Havas Juli
Nincs Hold, ha nem nézed
Pesti Kalligram, 2022, 301 oldal
Havas Juli: Nincs Hold, ha nem nézed könyv

Hogyan lesz egy antiszociális, zűrös kamaszlányból nővér, majd orvos? Hogyan éli meg az alacsony önbecsülésű főszereplő a hosszú évekig tartó szerető-státuszt egy idősebb férfi oldalán?

Havas Juli hiánypótló és provokatív könyvet írt ezekről a nehéz kérdésekről. A mellbevágóan leleplező, ravaszul intellektuális és sokrétű regény egyszerre társadalmi kórkép, remek stílusban megírt szerelmi történet és betekintés az orvosi kulisszák mögé a covid idején.  

Péterfy Gergely

Havas Juli: Nincs Hold, ha nem nézed (részlet)

 

Beszélgettünk róla is. Vettem néhány apróságot a lakásába, többek között egy olvasófotelt is, igaz, főleg magamnak, olyan alkalmakra, amikor várni kell rá, és egy állólámpát is, azt próbáltam összerakni éppen.

Most is, mint annyiszor, a kis jászsági faluról és a döngölt padlós házról mesélt. Az állólámpa rohadt drága volt, éppen az elgurult csavart keresgéltem négykézláb a fényesre vikszolt padlón. Tegnap volt itt Marika, aki az egyik műtőblokkban takarít, kéthetente feljár ide.

Iván nem tud róla. Náluk a felesége a mindenes, idegeneket hogyan is engednének be a házukba, hallottam, amikor egyik műtét közben mesélte, talán egy évvel azelőtt. Közben kitapogattam a csavart a kanapé alatt. Egy szem por sem volt ott, gondoltam hálásan Marikára. Utálom a port. Mivel anyámnak az egymást végeláthatatlan sorban követő takarítónőink egyike se felelt meg, legalábbis, ami a portörlést illeti, ezért az mindig az én feladatom volt. Nem szerettem, hogy miután belépett az ajtón, anyám néha a kabátját még le sem véve húzta végig mutatóujját szemrehányóan a bútorok peremén, és tartotta orrom elé vádlóan a port, amit tényleg összeszedett.

Elkalandozott gondolataimat nehezen tudtam Ivánra fókuszálni, mert a világ, amiről mesélt, távoli volt és idegen. Nem akarom hallani, mi a szegénység. Vagy, hogy mi az a háztáji. Én még tyúkot se láttam közelről soha, mondtam neki. Nem, tehenet sem.

– Vettem földet – csillogott a szeme.

– Földet? Milyen földet? Mármint olyat, ami a földön van? – meghökkent arcáról az jött le, hogy nem érti, mit nem értek.

– Szántóföldet.

– És azt minek neked? Sebész vagy.

– Befektetésnek. Kiadásra.

– Mégis láttam háziállatot közelről. Mumbaiban, az utcán – mondtam neki. Mert eszembe jutott, hogy egyszer egészen közel szédelgett egy ilyen szent tehén, amikor egy teraszon kávéztunk és a már jól ismert izzadság, szemét és vizelet szagába belevegyült a meleg állat bűze. Soha nem tudtam volna megszokni azt a csípős szegényszagot, amibe szerencsésebb pillanatokban szantálfa, tömjén és friss fűszerek illata keveredett. De nem részleteztem, csak azt tettem hozzá, hogy – gangon nőttem fel, a Nagykörúton.

Mesélt a középiskoláról, ahol ő volt a legjobb.

