„Anya, mesélj!” – szól a gyermeki kérés Halász Rita Mély levegő című regényének első mondatában, és ezzel rögtön közel kerülünk a szereplőkhöz, egy anya és egy gyermek bensőséges kapcsolatába lépünk be. Úgy tűnik, néha igenis a legegyszerűbb mondatok a legtökéletesebbek. „Nem válaszolok. […] Apám is hallgat, lassú tempóban haladunk.” – folytatódik, távolodunk, bővül a család, de aligha ezt a mesét akartuk ma hallani.
A Mély levegő már az első mondataival egyértelművé teszi, hogy a továbbiakban a némaság és a hallgatás könyvét olvassuk majd.
A nyomasztó nyitányon persze kevésbé lepődünk meg, ha elmerengtünk egy pillanatig a regény borítóján, hiszen akkor már első pillantásra is szembesülhettünk azzal a nyugtalanító feszültséggel, ami a könyv egészén végighúzódik. Samantha French úszó nőt ábrázoló festményén a szem összeszorítva, a buborékok éppencsak elindulnának a szabad ég felé. A kép egy olyan pillanatot merevít ki, melyről nem lehet eldönteni, mit is látunk: az úszó éppen alámerül vagy már a vízfelszín felé tart? Vajon éppen a levegőt engedi ki a könnyedebb emelkedésért vagy a tüdőből kezd elfogyni a levegő és az életéért küzd? Samantha Frenchnek egy egész sorozata készült a medence vízében tempózó nőkről, mind rendkívül plasztikus, csupa érzékletesen, határhelyzetben ábrázolt nő, akikről semmit nem tudunk, sem a történetüket, sem az érzéseiket.
Vajon félnek-e éppen a vízben, vagy épp ellenkezőleg, élvezik és feloldódnak?
A Mély levegő elolvasása után pedig már a főszereplő Verát is köztük fogjuk keresni. Verát, a jól szituált középosztálybeli képzőművészt, kétgyermekes anyát, aki éppen a nyomasztó körülmények és az állandó verbális és fizikális bántalmazás miatt hagyja el férjét, és a nyitójelenetben éppen a kislányaival az apjához költözködik a hóesésben.
Mély levegő című könyvével Halász Rita nyerte el idén a legjobb első prózakötetesnek járó Margó-díjat. Az elismerést, amelynek célja a legerősebb pályakezdők bemutatása, ma délután adták át a Várkert Bazárban a Margó Irodalmi Fesztiválon.
Tovább olvasokA fuldoklás, a némaság és a hallgatás állandó kísérője Verának.
Nemcsak abban az értelemben, hogyan lehet megtalálni egy trauma után a hangot és milyen szavakkal adható tovább másoknak, hanem egyúttal azt a problémát is tematizálja, hogy ki az, akinek joga van megszólalni, és ki az, akinek nincs, és mit mondhat egyáltalán. Például egy családban. Például férfi és nő között. „A hó hullik. Csak a proli pestiek mondják, hogy esik. Péter hangja visszhangzik a fejemben.” Mert, aki a beszédet uralja az többnyire a világot is uralni akarja, a félrecsúszott párkapcsolatokban már csak így szokott lenni. És még csak a hetedik sornál járunk, a megalázó idézetek sorát viszont sokáig folytathatnánk.
Vera ebből a toxikus családi, társadalmi, nyelvi, fizikális, érzelmi közegből menekül, miközben próbál a múlt árnyaival is megküzdeni,
de legalábbis elszámolni, ám egyre többször kapkod kétségbeesetten levegőért, hol ténylegesen a vízben, hol pedig a válás miatt és a felelősség súlyától („Sűrű pókháló ragad a tüdőmre, egyre nehezebben veszek levegőt.”) A Mély levegőben viszont Thészeusz adja a fonalat Ariadnénak, de nem azért, hogy kitaláljon a labirintusból. És mindeközben folyamatosan visszahangzik a kérdés: „Vajon lesz-e idén tavasz?”
