Boccaccio klasszikusa ihlette a modern Dekameron-projektet

Boccaccio klasszikusa ihlette a modern Dekameron-projektet

Margaret Atwood, Mona Awad, Tommy Orange, Edwidge Danticat vagy David Mitchell - csak néhány név azok közül, akik igent mondtak a New York Times felkérésére, és vállalták, hogy történeteket írnak a koroanvírus-járvány idején. Ez lett a Dekameron-projekt - mutatunk belőle egy részletet!

Könyves Magazin | 2021. március 10. |

Giovanni Boccaccio az 1348-as, végzetes fekete pestisből merített ihletet: fő művében, a Dekameronban egy csapat fiatal férfi és nő Firenze mellett, egy villában mesékkel szórakoztatja egymást, amíg arra várnak, hogy a járvány elvonuljon. 2020 márciusában a The New York Times Magazine elindította A Dekameron-projektet - egy novellagyűjteményt, amelynek történeteit egytől egyig a közelmúlt meghatározó eseménye, a Covid-19 vírusjárvány ihleti.

Dekameron-projekt
Athenaeum Kiadó, 2021, 320 oldal
-

A kötet világhírű alkotói (többek közt Margaret Atwood, Mona Awad, Tommy Orange, Edwidge Danticat vagy David Mitchell) ugyanabban a helyzetben találják magukat, mint Boccaccio szereplői, azzal a különbséggel, hogy történeteik szó szerint az egész világnak szólnak. A történetmesélés kordokumentum és gyógyír a korszakos sokkra, amelyet a járvány világszerte sok millió embernek okozott. A huszonkilenc illusztrált történet vírusos korunk időtlen lenyomata.

A novellák szerzői:
Margaret ATWOOD, Mona AWAD, Matthew BAKER, Mia COUTO, Edwidge DANTICAT, Esi EDUGYAN, Julián FUKS, Rivka GALCHEN, Paolo GIORDANO, Uzodinma IWEALA, Etgar KERET, Rachel KUSHNER, Laila LALAMI, Victor LAVALLE, YiyunLI, Dinaw MENGESTU, David MITCHELL, Liz MOORE, Dina NAYERI, Téa OBREHT, Andrew O'HAGAN, Tommy ORANGE, Caitlin ROPER, Karen RUSSEL, Kamila SHAMSIE, Leila SLIMANI, Rivers SOLOMON, Colm TÓIBÍN, John WRAY, Charles YU, Alejandro ZAMBRA

The New York Times: Dekameron-projekt

Mona Awad: A kéklő ég alatt (részlet) 

És a tetejébe még szülinapod is van. Pedig rettegsz tőle. Napok óta ezt írogatod a barátaidnak: Rettegek tőle. És hozzácsapsz egy fájdalmas emojipofát: a két szemed egy-egy X, a tátott szád egy O. Kifigurázod magadat meg a hülye rettegésedet. Pedig az a rettegés nagyon is valóságos. Ezért vagy itt mindennek dacára. A dark weben találtad a helyet. Nyitva van, korlátozások ide vagy oda. Belvárosi penthouse lakosztály, anyaméhszerű, sötét kezelőhelyiség, tömény pára és eukaliptuszillat. Jótékony a félhomály. Pucéran fekszel a fűtött asztalon. A nő az arcodat gyúrja, valami kecskeplacentát dolgoz bele. Mélyen a bőrödbe vájnak az ujjbütykei: kinyomja belőled a nyirokfolyadékot. 
– Jó sokat kell lecsapolni – mondja halkan.
– Persze – suttogod –, csapolja csak.
Kortalannak tűnt abban a fekete hacukában, a feszes kontyával.
– Három mély lélegzet, úgy ni – mondta. – Csinálom én is magával együtt. Akarja, hogy én is csináljam?
Bedörzsölte a kezét illóolajjal, és odatartotta az orrod meg a szád fölé.
– Ne aggódjon – mondta, talán mert érzékelte, hogy félsz, hogy tétovázol.

