Boccaccio klasszikusa ihlette a modern Dekameron-projektet

Boccaccio klasszikusa ihlette a modern Dekameron-projektet

Margaret Atwood, Mona Awad, Tommy Orange, Edwidge Danticat vagy David Mitchell - csak néhány név azok közül, akik igent mondtak a New York Times felkérésére, és vállalták, hogy történeteket írnak a koroanvírus-járvány idején. Ez lett a Dekameron-projekt - mutatunk belőle egy részletet!

Könyves Magazin | 2021. március 10. |

Giovanni Boccaccio az 1348-as, végzetes fekete pestisből merített ihletet: fő művében, a Dekameronban egy csapat fiatal férfi és nő Firenze mellett, egy villában mesékkel szórakoztatja egymást, amíg arra várnak, hogy a járvány elvonuljon. 2020 márciusában a The New York Times Magazine elindította A Dekameron-projektet - egy novellagyűjteményt, amelynek történeteit egytől egyig a közelmúlt meghatározó eseménye, a Covid-19 vírusjárvány ihleti.

Dekameron-projekt
Athenaeum Kiadó, 2021, 320 oldal
-

A kötet világhírű alkotói (többek közt Margaret Atwood, Mona Awad, Tommy Orange, Edwidge Danticat vagy David Mitchell) ugyanabban a helyzetben találják magukat, mint Boccaccio szereplői, azzal a különbséggel, hogy történeteik szó szerint az egész világnak szólnak. A történetmesélés kordokumentum és gyógyír a korszakos sokkra, amelyet a járvány világszerte sok millió embernek okozott. A huszonkilenc illusztrált történet vírusos korunk időtlen lenyomata.

A novellák szerzői:
Margaret ATWOOD, Mona AWAD, Matthew BAKER, Mia COUTO, Edwidge DANTICAT, Esi EDUGYAN, Julián FUKS, Rivka GALCHEN, Paolo GIORDANO, Uzodinma IWEALA, Etgar KERET, Rachel KUSHNER, Laila LALAMI, Victor LAVALLE, YiyunLI, Dinaw MENGESTU, David MITCHELL, Liz MOORE, Dina NAYERI, Téa OBREHT, Andrew O'HAGAN, Tommy ORANGE, Caitlin ROPER, Karen RUSSEL, Kamila SHAMSIE, Leila SLIMANI, Rivers SOLOMON, Colm TÓIBÍN, John WRAY, Charles YU, Alejandro ZAMBRA

The New York Times: Dekameron-projekt

Mona Awad: A kéklő ég alatt (részlet) 

És a tetejébe még szülinapod is van. Pedig rettegsz tőle. Napok óta ezt írogatod a barátaidnak: Rettegek tőle. És hozzácsapsz egy fájdalmas emojipofát: a két szemed egy-egy X, a tátott szád egy O. Kifigurázod magadat meg a hülye rettegésedet. Pedig az a rettegés nagyon is valóságos. Ezért vagy itt mindennek dacára. A dark weben találtad a helyet. Nyitva van, korlátozások ide vagy oda. Belvárosi penthouse lakosztály, anyaméhszerű, sötét kezelőhelyiség, tömény pára és eukaliptuszillat. Jótékony a félhomály. Pucéran fekszel a fűtött asztalon. A nő az arcodat gyúrja, valami kecskeplacentát dolgoz bele. Mélyen a bőrödbe vájnak az ujjbütykei: kinyomja belőled a nyirokfolyadékot. 
– Jó sokat kell lecsapolni – mondja halkan.
– Persze – suttogod –, csapolja csak.
Kortalannak tűnt abban a fekete hacukában, a feszes kontyával.
– Három mély lélegzet, úgy ni – mondta. – Csinálom én is magával együtt. Akarja, hogy én is csináljam?
Bedörzsölte a kezét illóolajjal, és odatartotta az orrod meg a szád fölé.
– Ne aggódjon – mondta, talán mert érzékelte, hogy félsz, hogy tétovázol.

– Minden óvintézkedést megteszünk.

