A híres író fia általában a világ, valójában az uzsorásai elől menekül
Konrád József
A behajtó
Magvető, 2021, 216 oldal
-

Konrád József első regénye egyszerre tekinthető búcsúnak és indulásnak. Lezárása a hagyatéknak, az apai örökségnek, és kezdése egy különálló életnek, irodalmi pályának.

A behajtó főhőse és egyik elbeszélője Dávid, a bohém fiatalember, aki apja, a híres író, Konrád Áron halála után, általában menekül a világ és konkrétan az uzsorásai elől. Kaotikus bulik, könnyű drogok és nehéz éjszakák között bolyong. Közben közvetlen közel kerülünk a bibliai Dávid király történetéhez is. Pasarét kanyargós utcái egy mondaton belül érnek az Olajfák lejtőihez. Egy másik szálon a pénzbehajtó monoton mindennapjait ismerjük meg, aki a főhős nyomába ered. Miután megismeri Dávidot és családját, elképesztő ötlettel áll elő. Törleszteni sokféleképpen lehet.

Konrád József 1987-ben született Budapesten. Építész, ez az első regénye.

Bemutató.
Konrád József A behajtó című regényét a Margó Irodalmi Fesztiválon mutatják be, a szerzővel Szegő János beszélget. Közreműködik: Figeczky Bence. Mikor? Október 17-én, vasárnap 16 órakor. Hol? A Várkert Bazár Vásárszínpadán. Részletek>>

Konrád József: A behajtó (részlet)

18

‒ Még szerencse, hogy a szülei is a második kerületben laknak! ‒ A behajtó kocsijában lévő ásványvizes flakonok maradványaival próbálja fehér lenvászon nadrágjából kiszedni az eperfagyicsöppet. A kesztyűtartóból elővesz egy sötétbarna Garibaldi-bajusszal kombinált álszakállt, kifésüli, és a visszapillantóban eligazgatja az arcán, majd útnak indul. ‒ Tudnál hozni egy zabtejet? ‒ kérdi a felesége a telefonba. ‒ Persze, szívecském, megállok a Rózsakertben, úgyis útba esik! ‒ mondja Józsi, talán egyszerre várja is, meg nem is, hogy megkérdezze, hová tart, mit fog csinálni, végül ő tudakolja meg, hogy mire kell a tej. ‒ „Vegán csokitorta”, hová keveredtem? ‒ töpreng a behajtó a parkolóházban, aztán inkább arra figyel, hogy ne üssön el egy tévelygő bácsit, aki telepakolt bevásárlókocsiját tolja.

‒ Segíthetek, kérem? ‒ tudakolja udvariasan a behajtó. ‒ Nem hinném, tudniillik elvesztettem az autómat! ‒ magyarázza az idős úr. ‒ Kellett nekem megállni! ‒ bosszankodik Józsi, de nem esik kétségbe, hiszen

az eltűnt holmik felkutatása a vérében van.

‒ Milyen kocsi volt? ‒ Az úr töpreng egy darabig, és komótosan kortyol a szekeréből előtúrt fantás üvegből. ‒ Kicsi volt, ha jól emlékszem, olyan négykerekű, a csomagtartó ajtaja rossz, úgyhogy csak az anyósülésre tudom pakolni a vásárfiát! Sajnos nem értek túlzottan a gépekhez, a feleségem autószerelő, minden ügyes-bajos dolgát ő intézte a járműnek, de tavaly elváltunk, azóta nem is volt szervizelve! ‒ magyarázza a bácsi, és lebiggyed az ajka. ‒ Igazán kár, akkor talán hívjuk fel a kedves feleségét, hátha ő emlékszik a típusára, sajnos ebben a parkolóházban sok négykerekű ácsorog. ‒ Az idős úr lesüti a szemét. ‒ Nem szereti, ha zargatom! ‒ Na adja ide a telefonját, majd én felhívom! ‒ Félve átnyújtja a huszadik századból megmaradt nyomógombos készülékét, amiről már lekoptak a számok. ‒ „Szerelmem” néven fogja megtalálni! ‒ Most egy pisztáciászacskóval bajlódik, Józsinak pedig már kicsöng. ‒ Megmondtam, hogy ne keress többet, az Icukádat zaklasd a nyavalyáiddal! Különben is nézem a Walkert, úgyhogy nyögd ki, mit akarsz, mert mindjárt kezdődik a bunyó! ‒ A pisztáciahéjak türelmetlenül zörögnek a komor aszfalton. ‒ Csókolom, én Józsi vagyok, igazán sajnálom, hogy rosszkor hívjuk, nekem is kedvencem a Walker, itt vagyunk a férjével a Rózsakert parkolójában, és elveszett a kocsi, emlékszik esetleg a típusára meg a színére? ‒ Vagy úgy, Józsi úr, elnézést, hogy magára zúdítottam a dühömet! Nyolcvanhetes narancssárga Fiat Polski, mindig az autómosó melletti zugban szokott megállni, ahová más nem fér el, ott nézzék meg először, és vegye ki a kosarából a vodkát meg a szalonnát, meg azokat a cukros löttyöket, amiket megállás nélkül iszik! Most mit csinál? ‒ kérdi a szerelme aggodalmasan. ‒ Szotyolázik! ‒ A bácsi elrejtőzik a kinyitott olajos magvak zacskói mögött, és köpköd. ‒ Jellemző! Na viszlát, Józsi úr, egyszer még megtanulom az elfordulós fejrúgást! ‒ Lerakják, és lám, tényleg ott áll az elveszett autó a száradó szivacsok és rongyok mellett. ‒ A felesége üdvözli, és azt üzeni, hogy óvatosan azzal a Fantával ‒ kiáltja a bácsi után a behajtó. ‒ Köszönöm a segítséget, fiatalember! Rendben, majd vigyázok, úgyis jobb szeretem a vodkát, viszlát!

