50. Dekameron-projekt
„– Nehéz éve volt, ugye? (…) – Melyikünknek nem?” – teszi fel a kérdést a Dekameron-projekt egyik szereplője. A kötet novelláit a koronavírus-járvány ihlette, a nagyszabású vállalkozást 2020-ban, a pandémia kitörésekor indította el a The New York Times Magazine szerkesztősége. A cél az volt, hogy Boccaccio Dekameronja nyomán híres írók találjanak ki történeteket a járványról és a karanténról, a projekthez olyan szerzők csatlakoztak, mint Margaret Atwood, Etgar Keret, Mona Awad, Colm Tóibín vagy Tommy Orange. Az eredmény egy olyan kötet lett, ami nagyon pontosan leképezi, hogyan éreztük magunkat az elmúlt másfél-két évben. Kritikánkban ezt írtuk róla:
„Bár az ember már sokszor a háta közepére sem kívánja a járványtémát, a Dekameron-projektet mégis nagyon jó olvasni, mert szinte terápiás hatása van. Ez az első olyan könyv, ami igazán megmutatja, hogy mi mindent éltünk meg, amióta kitört a járvány. A novellák szereplőiben társakat találunk még a legnagyobb izoláció közepette is, olyan társakat, akik éppen ugyanazon a traumán mennek keresztül, mint mi. Akik ugyanúgy félnek, magányosak, megőrülnek a bezártságtól és unatkoznak a képernyő előtt, akik elveszítik az időérzéküket, az állásukat, a szeretteiket. És miközben csak arra várnak, hogy végre kiszabadulhassanak, hogy vége legyen már az egésznek, észrevétlenül megszokják, hogy az élet most ilyen.”
Olvass bele ITT, a kötet bemutatójáról ITT írtunk.
49. Tisza Kata: Egyedül
Az öregedés és az élet második felének problémái állnak Tisza Kata új könyvének középpontjában, amely minden szempontból hiánypótló kötet. Az Egyedül hátterében a szerző doktori kutatása áll, amely az ageizmust, az életkor alapú előítélet témáját vizsgálta, Tisza Kata erre alapozva, de regényes formában írt arról, hogyan lehet lépéseket tenni a szerethető, kiegyensúlyozott időskor felé. Az Egyedül főhőse egy idősödő kutatónő, aki elveszíti a szerelmét. A könyvben az ő történetén, gondolatain keresztül rengeteg olyan témáról esik szó, amelyekről ritkán beszélünk és keveset tudunk. A kiindulópont, hogy a társadalomban jelenleg olyan normák és szerepelvárások uralkodnak, amelyek megpróbálják megszabni, hogy férfiként, illetve nőként bizonyos életkorokban hogyan kellene viselkednünk. Ezek az elvárások azonban sok jóhoz nem vezetnek, viszont annál több szorongást, szégyent, sztereotípiát és diszkriminációt hívnak elő.
„Az Egyedül legfontosabb üzenete számomra az volt, hogy az öregedés se nem jó, se nem rossz, hanem egy természetes folyamat, amelyet nagyon sokféleképpen lehet megélni. Magánál az öregedésnél viszont sokkal nagyobb baj a társadalom fiatalságközpontúsága és gerontofóbiája, amely sokaknál okoz súlyos önértékelési problémákat. Éppen ezért, ami a legfontosabb lenne, hogy számoljunk le az ageizmussal, hogy biztosítsuk a feltételeket a méltó időskorhoz és találjuk meg, milyen célokat, lehetőségeket tartogathat az ember számára az élet második fele.” – írtuk kritikánkban.
A könyve bele tudsz olvasni ITT. A margós bemutatóról ITT írtunk.
48. Trevor Noah: Bűnben születtem
Gyerünk, Hitler! - kiabálták vezető táncos társuknak dél-afrikai fekete fiatalok egy iskolában, ahova bulit csinálni hívták őket. A terem egyszerre lefagyott, a zsidó intézmény tanárai teljesen felháborodtak a gátlástalan antiszemita provokáció miatt. A kitörő botrányt a fiúk pedig úgy értették, hogy a fehérek a bőrszínük miatt fordultak ellenük az apartheidet épphogy felszámoló országban. Valójában az történt, hogy a dél-afrikai feketék között népszerű keresztnévnek számított a Hitler, akiről ott csak annyit tudtak, hogy megszorongatta a gyarmatosító angolokat. A dél-afrikai származású, majd az amerikai szórakoztatóiparban népszerű standupossá és műsorvezetővé váló Trevor Noah önéletrajza bővelkedik az egyszerre vicces és mélyen elgondolkodtató élethelyzetekben. A kötet kirajzolja az apartheid utolsó évtizedét, majd az azt követő időszakot - a sokszorosan elnyomottak szemszögéből. A könyv címe, Bűnben születtem, arra utal, hogy a fehér svájci apától és fekete xhosza anyától született Noah-nak már a létezése is törvénytelennek számított. Noah mellett a könyv fontos alakja a rettenthetetlen anyja is, aki egyszerre fordult szembe a fehér törvényekkel és a törzsi hiedelmekkel, és aki a nevelésével megalapozta, hogy a fia kitörhessen az eleve elrendeltnek tűnő szegénységből.
Olvass bele ITT, kritikánkat pedig ITT találod!
47. Heather Dune Macadam: 999 fogoly
Az első tömeges, regisztrált transzport történetét beszéli el Heather Dune Macadam Soá-kutató könyve, amely személyes beszámolókon, dokumentumokon és kutatásokon keresztül tárja fel, hogy mi lehetett az oka annak, hogy 999 fiatal, férjezetlen lányt hurcoltak el elsőként Auschwitzba 1942-ben. A 999 fogoly két szempontból is nagyon fontos és súlyos könyv. Az egyik, hogy mivel a legelső hivatalos transzportról van szó, bemutatja azt, hogyan kezdődtek a deportálások, milyen hazugságok, törvények, uszítás, propaganda és gyűlöletkeltés előzte meg a pillanatot, amikor először gyűjtöttek össze és tettek vonatra célzottan, tervezetten zsidókat, hogy Auschwitzba vigyék őket. A másik pedig az egész folyamat feminista olvasata: mivel a terv kimondottan az volt, hogy elsőként 999 hajadon lányt kell deportálni, a szerző vizsgálni kezdte a náci vezetők, illetve ideológia nőkhöz való viszonyát is. Ez pedig olyan téma, amelyről korábban nem nagyon volt szó a holokausztkutatásban. „Heather Dune Macadam az első transzport történetét nemcsak olyan bűntettként értelmezte, amelyet nácik követtek el zsidók ellen, hanem úgyis, mint amit férfiak követtek el nők ellen.” – írtuk a könyvről.
Olvass bele ITT.
46. Schein Gábor: Ó, rinocérosz
Üdítő játékosság és az idegenség zsigeri élménye keveredik Schein Gábor verses regényében. A “regény” itt pusztán csalfa címke, hiszen Schein a történelem és kultúrtörténet mezsgyéjén szellemes kísérletezésbe kezd: a nyugati ember léttapasztalatát egy rinocérosz szemszögén át meséli újra, kezdve azzal, hogy Európét nem egy bika, hanem egy rozmaringillatú, fehér rinocérosz rabolja el. A kötet, miközben reflektál a napi közéleti problémákra ugyanúgy, mint az örök filozófiai kérdésekre, egyszerre szakít ki az antopocentrikus világképünkből és ébreszt mélységes empátiát a mindenkori és sokféle alakban megtestesülő másik, az idegen iránt. Schein könyve nem az a mű, amit az elejétől a végééig kell olvasni, inkább amolyan poétikusan szórakoztató és elgondolkodtató füveskönyv, amit fel-felcsaphatsz bármikor.
Az Ó, rinocérosz a hét könyve volt, ITT pedig beleolvashatsz.
45. Finy Petra: Kerti szonáta
Három női generáció történetét meséli el Finy Petra Kerti szonátája: felvillan benne a második világháború iszonyata, megidéződik az ötvenes évek fullasztó hangulata, és ízelítőt kapunk a rendszerváltást megelőző ellenzéki mozgolódások és szervezkedések feszült hónapjaiból. Finy Petra ismét egy erőteljesen történelmi, mégis a jelenre reflektáló, egyúttal emlékezetes kontúrokkal megrajzolt női alakokat felvonultató kötetet tett le az asztalra. "A könyvem nyilván nem memoár, inkább a korszak lelki rekonstrukciója – ez egy általam elképzelt, de sokak által megélt, átszűrt, sok mindennek utánaolvasott, mégis szubjektív valóság. De bizonyos pontjaihoz, úgy érzem, nagyon jól tudnak csatlakozni emberek" - hangsúlyozta interjúnkban a szerző.
44. Szilasi László: Tavaszi hadjárat
A 19. századi szerelmes magyarok életét mutatja meg nekünk Szilasi László új könyve. A Tavaszi hadjárat két történelmi gyökerű kisregényből áll, de sokat játszik a fikció kérdésével. Az Ostorod a rodostói emigrációban élők történetéből indul ki. Főhőse Szakmári Ádám, aki kisgyerekként Mikes Kelemen levelein keresztül tanul meg írni és olvasni, és aki másolás közben át-átírogatja a szöveget, hogy több legyen benne a szerelem. Ő maga aztán tűzön-vízen át keresi gyerekkori szerelmét, Ágotát, akivel végül együtt élik át a magyar reformkort. A másik kisregény, a Koppantyú lovagjai egy szerelmi sokszögön keresztül mutatja meg a 19. századi magyar történelem nagy dilemmáit és multikulturális világát. A történetekben előkerülnek a korszak meghatározó eseményei, a kuruc-labanc ellentét, a nagy csaták, az 1831-es kolerajárvány, a nagy pesti árvíz, a Tisza szabályozása és a szabadságharc utáni világ is. Közben feltárul a korabeli világ, a magyarságtudat és a nyelv kérdései, emellett a történetmesélés világformáló szerepe is előkerül.
A kötet bemutatójáról ITT írtunk.Olvass bele ITT.
43. Richard Osman: A csütörtöki nyomozóklub
Richard Osman jelenség: adott egy angol tévés műsorvezető, aki egy unortodox ötletből kiindulva ír egy krimit, ami hamar bestseller lesz, a filmjogait nem más veszi meg, mint Steven Spielberg, majd hamarosan előrukkol a folytatással, ami szintén rekordeladásokat döntöget. Richard Osman nagy ötlete, hogy az élet vége felől indul a bűn nyomába, és négy szépkorú nyomozót zúdít a bűnözők nyakába. "Osman hetven fölötti szuperhősöket teremtett, akikről nagyon sokszor már elfelejtkezik a társadalom, ők pedig pont ezt a láthatatlanságot használják ki a nyomozás előrelendítéséhez" - írtuk az első részről szóló kritikánkban. A másodikról pedig ezt: "A párbeszédek még mindig viccesek, Osman könnyű kézzel gördíti tovább a történetet, és érezhetően lubickol ebben a világban, ebből pedig olvasóként csak profitálni lehet. Ráadásul szőrmentén olyan kényes témákat is érint, mint a korral járó fizikai törékenység, a demencia miatti kapcsolatvesztés, vagy az idős szülők és a felnőtt gyerekek bukkanókkal teli viszonya."
Interjúnk a szerzővel ITT olvasható.
ITT beleolvashattok az első részbe, ITT pedig a folytatásba.
42. Puskás Panni: A rezervátum visszafoglalása
A rezervátum visszafoglalása című novelláskötet nagy meglepetés volt idén, erős pályakezdés Puskás Pannitól, akit jelöltek Margó-díjra, Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíjra és megkapta az Írók Boltja Könyvösztöndíját. Így kell egy pályának elindulnia! De mi mást várnánk egy írótól, aki első megjelent kötetének első novellájában egy asztalhoz ül Charles Bukowskival? A felszabadító erejű kötet különböző nyelvezetekkel, hangnemekkel és stílusokkal mesél a fővárosról, vidékről, anya-gyerek kapcsolatról, érzésekről vagy kiszolgáltatottságról. Puskás Panni első kötetében nem tesz mást, mint a novelláskötet címadó novellájának indiánnak öltözött szereplői, akik azért lepik el Budapestet, hogy kontrollálni tudják jövőjüket. A rezervátum visszafoglalása címről a HVG-nek azt mondta, hogy "A rezervátum jelentheti a személyes teret, de jelent egy olyan társadalmi teret is, ami nekünk járna, amit a demokrácia biztosít számunkra. Mindig azoktól kell visszafoglalni, akik hatalmat gyakorolnak fölöttünk. Ezek lehetnek akár politikusok, elnyomó társadalmi csoportok, de akár azok is, akik személyes kapcsolatainkban akarnak hatalmat gyakorolni fölöttünk."
41. Michael Chabon: Fenegyerekek
Minden közvélekedéssel ellentétben egy írónak nem az első, hanem a második regénye az igazi mumus. Míg az első regénynél még nem kötik gúzsba az elvárások, addig a második megszületését rengeteg külső és belső tényező nehezítheti. Saját bőrén tapasztalta mindezt Michael Chabon, aki egy sikeres első kötet után egyszerűen nem tudott zöldágra vergődni a második regényével. Frusztrációját aztán egy olyan regénybe fojtotta és írta bele, aminek történetesen egy olyan író lett a hőse, aki képtelen befejezni negyedik regényét, a Fenegyerekeket. Az eredmény egy borzasztóan vicces, és ami ennél is fontosabb, játékos, önironikus és önreflektív regény lett. Ezt írtuk róla: "Chabon a teljesen őrült cselekményszál mellett és dacára ebben a könyvben többet elárul saját alkotói válságáról, kételyeiről, döccenőiről, mint azt elsőre hinnénk, és az már tényleg csak a ráadás, hogy könyve íróként ki is lendítette a kreatív gödörből."