– Hát jó.
Mélyeket lélegeztetek együtt. Érezted, hogy emelkedik-süllyed a mellkasod.
– Na – mondta a nő. – Így már jobb, ugye?
Távoli szökőkút csobogását hallottad. Meg halk zenét: számodra felismerhetetlen hangszerek játékát. Mintha valami szörnyű harang kongott volna szüntelenül. De nagyon szép volt. A nő most így szól:
– Egy kicsit bekapcsolom a lámpát, hogy felmérhessem a bőre állapotát. Nagyon erős a fénye, úgyhogy letakarom a szemét. – Nedves vattakorongot tesz a két lecsukódott szemhéjadra. A halottak szemét lezáró egypennys jut eszedbe. A fény olyan erős, hogy a vattán keresztül is érzékeled. Lángvörös, és szinte perzseli az arcodat. Azt is érzékeled, hogy a nő néz. Téged néz.
– Nos? – szólalsz meg végül, mert már nem bírod elviselni a hallgatását. – Mi a verdikt?

– Nehéz éve volt, ugye?

Bevillan, ahogy egyedül gubbasztasz a lakásodban, és félsz. Ott reszketsz a kanapészigeten. Tűzforró a tested, és úgy kapkodod a levegőt, mintha a patakzó könnyeidben fuldokolnál.
– Melyikünknek nem? – szólalsz meg halkan. A nő hallgat. Kezd nyomasztani az eukaliptuszillat.
– Attól tartok, az arcára van írva minden – szólal meg végre a nő. Az ujjbegyei végigsiklanak a homlokod barázdáin, a két szemöldököd közt húzódó mély ráncokon. Meg az orrod körül látszó ereken meg a szád körüli redőkön. Ezeket, mint megtudtad, nasolabiális redőnek hívják. Vagy nevetőráncnak, pedig nem a nevetéstől vannak. A nő olyan gyengéden ér hozzájuk, hogy kicsordul a szemedből egy könnycsepp. Aztán leveszi a két vattakorongot, és tükröt tart az arcod fölé.
– Emlékezet és bőr kéz a kézben jár – mondja. – Jó emlékek, jó bőr, szomorú emlékek… – Itt elhallgat. Hiszen a tükör önmagáért beszél, nem igaz?
– Mi lenne, ha csinálnánk ezzel valamit? – kérdi aztán. Cirógat a hangja. Mire te:
– Mit?

Mire ő:
– Először is meg kell kérdeznem, hogy mennyire kötődik az emlékeihez? A tükörbe nézel. A bőröd a gyötrelmes életed hű lenyomata. A pórusaid mint megannyi néma sikolyra tátott száj. Az utóbbi egy év önmagában is csúf, szürke árnyat vetett a bőrödre. Talán le sem jön már soha. És így szólsz a tükörképedhez:
– Nem kötődöm hozzájuk. Abszolút nem kötődöm. Fényárban úszik a világ. Késő délután van, de nyár, így magasan jár az égen a csoda szép, aranyló nap. Ruganyosak a lépteid, szinte szökdécselsz. Igen, szökdécselsz, miért is ne? Hiszen szülinapod van, nem igaz? Lám, ezt nem felejtetted el. Vajon mi az, amit igen? Eszedbe jut, hogy a nő olyan csillogó, fekete korongokkal dörzsölte az arcodat, és a korongokat kábelek kötötték össze azzal a tárcsás géppel. A nő úgy forgatta a tárcsákat, mint a hangerőszabályzó gombot, és fémes ízt éreztél a fogaid közt. Most már vicces, ha belegondolsz, hogy mekkorát sikítottál, amikor sercegett az áram a koponyád peremén. Az épület előcsarnokában már bezárt a bolt. Sőt nemcsak úgy egyszerűen bezárt, hanem be van törve a kirakata, mintha berepült volna rajta egy tégla. Az üveg mögött kopasz, fehér, meztelen próbababa áll. A csuklóján hattyú alakú retikül fityeg, mintha buliba készülne egy szál semmiben. Téged bámul a ragyogó szeme, és halovány mosolyra húzódik a piros szája. A zsigereidre sötétség borul, a végtagjaidban rettegés árad szét. De aztán meglátod magadat a szilánkosra tört üvegben. Csak úgy ragyogsz. Le vagy csapolva. Ki vagy törölve. Igen, ez a szó villan be a legélesebben: „kitörölve”. És ez fura. Hiszen a „kitörölve” azt jelenti, hogy megsemmisítve, elpusztítva, nem? De az arcodról ennek szöges ellentéte sugárzik. És ha mélabús, fekete zsákruhában vagy, akkor mi van? Hiszen az arcod csupa könnyedség, csupa élet, csupa szín! Ennél több szín már sok is lenne. Az már pofon lenne egy másik ember arcán. Hazafelé, a taxiban mosolyogsz magadra az ablakban meg a tükörben, és mosolyogsz a sofőrre is, de ő nem mosolyog vissza.
– Sok utasa volt ma? – kérded tőle.
– Nem – feleli, de úgy, mintha meg lennél bolondulva. Most szúrósan néz rád? Mivel sál takarja orrát-száját, nehéz megállapítani. Talán beteg? Vajon mi baja lehet?, tűnődsz. Szívből kívánod, hogy meggyógyuljon szegény. Az arcoddal próbálod kommunikálni a jó szándékodat, de a férfi ridegen mered rád a tükörben, míg el nem fordulsz. Kinézel az ablakon.

