A Gyomláló főszereplője egy fiatal nő, Danyelle Gardens, aki a történet kezdetén egyetemista az Egyesült Királyságban, állatorvosnak tanul. A regény már az első oldalakon sem fukarkodik a feszültséggel, rögtön megrázó események tanúi vagyunk. Danyt erőszakos támadás éri, amikor hazafelé tart egy buliból, a traumatikus élmény ráadásul események sorozatát indítja be. A lány életének egy másik szálán is rejtélyes és borzasztó dolgok történnek: egy állatvédő csoport tagjaként különös kinézetű szitakötőket fedez fel, amelyek megvadult állatokhoz, egy ismeretlen eredetű kórokozóhoz és tragédiákhoz vezetik. Közben kitör egy pandémia is, amely ellen nincs se védőoltás, se gyógymód, és amelyről a hatóságok feltűnően sok információt hallgatnak el.
A világ egycsapásra megváltozik, többé nem az a hely, ahol az emberek biztonságban érezhetik magukat, és ezen még a fejlett technológia se igazán segít.
R. J. Hendon új regénye, a Gyomláló a szerző egyik korábbi könyvének, a Korcsoknak az előzményregénye, az Overtoun-trilógia 0,5. része, de teljesen önállóan is megállja a helyét. A könyvben egy érdekes világot, a 22. század társadalmát ismerhetjük meg, amely sok szempontból hasonló a jelenünkhöz, bár persze vannak jelentős különbségek is. Az emberek műhúst és egyéb szintetikus élelmiszereket esznek, a telefonokat okoskarkötők váltják fel, már léteznek önjavító eszközök, az MI és a nanotechnológia rengeteget fejlődött, és számos új biotechnológiai megoldást is alkalmaznak a hétköznapokban. A lehetőségekből közel sem jut ki mindenkinek, az emberiséget ugyanis kasztokba osztották, és a besorolástól függ, kinek milyen jogok és eszközök állnak rendelkezésére. Az egyenlőtlenségeken túl a megosztottság és radikalizmus sem tűnik el a jövőbeli világból, ahogy a korrupció sem. A legnagyobb befolyása a Willendorf nevű vállalatnak van, amely piacvezető a természet leuralásában, legyen szó vírusokról, génmódosításról, klónozásról vagy bármiről, ami élőlények biológiai adottságainak átalakítását jelenti. A Willendorf élet és halál ura, és ezt szó szerint kell venni.
„– Mint azt nyilván tudja, a Willendorf laborjaiban támasztották fel az első mamutokat és a pleisztocén megafauna sok más tagját, ami kiváló erődemonstráció volt a cég részéről.
– Igen, láttam az őslényparkjuk reklámját.”
A Gyomláló olyan történet, amelyben – csakúgy, mint a mostani valóságunkban – egymást érik az események, amelyek miatt az emberiség aggódhat, a szerző pedig jó ritmusban adagolja a feszültséget. Hogy mi történik a világgal, azt Danyelle nézőpontján keresztül követjük végig, aki igazán inspiráló jelenség: okos, bátor, erős nő, aki mindent megtesz azokért, akiket szeret, és mindazért, amiben hisz, és akiben a tudományos kíváncsiság elképesztő energiákat mozgósít. De kifejezetten szerethető a többi szereplő is, például a fia, Sammy, aki minden szempontból különleges, intelligens gyerek, vagy a pasija, Tyler, aki örök védelmezője az anya-fia párosnak, mindig ott van, ha szükség van rá.
A történet már csak azért is hátborzongató, mert azt mutatja meg, hogy
egy világjárvány kitörése hogyan tud elvezetni egy komplett apokalipszisig, ha a tudomány és az ember megmentése helyett a pénzügyi és a politikai érdekek határozzák meg a problémák kezelését.
De a Gyomláló nemcsak a benne szereplő vírus miatt érződik aktuálisnak, az emberek radikalizálódása és a megosztottság, ami miatt lángba borul a világ, szintén ismerősnek érződik. A regény mindenekelőtt az ember és a természet viszonyáról szól: jelzésértékű, hogy a fenyegetettség nem kívülről érkezik, nem a földönkívüliek vagy a mesterséges intelligencia veszi át az irányítást, hanem – akárcsak most, a covid esetében – a természet maga idézi elő a pusztítást. Mindennek ellenére, még ha egy ideig úgy is tűnhet, hogy az ellenség a természet, ahogy halad a cselekmény, úgy jövünk rá, hogy
a legnagyobb baj sokkal inkább az, hogy az emberek még egy apokalipszis közepén is képesek egymás ellen fordulni.
„– Most éppen úgy beszélsz, mint azok az őrültek, akik bunkert építenek a kertjükben, és várják a világvégét…
– Dany, ez a világvége – jelentette ki Tyler úgy, hogy a szeme se rebbent. – Nem közeledik, ez nem egy jóslat. Már megtörtént, évekkel ezelőtt. És nem ez volt az első, hogy gyökerestül felfordult a világ, hogy véget ért egy korszak. Alkalmazkodnunk kell a következőhöz, ami… - a férfi itt megint azt a keserű nevetést hallatta – eddig sokkal szarabbul fest, mint az előző.”
2020-ban, a pandémia közepén nagy a kereslet a világvége témájú könyvekre (ebben az összeállításban össze is gyűjtöttünk párat), hiszen idén valóban van egyfajta világvége-hangulat: itthon ülünk a karanténban, maszkot hordunk, és várjuk, hogy a vakcina véget vessen ennek a kollektív rémálomnak. A Gyomláló egy nagyon jól időzített, ugyanakkor meglehetősen nyugtalanító történet, mert azt sugallja – ahogy azt számos szakértő is elmondta már – , hogy mindez még csak a kezdet, hiszen ahogy azt a mostani járvány is mutatja,
bármikor jöhet egy új kórokozó, az ember pedig közel sem ura a természetnek.