– Minden óvintézkedést megteszünk.

– Hát jó.
Mélyeket lélegeztetek együtt. Érezted, hogy emelkedik-süllyed a mellkasod.
– Na – mondta a nő. – Így már jobb, ugye?
Távoli szökőkút csobogását hallottad. Meg halk zenét: számodra felismerhetetlen hangszerek játékát. Mintha valami szörnyű harang kongott volna szüntelenül. De nagyon szép volt. A nő most így szól:
– Egy kicsit bekapcsolom a lámpát, hogy felmérhessem a bőre állapotát. Nagyon erős a fénye, úgyhogy letakarom a szemét. – Nedves vattakorongot tesz a két lecsukódott szemhéjadra. A halottak szemét lezáró egypennys jut eszedbe. A fény olyan erős, hogy a vattán keresztül is érzékeled. Lángvörös, és szinte perzseli az arcodat. Azt is érzékeled, hogy a nő néz. Téged néz.
– Nos? – szólalsz meg végül, mert már nem bírod elviselni a hallgatását. – Mi a verdikt?

– Nehéz éve volt, ugye?

Bevillan, ahogy egyedül gubbasztasz a lakásodban, és félsz. Ott reszketsz a kanapészigeten. Tűzforró a tested, és úgy kapkodod a levegőt, mintha a patakzó könnyeidben fuldokolnál.
– Melyikünknek nem? – szólalsz meg halkan. A nő hallgat. Kezd nyomasztani az eukaliptuszillat.
– Attól tartok, az arcára van írva minden – szólal meg végre a nő. Az ujjbegyei végigsiklanak a homlokod barázdáin, a két szemöldököd közt húzódó mély ráncokon. Meg az orrod körül látszó ereken meg a szád körüli redőkön. Ezeket, mint megtudtad, nasolabiális redőnek hívják. Vagy nevetőráncnak, pedig nem a nevetéstől vannak. A nő olyan gyengéden ér hozzájuk, hogy kicsordul a szemedből egy könnycsepp. Aztán leveszi a két vattakorongot, és tükröt tart az arcod fölé.
– Emlékezet és bőr kéz a kézben jár – mondja. – Jó emlékek, jó bőr, szomorú emlékek… – Itt elhallgat. Hiszen a tükör önmagáért beszél, nem igaz?
– Mi lenne, ha csinálnánk ezzel valamit? – kérdi aztán. Cirógat a hangja. Mire te:
– Mit?

