A híres író fia általában a világ, valójában az uzsorásai elől menekül
Konrád József
A behajtó
Magvető, 2021, 216 oldal
-

Konrád József első regénye egyszerre tekinthető búcsúnak és indulásnak. Lezárása a hagyatéknak, az apai örökségnek, és kezdése egy különálló életnek, irodalmi pályának.

A behajtó főhőse és egyik elbeszélője Dávid, a bohém fiatalember, aki apja, a híres író, Konrád Áron halála után, általában menekül a világ és konkrétan az uzsorásai elől. Kaotikus bulik, könnyű drogok és nehéz éjszakák között bolyong. Közben közvetlen közel kerülünk a bibliai Dávid király történetéhez is. Pasarét kanyargós utcái egy mondaton belül érnek az Olajfák lejtőihez. Egy másik szálon a pénzbehajtó monoton mindennapjait ismerjük meg, aki a főhős nyomába ered. Miután megismeri Dávidot és családját, elképesztő ötlettel áll elő. Törleszteni sokféleképpen lehet.

Konrád József 1987-ben született Budapesten. Építész, ez az első regénye.

Bemutató.
Konrád József A behajtó című regényét a Margó Irodalmi Fesztiválon mutatják be, a szerzővel Szegő János beszélget. Közreműködik: Figeczky Bence. Mikor? Október 17-én, vasárnap 16 órakor. Hol? A Várkert Bazár Vásárszínpadán. Részletek>>

Konrád József: A behajtó (részlet)

18

‒ Még szerencse, hogy a szülei is a második kerületben laknak! ‒ A behajtó kocsijában lévő ásványvizes flakonok maradványaival próbálja fehér lenvászon nadrágjából kiszedni az eperfagyicsöppet. A kesztyűtartóból elővesz egy sötétbarna Garibaldi-bajusszal kombinált álszakállt, kifésüli, és a visszapillantóban eligazgatja az arcán, majd útnak indul. ‒ Tudnál hozni egy zabtejet? ‒ kérdi a felesége a telefonba. ‒ Persze, szívecském, megállok a Rózsakertben, úgyis útba esik! ‒ mondja Józsi, talán egyszerre várja is, meg nem is, hogy megkérdezze, hová tart, mit fog csinálni, végül ő tudakolja meg, hogy mire kell a tej. ‒ „Vegán csokitorta”, hová keveredtem? ‒ töpreng a behajtó a parkolóházban, aztán inkább arra figyel, hogy ne üssön el egy tévelygő bácsit, aki telepakolt bevásárlókocsiját tolja.

‒ Segíthetek, kérem? ‒ tudakolja udvariasan a behajtó. ‒ Nem hinném, tudniillik elvesztettem az autómat! ‒ magyarázza az idős úr. ‒ Kellett nekem megállni! ‒ bosszankodik Józsi, de nem esik kétségbe, hiszen

az eltűnt holmik felkutatása a vérében van.