Mire ezt kimondja, Józsi már a könyvesbolt kirakatát bámulja, és megvakarja magán a szúrós Garibaldit.

‒ Mit olvas egy irodalomtanár? ‒

Idáig csak olyan regényt volt hajlandó kezébe venni, amiben van gyilkosság, kedvenc témája. Fiatalabb korában majdnem nyomozói pályára sodródott, még a rendőrtiszti főiskolára is elment körülnézni, aztán ideges lett, mert elnyelte a pénzét az italautomata, belerúgott, hátha csak ösztönzés kell neki, mire egy buzgó professzor rögtön feljelentette rongálásért. Végül kiment a szemben lévő háztömb éjjel-nappalijába, vett magának egy barackos jegesteát, és a hideg kortyok közepette lemondott álmai munkájáról. ‒ Talán a szépirodalmi szektorban kéne válogatnom! ‒ Hamar újabb ötlete támad. ‒ Kisasszony,

van itt valami attól a Konrád nevű szerzőtől?

‒ kérdi a pisze orrú eladótól, akin alacsony termete miatt a céges póló szoknya, amit látszólag nagyon élvez, göndör szőkésbarna hajfürtjét a szájába veszi, és a könyvekkel megrakott oszlop túloldalán, ahol azt hiszi, senki nem nézi, elmerül a földrajzrészleg albumai közt kiterített regényébe. ‒ Gondolom, Konrád Áronra gondol, persze hogy van, nekem személy szerint a Kőóra a kedvencem, és nem csak a címe miatt. A látogató se rossz, bár szerintem hatásvadász, tudom, hogy épp az empátia kérdéseit feszegeti, de valahogy beborítja a könyvet a főszereplő egója, mindenesetre a régebbi műveiből csak az utóbbit tartjuk zsebkönyv formában, az újabbak közül pedig valami Ásás címűt, jöjjön, megmutatom! ‒ Már ott is teremnek a sikerlistarészlegnél, ahol a polcok pár centivel vastagabbak, alattuk rejtett LED-világítás emeli ki a szerencsés könyveket, míg a többieknek ikertestvéreikkel együtt kell sorakozniuk a méregető szemek előtt, ők magukban állnak, vízszintesen széthúzva vetélytársaiktól, hogy végre megkapják a régóta vágyott kiemelt figyelmet. ‒ Szerintem menő ez a borító, és ahhoz képest, hogy milyen vastag, hatezer forintért a hülyének is megéri, ha ajándékba adja, sokkal szebben lehet becsomagolni, én mindössze azért nem olvasom el, mert ezer oldal felett tüsszentőrohamot kapok. Segíthetek még valamiben? ‒ tudakolja, és türelmetlenül tekergeti nemrégiben benyálazott hajtincsét. ‒ Igazán köszönöm a kimerítő tájékoztatást, most már csak azt mondja el, hogy mit olvasott, mielőtt megzavartam, amit végül elrejtett A Teide Vulkán Feltámadása című képeskönyv mögött? ‒ Azt sajnos nem áruljuk, egy barátom írt egy kisregényt, annak a kéziratát olvasom. ‒ És van benne gyilkosság? ‒ Ahogy vesszük, kihalnak az emberek Budapesten, mert egy kisebb atombombát dobnak a Parlamentre, de valamiért a galambok életben maradnak, a könyv második felében már az ő szemszögükből van bemutatva a város, sok turbékolás, csipegetés, új perspektívák a villanyoszlopról, igazán kalandos írás! ‒ Milyen kár, hogy még nem kapható, akkor további jó olvasást!