Meglepően üresnek és koszosnak tűnik a város.

Rezeg az öledben a telefonod. Üzenet jött egy bizonyos Sötétség Urától. Jó, írja, találkozzunk. Végül is sz.napod van. Park, hat óra. Pad a hattyúknál. Feljebb görgetsz. Megnézed a korábbi üzeneteket. Muszáj látnom téged, írtad, mint kiderül, Sötétség Urának röpke két órája. Nagyon kérlek! Háromszor is könyörögtél neki. Érdekes. Hát, csak nem lehet olyan szörnyű alak, ha látni akartad. Sőt mi több, muszáj volt látnod. És ismer téged, hiszen tudja, hogy ma van a születésnapod, úgyhogy… Találkozhatnánk egy borbárban, írsz vissza. Már jön is a válasz: Borbárban?! Ja, persze. Várlak a parkban. Randi Sötétség Urával. Ijesztő, de azért izgi is, nem? A plexi válaszfal a te tükröd. Rögtön megnyugszol az arcod láttán. Mert az arcod: akár a szürke fellegek közül kiragyogó nap. Rád vetül a lélek szemet gyönyörködtető fénye, ez a pazar, vakító fényesség. Odaértek a parkhoz. Készpénzzel fizetnél, de a taxis bőszen rázza a fejét. Nem kell neki az a kurva kápé. Csak kártyával, legyen szíves. Nézed, ahogy nagy gumicsikorgással elporzik az üres utcán, és feltűnik neked, hogy a járda is néptelen. A parkban pedig mintha kicsit elburjánzott, elvadult volna a fű, mióta legutóbb itt jártál. A tóparti gyalogúton egyetlen pár halad szapora léptekkel, lehajtott fejjel. Az egyik padon, a hattyúknál, ül egy férfi. Csuklyás, fekete pulcsi van rajta. Nyilván ő Sötétség Ura. Félsz, hát persze hogy félsz. De leginkább izgatott vagy. Kaland a láthatáron! És most úgy rá vagy hangolódva! Szökdécselsz tovább a kavicsos gyalogúton. Amikor szembejön az az egyetlen pár, megkönnyebbülsz: végre emberek, és egész közel! Rájuk mosolyogsz, és már mondanád, hogy helló, nincs valami nagy nyüzsi, igaz, miénk a park, hahaha, de ők lehúzódnak a burjánzó, bozontos fűbe, sőt, eliszkolnak a szomorúfűz mögé. És szúrósan néznek. Már éppen mondanád, hogy mi a fasz van, amikor a nevedet hallod. Odanézel. Ben az, a volt férjed. A pad legszélén ül, onnan szegezi rád a szomorú tekintetét. A kezében laposüveg. Borzalmasan néz ki. Puffadt is az arca, meg beesett is.
– Ben? – szólítod meg. – Tényleg te vagy az? – Hát persze hogy ő. Csak olyan hihetetlen, hogy Sötétség Ura nem más, mint Ben. Ez alighanem a te kis poénod. Biztos berúgtál egyik este, és azzal szórakoztál, hogy ilyen hülye neveket adtál a kontaktjaidnak. Ez már a kelleténél is viccesebb. Mikor is láttad utoljára Bent? Kutatni próbálsz az agyadban, de nincs ott semmi. Kőfalba ütközöl.
– Julia – szólal meg Ben. – Örülök, hogy látlak.
De nem úgy néz rád, mint aki örül. Hanem homlokráncolva. És ez fura, hiszen eszméletlen jól nézel ki. Ennél jobbkor, őszintén szólva, nem is találkozhatnál az exeddel. – Én is örülök, hogy látlak – mondod. Ben nem mosolyog rád.
– A leghosszabb padot választottam – mondja. – Hogy leülhessünk a két végére. – És a pad másik vége felé int. Most veszed észre, hogy odatett egy üveg csavaros kupakos bort meg egy kis fehér dobozt. – A születésnapodra – mondja. – Boldog születésnapot.
– Kösz – feleled, és rögtön eszedbe jut, hogy milyen fura volt Ben. Úgy néz ki, még mindig az.
– Nyugi – mondja –, letöröltem az üveget. Meg a padot is. – Óvatosan elmosolyodik. Észreveszed, hogy szájmaszk fityeg a nyakában. Virágmintás anyagból varrták. Úgy néz ki, mintha ő maga csinálta volna egy letépett abroszdarabból, varrógéppel. Lehet, hogy a te régi abroszodból tépte.

