- Valuska László bevezetésként elmondta, hogy az Apám óriás lesz Haász János első prózakötete. Korábban gyerekversei jelentek meg, ugyanakkor ebben a könyvben is fontos a gyereknézőpont.
- „Gyerekfejjel gondolkodom” – mondta erre Haász, aki szerint a gyerekek egyrészt frissebben tudnak ránézni a világra, másrészt azt akarta érzékeltetni – többek közt a jelen idejű elbeszéléssel is –, hogy ez a gyerek mindvégig ott van az elbeszélőben.
- A kötet történetei E/1. személyben íródtak, de alapvetően nem önéletrajzi könyv, fiktív novellák sorozata, még ha vannak is valóságmagvai a szövegeknek.
Haász János novelláiban az apát hőssé nagyítja a gyermeki emlékezet
Haász János egybefüggő történetté összeálló novellákkal jelentkezik. Megindító kötete időutazás a folyton velünk lévő múltba, keserédes időkapszula a kopottas, más szempontból életteli, mobilok és internet nélküli '80-as évek rakétamászókás, télifagyi ízű világából.
Tovább olvasok- Valuska László szerint az egész könyvnek van egyfajta nosztalgikus hangulata, sugárzik belőle egy biztonságérzet, ami abból fakad, hogy gyerekkorban egyértelműbbek a szabályok és a szerepek. Haász úgy látta, amikor felnőtt lesz az ember és kikerül a családból, akkor elvész az a biztonságos közeg, hogy ha bármilyen baj van, ott van egy szülő. Felnőttként nincsenek biztos kapaszkodók, nincs egy biztos zug, neked kell az összes problémával szembesülni.
- A kötet mottója Beck Zoltántól származik, és arra utal, hogy mi magunk hozzuk létre a saját emlékeinkből azt a múltat, amit szeretnénk magunknak. Haász János elmondta, amikor írta a könyvet, fontos eleme volt a folyamatnak, hogy ezt a múltat meg kellett teremteni, mert rájött, hogy sok mindenre nem emlékszik, illetve rosszul vagy töredékesen emlékszik.
- A könyv az Apám óriás lesz címet kapta, amely utal a gyerekperspektívára, hogy lentről fölnéz az apaalakra az elbeszélő – ez a kötet egészében így van. Az apa ugyanakkor sokszor a hiányával van jelen a történetekben.
- Haász János elmondta, ebben a kötetben azért ilyen szép az apakép, mert megteremtette. Ő maga 12 éves volt, amikor elveszítette az édesapját, emiatt nem volt lehetősége megélni azt az időszakot, amikor előjönnek a konfliktusok, amikor egy fiú elkezdi kétségbe vonni az apját.
- Szerinte az ő generációjának nagyon komoly, általános problémája az apahiány. Sokan nőttek fel úgy, hogy elveszítették az apjukat, vagy válás miatt nem sokat találkoztak vele, vagy egyszerűen csak annyit dolgozott, hogy alig látták, hiába élt együtt a család.
- A novellafüzér összességében nem felnövéstörténet, hanem inkább antifelnövéstörténet. Haász nagyon szereti az idő összecsomósodásait, és itt is azt akarta megmutatni, hogy ez a történet végig egy gyerek története, még akkor is, amikor már felnőtt.
A beszélgetés itt nézhető vissza:
