Richard Osman jó úton halad afelé, hogy A csütörtöki nyomozóklub folytatásával, A férfi, aki kétszer halt meg című krimijével megismételje az első rész sikerét. A kötet már a megjelenése utáni napokban rekordokat döntögetett, és az angol nyelvű kiadásból három nap alatt több mint 110 ezer kelt el.
Még tavasszal interjúztunk Richard Osmannel, aki a folytatásról a következőket árulta el akkor: "Az első könyv legvégén valaki becsúsztatott egy levelet Elizabeth ajtaja alatt, és a folytatás legelején ki fog derülni, hogy ki írta a levelet és mi áll benne, ez pedig feje tetejére állítja mindenki életét. A második könyv cselekménye pedig ekörül a levél körül fog forogni, meg persze azon személy körül, aki becsúsztatta. Többet nem árulhatok el róla. Még annyit, hogy mindenki, aki életben volt az első könyv végén, vissza fog térni a másodikban".
A fülszöveg szerint Elizabeth egy olyan régi kollégájától kapott levelet, aki fontos szereplő volt a nő életében. A férfi most a segítségét kéri egy olyan üggyel kapcsolatban, amelyben ellopott gyémántok és egy rettegett maffiafőnök is szerepel, és ami miatt veszélyben forog az élete. Miközben egyre nő a halottak száma, Elizabeth csatasorba állítja Joyce-t, Ibrahimot és Ront a kíméletlen gyilkos utáni hajszában - és ha még a gyémántokat is megtalálnák, az lenne csak az igazi ráadás. Ezúttal azonban egy olyan ellenséggel néznek szembe, akinek nem jelentene különösebb gondot eltenni négy öregembert az útból. Vajon képes lesz a csütörtöki nyomozóklub elkapni a gyilkost, mielőtt ő kapná el Elizabethéket? Mutatunk egy részt a kötetből!
Richard Osman: A férfi, aki kétszer halt meg (részlet)
Kokaint árulni egyáltalán nem olyan fényűző, mint amilyennek az emberek képzelik, és Connie Johnsonnak az jár a fejében, milyen jó, hogy végre lehetősége nyílik kicsípni magát.
Nem mindennap történik meg, hogy Bogdan Jankowski tizenötezer font értékben akar első osztályú kolumbiai árut venni, szóval Connie majd’ kibújik a bőréből, olyan izgatott. A szomszéd raktárban hamis parfümöt árulnak, és párat közülük magára is fújkált valamivel korábban, de rögtön le is mosta, annyira émelyítő volt az illat. A szempilláját is újra ki kellett spiráloznia, mivel a könnyei elkenték a sminkjét. Connie azt reméli, nagyjából azért sikerült lemosnia magáról azt a szagot.
Minek kell Bogdannak hirtelen kokain? Egyáltalán nem olyan típus. Lehet, hogy rászokott, és ki kell elégítenie a függőségét? Connie reméli, hogy így van, mert akkor biztosan gyakrabban láthatná.
Mi az, ami ennyire ellenállhatatlanná tette Bogdant? Az, hogy
egyszerre áradt belőle az extrém veszély és az abszolút biztonság?
Vagy csak a külseje?
Valaki bekopogtat a raktár fémajtaján. Connie megigazítja a frizuráját, a rágóját egy régi irattárolóba köpi, és rágyújt egy mentolos cigarettára. Hajrá!
Kinyitja az ajtót, mire beáramlik a napfény Connie sötét világába, és ott áll előtte Bogdan. A feje kopaszra borotválva, mindkét karján tetoválások kígyóznak, és a mélykék szempár most teljesen közönyösen bámul rá. Full extrás felszereltség. Bogdan becsukja az ajtót, és csak ketten vannak a raktárban. Hogy viselkedjen vele? Kedvesen és távolságtartóan? Korábban már próbált flörtölni Bogdannal, de semmire se jutott vele. Bár azt gyanítja, hogy csak kéreti magát. Mit művel? Levetkőzteti a szemével? Connie szerint igen. Biztos, hogy Bogdan valamit csinál a szemével. Connie a sporttáskára pillant, és bólint.
‒ A pénz?
Bogdan is bólint.
‒ Igen.
Connie szív egy slukkot a cigarettájából, kiélvezve az üde mentás ízt.
‒ Tíz rongy?
‒ Igen.
‒ Meg kéne számolnom?
‒ Nem. ‒ Bogdan lerakja a táskát Connie széles íróasztalára.
Amikor Connie régi középiskolája bezárt, és elárverezték a bútorokat, Connie licitált a régi igazgatónője íróasztalára, ami az övé lett. Hányszor állt ennek az íróasztalnak a túloldalán, hallgatva, hogy hol ezért, hol azért korholják. Egy ideig azzal szórakoztatta magát, hogy ezen az íróasztalon mérte ki a kokaint, és szexelt. Vajon mit szólt volna hozzá Mrs. Gilbert? De amióta az üzlet kibővült, Connie leginkább csak adminisztrációra használja. El kell ismernie, hogy remek íróasztal.
