A banalitások és az apokalipszis közé sodort minket a koronavírus-járvány

A banalitások és az apokalipszis közé sodort minket a koronavírus-járvány

„– Nehéz éve volt, ugye? (…) – Melyikünknek nem?” A koronavírus okozta válsághelyzet az elmúlt egy évben szinte mindenkit nagyon megviselt, és bár a traumáink kiindulópontja ugyanaz, a megéléseink rendkívül sokfélék. A feldolgozásban óriási löketet adhat egy olyan könyv, ami megmutatja, nem vagyunk egyedül, másokban is ellentmondásos érzések kavarognak, vannak társaink az elszigeteltségen túl. Ilyen kötet a Dekameron-projekt (olvass bele ITT), amelybe 29 író írt novellát a járvány ihletésére, köztük Margaret Atwood, Mona Awad, Tommy Orange és Etgar Keret (a kötet bemutatójáról ITT írtunk.) A Dekameron-projekt a hét könyve. 

Forgách Kinga | 2021. április 19. |

Tavaly tavasszal, amikor világszerte terjedni kezdett a koronavírus és egyre több helyen vezettek be korlátozó intézkedéseket, az emberek félelemmel vegyes izgalommal fogadták az újszerű eseményeket, amelyek felülírták az addigi életünk megszokott kereteit. Mindenki próbálta megérteni, mi is az, aminek részesei vagyunk: tömegek kezdték el felvásárolni a járványokról szóló könyveket, A pestist, a Szerelem kolera idejént vagy a Dekameront. Óriási igény volt arra, hogy támaszt találjunk a történetekben. Ennek hatására a The New York Times Magazine szerkesztőiben felmerült az ötlet, hogy lehetne készíteni egy olyan lapszámot, amelyben híres írók írják meg a novelláikat a járványról és a karanténról. Így született meg a Boccaccio ihlette Dekameron-projekt, amelyhez olyan szerzők csatlakoztak, mint Margaret Atwood, Etgar Keret, Mona Awad, Colm Tóibín vagy Tommy Orange. Az eredmény egy olyan magazin, majd kötet lett, amely egyszerre nagyon szórakoztató és szíven ütő: 

megtaláljuk benne mindazon érzések, tapasztalatok, kétségek és félelmek gyűjteményét, amelyek az elmúlt egy évben meghatározták az életünket.

Dekameron-projekt - 29 új novella a járvány idejéből

Ford.: Báder Petra, Borgula András, Csonka Ágnes, Gy. Horváth László, Lőrinszky Ildikó, Merényi Ágnes, Nagy Viktória, N. Kiss Zsuzsa, Szieberth Ádám, Todero Anna, Athenaeum, 2021, 320 oldal

Dekameron-projekt

Boccaccio 14. században játszódó Dekameronjának alapkoncepciója, hogy a pestisjárvány idején tíz fiatal karanténba vonul és ott történeteket mesélnek egymásnak. A téma sosem a pestis, a társaság fő szabálya ugyanis az, „hogy csak semmi hírt Firenzéből”. Régi, ismert meséket mondanak újra a szereplők, többnyire pajzán, szerelmes történeteket, amelyek elterelik a figyelmüket a szörnyű valóságról, az odakint tomboló járványról. „Boccaccio eszképista meséinek paradoxona, hogy végül visszaviszik a mesélőket és az olvasót oda, ahonnan elmenekültek” – írja a Dekameron-projekt bevezetőjében Rivka Galchen. A koronavírus-járványra reagáló kötet hasonlít is meg nem is Boccaccio klasszikusához: közel áll hozzá, mert történetekkel próbál segíteni nekünk egy pandémia idején, de különbözik is tőle, mert a legtöbb szerző nem rugaszkodott el a járvány témájától. Utóbbinak a hatása, hogy egyszerre szomorú és felszabadító olvasni ezeket a novellákat. 

Megrázó szembesülni azzal, hogy már több, mint egy éve élünk ebben a katasztrófafilmbe illő világban, de jóleső, hogy azt látjuk, mások is azt érzik, azt élik meg, amiken mi megyünk keresztül.

