Ha a járványokról nem is, a várakozásról és a türelemről sokat tud mesélni Márquez regénye

A félelem és a bizonytalanság teljes eluralkodásának vagyunk tanúi ezekben a napokban. Újabb és újabb rendelkezéseket igyekszünk betartani, percről percre alakítjuk át az életünket, minden gondolatunk a járvány körül forog, és ha nem csak a hihetetlen mennyiségben ránk zúduló hírtömeget böngésszük, akkor is olyan olvasmányokhoz nyúlunk, melyek valamiképpen aktuálisak lehetnek.  Albert Camus regénye,  A pestis például reneszánszát éli, de biztosan van olyan olvasó is, aki García Márquez Szerelem a kolera idején című nagyregényét veszi majd kézbe, remélve, hogy megérthet valamit az emberi életről a járványok alatt. A vaskos kötet azonban címe ellenére alig, mindössze néhány oldalon foglalkozik a kolerával, mégsem okoz csalódást, mert olyasmiről szól, ami nagyon is fontos most: a várakozásról, a türelemről és az élet halállal szembeni határtalanságáról.

Kolozsi Orsolya | 2020. március 20. |

Gabriel García Márquez

(Kép forrása)

Ráadásul a bezártság óráit is jobb a hírek folyamatos görgetése helyett lenyűgöző olvasmányokkal kitölteni, és ilyen lebilincselő, magával ragadó könyv a Szerelem a kolera idején is, melynek középpontjában egy hagyományosnak semmiképp nem nevezhető szerelmi történet áll. A szöveg egy hatvanas éveiben járó férfi öngyilkosságával indul, de a fő szál mégsem ez lesz, a hangsúly egyre inkább a holttesthez kiérkező orvosra, Juvenal Urbinora, és az ő házasságára helyeződik. Rövid időn belül azonban az idős doktor is meghal (éppen egy papagájt igyekszik levenni egy mangófáról), feleségének pedig már gyásza első óráiban meglepő szerelmi vallomást tesznek: „Fermina – mondta -, több mint fél évszázadon át erre az alkalomra vártam, hogy örök hűségemet és el nem múló szerelememet újra csak esküvel bizonyítsam önnek.”.

Gabriel García Márquez
Szerelem kolera idején
Magvető, 2017, 
Márquez

A történet igazából innen indul, és közel fél évszázaddal korábbi időkbe nyúlik vissza, egész pontosan abba az évbe, melyben a Karib-térség egyik kisvárosának a fiatal postai alkalmazottja, Florentino Ariza beleszeret az akkor 14 éves Fermina Dazába.  Az elképesztő, csupán elképzeléseken és naivitáson alapuló szerelem megszállott levelezésbe torkollik, hogy aztán váratlanul, és az indulásához hasonlóan érthetetlenül érjen véget. Fermina elutasítja furcsa, zárkózott szerelmét, és pár évvel később a város sikeres orvosához megy feleségül.  Florentino Ariza azonban egyetlen percre sem tud (és akar) szabadulni a lány gondolatától, és bár a hosszú évek alatt szinte megszámlálhatatlan szerelmi viszonya van, mégsem képes felejteni, meg van győződve arról, hogy egyszer csak elnyeri Fermina szerelmét:

„Florentino Ariza életében viszont nem volt olyan pillanat, hogy ne gondolt volna Fermina Dazára, attól kezdve, hogy a lány kettejük hosszú és üldözött szerelme után irgalmatlanul kiadta az útját, pedig ötvenegy év, kilenc hónap, és négy nap telt el azóta. Nem volt rá szükség, hogy rovátkákkal jelölje a napok múlását egy börtöncella falán, mert nem múlt el egyetlen nap sem úgy, hogy ne történt volna valami, ami eszébe juttatta Fermina Dazát.”

Akkor sem adja fel a reményt, mikor a lány férjhez megy, mikor gyemekeket szül, mikor szépen, lassan megöregszik. Nem tesz semmit, nem avatkozik Fermina életébe, pusztán „csak” reménykedik és vár.

Az évtizedek történetét átfogó regény három ember sorsát tárja fel rendkívüli részletességgel, egy hosszú, jónak nevezhető házasság történetét és egy agglegény megszállott várakozását, valamint szexuálisan túlfűtött életét.

A három ember élettörténetének, egy házasságnak és egy ötvenhárom éven át tartó szerelemnek a krónikája a könyv, melyet a Márquez-regényekből jól ismert atmoszféra leng körül. Latin-Amerika legnagyobb mesélője megeleveníti a fülledt éjszakákat, a fürdőszobában titokban elszívott cigarettákat, a megcsalt szív fájdalmait, a szexualitás minden vonatkozását, a fiatal és az öregedő testek kipárolgásait. A regény kívül helyez a valóságon és észrevétlenül beléptet a világába, a gőzhajózás fénykorába, a polgárháborúk sújtotta időszak történéseibe és hangulatába. A testek és a lelkek legapróbb rezdüléseit és legnagyobb mélységeit is ismeri a szerző, a kettőt ráadásul nem is választja szét, naturalista leírásai között váratlan, aforisztikus bölcsességek tanyáznak.