‒ Milyen kocsi volt? ‒ Az úr töpreng egy darabig, és komótosan kortyol a szekeréből előtúrt fantás üvegből. ‒ Kicsi volt, ha jól emlékszem, olyan négykerekű, a csomagtartó ajtaja rossz, úgyhogy csak az anyósülésre tudom pakolni a vásárfiát! Sajnos nem értek túlzottan a gépekhez, a feleségem autószerelő, minden ügyes-bajos dolgát ő intézte a járműnek, de tavaly elváltunk, azóta nem is volt szervizelve! ‒ magyarázza a bácsi, és lebiggyed az ajka. ‒ Igazán kár, akkor talán hívjuk fel a kedves feleségét, hátha ő emlékszik a típusára, sajnos ebben a parkolóházban sok négykerekű ácsorog. ‒ Az idős úr lesüti a szemét. ‒ Nem szereti, ha zargatom! ‒ Na adja ide a telefonját, majd én felhívom! ‒ Félve átnyújtja a huszadik századból megmaradt nyomógombos készülékét, amiről már lekoptak a számok. ‒ „Szerelmem” néven fogja megtalálni! ‒ Most egy pisztáciászacskóval bajlódik, Józsinak pedig már kicsöng. ‒ Megmondtam, hogy ne keress többet, az Icukádat zaklasd a nyavalyáiddal! Különben is nézem a Walkert, úgyhogy nyögd ki, mit akarsz, mert mindjárt kezdődik a bunyó! ‒ A pisztáciahéjak türelmetlenül zörögnek a komor aszfalton. ‒ Csókolom, én Józsi vagyok, igazán sajnálom, hogy rosszkor hívjuk, nekem is kedvencem a Walker, itt vagyunk a férjével a Rózsakert parkolójában, és elveszett a kocsi, emlékszik esetleg a típusára meg a színére? ‒ Vagy úgy, Józsi úr, elnézést, hogy magára zúdítottam a dühömet! Nyolcvanhetes narancssárga Fiat Polski, mindig az autómosó melletti zugban szokott megállni, ahová más nem fér el, ott nézzék meg először, és vegye ki a kosarából a vodkát meg a szalonnát, meg azokat a cukros löttyöket, amiket megállás nélkül iszik! Most mit csinál? ‒ kérdi a szerelme aggodalmasan. ‒ Szotyolázik! ‒ A bácsi elrejtőzik a kinyitott olajos magvak zacskói mögött, és köpköd. ‒ Jellemző! Na viszlát, Józsi úr, egyszer még megtanulom az elfordulós fejrúgást! ‒ Lerakják, és lám, tényleg ott áll az elveszett autó a száradó szivacsok és rongyok mellett. ‒ A felesége üdvözli, és azt üzeni, hogy óvatosan azzal a Fantával ‒ kiáltja a bácsi után a behajtó. ‒ Köszönöm a segítséget, fiatalember! Rendben, majd vigyázok, úgyis jobb szeretem a vodkát, viszlát!

Mire ezt kimondja, Józsi már a könyvesbolt kirakatát bámulja, és megvakarja magán a szúrós Garibaldit.

‒ Mit olvas egy irodalomtanár? ‒

Idáig csak olyan regényt volt hajlandó kezébe venni, amiben van gyilkosság, kedvenc témája. Fiatalabb korában majdnem nyomozói pályára sodródott, még a rendőrtiszti főiskolára is elment körülnézni, aztán ideges lett, mert elnyelte a pénzét az italautomata, belerúgott, hátha csak ösztönzés kell neki, mire egy buzgó professzor rögtön feljelentette rongálásért. Végül kiment a szemben lévő háztömb éjjel-nappalijába, vett magának egy barackos jegesteát, és a hideg kortyok közepette lemondott álmai munkájáról. ‒ Talán a szépirodalmi szektorban kéne válogatnom! ‒ Hamar újabb ötlete támad. ‒ Kisasszony,

van itt valami attól a Konrád nevű szerzőtől?

‒ kérdi a pisze orrú eladótól, akin alacsony termete miatt a céges póló szoknya, amit látszólag nagyon élvez, göndör szőkésbarna hajfürtjét a szájába veszi, és a könyvekkel megrakott oszlop túloldalán, ahol azt hiszi, senki nem nézi, elmerül a földrajzrészleg albumai közt kiterített regényébe. ‒ Gondolom, Konrád Áronra gondol, persze hogy van, nekem személy szerint a Kőóra a kedvencem, és nem csak a címe miatt. A látogató se rossz, bár szerintem hatásvadász, tudom, hogy épp az empátia kérdéseit feszegeti, de valahogy beborítja a könyvet a főszereplő egója, mindenesetre a régebbi műveiből csak az utóbbit tartjuk zsebkönyv formában, az újabbak közül pedig valami Ásás címűt, jöjjön, megmutatom! ‒ Már ott is teremnek a sikerlistarészlegnél, ahol a polcok pár centivel vastagabbak, alattuk rejtett LED-világítás emeli ki a szerencsés könyveket, míg a többieknek ikertestvéreikkel együtt kell sorakozniuk a méregető szemek előtt, ők magukban állnak, vízszintesen széthúzva vetélytársaiktól, hogy végre megkapják a régóta vágyott kiemelt figyelmet. ‒ Szerintem menő ez a borító, és ahhoz képest, hogy milyen vastag, hatezer forintért a hülyének is megéri, ha ajándékba adja, sokkal szebben lehet becsomagolni, én mindössze azért nem olvasom el, mert ezer oldal felett tüsszentőrohamot kapok. Segíthetek még valamiben? ‒ tudakolja, és türelmetlenül tekergeti nemrégiben benyálazott hajtincsét. ‒ Igazán köszönöm a kimerítő tájékoztatást, most már csak azt mondja el, hogy mit olvasott, mielőtt megzavartam, amit végül elrejtett A Teide Vulkán Feltámadása című képeskönyv mögött? ‒ Azt sajnos nem áruljuk, egy barátom írt egy kisregényt, annak a kéziratát olvasom. ‒ És van benne gyilkosság? ‒ Ahogy vesszük, kihalnak az emberek Budapesten, mert egy kisebb atombombát dobnak a Parlamentre, de valamiért a galambok életben maradnak, a könyv második felében már az ő szemszögükből van bemutatva a város, sok turbékolás, csipegetés, új perspektívák a villanyoszlopról, igazán kalandos írás! ‒ Milyen kár, hogy még nem kapható, akkor további jó olvasást!

A behajtónak kezd korogni a gyomra, a Júlia utcában ráüvölt a jobbkéz-szabályt figyelmen kívül hagyó sportkocsira, majd a Nagyajtai utcában a játszótér mellett talál magának parkolót, ahonnan a szülők lakása már csak egy köpésnyire van. Csenget. ‒ Halló, tessék? ‒ szól bele a kaputelefonba egy nő a természetesnél érezhetően mélyebb hangon, amit a váratlan vendég érkezése vált ki. ‒ Én vagyok! ‒ feleli Józsi gyerekkorából rajta ragadt szokása szerint,

nem mutatkozik be, csak várja, hogy hangjából felismerjék,

aztán hirtelen kapcsol, és folytatja. ‒ Frigyes vagyok, az irodalomtanár ‒ mondja közönyösen, majd szünetet tart, a kertben terjengő édes akácillattól egyre jobb kedve lesz. ‒ Dávid gimnáziumi tanára voltam, épp erre jártam a közeli Vasas-pályán kipróbálni az új futópályát, ahol korábban gyakran összetalálkoztam vele, mindig mondta, hogy erre laknak a szülei, és látogassam meg őket, ha már úgyis nagy tisztelője vagyok Konrád úrnak, hát gondoltam, most szaván fogom. ‒ Jöjjön fel, a második! A ház ajtaján még egyszer kell csengetni! ‒ A következő csengő nem működik, úgyhogy Józsi leül a téglával burkolt, vadszőlővel benőtt, vaskos pillérek támasztotta erkélyek alatt a rozzant fapadra, és megsimogatja az odagyűlt cicákat. A bejáratot közrefogó díszes betonlépcső két oldalán rózsabokor, a partvisnyélre akasztott fekete zászló úgy nő ki a virágok közül, mint egy ottfelejtett játék. ‒ Jöjjön be! ‒ hallatszik a lépcsőház felől. ‒ Elnézést, de nem akarok papucsban kimenni ‒ teszi hozzá, majd kezet nyújt a felbukkanó behajtónak. ‒ Lakner Zsuzsi. ‒ Második Frigyes, örvendek ‒ hadarja az irodalomtanár, de a bajusz miatt egy szavát se lehet érteni. ‒ Épp ebédelünk, ha van étvágya, szívesen látjuk egy medvehagymás-zöldséges bulgursalátára konfitált kacsacombbal. ‒ Ez szenzációsan hangzik, korog a gyomrom, maga Konrád úr lánya? ‒ kérdi Józsi, ahogy felkapaszkodnak a lépcsőn, és jelentősen lemarad a fiatalosan mozgó farmernadrág mögött. Zsuzsi a lakás előtt bevárja, mert ki akarja fújni magát, mielőtt válaszol. ‒ A felesége vagyok! ‒ Ó, pardon, hölgyem! ‒ Zsuzsi rámosolyodik, inkább illendőségből, mint kedvesen. ‒ Ki kell vegyem a kacsát a sütőből, tegye le nyugodtan a táskáját, és jöjjön! ‒ mondja, aztán elviharzik.