A Dekameron-projekt nagyon sokszínű lett, összesen 29 novella került a kötetbe és mindegyik más-más nézőpontból ragadja meg a járvány témáját, néhány a tragikus oldalát mutatja meg, néhány a karantén okozta helyzet abszurditásaira mutat rá, némelyik szerző pedig teljesen elborult (és sokszor nagyon szórakoztató) ötletekkel állt elő. A történetek még tavaly tavasszal születtek, tehát leginkább az első hullám tapasztalatai, érzelmi lenyomatai jelennek meg az írásokban, de az aktualitásukból – sajnos – nem veszítettek.

A koronavírus-járvány– sok más mellett – az olvasási szokásokra és a könyvkiadásra is hatással volt. A tavaszi első hullám alatt kevés új könyv jelent meg, a járványokról szóló történetek viszont a toplisták élére ugrottak. Camus 1947-es A pestise bestseller lett több országban (mi is újraolvastuk), de a Szerelem kolera idején és A londoni pestis eladásai is jól pörögtek (a pandémiákról szóló könyves gyűjtésünket ITT találjátok). Az év második felében valamelyest magára talált a könyvpiac, és sorra jöttek ki a járványra reagáló aktuális kötetek is (a leggyorsabban az erotikus könyvek alkalmazkodtak a helyzethez). Magyarországon Cserna-Szabó András szerkesztésében jelent meg karanténantológia, Háy János elsőként írt karanténnaplót, de népszerűek voltak Benedek Ágota bejegyzései is, Juhász Roland Gyomlálója pedig a jövő járványaiból adott egy kis ízelítőt. A külföldi szerzők közt Paolo Giordano fizikus-író volt az első, aki összefoglalta, mit jelent ez a járvány az életmódunkra nézve, nálunk pedig Barabási Albert-László nyilatkozott sokat a témában. De a karantén alatt támadt gondolataiból esszékötetet adott ki Zadie Smith isFerenc pápa pedig az egész évet összegezte új könyvében, sőt, arra is kitért, merre kellene elindulnunk ezután. Ljudmila Ulickaja is úgy döntött, leporolja 42 évvel ezelőtt írt forgatókönyvét, a Csak egy pestis óriási siker lett. 

Ha a novellákat kategóriákba akarnánk sorolni, akkor azt mondhatnánk, hogy vannak egészen realista történetek, amelyek konkrét lenyomatai a 2020-as évnek: ezek kiürült városokban, elhagyatott házakban játszódnak, és a távolságtartás, illetve a bezártság okozta magánnyal szembesítenek (Dinaw Mengestu: Így szoktunk játszani, Téa Obreht: Bezi Duras kutyái). Rögtön az első írás, Viktor Lavelle Felismerés című szövege is ilyen, amely New York egyik kihalt bérházában játszódik, ahol csak egy-két lakó maradt, és azok is a karanténélet elszigeteltségében rekedtek: WC-papír hiány, home office, kétségbeesés, maszk – ezek az új élet kellékei a világ egyik legnyüzsgőbb városában. „A képernyők illúziót keltenek, hogy mind kapcsolatban vagyunk még. De ez nem igaz. Akiknek volt hova menniük, elmentek. Na és mi, többiek? Minket sorsunkra hagytak.”

Más történeteknek nem a magány a fő témája, hanem éppen ellenkezőleg: az összezártság és azok a helyzetek, amiket ez magával hoz

 (Paolo Giordano: A tökéletes útitárs, Colm Tóibín: L.A. melléki mesék). Tommy Orange A csapat című szövegében például megpróbálja körbejárni, megfogalmazni, hogy milyen érzéseket keltett az emberben, amikor „csikorogva lefulladt a világ”. Hogy amikor mindenki arról beszélt, hogyan lehetne ezt az időszakot hasznosan kihasználni, miért nem lehetett mégsem semmi érdemlegeset létrehozni. „Az idő újabban megfoghatatlanul elsiklott ilyenformán, mintha egy függöny takarásába, aztán előbukkant újra más alakban, hol fekete lyuk volt az interneten, hol általad erőnek erejével kirándulásnak mondott séta az utcátokban a nejeddel meg a fiaddal, hol könyv, amelyre bámulsz, de nem fogsz fel belőle semmit, hol bénító mélabú, hol a köröző pulykakeselyűk figyelése, hol szakadatlanul lappangó szorongás, hol nem fogadott zoomolás, hol otthontanulási műszak a fiaddal, hol tovaröppent április és május, hol agyalás a veszteségszámon, a névtelenek számának emelkedése az animációs térképek végtelenített grafikonjain.” 

Több szerző is arra törekedett, hogy a karanténhelyzetet a maga összetettségében mutassa be, hogy ne csak a nehéz vagy tragikus oldalát írja meg, hanem azt is, ami abszurd, furcsa vagy vicces benne.

Colm Tóibín története (L.A. melléki mesék) például arra keresi a választ, hogy milyen is az a karanténboldogság, Kamilla Shamsie szövege (Séta) arra mutat rá, hogy ami most velünk történik, az a banális és az apokaliptikus között ingázik, Dina Nayeri Iránból származó főhősei (Így szoktunk játszani) pedig nosztalgikus hangulatba kerülnek a lezárásoktól és az áruhiánytól, mert a gyerekkori háborús emlékeiket hozza vissza. 

A legjobb novellák a kötetben egyértelműen azok, amelyek úgy beszélnek a járványról, hogy közben elrugaszkodnak a valóságtól. Nagyon izgalmas például Mona Awad története, A kéklő ég alatt, amelyben az elbeszélőnek születésnapja van, és ebből az alkalomból úgy dönt, a szabályokat megszegve a darkweben keres magának kozmetikust. Meg is történik a tiltott arckezelés, de kiderül, a rossz arcbőrt csak úgy lehet megszépíteni, ha a rossz emlékeket is kozmetikázzuk. „A tükörbe nézel. A bőröd gyötrelmes életed lenyomata.” Egyértelműen kiemelkedik a kötetből Margaret Atwood története is, a Türelmetlen Griselda, amely nagyon kifacsart és vicces átirata a Dekameronnak. A novellában emberek vannak bezsúfolva egy karanténhelyiségbe egy messzi galaxisban, mert odakint tombol a járvány, egy űrlény pedig történetmeséléssel próbálja mulattatni az ott rekedt menekülteket. Szintén izgalmas ötletre épül Etgar Keret szövege (Odakinn), amelyben a járvány már véget ért, a lezárásokat is feloldották, de az emberek mégsem mennek ki a lakásukból, annyira megszokták a karantént.

A Dekameron-projekt egyik legzseniálisabb novelláját Charles Yu írta.

A Rendszerek című szöveg a vírus szemszögéből mutatja be az embereket, hogy mit szeretnek csinálni, mitől félnek, mire keresnek rá az interneten.

Döbbenetes erejű írás, amely kívülről, tárgyilagosan írja le azt a humanitárius katasztrófát, amin most keresztülmegyünk, és közben a banális emberi reakcióinkkal is szembesít. „Azt kérdezik maguktól: lehet-e depressziós a macska. Rákeresnek arra, hogy: Élelmiszerbank adomány. Élelmiszerbank közelemben. Mi az a pandémia. Mi az a kényszerszabadság. Hogy óvjuk meg a gyerekeket. Hogy óvjuk meg az idősebbeket. Hány éves kortól öreg valaki. Öreg vagyok-e.(…) Számok. Magas számok. Növekvő számok. Mennyi idő után jelentkeznek a koronavírus tünetei? Van-e vakcina a koronavírus ellen? Hogy kerülhetem el a koronavírust? Hogy alakult ki a koronavírus? Egyre durvább a vírus? Mi az a mentális egészség? Honnan tudom, hogy depressziós vagyok-e? Melyik a legbiztonságosabb elviteles kajálda?” 

Bár az ember már sokszor a háta közepére sem kívánja a járványtémát, a Dekameron-projektet mégis nagyon jó olvasni, mert szinte terápiás hatása van.

Ez az első olyan könyv, ami igazán megmutatja, hogy mi mindent éltünk meg, amióta kitört a járvány.

A novellák szereplőiben társakat találunk még a legnagyobb izoláció közepette is, olyan társakat, akik éppen ugyanazon a traumán mennek keresztül, mint mi. Akik ugyanúgy félnek, magányosak, megőrülnek a bezártságtól és unatkoznak a képernyő előtt, akik elveszítik az időérzéküket, az állásukat, a szeretteiket. És miközben csak arra várnak, hogy végre kiszabadulhassanak, hogy vége legyen már az egésznek, észrevétlenül megszokják, hogy az élet most ilyen. 

Kapcsolódó cikkek
...
Beleolvasó

Boccaccio klasszikusa ihlette a modern Dekameron-projektet

Margaret Atwood, Mona Awad, Tommy Orange, Edwidge Danticat vagy David Mitchell - csak néhány név azok közül, akik igent mondtak a New York Times felkérésére, és vállalták, hogy történeteket írnak a koroanvírus-járvány idején. Ez lett a Dekameron-projekt - mutatunk belőle egy részletet!

...
Kritika

Ami a Dekameronból kimaradt

...
Nagy

A pandémia alatt csak a pandémiáról lehet írni?

Milyen lesz az életünk, ha egyszer vége lesz a pandémiának? Mennyire lesz hangsúlyos a vírus és a karantén témája az irodalomban később? Ezeket a kérdéseket járták körbe a Dekameron-projekt című novelláskötet bemutatóján. 

Olvass!
...
Beleolvasó

Visszaveheti valaki a saját történetét a rózsák erejével?

"Danyi Zoltán megírta az év legszebb és leginkább embert próbáló regényét, amiről sokan le fogják írni, hogy olyan, mint egy rózsa: kívülről gyönyörű, de ahogy a szirmokon túl nézünk, úgy vesszük észre, milyen titkokat rejt" - írtuk A rózsákról, amely a rózsákon keresztül a családról, a túlélésről és a háborúról is szól. Olvass bele!

...
Könyves Advent

A kamasz lányokhoz szólnak Takács Zsuzsa versei

"Mert ami volt egyszer, örökké létezik!/ Ha megszületünk – örök életre születünk." A Spirálfüzet versei kamaszokhoz, főként kamasz lányokhoz szólnak. Testvérféltékenység, út- és kiútkeresés, szorongás és játékosság izgalmas keveréke a Takács Zsuzsa költészetéből ismerős fanyar, precíz, ironikus nyelven. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Mi volt a magyar irodalom legbunkóbb beszólása?

Vajon elszavalta-e Petőfi a Nemzeti dalt 1848. március 15-én? Honnan származik az Arany Jánosnak tulajdonított mondás, hogy „gondolta a fene”? A Margó-díjas irodalomtörténész, Milbacher Róbert új könyvének célja népszerűsíteni az irodalomtörténeti szakma megállapításait, legújabb eredményeit egy-egy rejtélyen keresztül. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Gabriel García Márquez Macondójában sosem akar elállni az eső

A világ legszebb vízihullája Gabriel García Márquez novelláiból válogat, történeteiben pedig különcök és átlagemberek végtelenül szomorú, teljesen hihetetlen és nagyon ismerős történeteit követhetjük nyomon.

...
Beleolvasó

Esterházy Miklós mesés történetei kalauzolnak el az Öreghegyen

Mintha Lázár Ervin varázslatos világát idézné Esterházy Miklós történetfüzére: meséi gyerekeknek és olyan felnőtteknek szólnak, akik nem felejtették el teljesen, hogy ők is voltak gyerekek. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Knausgard a tetűről, a magányról és Van Gogh-ról is ír új könyvében

A magyar olvasók idén vehették kezükbe Karl Ove Knausgard nagyszabású Harcom című sorozatának záró darabját, most pedig egy újabb KOK-széria indul, ez az Évszakok. Olvassatok bele az Őszbe!