Mire ő:
– Először is meg kell kérdeznem, hogy mennyire kötődik az emlékeihez? A tükörbe nézel. A bőröd a gyötrelmes életed hű lenyomata. A pórusaid mint megannyi néma sikolyra tátott száj. Az utóbbi egy év önmagában is csúf, szürke árnyat vetett a bőrödre. Talán le sem jön már soha. És így szólsz a tükörképedhez:
– Nem kötődöm hozzájuk. Abszolút nem kötődöm. Fényárban úszik a világ. Késő délután van, de nyár, így magasan jár az égen a csoda szép, aranyló nap. Ruganyosak a lépteid, szinte szökdécselsz. Igen, szökdécselsz, miért is ne? Hiszen szülinapod van, nem igaz? Lám, ezt nem felejtetted el. Vajon mi az, amit igen? Eszedbe jut, hogy a nő olyan csillogó, fekete korongokkal dörzsölte az arcodat, és a korongokat kábelek kötötték össze azzal a tárcsás géppel. A nő úgy forgatta a tárcsákat, mint a hangerőszabályzó gombot, és fémes ízt éreztél a fogaid közt. Most már vicces, ha belegondolsz, hogy mekkorát sikítottál, amikor sercegett az áram a koponyád peremén. Az épület előcsarnokában már bezárt a bolt. Sőt nemcsak úgy egyszerűen bezárt, hanem be van törve a kirakata, mintha berepült volna rajta egy tégla. Az üveg mögött kopasz, fehér, meztelen próbababa áll. A csuklóján hattyú alakú retikül fityeg, mintha buliba készülne egy szál semmiben. Téged bámul a ragyogó szeme, és halovány mosolyra húzódik a piros szája. A zsigereidre sötétség borul, a végtagjaidban rettegés árad szét. De aztán meglátod magadat a szilánkosra tört üvegben. Csak úgy ragyogsz. Le vagy csapolva. Ki vagy törölve. Igen, ez a szó villan be a legélesebben: „kitörölve”. És ez fura. Hiszen a „kitörölve” azt jelenti, hogy megsemmisítve, elpusztítva, nem? De az arcodról ennek szöges ellentéte sugárzik. És ha mélabús, fekete zsákruhában vagy, akkor mi van? Hiszen az arcod csupa könnyedség, csupa élet, csupa szín! Ennél több szín már sok is lenne. Az már pofon lenne egy másik ember arcán. Hazafelé, a taxiban mosolyogsz magadra az ablakban meg a tükörben, és mosolyogsz a sofőrre is, de ő nem mosolyog vissza.
– Sok utasa volt ma? – kérded tőle.
– Nem – feleli, de úgy, mintha meg lennél bolondulva. Most szúrósan néz rád? Mivel sál takarja orrát-száját, nehéz megállapítani. Talán beteg? Vajon mi baja lehet?, tűnődsz. Szívből kívánod, hogy meggyógyuljon szegény. Az arcoddal próbálod kommunikálni a jó szándékodat, de a férfi ridegen mered rád a tükörben, míg el nem fordulsz. Kinézel az ablakon.

Meglepően üresnek és koszosnak tűnik a város.

Rezeg az öledben a telefonod. Üzenet jött egy bizonyos Sötétség Urától. Jó, írja, találkozzunk. Végül is sz.napod van. Park, hat óra. Pad a hattyúknál. Feljebb görgetsz. Megnézed a korábbi üzeneteket. Muszáj látnom téged, írtad, mint kiderül, Sötétség Urának röpke két órája. Nagyon kérlek! Háromszor is könyörögtél neki. Érdekes. Hát, csak nem lehet olyan szörnyű alak, ha látni akartad. Sőt mi több, muszáj volt látnod. És ismer téged, hiszen tudja, hogy ma van a születésnapod, úgyhogy… Találkozhatnánk egy borbárban, írsz vissza. Már jön is a válasz: Borbárban?! Ja, persze. Várlak a parkban. Randi Sötétség Urával. Ijesztő, de azért izgi is, nem? A plexi válaszfal a te tükröd. Rögtön megnyugszol az arcod láttán. Mert az arcod: akár a szürke fellegek közül kiragyogó nap. Rád vetül a lélek szemet gyönyörködtető fénye, ez a pazar, vakító fényesség. Odaértek a parkhoz. Készpénzzel fizetnél, de a taxis bőszen rázza a fejét. Nem kell neki az a kurva kápé. Csak kártyával, legyen szíves. Nézed, ahogy nagy gumicsikorgással elporzik az üres utcán, és feltűnik neked, hogy a járda is néptelen. A parkban pedig mintha kicsit elburjánzott, elvadult volna a fű, mióta legutóbb itt jártál. A tóparti gyalogúton egyetlen pár halad szapora léptekkel, lehajtott fejjel. Az egyik padon, a hattyúknál, ül egy férfi. Csuklyás, fekete pulcsi van rajta. Nyilván ő Sötétség Ura. Félsz, hát persze hogy félsz. De leginkább izgatott vagy. Kaland a láthatáron! És most úgy rá vagy hangolódva! Szökdécselsz tovább a kavicsos gyalogúton. Amikor szembejön az az egyetlen pár, megkönnyebbülsz: végre emberek, és egész közel! Rájuk mosolyogsz, és már mondanád, hogy helló, nincs valami nagy nyüzsi, igaz, miénk a park, hahaha, de ők lehúzódnak a burjánzó, bozontos fűbe, sőt, eliszkolnak a szomorúfűz mögé. És szúrósan néznek. Már éppen mondanád, hogy mi a fasz van, amikor a nevedet hallod. Odanézel. Ben az, a volt férjed. A pad legszélén ül, onnan szegezi rád a szomorú tekintetét. A kezében laposüveg. Borzalmasan néz ki. Puffadt is az arca, meg beesett is.
– Ben? – szólítod meg. – Tényleg te vagy az? – Hát persze hogy ő. Csak olyan hihetetlen, hogy Sötétség Ura nem más, mint Ben. Ez alighanem a te kis poénod. Biztos berúgtál egyik este, és azzal szórakoztál, hogy ilyen hülye neveket adtál a kontaktjaidnak. Ez már a kelleténél is viccesebb. Mikor is láttad utoljára Bent? Kutatni próbálsz az agyadban, de nincs ott semmi. Kőfalba ütközöl.
– Julia – szólal meg Ben. – Örülök, hogy látlak.
De nem úgy néz rád, mint aki örül. Hanem homlokráncolva. És ez fura, hiszen eszméletlen jól nézel ki. Ennél jobbkor, őszintén szólva, nem is találkozhatnál az exeddel. – Én is örülök, hogy látlak – mondod. Ben nem mosolyog rád.
– A leghosszabb padot választottam – mondja. – Hogy leülhessünk a két végére. – És a pad másik vége felé int. Most veszed észre, hogy odatett egy üveg csavaros kupakos bort meg egy kis fehér dobozt. – A születésnapodra – mondja. – Boldog születésnapot.
– Kösz – feleled, és rögtön eszedbe jut, hogy milyen fura volt Ben. Úgy néz ki, még mindig az.
– Nyugi – mondja –, letöröltem az üveget. Meg a padot is. – Óvatosan elmosolyodik. Észreveszed, hogy szájmaszk fityeg a nyakában. Virágmintás anyagból varrták. Úgy néz ki, mintha ő maga csinálta volna egy letépett abroszdarabból, varrógéppel. Lehet, hogy a te régi abroszodból tépte.

