Richard Osman nyugdíjas nyomozói ahová lépnek, ott hulla terem

Richard Osman nyugdíjas nyomozói ahová lépnek, ott hulla terem

Ha fél évvel ezelőtt Richard Osmant egyetlen mondattal kellett volna jellemezni, akkor ő lett volna az az angol tévés pasas, aki írt egy roppant sikeres krimit négy nyugdíjas nyomozóról, aminek a filmjogait nem más vette meg, mint Steven Spielberg. Akkor már lehetett tudni, hogy érkezik a folytatás, aminek a tétje nem más, minthogy kiderüljön: Osman sikere egyszeri felvillanás volt-e, vagy végleg elfoglalta helyét a sikeres krimiírók között. Pár hete magyarul is megjelent A férfi, aki kétszer halt meg, amely a legtöbb ponton hozza mindazt, amit már az elsőben is szerettünk.

Ruff Orsolya | 2021. december 02. |
Richard Osman
A férfi, aki kétszer halt meg
Ford.: Orosz Anna, Agave Könyvek, 2021, 368 oldal
-

Az érezhető, hogy Richard Osman eleve folytatásban gondolkodott, és már a május végén rögzített interjúnkban is arról beszélt, hogy A férfi, aki kétszer halt meg pontosan ott veszi fel a cselekmény fonalát, ahol az első elejtette: A csütörtöki nyomozóklub végén valaki becsúsztat egy levelet az Elizabeth nevű szereplő ajtaja alatt, a második könyv pedig azzal indít, hogy kiderül, ki írta a levelet, milyen viszonyban áll a nyugdíjas kémnővel, és egészen pontosan mi áll a levélben.

Osman akkor még annyit árult el, hogy mindenki, aki életben volt az első könyv végén, vissza fog térni a másodikban. És ez így is történt. Teljes létszámban felsorakozik a csütörtöki nyomozóklub:

  • itt van az egykori ápolónő, Joyce, a csapat naivája, aki most GreatJoy69 néven regisztrál az Instagramra
  • a volt szakszervezetis Ron, aki világéletében megkérdőjelezett mindent, ami fentről jött
  • a szakmáját hébe-hóba még gyakorló pszichiáter, Ibrahim
  • és a korábbi titkosügynök, Elizabeth.

Habár a titokzatos levél Elizabeth-nek szól, az abban foglaltak valójában mindannyiuk életére kihatnak. Az egyetlen kivétel talán Ibrahim, aki utcai támadás áldozata lesz, emiatt pedig az egész cselekmény során kissé háttérbe szorul. A barátai viszont nem hagyják annyiban a dolgot, ráadásul a két bűnügy szálai hamarosan összefonódnak (vagy legalábbis majd összefonják őket). A levél ugyanis egy ténylegesen elkövetett bűncselekményhez kötődik: valaki húszmillió font értékű gyémántot nyúlt le egy Martin Lomax nevű alvilági bankártól, és nem is szándékozik visszaadni azokat. Az illető azt szeretné, ha Elizabeth – mint valami titkosszolgálati bébiszitter – vigyázna rá addig, amíg pénzzé nem teszi a gyémántokat. A férfit az MI5 is védi, ám ez nem jelent garanciát semmire. Hamarosan több hulla lesz, mint amennyi a lelki nyugalom megőrzése érdekében egészséges lenne, Elizabeth-nek és társainak pedig titkos üzenetek megfejtése, cselszövők leleplezése, nehézfiúk kiiktatása révén kell eljutniuk a megoldásig.

Világhírű lett az író, aki azt gondolta, hogy egy bűntényhez a nyugdíjas otthon eszményi terep
Világhírű lett az író, aki azt gondolta, hogy egy bűntényhez a nyugdíjas otthon eszményi terep