A behajtónak kezd korogni a gyomra, a Júlia utcában ráüvölt a jobbkéz-szabályt figyelmen kívül hagyó sportkocsira, majd a Nagyajtai utcában a játszótér mellett talál magának parkolót, ahonnan a szülők lakása már csak egy köpésnyire van. Csenget. ‒ Halló, tessék? ‒ szól bele a kaputelefonba egy nő a természetesnél érezhetően mélyebb hangon, amit a váratlan vendég érkezése vált ki. ‒ Én vagyok! ‒ feleli Józsi gyerekkorából rajta ragadt szokása szerint,

nem mutatkozik be, csak várja, hogy hangjából felismerjék,

aztán hirtelen kapcsol, és folytatja. ‒ Frigyes vagyok, az irodalomtanár ‒ mondja közönyösen, majd szünetet tart, a kertben terjengő édes akácillattól egyre jobb kedve lesz. ‒ Dávid gimnáziumi tanára voltam, épp erre jártam a közeli Vasas-pályán kipróbálni az új futópályát, ahol korábban gyakran összetalálkoztam vele, mindig mondta, hogy erre laknak a szülei, és látogassam meg őket, ha már úgyis nagy tisztelője vagyok Konrád úrnak, hát gondoltam, most szaván fogom. ‒ Jöjjön fel, a második! A ház ajtaján még egyszer kell csengetni! ‒ A következő csengő nem működik, úgyhogy Józsi leül a téglával burkolt, vadszőlővel benőtt, vaskos pillérek támasztotta erkélyek alatt a rozzant fapadra, és megsimogatja az odagyűlt cicákat. A bejáratot közrefogó díszes betonlépcső két oldalán rózsabokor, a partvisnyélre akasztott fekete zászló úgy nő ki a virágok közül, mint egy ottfelejtett játék. ‒ Jöjjön be! ‒ hallatszik a lépcsőház felől. ‒ Elnézést, de nem akarok papucsban kimenni ‒ teszi hozzá, majd kezet nyújt a felbukkanó behajtónak. ‒ Lakner Zsuzsi. ‒ Második Frigyes, örvendek ‒ hadarja az irodalomtanár, de a bajusz miatt egy szavát se lehet érteni. ‒ Épp ebédelünk, ha van étvágya, szívesen látjuk egy medvehagymás-zöldséges bulgursalátára konfitált kacsacombbal. ‒ Ez szenzációsan hangzik, korog a gyomrom, maga Konrád úr lánya? ‒ kérdi Józsi, ahogy felkapaszkodnak a lépcsőn, és jelentősen lemarad a fiatalosan mozgó farmernadrág mögött. Zsuzsi a lakás előtt bevárja, mert ki akarja fújni magát, mielőtt válaszol. ‒ A felesége vagyok! ‒ Ó, pardon, hölgyem! ‒ Zsuzsi rámosolyodik, inkább illendőségből, mint kedvesen. ‒ Ki kell vegyem a kacsát a sütőből, tegye le nyugodtan a táskáját, és jöjjön! ‒ mondja, aztán elviharzik.

Hírlevél feliratkozás
Kapcsolódó cikkek
...
Beleolvasó

Nemzedékek adják át egymásnak a sváb hangszereket és a családi legendákat

Kollár-Klemencz László két izgalmas elbeszéléskötet után egy több évszázadot átölelő családregénnyel jelentkezik. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Nem maradt azokból, akik a boszorkánybélyeget keresték rajtunk

A fiatal katalán irodalom legfontosabb szerzője gyönyörű, de nagyon zárt világot mutat be első magyarul megjelenő regényében: a Pireneusok világát, ahol az emberek elszórt hegyi tanyákon élnek, és nemcsak a távolság, de a saját feloldhatatlan magányuk is elválasztja őket egymástól. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Tisza Kata új könyve az élet második felének dilemmáihoz ad útmutatást

Az Egyedül a gyászról, az öregedésről, a túlélésről és a megbékélésről szól. Olvass bele! 

