Osman az egyik legnépszerűbb brit tévés kvízműsor, a Pointless arcaként vált ismertté az elmúlt tíz évben, viszont vélhetően nem csak ennek köszönheti ezt a hatalmas sikert, A csütörtöki nyomozóklubot ugyanis a kritikusok is egyöntetű, hangos üdvrivalgással fogadták. A könyv már megjelenésekor történelmet írt az angol könyvpiacon, az első három napon 45000 példányt adtak el belőle, amire még nem volt példa korábban. Azóta Angliában már több mint egymillió példányban kelt el, ami szintén hatalmas szó (az elmúlt évtizedben csak Heather Morris Az auschwitzi tetováló című könyvéből kelt el ennyi), Steven Spielberg pedig megvette a filmjogokat.
A könyv magyarul május 4-én jelenik meg az Agave kiadónál. Már a fülszövege is megvan:
„Egy békés nyugdíjasotthonban négy barát minden csütörtökön összeül, hogy megoldatlan gyilkossági ügyekről beszélgessenek. Amikor kegyetlen gyilkosság történik a faluban, a nyomozóklub tagjai hirtelen egy aktív nyomozás közepébe cseppennek.
S bár Elizabeth, Joyce, Ibrahim és Ron már közel járnak a nyolcvanhoz, van pár trükk a tarsolyukban, amire senki sem számít. Vajon képes ez a furcsa, de végtelenül imádnivaló csapat elkapni a gyilkost, mielőtt túl késő lenne?
Richard Osman első regénye a megjelenését követően azonnal elnyerte az olvasók és kritikusok tetszését, ráadásul sorra döntötte meg az angol könyvpiac rekordjait.
A csütörtöki nyomozóklub több mint 1 millió példányos eladásával 2020 legnagyobb debütálása lett, hosszan vezette a sikerlistákat, a filmjogokat pedig Steven Spielberg vette meg.”
Richard Osman: A csütörtöki nyomozóklub (részlet)
Ian nyugodtan, szinte már derűsen száll ki a rendőrautóból.
A rendőrök beszéltek vele, hogy kibékítsék. Majd holnap visszajön. A sírok úgysem mennek sehova. Talán hiba volt ilyen korán idehozatni a markológépeket. De akkor is vagány húzás volt, szóval ezt a hibát érdemes volt elkövetni. A markolókkal üzent, márpedig üzenni fontos, bármi is legyen az üzenet.
Nem bánja, hogy a lakók szembeszálltak vele, úgyis hamar ráunnak a dologra.
Majd kitalál valami mást, amin felhúzhatják magukat. Mi lenne, ha kirúgná az egyik pincért, akit kedvelnek, vagy kitiltaná az unokákat az uszodából egészségügyi és biztonsági okokra hivatkozva? Akkor aztán senkit sem fog érdekelni a nyavalyás temető. Igazából nevetnie kell, de tényleg, úgyhogy így is tesz.
Ebben a pillanatban azonban észreveszi Matthew Mackie atyát. Úgy ácsorog ott a reverendájában meg a kis fehér papi gallérjában, mintha övé lenne a hely. Ezt az arcátlanságot!
Ez a föld Iané, az isten szerelmére! Ian tulajdona! A férfi a barikádhoz nyargal, és másodpercek múlva Mackie atya képébe dugja a mutatóujját.
‒ Ha nem lenne lelkész, most rögtön leütném magát. ‒ Köréjük sereglik a tömeg, mintha egy verekedést néznének egy kocsma parkolójában. ‒ Takarodjon a földemről, különben kidobatom!
Ian meglöki Mackie vállát, aki a mozdulattól hátratántorodik. Hogy megőrizze az egyensúlyát, belekapaszkodik Ian pólójába, de mind a ketten kibillennek és a földre esnek. Donna az elszörnyedt Karen Playfairrel együtt felsegíti Iant és a papot. Néhány lakó, köztük Joyce, Ron és Bernard lefogja Ian Venthamet, miközben páran a szemközti oldalon védőfalat állnak Mackie atya köré, aki döbbenten mered maga elé a földön. Tisztára, mint az óvodában, de Mackie ezzel együtt megviseltnek tűnik.