Ritka az olyan könyves siker, mint Richard Osmané. A Nagy-Britanniában televíziós műsorvezetőként ismert Osman régi vágya volt, hogy regényt írjon, a tévés munkái miatt viszont egyre csak halogatta a dolgot. A szikra akkor pattant ki a fejéből, amikor egy angliai nyugdíjas otthonban meglátogatta az anyját: így született meg A csütörtöki nyomozóklub ötlete (kritikánk róla ITT), amelyben négy hetven fölötti nyugdíjas ered egy bűntény nyomába és próbálja szétsimítani egy rejtélyes gyilkosság szálait. A könyv óriási siker lett, Nagy-Britanniában már több mint egymillió példányt adtak el belőle, a folytatásért pedig állítólag hétszámjegyű összeget fizetett a Penguin Random House. Richard Osmant zoomon értük el: a jó krimikről, az idős emberek láthatatlanságáról és rendőr nagypapájáról is beszélgettünk vele. Közben kiderült, vérbeli csapatjátékosként hogyan élte meg az írással járó egyedüllétet, vajon unja-e, hogy örökké a filmjogokat megvásárló Steven Spielbergről kérdezik, és persze mesélt egy kicsit a második részről is. Interjú.

Tovább olvasok

Habár Osman nagyon igyekezett, hogy mind a négy karakterének fajsúlyos szerep jusson, és legyen terük és idejük kibontakozni (ami nagyjából sikerült is), végig érezni, hogy Elizabeth-en van a fókusz: ő áll a cselekmény origójában, a többiek is sokszor tőle várják a megoldási javaslatokat, az új impulzusokat, ő az igazi aktor, a többiek pedig a rezonőrök. Az egyetlen kivétel talán Joyce, aki látszólag egy bűbájos öregasszony, nem mellesleg pedig az az új hobbija, hogy ronda barátságkarkötőket tukmál boldog-boldogtalanra, de ebben a sztoriban nem riad vissza attól sem, hogy egyéni akcióba lépjen. Osman nem feledkezett meg a mellékszereplőiről sem, így továbbgörgeti az első részben megismert két zsaru, Chris és Donna történetszálát, és nagyon hamar visszatér a kevés szavú elsimító ember, Bogdan, és a Connie nevű kisvárosi drogdíler is.

Nagyjából az első rész végéig – a bűncselekmények és a hullák ellenére – az egész szöveg végtelenül kedélyes, tényleg olyan, mintha Miss Marple két teázás közben sztorizgatna a barátnőinek egy vidéki kúria könyvtárszobájában. Akkor viszont olyasvalaki kerül bajba, aki nagyon közel áll az egyik szereplőhöz. Ám ez is csak időlegesen zökkent ki: a sokkolás átmeneti és hamarosan újra visszasodródunk Osman alapvetően derűs prózavilágába. A brutalitásnak emiatt mintha nem lenne tétje, és olvasóként olyan érzésünk támadhat, hogy nincs az a disznóság, amit

ne lehetne felgöngyölíteni vagy megbosszulni két vidám löncsölés között.

Emiatt műfajilag hiába ír krimit Richard Osman, épp a bűncselekményszál az, ami egy idő után némileg súlytalanná válik. Ennek az az oka, hogy nagyjából bármi történhet (gyilkosság, rablás, kifosztás, zsarolás, drogügylet, stb.), egyértelműen a négy szereplő dinamikája viszi el a sztorit. A párbeszédek még mindig viccesek, Osman könnyű kézzel gördíti tovább a történetet, és érezhetően lubickol ebben a világban, ebből pedig olvasóként csak profitálni lehet. Ráadásul szőrmentén olyan kényes témákat is érint, mint a korral járó fizikai törékenység, a demencia miatti kapcsolatvesztés, vagy az idős szülők és a felnőtt gyerekek bukkanókkal teli viszonya.

A férfi, aki kétszer halt meg krimiként nem hagy mély nyomot, de borzasztóan szórakoztató olvasmány. Érezni azt is, hogy a négy szereplőben van még muníció, és Osman is azt mondta, hogy már belekezdett a harmadik könyvbe. Amikor májusban interjút készíthettünk vele, akkor épp azzal küzdött, hogy ki tudja zárni a felhajtással járó zajokat. Az új eladási számok azt mutatják, hogy Osman könyves sikere nem lesz tiszavirág életű, az általa kreált négyes pedig – hajlott kor ide vagy oda – még egy darabig biztosan velünk lesz.

