- Borda Rékának már nem az a célja, hogy magát boncolgassa, hanem hogy mondjon is valamit a világról.
- Első emléke az írással kapcsolatban 16 éves kora körüli, amikor “ez a lány nagyon magányos, nagyon nem érzi jól magát, sem a bőrében, sem a környezetében, sem abban a gimiben, ahová jár. Akkor már nagyjából öt éve naplót ír, minden egyes nap és mellette verseket.”
- Van a fejében egy hollywoodi filmbe illő jelenet, amikor a szövegéhez fűződő viszonya megváltozott: ül az az ablakban, tél van, esik a hó és rájön, hogy nem csak saját kedvére szeretne írni, azért, mert izgalmas, hanem szeretné másoknak is megmutatni, és azt akarja, hogy egyre jobb legyen, amit ír. Rájön, hogy minden szónak jelentése van, és ha kihúzza az egyiket, akkor meg is tud változni az a szöveg, és akár jobb is tud lenni. és nem feltétlenül csak magának szól.
- Azt akarta, hogy tökéletes szöveget írjon, ezért hálás volt mindenkinek, aki szerkesztette vagy hozzászólt a szövegeihez, mert ettől lehet 10-20 év múlva olyan szerző belőle, akinél “száz piros aláhúzás helyett csak három lesz majd a papíron”.
- Azóta is egyre tudatosabban próbál tekinteni a nyelvre, nem csak olyan eszközként, amin keresztül kifejezheti magát és az érzéseit. De még mindig úgy van vele, hogy a nyelve nem elég kiforrott és valószínűleg 80 évesen is ezt fogja érezni.
- Hibrid internetlíra vagy metamodern líra, amiben jobban elmélyült. Ezekben a műfajokban a szöveg és a vizualitás keveredik. Azok a szerzők, akik ebbe a kategóriába sorolhatók, sokszor mémeket csinálnak és azon keresztül próbálják eljuttatni a szövegeiket. Ez rá ugyan irodalmilag nem jellemző, viszont amikor megismerte ezt a műfajt, gyökeresen megváltoztatta azt, ahogyan gondolkodott az irodalomról: rájött, hogy amennyire behatárolhat a nyelv, annyira lehet is vele játszani. És bár rá pozitív hatással volt az internet és annak vizualitása, azt látja, hogy nagyon sokszor romboló is tud lenni. Sok olyan insta-költő emelkedett fel, akik bevallottan nem tartják munkának a költészetet, mégis sokkal többen olvassák őket, mint azokat, akik az egész életüket rátették erre.
- Nem bölcsész irányból érkezett az irodalomba, hanem a design oldalról, ezért van egy hendikepje: “nem fogja” annyira az irodalomelméletet, mint mások, ezért néha azt érzi, hogy meg tud ragadni olyan nyelvet, ami működik, néha pedig azt, hogy “botcsinálta író”.
- Szerinte a design lehet minden, ami körülvesz minket és az ember alakította. Foglalkoztatja, hogy milyen a tárgyi és az épített környezet, és irodalmi szempontból is szeret ezekkel kísérletezni: az, hogy milyen tárgyi környezete van egy szereplőnek, sokat elárul arról a karakterről.
- Azt is megfogalmazza, hogy itthon az irodalomból mintha hiányoznának a tárgyak, mintha nem is léteznének. “Miközben az ember a legnagyobb szeméttermelő. A tárgyak befolyással vannak ránk és az irodalmunkra.”
Korábban Vonnák Diána, Vida Kamilla, Puskás Panni, Harag Anita, Mécs Anna és Halász Rita mesélt nekünk.