Halász Rita érzékletesen és a téma szélesebb társadalmi vonatkozásait tekintve rendkívül érzékenyen és érzékenyítően ábrázolja a családon belüli nemi egyenlőtlenségek, erőszakos cselekedetek hétköznapi megvalósulását,
kibomlását és egyéni pszichés következményeit. Mindez már elegendő lenne az elismeréshez, és hogy a társadalmi problémákról szóló összeállítások, olvasmánylisták, szemináriumok egyik kiemelt darabja legyen. De mégiscsak egy regényről, és nem társadalomtörténetről beszélünk. A Mély levegő cselekményszinten is gazdag irodalmi élményben részesít: emlékezetes figurák és jelenetek, jól megírt párbeszédek és monológok vagy éppenséggel olyan kisebb megfigyelések, melyekkel résnyire betekinthetünk más emberek életébe, még ha csak képzeletben is („Nem is vettem észre eddig [a párterápián] a pianínót a sarokban. Vajon melyikük zongorázik? A kezüket nézem, a férfinak vaskos a nőnek hosszúkás ujjai vannak.”). A Mély levegő gondosan megírt és megszerkesztett munka, ami olyan tudatos szerzőt mutat, aki érzi a mondatok hosszát, ritmusát, és már aligha fél törölni, húzni a szövegből, ha a történet úgy kívánja. Úgy vélem, ez a kiforrottság nemcsak a szerzőt és a kiadót dicsérni, hanem azoknak az írói szemináriumoknak és műhelyeknek is fontos visszajelzés lehet, amelyek évek óta sikerrel formálják és segítik a pályakezdő szerzőket (lásd még Mécs Anna és Harag Anita történetét).
![Halász Rita: Egy ilyen témában néha bizony el kell menni a falig [PODCAST]](https://konyvesmagazin.hu/file/slides/2/22024/fe_229_160_halasz_rita.jpeg)
Halász Rita regényírói bemutatkozása, a Mély levegő, egy bántalmazó kapcsolat szokatlanul lényegretörő, erőteljes látlelete, s egyúttal egyfajta útkeresés. A szerzővel a kötetbemutatón Németh Gábor beszélgetett.
Tovább olvasokHa valaki most megkérdezné miért kéne el- vagy újraolvasnia a Mély levegőt akkor lehet, a finomságokkal érvelnék. Ahogy elemeli a történetet és tágabb kontextusba helyezi. És itt visszatérnék a legelső mondathoz ("Anya, mesélj!"), amivel nemcsak szülő és gyermek viszonyrendszerébe lépünk be, hanem rögtön a fantázia világába is. A regényben lépten nyomon hol mesékbe (pl. A kis hableány, Chihiro Szellemországban), hol kitalált esti, lefekvéshez mesélt történetekbe vagy álomjelenetekbe botlunk, máskor pedig a bibliai teremtéstörténetre, a szentek legendáira vagy egyházi rituális szövegekre történik utalás. Vera (és családja) ezek tükrében is folyton értelmezi saját helyzetét. Azonban rövid úton kiderül, hogy a mesék kevés menedéket tudnak nyújtani, és hogy a kulturális keretrendszerünkben is rossz minták örökítődnek tovább: Andersen kis hableányának a némaságot kell választania a szeretett férfirért, akárcsak Verának. miközben a páternoszter előtt a Hegyi beszéden elmélkedik. Halász Rita Veráját éppen ezért lehet bárkinek könnyen megkedvelni, mert esendő, kereső lélek, aki saját fizikális és lelki függőségeitől is próbál megszabadulni, és közben
a világ legegyszerűbb és legbonyolultabb kérdésére keresi a választ: mi mehet félre két ember között, akik szeretik egymást.
És ez sokak számára maga a világ, az élet.
Idén már hetedik alkalommal kapja meg egy első prózakötetes szerző a legjobbnak járó Margó-díjat. Ezúttal Halász Rita mesélt az alkotói szikráról, az emlékezetes olvasói reakciókról, és saját első olvasmányélményeiről.
Tovább olvasokA regény körbe ért itt a Margó Fesztiválon, hiszen tavaly éppen a másik teremben debütált, azóta számos elismerésben is részesült. Mi itt a Margó-díjjal elsősorban kiemelkedő első könyveket és tehetséges pályakezdő szerzőket ismerünk el, és ezzel biztatjuk őket a folytatásra, az olvasókat pedig arra, hogy bátran ismerjék meg őket. Reméljük, hogy ez is egy újabb sikeres történet kezdete lesz a könyv és a szerző számára, mert mi biztosak vagyunk abban: Halász Ritától már most szeretnénk újabb könyveket olvasni a jövőben.
Gaborják Ádám