Mintha mindent tudna a szerelemről, a házasságról, a sóvárgásról, a vágyról és az unalomról is. Na és persze a végeláthatatlan várakozásról és a reményről.  

A történet hosszú, ráérősen hömpölyög előre (talán ezzel is érzékeltetve a várakozás kíméletlen lassúságát), de varázsos mondatai elfeledtetik a racionalitást és a hétköznapi csodák birodalmába vezetnek. A szöveg európai gondolkodástól távoli mágikus realizmusa olyan összefüggéseket tár fel a világban, melyekre pusztán a józan ész segítségével lehetetlen rálelni, itt mégis megtehetjük. Minden szépsége ellenére nem cukormázas könyv, hiszen sok tabuval is foglalkozik (legfontosabb közülük talán az időskori szerelem), bár a kolumbiai író világában nincs is igazán tabu, mint ahogy bűn is alig, hiszen minden sors, minden ballépés mögött ott van az ember, akit meg lehet érteni, és akinek – éppen ezért – meg lehet bocsátani.  Hosszabb, elmélyült olvasást igénylő szöveg a Szerelem a kolera idején, épp olyan időkre, mint a mostani. Megmutatja, hogy mekkora erő rejlik a várakozásban, és hogy a türelem igazi életerő, akár a halált is legyőzheti: „Aztán Florentino Arizára nézett, látta ezt a törhetetlen akaratot, ezt a rendíthetetlen szerelmet, és átfutott az agyán az a késői és döbbenetes felismerés, hogy nem annyira a halál, mint az élet határtalan.”

Olvass minket e-mailben is!

  • Könyves hetilap a postaládádban
  • Kézzel válogatott tartalmak
  • A legérdekesebb, legfontosabb könyves anyagok egy helyen
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

Kapcsolódó cikkek
...

10 könyv arról, hogyan működik a társadalom járvány idején

Hogy a koronavírusról születik-e regény, azt egyelőre nem tudni, viszont az biztos, hogy az írók már jó pár könyvet szántak az elmúlt évszázadokban a járványok témájának. 

...

Ha járvány van, a betegséget mindenki a szívében hordja

Albert Camus A pestis című regényéből Olaszországban triplájára emelkedtek az eladások, Franciaországban egy hét alatt több, mint 1600 fogyott. A koronavírus miatt újraolvastuk.

...

Reményt ígérnek a fantasztikus pandémiák

Az elképzelt járványok utóhatásai, a posztapokaliptikus látomások a spekulatív irodalom kedvelt témái közé tartoznak - mutatunk párat a legemlékezetesebb művekből.

Christoph Ransmayr: Ez a könyv vitt közel az élethez, aminek már azt hittem, vége

Christoph Ransmayr: Ez a könyv vitt közel az élethez, aminek már azt hittem, vége

Chritoph Ransmayr a vendége volt az idei PesText Fesztiválnak, ahol Földényi F. Lászlóval és Adamik Lajossal beszélgetett.

Szerzőink

ta
ta

Csányi Vilmos 90: „Egész életében kíváncsi volt, mégse öregedett meg hamar”

chk
chk

7 kihagyhatatlan könyv a 90 éves Csányi Vilmostól: a kutyák viselt dolgaitól a teremtő képzeletig

Gyerekirodalom
...

„Nem jöhetnek rá, hogy nem ember vagyok” – folytatódnak az alakváltó gyerekek kalandjai, olvass bele!

Olvass bele a Woodwalkers második részébe!

...

Amikor Hitler ellopta a rózsaszín nyuszimat: olvass bele a valaha írt egyik legfontosabb gyerekkönyvbe!

 Judith Kerr német származású brit szerző a saját és családja történetét írta meg gyerekkönyvében.

...

A gyerekek új barátai a született újrahasznosítók, a Kacatkák

Sally Gardner kétrészes könyvsorozatából sok mindent megtudunk a tengerek élővilágáról is, és arról, miért használjuk tévesen a „szemét” kifejezést. 

Polc

Knausgard bejárja a harmadik birodalmat, a Szentlélek korát

...

Önmagunkba zárva élni nem azt jelenti, hogy magányosak vagyunk

...

Hány generációra hat egy trauma? - A Long Island-i kompromisszum

...

A pokol nem egy fekete vizű tó alján, hanem az emberi lélek legmélyén rejtőzik

...