alapanyaga, és eláruljuk, hogy tetszett nekünk a Magyarországon egyelőre csak a Prime Video kínálatában elérhető mozi.