És az egyetemről, és az örökös megfelelni vágyásról. Nem fért a fejembe, hogyan lehet egy magas, jóképű és nagyon okos férfinak kisebbségi érzése. Kisujjában van a szakma. Őrülten jól operál. Járatos a történelemben, a festészetben és a klasszikus zenében. És mindez nem gyerekkorában ragadt rá, hanem céltudatos tanulással szívta magába. Lehet, hogy nem okos annyira? Vagy, mert olvasatlan maradt? Gondolataim újra elcsaponganak, most sem tudom ráncba szedni őket. De hát manapság senki nem beszél könyvekről, legalábbis nagyin és rajtam kívül. Persze, honnan tudhatnám? Nemlétező barátnőim akár olvashatnának is, nem? A bölcsészek például olvasnak, egész éjjel. Aztán délig alszanak, mint például Michael. Délután általában meg vannak sértődve a világra, vagyis a műveltség sem segít, mert végül ők is önbizalomhiányosak maradnak. Peti diszlexiás volt, mégsem volt baja saját magával. Elfacsarodik a szívem, ahogy eszembe jut a balesete. Ezért gyorsan a többiekre gondolok. Hogy azoknak mi lehet a gondjuk magukkal? Esetleg nem tudják mi az a dűzni és nem ismerik a Krebs ciklus képletét? Vagy, nem tudnak feltelepíteni egy szoftwert, mondjuk ez gáz, tényleg, de nem a világvége. Hogy mi lehet a probléma a férfiak körül, én tényleg nem értettem, és most sem tudom. Befejeztem az összeszerelést, becsavartam az égőt és felkapcsoltam az állólámpát, impozáns darab, dicsért meg.

Néhányszor elkezdtem, végül mégsem meséltem el Ivánnak, hogy apámnak az anyám iránti soha nem múló szerelem volt a baja. Amikor anyám szerette apámat, akkor apám az anyám gyerekét, aki az ő gyereke is volt, vagyis engem is szeretett. Boldogan feldobált a levegőbe, és visításig csiklandozta a nyakamat a borostájával. Nézhettem, ahogy borotválkozik, és toporogva vártam, hogy a pemzlijével illatos pöttyöt kenjen az orromra. Mélyen duruzsoló hangján mesét mondott a világ legszebb hercegkisasszonyáról, aki én voltam. Miután megírtuk a leckémet, együtt kávéztunk.

Kis virágos csészében tálalta fel nekem a délutáni kakaót, amit az ebédlőben ittunk meg, ahol az asztal felett gomolygó cigarettafüstön sejtelmesen átszökött a nap és mi vad történeteket költöttünk a cigarettafelhőből vagy a kávézaccból kibontakozó alakokról.

Péntekenként felvettük a szép ruhámat, megküzdöttünk a spanglis lakkcipőmmel és a hajammal, és elmentünk megnézni anyámat valamelyik soron következő darabban. Kézen fogva vonultunk be a nézőtérre és elégedetten nyugtáztuk az apámat csodáló női szempárokat. Olyankor felszegett állal és különösen egyenes derékkal ültem le a székre, amit ő gondosan lehajtott alattam. A szünetben részletekbe menően tárgyaltuk ki a látottakat és értettünk egyet abban, micsoda óriási hiba volt, hogy nem a gyönyörű anyám kapta a főszerepet. Előfordult, hogy átaludtam a második felvonást, olyankor ölben vitt haza.

Amikor azonban anyám elhanyagolta apámat, vagy éppen mást szeretett, ami elég gyakran előfordult, akkor apám visszatérő ivászatai alatt – úgy éreztem –, hogy meg sem ismer engem. Hetekre, néha hónapokra láthatatlanná váltam, és könyveimmel a hónom alatt magányosan bolyongtam a lakásunkban. Néha a regényeimbe is beszűrődtek szüleim véget nem érő vitái, 

anyám különösen hangosan tudott sírni olyankor, amikor tudomást szerzett a más nőkkel vigasztalódó apám dolgairól.

Mire gondolsz, kérdezi, amikor látja rajtam, hogy fejben megint máshol járok. Iván igényt tart a gondolataimra, akárcsak az időmre. Nem tudok nélküled létezni, mondja és írja, és tényleg nem tud. Folyamatosan igényt tart rám. Amikor nem vagyunk együtt, úgy érzem, percenként hív. És én boldogan odaadom neki, bármit kérjen, legyen az a testem vagy a lelkem és az időm is. De azért nagy könnyebbség, hogy időnként hazamegy, és végre egyedül lehetek.