A maszk láttán beléd nyilall valami.

Mintha hidegség járna át, de aztán elmúlik. Tehát súlyosbodik a bacifóbiája. Az ember egyre furább lesz, ahogy öregszik. Szomorú dolog ez, tényleg. Máris ellágyulsz: gyengéd érzéseket táplálsz Ben iránt. Leülsz te is a padra. Óvatosan belekortyolsz a borba, majd kinyitod a fehér dobozt. Egy előrecsomagolt csokis muffin van benne. Ben megnyugtat, hogy nem nyúlt hozzá senki. Nagyszerű, mondod. Elmosolyodsz, és várod, hogy Ben el legyen tőled ájulva. De ő csak tekinget jobbra-balra, mint aki fél.
– Nézd, tényleg nem tudok sokáig maradni – mondja. – Nem gond. – És rádöbbensz, hogy tényleg nem gond. Abszolút nem. Erőt ad a felismerés: mintha egy kis hatalmat kapnál a kezedbe. Harapsz egyet a muffinból. Ben szemmel láthatóan ellazul. Olyannyira, hogy kezded úgy érezni magad, mint aki beleegyezett valami szörnyűségbe. Rámosolyogsz Benre.
– Mi ez az egész? Halál komolyan néz rád.
– Te hívtál ide, emlékszel? Muszáj látnom téged. Nagyon kérlek! – Ja, igen. Hát, gondoltam, dumálhatnánk egy kicsit, hogy kivel mi van mostanság. Hát persze! Ez nagyon is rád vallana!
Ben úgy néz rád, mint egy dilinyósra. Nagyot sóhajt.
– Figyelj, Julia, tudod, hogy szívemen viselem a sorsodat. – Én is szívemen viselem a sorsodat. – Jólesik visszamondani neki ugyanazt. És úgy érzed, hogy igaz is.
– De kell hogy legyenek bizonyos határok – teszi hozzá sietve Ben. És jelentőségteljesen néz a pad túlsó végéről.
– Abszolút – helyeselsz. – Ha vannak határok, az tök jó. – Ez meg mi a faszomról beszél?
– Párkapcsolatban élek, te is tudod.
Ráférne egy nyiratkozás, erre csak most figyelsz föl. Hosszú, bozontos, burjánzó a haja, mint a fű.
– Persze. – Bólintasz. – Gratulálok. Elborzadt képet vág.
– Csak ennyit akarsz mondani? Hirtelen beléd nyilall, hogy fura a szeme. Nem kék volt? Mert most olyan vizenyős szürke, és igencsak véreres.
– Miért, mit kéne mondanom?
– Nézd, Julia, akkor éjjel nagyon elcsesztük, oké? Én is elcsesztem, belátom. De mégis mit csináljak, ha zokogva rám csörögsz? Szerinted volt más választásom?
Kutatsz az emlékezetedben. Akkor éjjel… Sehol nem találsz semmiféle éjszakát. Megpróbálod felidézni, ahogy hívod Bent. Ahogy tárcsázod a számát, és patakzik a szemedből a könny. De csak a kéklő eget látod: a kék legkellemesebb árnyalatát öltő eget.