‒ Akkor kéred a kokódat?
‒ Igen ‒ válaszolja Bogdan, majd hozzáteszi: ‒ Köszönöm.
Connie úgy érzi, jól alakul a dolog. Mintha szikrázna közöttük a levegő. Édes istenem, csak rá kell nézni Bogdanra.
‒ Hátul van, Bogdan. Egy perc, és hozom. Addig is helyezd magad kényelembe, vannak újságok. Főleg a Harcművész kiadásai.
Connie kinyit egy lelakatolt ajtót, és egy kisebb raktárszobába lép. Nincs bent tükör, ezért egy régi CD-lemez tükröződésében vet magára egy pillantást. És milyen jól teszi, mert így észreveszi, hogy egy kis rúzs van a fogán. Vajon Bogdan is észrevette? A széf elé térdel, egyik kezével beüti a kombinációt, a másikkal pedig a fogát dörzsöli. Mi van, ha Bogdan észrevette a rúzsfoltot, és most azt is észre fogja venni, hogy letörölte? Kivesz a széfből egy kiló kokaint, ami egy TÖRÉKENY pecséttel ellátott barna papírba van csomagolva. Ha Bogdan észreveszi, akkor tudni fogja, hogy Connie megnézte magát a tükörben.
Nem fogja szánalmasnak találni?
Connie bezárja a széfet, és visszaindul a másik helyiségbe. Mindegy, most már késő. Ha Bogdan észreveszi, akkor így járt. Legalább igyekszik jó benyomást tenni rá.
Visszalakatolja a raktár ajtaját, és az igazgatónő íróasztalára teszi a csomagot, a pénz mellé. Bogdan Connie-ra bámul. Vajon a fogát nézi?
‒ Le akarod ellenőrizni? ‒ kérdezi Connie.
Bogdan azt feleli, hogy nem. Kiveszi a pénzt a sporttáskából, és beteszi a helyére a csomagot.
‒ Rendszeresen számíthatok majd rád? ‒ folytatja Connie. ‒ Csak mert a törzsvendégeknek különleges bánásmód jár.
‒ Nem, egyszeri alkalom volt ‒ válaszolja neki Bogdan.
Connie arra gondol, hogy a „különleges bánásmód”-dal túl messzire ment. Túl merész. Mekkora hülye! Mindegy, ez van.
‒ Nos, te tudod, hogy mit akarsz.
‒ Így van ‒ bólint Bogdan.
‒ Várj, kinyitom neked az ajtót. ‒ Connie odalép, és kinyitja Bogdannak. Megint beárad a napfény. Bogdan kisétál, kissé lehajtja a fejét, nehogy beüsse az ajtófélfába.
‒ Köszönöm, Connie.
Connie még egyszer megrántja a vállát ‒ tökéletes ‒, és becsukja az ajtót. Nekidől, és hatalmasat sóhajt.
Jézusom, ez kemény volt. Mára le is húzhatja a rolót.
Bogdannak nem kell messzire mennie. A mólónál találkozik Ronnal. Egész jól ment a dolog Connie-val, úgy tűnik, nem vette a szívére a múltkorit. Bogdan sajnálta, amiért rúzsos volt a foga. Szólni is akart róla neki, mert úgy nézett ki, mint aki randira készül. De nyilvánvalóan ő is észrevette, mert már nem volt a fogán, amikor visszajött a kokainnal. Szerencse, hogy nem kellett szóba hoznia, mert a jelek szerint Connie nem volt annyira jó hangulatban.
Bogdan örül, hogy elszabadult onnan, már csak azért is, mert borzasztó szag terjengett a raktárban.
Bogdan kiszúrja Ront, és odasétál hozzá. Ron vízvezeték-szerelőnek van öltözve.
‒ Minden rendben, Bogdan? ‒ köszön oda neki Ron.
‒ Hello, Ron!
‒ Ez volna az? ‒ Ron a táskára mutat.
‒ Aha.
‒ Ügyes fiú vagy. Gondolom, meglepett, hogy vízvezeték-szerelőnek öltöztem.
Bogdan megrázza a fejét.
‒ Nem igazán.
Én már semmin sem lepődök meg maguknál.
Jobban meglepődök, ha nem öltözik vízszerelőnek.
Ron bólint. Bogdannak igaza van.
‒ Hogy van Ibrahim? Mikor mehet haza? ‒ kérdezi Bogdan.
‒ Jól van. Hallottad, ugye, hogy egy kissé helybenhagyták? Ronda egy ügy.
‒ Segítsek elintézni srácot, aki tette?
Ron elveszi tőle a táskát.
‒ Már segítettél, fiam.
‒ Gondoltam ‒ mondja erre Bogdan. ‒ Helyes, örülök. Csak szóljanak, és csinálom, amit kell.
‒ Jó gyerek vagy. ‒ Ron orra elfacsarodik. ‒ Jézusom, Bogdan, mi ez a szag?
