Schein Gábor új verses regénye azzal a káprázatos ötlettel játszik el, hogy miképpen írható meg Európa és a nyugati civilizáció históriája, ha annak mitikus és valóságos történeteiben a rinocérosz mint hús-vér figura szerepel. Onnan kezdve, hogy "Europét, a szidóni szüzet egy rozmaringillatú, / fehér rinocérosz rabolta el", egészen odáig, hogy "A rinocéroszellenes médiában napok óta terjed a hír, / hogy a járvány okozója, az úgynevezett patient zero, / egy indiai rinocérosz, aki nem volt hajlandó karanténba / vonulni."
Így lesz a rinocérosz egyszerre félelmetes, fenyegető, bumfordi és szerethető figura, akiben megtestesül a „más”, a máshonnan érkező, az idegen, a reménytelen szerelmes, az értelmiségi, vagy a regényírás nehézségeivel küzdő író. Az Ó, rinocérosz egyszerre vicces és szomorú, verssoraiba beépülnek a klasszikus irodalmi szövegek, a mai közélet abszurd szólamai, Kertész Imre írásainak részletei, Albrecht Dürer metszetei.
Schein Gábor könyve izgalmas kísérlet is: a műfaj rugalmasságának próbája, amely hol kisebb, hol nagyobb ugrásokat enged meg térben és időben. Az Ó, rinocérosz műfajok és műnemek határterületeit átlépő verses regény, groteszk szatírjáték, ironikus enciklopédia, Ovidius, Rabelais és Karl Kraus találkozása a karneváli állatkertben.
Schein Gábor: Ó, rinocérosz (részlet)
120.
Csillagháló? Ég tavában
hattyú rinocéroszok.
Borulat. Tátogás. Hideg.
A szájban fényes horog.
121.
A rinocérosz menthetetlenül kettévált. Az egyik
békésen tekingetett kifelé a szobája ablakán
a szakadó esőbe. Gondolatban titkos szerelmének
üzent. Látom az arcod, mondta, holott távol vagy.
Látom a lelked, mondta, nincs szükség köztünk
se tükörre, se viaszszoborra, se festményre.
Az érzések elmondhatatlanok, mondta a saját
hangján, míg a másik felével hánykolódott a hajó,
a fülét teletömte a tenger, a bőrét sebesre horzsolták
a deszkák, gyulladtra marta a sós víz. A hajóűrbe
épített karámban a szerelmet pecsétként viselte.
122.
Jemenben a férfiasság legfontosabb kifejezője
egy rövid, hajlított pengéjű tőr, a dzsámbia, amelyet
övre akasztott tokban viselnek. A legnemesebb
tőrök markolatát rinocéroszok tülkéből készítik.
Ilyet csak azok hordanak, akik Mohamed próféta
közvetlen leszármazottjának mondják magukat.
A gazdagon faragott, zöldessárga markolat idővel
kifehéredik. Ilyenkor a neve záráf. Minden záráf tőr
egy rinocérosz életébe kerül. Van olyan tőr,
melynek markolata magába szívja a kígyó mérgét,
vagy a sebre helyezve megállítja a vérzést,
és begyógyítja a sebeket. Allah neve legyen áldott.
123.
A rinocérosz egy női magazinnak nyilatkozott: „Amit épp
csinálok, abba belerakom a szenvedélyt, és épp azért
vagyok képes erre, mert mindig is több dolgot csináltam,
ezért nem lettem kiégett, nem vált egysíkúvá a munkám,
nem laposodott el. Elértem azt a szintet, hogy ha nem
tetszik valami, akkor nem vagyok kénytelen csinálni.
Nem olyan nagy dolgok ezek, bárkinek megvan a lehetősége
erre egy kis tudatos odafigyeléssel. Mindig kérdezik,
mit akarok bizonyítani azzal, hogy folyton tanulok.
Semmit. Ezzel teremtem meg a lehetőségét, sok energiát,
időt befektetve, lassan építkezve, hogy ne ragadjak meg
valami rosszban. Így mindenki adhat esélyt magának.”
124.
Felfüggeszthető-e az életem egy vékony szálra,
kérdezte a rinocérosz az egyik sirályt, amely éppen
a feje fölött vitorlázott el. Felfüggeszthető-e az életem
egy érzésre, egy érzék működésére, amely erősebb nálam,
és nagyobbra nő bennem, mint amekkora vagyok, pedig
olyan böhöm nagy a testem, hogy elhiheted, én is csak
ámulok rajta, és azt kérdezem, miféle szerzet egy rinocérosz?
De a jóság, a szerelem még bennem se fér el. Mit gondolsz,
te sirály, ott fenn az égen? A sirály elrepült, és nem
válaszolt. Ám e pillanatban a rinocérosz is emelkedni
kezdett, emelkedett egyre magasabbra a böhöm testével,
és már fönt vitorlázott a sirályok közt az égen,
nem értette, mi történik vele, böhöm testét egy vékony
szál tartotta a felhők alatt, és nem zuhant le.
125.
Olyan korban élünk, amikor sokkal fontosabb
a politikai korrektség, mint az igazság kimondása.
Olyan korban, amikor már a rinocérosz szó
kimondása is bűn, nemhogy a rinocéroszbűnözés
tényére való rámutatás. Ha a rinocéroszok szexuális
erőszakot vagy garázdaságot követnek el, súlyosan
bántalmaznak valakit, már fel sem kapjuk a fejünket,
csupán akkor kezdünk beszélni a problémáról, ha már
haláleset is történt. A második, hogy merjünk rámutatni
a tényre: a rinocéroszok sok esetben más képesség- és
vérmérsékletbeli jellemzőkkel bírnak, így nem érdemes
mindig az integrációhoz ragaszkodni, amikor a szükség
úgy kívánja, mutassunk rá a szegregáció szükségességére.