Hírlevél feliratkozás
Kapcsolódó cikkek
...
Beleolvasó

Richard Osman nyugdíjas nyomozói egy kíméletlen gyilkos után szimatolnak

Richard Osman jó úton halad afelé, hogy A csütörtöki nyomozóklub folytatásával, A férfi, aki kétszer halt meg című krimijével megismételje az első rész sikerét. Mutatunk egy részt az új kötetből!

...
Hírek

Richard Osman második könyvét rekordtempóban kapkodják el

A csütörtöki nyomozóklub szerzőjének második könyvéből 114 ezernél is több példányt adtak el az első három napban.  

...
Hírek

Richard Osman: Senki nem születik krimiírónak

Nagy-Britanniában várhatóan szeptember végén jelenik meg A csütörtöki nyomozóklub folytatása (The Man Who Died Twice). Richard Osman a Guardiannek nyilatkozva mesélt a hőseiről, az apanélküliségről és a krimiírásról.

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Tar Sándor a térképről leszorult helyek és emberek írója

Tar Sándorról írt monográfiát Deczki Sarolta, akit az elesettek, a kiszolgáltatottak, a periféria írójaként is emlegetett szerző életéről és műveinek erőteljes hatásáról is kérdeztünk. 

...
Nagy

„Kommunista volt-e Petőfi? Néger volt-e Kossuth?”

A Petőfi-délibábok című programsorozat Petőfi politikai emlékezete a dualizmustól napjainkig című nyitórendezvényén kiderült, hogy az évek során Petőfi lobogó helyett sokaknak inkább dobogó volt: emelvény, amelyről ki-ki a maga hasznát remélve szónokolt.

...
Nagy

Fantasztikus írókat adtak a világnak, a britek mégsem falják a könyveket

Az angolok olyan szerzőket adtak a világnak, mint William ShakespeareAgatha Christie, Jane AustenCharles DickensJ. R. R. Tolkien, J.K. Rowling. Ezek alapján joggal hihetnénk, hogy az angolok a világ legnagyobb könyvfogyasztói, de tényleg így van? 

...
Kritika

Fakó lábujjak és parányi nők – Így szól a horror a nagyvilágban

Magyarul is olvasható az amerikai Valancourt kiadó nemzetközi antológiája, amiben Veres Attilától is jelent meg novella. A kötet történetei úgy mesélnek az emberi félelmek és szorongások egyetemességéről, hogy közben sokféle szerző, sokféle stílusában, sokféle horrortradícióhoz kapcsolódnak eredetien. Ez a hét könyve.

...
Nagy

Gurubi Ágnes: Szauna nap

Gurubi Ágnes a Szív utca című kötetével 2021-ben a top3-ban végzett a legjobb első prózakötetesnek járó Margó-díjért folyó versenyben. Volt értelme megőrülni című tárcasorozata mostantól egy évig olvasható a Könyves Magazinon. Ez az első rész.

...
Panodyssey

Závada Péter: Az új formákról

"A színház az elmúlt kétezerötszáz év során jelentős fejlődésen ment keresztül, és ma már olyan technológiák állnak rendelkezésünkre, melyek még huszonöt évvel ezelőtt sem léteztek. Mégis ahhoz, hogy számomra egy színházi előadás igazán inspiráló legyen, valami újat, eredetit és felforgatót kell mondania néző és színész relációjáról, olyasvalamit, ami mindent más perspektívába helyez." Závada Péter esszésorozata negyedik részében az új színházi formákról értekezik. 

Olvass!
...
Beleolvasó

Tom Felton: Harry Potter és Draco Malfoy egyazon érme két oldala

A Harry Potter-filmek forgatásáról, felnövésről, barátságokról, a hírnév előnyeiről és hátrányairól is mesél önéletrajzában Tom Felton színész, akit Draco Malfoyként ismert meg a világ. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Szerhij Zsadan: Ezt a földet mától Ukrajnának nevezd!

Harkiv Hotel címmel jelent meg az ukrán Szerhij Zsadan kötete, melynek verseit Vonnák Diána válogatta és fordította magyarra. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Az elitiskola tanárának manipulációja a szülők életét sem kíméli

A saját érdekedben az iskolai közösségek olykor viszontagságos működésébe enged betekintést, ahol sokszor csupán egy szikra kell, hogy lángra lobbanjanak a lappangó indulatok. Olvass bele!