A maszk láttán beléd nyilall valami.

Mintha hidegség járna át, de aztán elmúlik. Tehát súlyosbodik a bacifóbiája. Az ember egyre furább lesz, ahogy öregszik. Szomorú dolog ez, tényleg. Máris ellágyulsz: gyengéd érzéseket táplálsz Ben iránt. Leülsz te is a padra. Óvatosan belekortyolsz a borba, majd kinyitod a fehér dobozt. Egy előrecsomagolt csokis muffin van benne. Ben megnyugtat, hogy nem nyúlt hozzá senki. Nagyszerű, mondod. Elmosolyodsz, és várod, hogy Ben el legyen tőled ájulva. De ő csak tekinget jobbra-balra, mint aki fél.
– Nézd, tényleg nem tudok sokáig maradni – mondja. – Nem gond. – És rádöbbensz, hogy tényleg nem gond. Abszolút nem. Erőt ad a felismerés: mintha egy kis hatalmat kapnál a kezedbe. Harapsz egyet a muffinból. Ben szemmel láthatóan ellazul. Olyannyira, hogy kezded úgy érezni magad, mint aki beleegyezett valami szörnyűségbe. Rámosolyogsz Benre.
– Mi ez az egész? Halál komolyan néz rád.
– Te hívtál ide, emlékszel? Muszáj látnom téged. Nagyon kérlek! – Ja, igen. Hát, gondoltam, dumálhatnánk egy kicsit, hogy kivel mi van mostanság. Hát persze! Ez nagyon is rád vallana!
Ben úgy néz rád, mint egy dilinyósra. Nagyot sóhajt.
– Figyelj, Julia, tudod, hogy szívemen viselem a sorsodat. – Én is szívemen viselem a sorsodat. – Jólesik visszamondani neki ugyanazt. És úgy érzed, hogy igaz is.
– De kell hogy legyenek bizonyos határok – teszi hozzá sietve Ben. És jelentőségteljesen néz a pad túlsó végéről.
– Abszolút – helyeselsz. – Ha vannak határok, az tök jó. – Ez meg mi a faszomról beszél?
– Párkapcsolatban élek, te is tudod.
Ráférne egy nyiratkozás, erre csak most figyelsz föl. Hosszú, bozontos, burjánzó a haja, mint a fű.
– Persze. – Bólintasz. – Gratulálok. Elborzadt képet vág.
– Csak ennyit akarsz mondani? Hirtelen beléd nyilall, hogy fura a szeme. Nem kék volt? Mert most olyan vizenyős szürke, és igencsak véreres.
– Miért, mit kéne mondanom?
– Nézd, Julia, akkor éjjel nagyon elcsesztük, oké? Én is elcsesztem, belátom. De mégis mit csináljak, ha zokogva rám csörögsz? Szerinted volt más választásom?
Kutatsz az emlékezetedben. Akkor éjjel… Sehol nem találsz semmiféle éjszakát. Megpróbálod felidézni, ahogy hívod Bent. Ahogy tárcsázod a számát, és patakzik a szemedből a könny. De csak a kéklő eget látod: a kék legkellemesebb árnyalatát öltő eget.