(Szieberth Ádám fordítása)

Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Most 29 novellát olvashatsz el ingyen a legnépszerűbb kortárs külföldi szerzőktől

Többek közt Margaret Atwood és David Mitchell is részt vett a New York Times Dekameron-projektjében, amelynek célkitűzése az volt, hogy Boccaccio nyomán szülessenek új történetek. A népszerű kortárs írók novelláit ingyen el lehet olvasni, mutatjuk hol!

...
Nagy

A lányok csöndjénél nincs nyomasztóbb

...
Nagy

10 könyv arról, hogyan működik a társadalom járvány idején

Hogy a koronavírusról születik-e regény, azt egyelőre nem tudni, viszont az biztos, hogy az írók már jó pár könyvet szántak az elmúlt évszázadokban a járványok témájának. 

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Esther Perel: A modern magány felfalja az életünket

Mi az a mesterséges intimitás, és milyen hatással van az életünkre? Esther Perel belga-amerikai pszichoterapeuta tartotta az idei Brain Bar záró előadását.

...
Zöld

Ez a könyv minden kérdésre válaszol, amit feltettél sörivás előtt, közben vagy után

Mark Dredge Sör mesterkurzusa az erjesztett ital karakterjegyeinek felismerése terén segít magabiztosságot szerezni, és abban is a segítségünkre siet, hogy megértsük, hogy kerültek oda.

...
Zöld

Csányi Vilmos: Biológiailag meg lehetne hosszabbítani az életet, de nem biztos, hogy érdemes

Csányi Vilmos és Barát József Jövőpánik Beszélgetések a lehetséges határairól című kötetében a jövő bizonytalanságairól beszélget tudományos igénnyel, így szóba kerül robotosítás, a közösségek átalakulása, szülőség és szerelem, de a biológiai határaink is.

Hírek
...
Hírek

Bret Easton Ellis: Minden könyvemet magamnak írtam, soha nem másoknak

...
Hírek

Bödőcs Tibor: A népi-urbánus vita itt zajlik, bennem

...
Hírek

Múló idő, várandósság és beszélgetés önmagunkkal - magyar irodalom a Könyvfesztiválon

...
Gyerekirodalom

„Nem is kifli. Nem is kukac. Nem is bab, de nem is kavics” - Idén tízévesek a kuflik

...
Nagy

A bőség zavara: non-fiction ajánlatunk a Könyvfesztiválra

...
Hírek

Harari a fóliázott könyveiről: Nem a genderkérdés a legnagyobb probléma Magyarországon

...
Zöld

Medvelepke vagy ablakosmoly? Szavazz a 2024-es év lepkéjéről!

...
Hírek

Rendkívüli kötelékek és kihűlő kapcsolatok – tíz izgalmas világirodalmi megjelenés a Könyvfesztiválon

...
Beleolvasó

Ughy Szabina novelláiból kiderül, hogy milyen áron válhat láthatóvá egy nő

...
Kritika

Miért gyilkolnak a gazdagok, ha a pénz és a hatalom már nem elég motiváció?

Jeneva Rose thrillerjében a város leggazdagabb feleségei olyan döntésre szánják el magukat, ami örökre összeköti őket.

Szerzőink

...
Sándor Anna

Esther Perel: A modern magány felfalja az életünket

...
Vass Norbert

Andrei Dósa megírta a Dekameron spangliparázstól izzó spinoffját

...
Ruff Orsolya

Rébecca Dautremer: A jó képeskönyv olyan, mint egy színházi előadás

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Bognár Péter: Az unokatestvérek bosszúja

„…egy pillanatra az őz jutott szembe, mert hiszen mégiscsak az őz okozta a galibát, az őz, amely az autó reflektorának fénycsóvájában hirtelenjében torzszülöttnek és vámpírnak látszott lenni, és amely hosszan nézett rám, egészen addig, míg félre nem kaptam a kormányt...” Bognár Péter Minél kevesebb karácsonyt címmel ír tárcasorozatot a Könyvesen. Ez a kilencedik rész.