Hírlevél feliratkozás
Kapcsolódó cikkek
...
Beleolvasó

Nemzedékek adják át egymásnak a sváb hangszereket és a családi legendákat

Kollár-Klemencz László két izgalmas elbeszéléskötet után egy több évszázadot átölelő családregénnyel jelentkezik. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Nem maradt azokból, akik a boszorkánybélyeget keresték rajtunk

A fiatal katalán irodalom legfontosabb szerzője gyönyörű, de nagyon zárt világot mutat be első magyarul megjelenő regényében: a Pireneusok világát, ahol az emberek elszórt hegyi tanyákon élnek, és nemcsak a távolság, de a saját feloldhatatlan magányuk is elválasztja őket egymástól. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Tisza Kata új könyve az élet második felének dilemmáihoz ad útmutatást

Az Egyedül a gyászról, az öregedésről, a túlélésről és a megbékélésről szól. Olvass bele! 

Hírek
...
Hírek

Mutasd meg a fotóiddal Nádas Péter Budapestjét!

...
Hírek

Végre magyarul is megjelenik Paul Auster első sikerkönyve

...
Hírek

Meghalt David McCullough kétszeres Pulitzer-díjas amerikai író

...
Hírek

Musical készül Frida Kahlo életéről

...
Hírek

Könyvesblokk: John le Carré utolsó könyvétől a semmittevés forradalmáig

...
Gyerekirodalom

Ebben a mesében a boldogság tényleg eladó, és különböző kiszerelésekben kapható

...
Szórakozás

Jön a Szemtől szemben 2. – könyvben írta meg a legendás film folytatását a rendező

...
Szórakozás

Toldi, a magyar szuperhős - októberben kerül mozikba Jankovics Marcell utolsó alkotása

...
Nagy

5 érdekesség, amit eddig talán nem tudtál James Baldwinról

...
Hírek

PEN Translates: Tóth Krisztina Vonalkódja is a kiválasztottak között

...
Szórakozás

Rájátszás, Kollár-Klemencz, Saiid - Koncertekkel, izgalmas zenei programokkal vár a zalai Margó

...
Promóció

Friss mai állások – a böngészés szabadsága

...
Nagy

Meg kell ismernünk a női írókat, akiket elfelejtettünk

Új podcast-sorozatunkban arra tettünk kísérletet, hogy visszamenőlegesen is megismerjük és feltárjuk elfeledett női szerzőink életútját, életművét. Az egyes epizódokban olyan írók, költők pályáját jártuk körbe mint Szendrey Júlia, Czóbel Minka, Karig Sára, Kádár Erzsébet, Lesznai Anna vagy Galgóczi Erzsébet. Elindult a N/ők is írtak.

Szerzőink

...
Forgách Kinga

Ahol háború van és fájdalmas választóvonalak, ott nem lesznek győztesek

...
Balkányi Nóra

Kovács Róbert: A klímaváltozás problémáit meg fogjuk tudni oldani

...
Sándor Anna

Ránki Sára bűnügyi nyelvész: Klemperer leírta, hogyan erőszakolja meg a hatalom a nyelvet

Még több olvasnivaló
...
Nagy

2021-ben a magyar szépirodalmi díjak 39 százaléka jutott női szerzőnek

Két évvel ezelőtt drasztikus torzulásokat tárt fel az irodalmi díjak odaítélése terén a SZÍN. Egy kutatás során arra jutottak, hogy az irodalmi díjaknak Magyarországon csak a 18%-át kapták nők a felmérést megelőző másfél évtizedben. A díjmonitoring ezután is folytatódott, most Horváth Györgyi összefoglalóját olvashatjátok arról, hogyan alakult azóta a helyzet. 

...
Kritika

A Nobel-díjas Abdulrazak Gurnah regényében a történelem csak háttér az élethez

Az Utóéletek fülszövege megtévesztő: nem a háborúról vagy a halálról, hanem az életről szól. Mindarról, ami a történelem árnyékában zajlik. Ha a könyv egzotikus afrikai helyszínétől eltekintünk, ez az élet semmiben sem különbözik a miénktől.

...
Zöld

Az elsivatagosodott Alföldön betyárra és rendőrre is lecsap egy ősi veszedelem

Az Ingókövek és az Elveszett Gondvána után új regényében a cli-fit vegyíti a krimivel és az easternnel a szolnoki születésű jogász és író Lőrinczy Judit. Az utolsó tanú a közeljövő Magyarországára vezet, amikorra a klímakatasztrófa könyörtelenül átalakította az életfeltételeket, és elszabadított egy ősi fenyegető erőt is.