Hírek
...
Nagy

Az emberen túli idegenség is közös Bartók Imre és Sepsi László új regényében

...
Nagy

Dezső András: A rendszerváltás után a titkosszolgálatok maradtak

...
Nagy

Tisza Kata: Elfogadhatóvá, szerethetővé próbáltam tenni az egyedüllétet

...
Nagy

Vonnák Diána azt a távolságot kisebbítené, ahonnan és ahová érkezett

...
Nagy

Bodor Ádám: A szöveg szabad préda

...
Nagy

Pataki Ági útravalói az életre: józanul gondolkozz, állj ki magadért és hallgass az okosabbra!

...
Nagy

A halál előtti élet méltóságáért fogott össze 30 magyar író

...
Nagy

Szilasi László könyve szemérmetlen módon nyúl a történelemhez

...
Promóció

Kozma Lilla Rita - Utcamesék történetek hajléktalanságról

...
Kritika

Colson Whitehead új regénye megmutatja, milyen régre nyúlik vissza a Black Lives Matter-mozgalom

Dílerek, gyilkosok, stricik, rablók, maffiózók és mindent átitató korrupció – Colson Whitehead új regénye a 60-as évek Amerikájának legsötétebb bugyraiba viszi az olvasót, közben pedig árnyalt képet ad arról, milyen alapokra épült az a csillogó New York, amelyet ma ismerünk. A Harlemi kavarás a hét könyve. 

Szerzőink

...
Bányász Attila

Az utolsó párbaj didaktikus tanmesébe fojt egy középkori botrányt

...
Rezek Bori

Művészet, anyaság és patriarchátus: beleshettünk Elena Ferrante és Marina Abramović privát levelezésébe 

...
Sándor Anna

Irene Solà: A történetmondás egyfajta DNS, ami korokon át öröklődik

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Kreatív Európa: Azért, mert egy gyerek beszél, ez a te történeted is

Folytatódik Kreatív Európa című sorozatunk, amelyben a kortárs európai irodalomból válogatunk. Most olyan hangsúlyozattan nem ifjúsági irodalomhoz tartozó könyveket ajánlunk, amik egy-egy gyermek vagy kamasz nézőpontjából mesélnek.

...
Kritika

A kisfiúk, akik páncélt öltöttek, hogy túléljék a gyerekkorukat

Alex Schulman megrázóan mutatja be a testvéri kapcsolatok bonyolult dinamikáját, a gyerekek sóvárgását a szülők szeretetéért és a túlélési stratégiákat, ha a gondoskodás kiszámíthatatlan, sőt, életveszélyes. A túlélők a hét könyve.

...
Nagy

Enyedi Ildikó: Női rendezőként szerettem volna megengedni magamnak a lovagiasság luxusát

Füst Milán 1942-ben megjelent regényéből, A feleségem történetéből készített Enyedi Ildikó nagyjátékfilmet. Férfiképről, Európáról és Füst-olvasatáról is beszélgettünk vele.

...
Nagy

Alex Schulman: A fájdalmat használtam fel az íráshoz

Alex Schulman A túlélők című családregénye újabb színt ad a skandináv irodalom magyar nyelvű kínálatához, bizonyítva, hogy nem csak a bűnügyi regényekhez értenek az északiak. Schulman a nemzetközi könyvpiacon ezzel a könyvével debütált, nem is akármilyen sikerrel: több mint harminc országban adták ki a könyvét. Interjú.

...
Nagy

Jennifer Teege: Nincsen olyan, hogy náci gén

Jennifer Teege 38 évesen fedezte fel, hogy a náci lágerparancsnok, a szadizmusáról elhíresült Amon Göth unokája. A felismerés sokkjától a múlt feldolgozásának útját egy nemzetközi sikerű, megrázó könyvben írta meg. Interjú.

...
Kritika

Juan Gabriel Vásquez Kolumbiájában nem a mágia, hanem az erőszak tombol

Juan Gabriel Vásquez a jelenkori latin-amerikai írónemzedék egyik legjelesebb képviselője, Dalok a tűzhöz című kötete pedig bizonyos szempontből könnyed belépő az életműbe: egyszerre tartalmaz régi és új írásokat, de mindegyik központi eleme a Kolumbia múltjától és jelenétől is elválaszthatatlan erőszak. A hét könyve.