Kapcsolatunk elején a saját családjáról is elejtett ezt-azt. Nem érdekelt a felesége, aki remek asszony, sem a két majdnem felnőtt gyereke, simán megsüketültem, amikor róluk beszélt. Sem professzor apósa, csodálatos anyósa, és a felső tízezer, vagy valami ahhoz hasonló, amiben mozognak. Élénken éreztem a molyirtó szagát, amikor róluk beszélt, tüsszentek is olyankor.

Ha lennének barátnőim, bizonyára megkérdeznék, hogy mit gondoltam az otthoni dolgairól, és nyilván nem hinnék el, hogy semmit. Olyanok voltunk mi ketten, mint egy külső környezettől független zárt termodinamikai rendszer. Saját világunk szűk átjáróin csak a kórházi dolgok és a szakma tudott behatolni. Mi voltunk az entrópia, a kiszámítható rendezetlenség, ami, ha adiabatikusan zárt marad, egyensúlyba kerül.

Szerettem a hátammal hosszan elnyúlva hozzásimulni, és hagyni, hogy borostás állával addig cirógassa a tarkómat, amíg a testem összes pórusában a szőrszálak, mint búzamező a hirtelen támadt szélcsendben, puhán felállnak.

Hallgatni, ahogy mélyen duruzsoló hangján mesélt a világ legszebb doktornőjének, aki örökké az övé marad.

Mesélt a régmúlt és a jövő műtéti technikáiról, vagy elmagyarázta az agydaganatok legújabb felosztását. Imádtam szakmai eszmefuttatásait, felnéztem rá és csodáltam szorgalmát, felkészültségét. És őszintén sajnáltam elszalasztott lehetőségeiért. Iván akkor az ötvenhat évével, és mostanra végérvényesen ahhoz a generációhoz tartozott, amelyik nem beszélt nyelveket, és ezért a nemzetközi karrier örökké zárva maradt előtte. Hiába volt csodálatos sebész, hiába voltak újszerű és briliáns műtéti megoldásai, és tényleg hiába kezdett felnőttfejjel angolul tanulni és szenvedni, elképzelhetetlen lett volna ezzel a kiejtéssel kiállni bármilyen hallgatóság elé. A francia vagy az olasz professzorokhoz képest, akiknek kiejtése inkább volt szexi, mint zavaró, a kelet-európai kollegák botladozó gondolatmenetén, kínos mondatformálásán csak tovább rontott ropogó kiejtésük.

Tudnék neki segíteni, ajánlottam, angol cikket írni. Kezeimet nagy tenyerébe csúsztattam, karjait magam előtt összekulcsoltam és mélyen befészkeltem magam az ölébe. Óvatosan mondtam, hogy ne lépjek rá az egójára. Az egója akkor már nem a fejében volt, hanem hátulról éppen most csúszott belém. Lassan élveztünk el.

Bármennyire is rá voltam kattanva, az érintésére, a hangjára, a szerelmére, szóval bármennyire csak körülötte forogtak a gondolataim, saját dolgaimat nem hanyagoltam el.

Kapcsolódó cikkek
...
Beleolvasó

A magyar holokauszt legjelentősebb kutatóirata bemutatja a „képtelen döntések” gyötrelmével küzdő embert

Munkácsi Ernő a katasztrófa után alig két évvel megjelent visszaemlékezése a magyar zsidóság deportálásának nehéz, ellentmondásos nézőpontból megírt krónikája. Olvass bele az új kiadásba!

...
Beleolvasó

A fájdalom akkor is öröklődik, ha a szülők sohasem beszélnek arról, miért menekültek el a hazájukból

Elif Shafak új regénye, az Eltűnt fák szigete a 70-es években, a görög és a török Ciprus határán, Nicosiában játszódik, ahol elszabadul a pokol. Egy görög fiú és egy török lány mégis szerelembe esik. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Szóra lehet-e bírni a csendet és egyáltalán kié a nyelv?

A Torkolatcsönd verseiben Fehér Renátó arra a kérdésre keresi a választ, hogy mire és hogyan használja a nyelvet a társadalom.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket. 