...
Nagy

Ludmán Katalin: „A ködlovag alakja egyszerre megfoghatatlan és jelenvaló”

Kik, mikor, kikre és miért mondták azt, hogy ködlovag? Ludmán Katalinnal, „A rejtelem volt az írósága…” szerkesztőjével beszélgettünk. Szóba kerültek Schöpflin, Márai vagy Mészöly Miklós „ködlovagozásai”, Hazai Attila prózája és Hajnóczy szöveguniverzuma, továbbá kiderült, hogy hungarikum-e a ködlovagság.

...
Kritika

„A világ egy hidegvizes medence” – Felnőtté válás gyásszal, öngyilkossággal, szerelemmel

Elena Ferrante Nápolyi regényeit idéző atmoszféra és történetvezetés jellemzi A tó vize sohasem édes című könyvet, bár ezúttal egy Róma környéki kisváros a helyszín, ahol a fiatal főhős-elbeszélő története zajlik. Az olasz író harmadik, díjnyertes regényét több mint húsz nyelvre fordították le. 

...
Nagy

Ma már világirodalmi klasszikusok, de ki sem akarták adni őket

A kilencedik alkalommal meghirdetett Margó-díj támogatója, az Erste idén először különdíjjal jutalmazza azt a rövidlistás szerzőt, aki saját történetével vagy prózájával példaként szolgál a #higgymagadban faktorra. Cikkünkben négy híres, mára klasszikussá vált szerzőt mutatunk be, akik hittek magukban annyira, hogy ne futamodjanak meg a visszautasítások miatt.

...
Nagy

Karinthy a Micimackót akkora szenzációnak érezte, mint „Mikimauz” megjelenését

Magyarországon a Micimackó Karinthy Frigyes fordításában lett borzasztóan népszerű. De hogyan bukkant az író Milne gyerekkönyvére, ő maga mit gondolt a kötetről, és milyenek voltak a korabeli kritikák? Cikkünkben ennek járunk utána.

...
Nagy

Nem kell mindent megbocsátani, de ha képesek vagyunk rá, az egyfajta szupererő

Carley Fortune a pandémia alatt írta meg első, Minden elmúlt nyár című regényét, amiben arra a kérdésre keresi a választ, hogy meddig tart a kamaszkori szerelem varázsa. A szerzővel a kanadai tájról, a kamaszkori naplóírásról is beszélgettünk. Interjú.

A hét könyve
Kritika
Andrei Dósa megírta a Dekameron spangliparázstól izzó spinoffját
...
Gyerekirodalom

„Nem is kifli. Nem is kukac. Nem is bab, de nem is kavics” - Idén tízévesek a kuflik

A kuflik jöttek, láttak - és immáron tíz éve, hogy velünk vannak. A kis kukacszerű lények népszerűsége töretlen, amit jól mutat, hogy a szülinapra megjelent a 20. könyv, és még egy új tematikus játszótér is nyílt Budapesten.

Gyerekirodalom
...
Gyerekirodalom

„Nem is kifli. Nem is kukac. Nem is bab, de nem is kavics” - Idén tízévesek a kuflik

A kuflik jöttek, láttak - és immáron tíz éve, hogy velünk vannak. A kis kukacszerű lények népszerűsége töretlen, amit jól mutat, hogy a szülinapra megjelent a 20. könyv, és még egy új tematikus játszótér is nyílt Budapesten.

...
Gyerekirodalom

Rébecca Dautremer: A jó képeskönyv olyan, mint egy színházi előadás

A francia Rébecca Dautremer gyerekeknek szóló könyveket és olyan klasszikusokat is illusztrál, mint az Egerek és emberek vagy a Cyrano. A Pestext Fesztivál vendégeként járt Budapesten, mi pedig családi indíttatásról, egy elrontott gyerekkori rajzról, a vizuális utalások elrejtéséről, és az illusztráció meg a szöveg kapcsolatáról beszélgettünk vele.

...
Gyerekirodalom

A titokzatos gombáktól a krillekig [Könyvesblokk]

Szeptemberi Könyvesblokkunkban ezúttal a gyerekeknek (és szüleiknek) kedvezünk: válogatásunkban ismeretterjesztő kötetet, akciódús meseregényt és zseblámpás könyvet ajánlunk.