(Szieberth Ádám fordítása)

Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Most 29 novellát olvashatsz el ingyen a legnépszerűbb kortárs külföldi szerzőktől

Többek közt Margaret Atwood és David Mitchell is részt vett a New York Times Dekameron-projektjében, amelynek célkitűzése az volt, hogy Boccaccio nyomán szülessenek új történetek. A népszerű kortárs írók novelláit ingyen el lehet olvasni, mutatjuk hol!

...
Nagy

A lányok csöndjénél nincs nyomasztóbb

...
Nagy

10 könyv arról, hogyan működik a társadalom járvány idején

Hogy a koronavírusról születik-e regény, azt egyelőre nem tudni, viszont az biztos, hogy az írók már jó pár könyvet szántak az elmúlt évszázadokban a járványok témájának. 

Hírek
...
Hírek

Rendeld meg a 100 oldalas Esterházy-különszámot és az Ottlik-másolatot!

...
Nagy

Versterápia: „Hosszú nyár volt vagy rövid volt, a juss,/ egy kandallóban ég a július.”

...
Hírek

Járd végig Charles Dickens otthonát szobáról szobára!

...
Nagy

A szépirodalom olvasása szociálisabbá tesz és segíti a szociális érzékenyítést

...
Beleolvasó

A Nobel-díjas Mario Vargas Llosa megírta a guatemalai katonai puccs ördögi részleteit

...
Hírek

Nézz bele a Frida Kahlo műveit összegyűjtő gyönyörű albumba!

...
Hírek

Csak női írók könyveit árusítja egy skót könyvesbolt

...
Hírek

Kazuo Ishiguro és Rachel Cusk is esélyes a 2021-es Booker-díjra

...
Hírek

Dexter 8 év után álnéven tér vissza, de a bűntudat és a gyilkolási vágy a régi

Film / Színház / Muzsika
...
Kritika

Egy agancsos fiúból lesz a járvány utáni világ megváltója?

...
Nagy

Attenborough szerint most kell cselekednünk, különben nem lesz visszaút a bolygó számára

...
Nagy

A Netflix földbe döngölte Mark Millar jupiteri hagyatékát

...
Nagy

Mérő László: Egy 58 éves emberre azt mondani, hogy tehetséges, nyílt sértés

A dörzsölt szélkakas című új kötetét áthatja a közéleti fókusz, de nemcsak erről beszélgettünk Mérő Lászlóval. Mesterséges intelligencia és sci-fi, sakk és a Fradi B-Közép is szóba került. Interjú.