...
Nagy

A bántalmazás az irodalmi közegben sem az egyén ügye, hanem közös felelősség

Deres Kornéliát a Késelés villával című irodalmi beszélgetésen a Könyvesen megjelent esszésorozata kapcsán kérdezték arról, hogy mi a baj a magyar irodalmi életben. Körbejárták az írók fölötti gyámkodás, az alulfizetettség, a közegben tapasztalható bántalmazás és szerhasználat problémáit, végül a gyógyulás lehetséges útjairól is szó esett. 

Szerzőink

...
Sándor Anna

Dűne 2: Hőssé válhat, aki tétovázik, mielőtt megragadja a hatalmat?

...
Kolozsi Orsolya

Virginia Woolf impresszionista ecsettel festi meg Mrs. Dalloway világát

...
sa

Árnyékmunka, dühös emberek, no meg a hírek – a legjobb pszicho könyvek 2024 tavaszán

A hét könyve
Kritika
Alan Moore tálalásában a képregényiparnak átható ondószaga van
...
Zöld

Megjavítani azt, ami elromlott: a szemlélet, amit újra meg kell tanulnunk // Repair

Litkai Gergely podcastsorozatának témája ez alkalommal a Repair - Hogyan hozhatjuk rendbe az elromlott tárgyakat, kapcsolatainkat és társadalmunkat című kötet, amiről a szerzővel, Szvetelszky Zsuzsanna szociálpszichológussal beszélgettek.

...

Megjavítani azt, ami elromlott: a szemlélet, amit újra meg kell tanulnunk // Repair

...

Kerber Balázs és Nemes Z. Márió: Mit kaphatnak a közösségtől a magányos odúlakók?

...

A sikert csak tisztességtelen úton lehet elérni?

...

Az endometriózis poétikus betegség, mintha erdő nőne a hasunkban

...

Kerber Balázs: A versnél érzem, hogy a szöveg akar valamit és nem én

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Virginia Woolf impresszionista ecsettel festi meg Mrs. Dalloway világát

Újraolvasó rovatunkban ezúttal Virginia Woolf legismertebb regényét, a Mrs. Dallowayt poroltuk le, természetesen Tandori Dezső fordításában.

...
Zöld

Árnyékmunka, dühös emberek, no meg a hírek – a legjobb pszicho könyvek 2024 tavaszán

Ki az a 21 magyar, aki forradalmasította a pszichológiát? Hogyan bánjunk a dühös emberekkel? Miért leszünk boldogabbak, ha nem olvasunk híreket? És miként hatnak az életünkre a titkok? 

...
Nagy

Rushdie, Gagarin, Pamela és Kobe – a legjobban várt életrajzi újdonságok 2024 tavaszán

Színész- és sportlegendák, az első űrhajós és az egyetlen, Kínából megszökött ujgur író, világhírű művészek gondolatai életről, halálról, alkotásról. A legizgalmasabb (ön)életrajzi megjelenéseket szemléztük.

...
Kritika

Alan Moore tálalásában a képregényiparnak átható ondószaga van

Alan Moore korszakalkotó képregényes legenda, ami nem gátolta meg abban, hogy páros lábbal szálljon bele az alkotókat kizsákmányoló iparba és az infantilis rajongókba. A Megvilágosodások a hét könyve.

...
Nagy

Putyin háborúja, viking nők és európai gőg Mexikóban – történelmi non-fiction 2024 tavaszán

Milyen birodalmi hagyományt folytat Putyin a nők elleni erőszakkal? Milyen színes történeteket rejtenek az Andrássy út házai? Milyen események vezettek a ma háborúihoz Izraelben és Ukrajnában? Hogyan fulladt vérbe az európai gőg Mexikóban?

...
Kritika

Terézanyut felfalta és megemésztette Kovácsné

Rácz Zsuzsa visszatért, hogy szórakoztatóan beszámoljon arról a rohadt nehéz útról, amin egy nőnek végig kell mennie: a Kovácsné kivan című regényben elmeséli az anyává válásának történetét. Ez a hét könyve.