‒ Nyugodjon le, Mr. Ventham! Nyugodjon le! ‒ üvölti Donna.
‒ Tartóztassák le! Birtokháborító! ‒ ordítja Ian, akit elrángat az útról egy csapat elszánt hetvenes és nyolcvanas vénember, sőt még egy kilencvenes is, aki egyetlen nappal maradt le arról, hogy a második világháborúban behívják katonának, és ezt azóta is bánja.
Joyce a csetepaté kellős közepén találja magát.
Milyen kemény legény lehetett annak idején Ron, Bernard, John és Ibrahim! És milyen gyengének tűntek most. Volt bennük valamennyi spiritusz, de igazság szerint egyedül Chris Hudsonnek sikerült lefognia Venthamet. Azért jó volt egy kis tesztoszteron, amíg tartott.
‒ Én egy szent helyet védelmezek. Békésen és törvényesen ‒ mondja Mackie atya.
Donna felsegíti Mackie-t, és leporolja bő reverendáját, mely alatt egy törékeny öregember lakozik.
Chris kirántja Ian Venthamet a köré gyűlt tömegből. Az adrenalin végigszáguld Ventham szervezetén, amit Chris vagy ezerszer látott már éjszakánként a városok utcáin botorkáló részegeknél. Pólójára feszülő izmain kidudorodnak az erek, ami árulkodó jele annak, hogy szteroidot használ.
‒ Menjen haza, Mr. Ventham, mielőtt letartóztatom ‒ utasítja a férfit Chris Hudson.
‒ Egy ujjal se értem hozzá ‒ ellenkezik Ian Ventham.
Chris halkan beszél, nem akarja, hogy mások is hallják, amit mond.
‒ Láttam, hogy az atya kibillent az egyensúlyából, Mr. Ventham, de csak az után, hogy maga hozzáért, még ha nem is erővel.
Szóval, ha le akarnám tartóztatni magát, megtehetném.
És a detektívösztönöm azt súgja, hogy lesz itt egy-két tanú, akire számíthatok a bíróságon. Szóval, ha nem szeretné, hogy vádat emeljenek maga ellen egy pap inzultálása miatt, ami nem festene túl jól a prospektusaiban, akkor szálljon be szépen az autójába, és lépjen olajra. Megértette?
Ian Ventham bólint, de csak a látszat kedvéért, mert fejben már egészen máshol jár, más körül forognak a gondolatai. Végül lassan és bánatosan megrázza a fejét, és ezt mondja Chris Hudsonnek:
‒ Itt valami nem stimmel. Valami készül.
‒ Hát, bármi is készül, az holnap is készülni fog ‒ válaszolja erre Chris. ‒ Úgyhogy menjen szépen haza, nyugodjon le, és szedje rendbe magát. Viselkedjen férfi módjára, és törődjön bele, hogy vereséget szenvedett.
Ian sarkon fordul, és elindul a kocsija felé. Vereség? Na persze.
Elhalad a tréler mellett, kétszer megdöngeti a taxi ajtaját, és odaint a kijárat felé.
Lassan bandukol az autó felé, elgondolkodva. Hol van Bogdan? Bogdan jó gyerek. Lengyel. Le kéne burkoltatnia vele a medencéjét. Á, túlságosan lusta, ezek mind azok. Majd beszél Tony Currannel. Tony tudni fogja, mi legyen. De mi van Tonyval, elveszítette a mobilját? Valami nem stimmel vele.
Ian odaér a Range Roverhez. Kerékbilincset raktak rá. Az apja dührohamot fog kapni, Chris csak most vette kölcsön tőle. Busszal kell hazamennie, és az apja ott fogja várni az állomáson. Ian halálra rémül, és elerednek a könnyei. Ne sírj, Ian, apa meg fogja érteni. Ian nem akar hazamenni.
A zsebében kotorászik, aprópénzt keresve, aztán megtántorodik és előrebukik. Kinyújtja a kezét, hogy megkapaszkodjon valamiben, de csak a levegőt markolja, semmi mást.
Mire Ian Ventham a földre zuhan, már halott.