Gyerekirodalom
...
Szívünk rajta

Hagyományos és kortárs népmesék az év utolsó napjaira

Az év utolsó, hosszúra nyúlt estéi tökéletesek a nagy közös mesélésekre, ezért most olyan könyveket választottunk a Szívünk rajta matricásai közül, amelyek a hagyományos vagy újramesélt népmesék közül válogatnak.

...
Gyerekirodalom

Zalán Tibor a Mesemúzeum új kulcsőre

Zalán Tibor személyében november 27-én új kulcsőrt avatnak a Mesemúzeumban.

...
Szívünk rajta

Mourlevat a fekete humort franciás könnyedséggel elegyíti

Jean-Claude Mourlevat könyveiben nem riad vissza a szokatlan vagy épp meghökkentő témaválasztástól, a Szívünk rajtában a hónap könyvének választott Putifár tanár úr visszavág is egy nyugdíjba vonult tanár bosszújáról szól. A kötet László Kinga fordításában és Rofusz Kinga illusztrációival jelent meg magyarul – a fordítót a könyvről és az íróról, az illusztrátort pedig a Putifár képi világáról faggattuk.

...

Polcz Alaine nagyon sok tervet dédelgetett

...

Hallgass bele Nemes Nagy Ágnes, Lengyel Balázs, Polcz Alaine és Mészöly Miklós levelezésébe!

...

Öreg banda, kiégés és Rómeó + Júlia [10 perc Könyves]

...

Tompa Andrea hóhérokról, Kolozsvárról, az íróvá válásról és az első regényéről

Még több olvasnivaló
...
Nagy

„Olyan vagyok, mint egy függő, az írás az ajzószerem”

Jón Kalman Stefánsson és Sigrídur Hagalín Björnsdóttir az izlandi irodalom aktuálisan legizgalmasabb power couple-ja, az őszi Margón az új regényeik mellett a versekről és a hiányzó apafigurákról beszélgettünk velük. Közben kiderült, miért okosabbak a könyvek, mint az íróik, és miért igazi történetmesélő nép az izlandi.

...
Kritika

Nem az életkorunk, hanem a stigmatizáció ellen kellene küzdenünk

Hogyan érhető el a kiegyensúlyozott időskor? Milyen folyamatok zajlanak bennünk az életközép során és utána? Miért szükséges mindenképpen szembemenni az életkorral kapcsolatos előítéletekkel, az ageizmussal? Ezeket a kérdéseket járja körbe Tisza Kata új könyve, amelynek témája a szerethető öregedés.

...
Nagy

Kreatív Európa: Megunt szerelmek, kihűlt kapcsolatok Ciprustól Norvégiáig

Sorozatunkban ezúttal szerelmi csalódások, párkapcsolati unalom, kihűlt házasságok és újrakezdés a téma más-más perspektívából, különböző stílusban, Európa legjobb kortárs szerzőinek tollából.

...
Nagy

Karen Dionne: Sokaknak lehetett már dolga pszichopatával anélkül, hogy tudtak volna róla

A lápkirály leányának írója, Karen Dionne az új regényében, A bűnös nővérben a gyermekkori pszichopátiát a családtagok nézőpontjából vizsgálja. A szerzőt inspirációkról, motivációkról, váltott nézőpontokról és a pszichopátiáról kérdeztük.

...
Alkotótárs

André Ferenc: Antropocén ima [Mastercard® – Alkotótárs]

Czakó Zsófia és André Ferenc nyerte az első alkalommal átadott Mastercard® – Alkotótárs ösztöndíjat. Levelezésbe kezdtek, aminek negyedik darabját olvashatjátók most, mégpedig André Ferenctől.

...
Kritika

Annie Ernaux irodalmi fényképalbumba sűrítette az élet illékonyságát

„Eltűnik majd az összes kép” – ezzel a mondattal nyit Annie Ernaux Évek című könyve, amely akár egy régi fényképalbum, úgy tárja elénk egy élet szakaszainak változásait és az elmúlt évtizedek nagy korszakváltó pillanatait. A kortárs francia irodalom egyik legjelentősebb írójának rendhagyó önéletírása a hét könyve.