Szerzőink

...
Sándor Anna

A gyilkos viharra először csak a bolondok figyelnek fel

...
Finy Petra

Finy Petra: Kék fal [Olimpia]

...
Ruff Orsolya

Csányi Vilmos: Az emberiség magába révedt, de ez el fog múlni gyorsan

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Göncz Árpád így emlékezett meg A Gyűrűk Ura másik fordítójáról

A Gyűrűk Urát eredetileg Réz Ádám kezdte fordítani, viszont befejezni már nem tudta, halála után Göncz Árpád vette át tőle. 1986-ban, amikor Réz 60 éves lett volna, Göncz Árpád így emlékezett meg róla. Cikkünk az Arcanum Digitális Könyvtár segítségével készült el.

...
Nagy

A preraffaeliták nélkül Keats talán ma is ismeretlen lenne

A preraffaeliták művészete nem ért véget a festészettel, hiszen szenvedélyes és intenzív kapcsolatuk volt az irodalommal: inspirálta őket és írták is. Sőt, még a világ legszebb könyveihez is hozzátettek párat.

...
Nagy

Csányi Vilmos: Az emberiség magába révedt, de ez el fog múlni gyorsan

Az emberiségnek fontos lenne, hogy találjon egy nagy közös pozitív célt – vallja Csányi Vilmos. A Széchenyi-díjas etológussal a hiedelmek pozitív szerepéről, a járványt övező információhiányról és az érzelmi alapú döntésekről beszélgettünk.

...
Nagy

Hamisított tündérregény: így írtak Tolkienről a kádári Magyarországon

Negyven éve jelent meg magyarul A Gyűrűk Ura, ennek alkalmából az Arcanumon válogattunk, hogyan írtak a szocializmusban Tolkienről, a fantasyről, és ki volt, aki az írót védelmébe vette.

...
Nagy

Füst Milán az élete minden értelmének nevezte A feleségem történetét

Cannes-ban ma mutatják be Enyedi Ildikó A feleségem története című filmjét, amely Füst Milán azonos című regényén alapul. De mit tartott a korabeli kritika a könyvről és hogyan emlékezett vissza az író az alkotás éveire? Utánajártunk.

...
Kritika

Miért pont 999 fiatal, hajadon nőt vittek el először Auschwitzba?

Az első tömeges, regisztrált transzporttal 999 fiatal, férjezetlen lányt hurcoltak el Auschwitzba 1942-ben, hogy velük építtessék fel a tábort, amelyben aztán százezrek haltak meg. Heather Dune Macadam megrázó könyve, a 999 fogoly ezeknek a nőknek, gyerekeknek állít emléket.

A hét könyve
Kritika
A gyilkos viharra először csak a bolondok figyelnek fel
...
Nagy

Finy Petra: Kék fal [Olimpia]

Július 23-án elkezdődött Tokióban az olimpia, nézők nélkül. Irodalmi játékra hívtuk a kortárs írókat, arra kértük őket, hogy írjanak olyan történeteket, amelyeket az olimpia egy-egy napja, versenyszáma vagy eseménye inspirál. Elsőként Finy Petra Kék fal című írását olvashatjátok. 

Gyerekirodalom
...
Szívünk rajta

Berg Judit már gyerekkorában fantasztikus történetekkel szórakoztatta magát

Berg Judit évek óta az egyik legismertebb és legnépszerűbb hazai gyerekkönyvírónk, mi pedig most összeszedtünk róla öt érdekességet, amelyeket eddig talán nem tudtatok róla.

...
Szívünk rajta

Ezeket a gyerekkrimiket vidd magaddal a nyaralásra!

Ebben a hónapban Berg Judit kamaszkrimije lett a hónap könyve, ez pedig jó alkalmat adott arra, hogy kiválogassunk három nyomozós könyvet a Szívünk rajta matricás kötetei közül.

...
Szívünk rajta

Szívünk rajta: Berg Judit gyerekkrimije lett a hónap könyve

A Szívünk rajta független szakértői minden hónapban megneveznek egy kiemelkedő gyerekirodalmi alkotást: a program szakmai zsűrije ezúttal Berg Judit Keresők című könyvét választotta.