Fotó: Valuska Gábor
Miközben sokan azt találgatják, vajon ki írja meg elsőként a mostani járványidőszakot is feldolgozó karanténregényt, Olaszországban már meg is jelent az első olyan kötet, amely a pandémia társadalmi alapkérdéseivel foglalkozik. Paolo Giordano fizikus-író (A prímszámok magánya, Az emberi test, Ezüst és fekete) új, Járvány idején című szellős kötete nem fikció, sokkal inkább reflexiók láncolata, amelynek első fejezetét február 29-én írta meg. Villámgyorsan megjelent tehát a kötet (a tervek szerint épp ma jelenik meg magyarul is), amely nem irányt mutat, inkább kicsit összegez és elgondolkodtat.
Giordano a könyvben világosan és érthetően fogalmaz, és a könyve tele van jól idézhető, frappáns mondatokkal:
„Ez a ragály a kapcsolati hálónk megfertőződése.”
„A vírusok is a környezetrombolás számos menekültje közé tartoznak.”
„Járvány idején szabadok vagyunk, de házi őrizetben.”
Sokkal érdekesebb viszont, hogy eszmefuttatásai közben kilép a szenvtelen tudós szerepköréből, és bepillantást enged saját érzésvilágába. Így kiderül, hogy
ő is tele van kétellyel és szorongással,
azonban alapvetően nem attól fél, hogy vajon elkapja-e a betegséget, hanem hogy mi lesz utána: „Akkor mitől félek? A járvány következményeitől. Attól, hogy kiderül, az általam ismert civilizáció építménye csupán kártyavár.” Giordano ezen a ponton a Covid-19 utáni világ egyik legnagyobb dilemmáját veti fel – egyrészt, ugye, visszavágyunk az úgynevezett normális életünkbe, ugyanakkor kérdéses, hogy mennyire lehet normálisnak tekinteni azt a túlpörgő és túlfogyasztó módot, ahogyan eddig éltünk.
A racionális elme természetesen mindenben az összefüggéseket keresi,
és nincs ez másként a járvánnyal sem. Abban az óriási zűrzavarban, amit a koronavírus okozott, Giordano a matematikát hívja segítségül, és egyenesen odáig megy, hogy kijelenti: a járvány nem pusztán orvosi veszélyhelyzet, hanem matematikai is. Szerinte a matek elsősorban nem is a számok, hanem az összefüggések tudománya (kiderült, hogy a szorongását is matekpéldákkal és -sorozatokkal oldja), a fertőzés üteme pedig szerinte egy számtól függ, ez minden járvány kulcsa, az R0 (azaz „r null”). A jelenlegi járványnál ez a szám körülbelül kettő és fél, statisztikailag ennyi embert tud megfertőzni egy koronavírusos beteg. A cél az, hogy ez a mutató kisebb legyen egynél, akkor ugyanis csökken a fertőzöttek száma, ehhez viszont mi is kellünk:
„Ha csökkentjük a fertőzés valószínűségét, ha átalakítjuk a viselkedésünket és megnehezítjük a vírus terjedését, R0 csökken, a fertőzés üteme lelassul. Ezért nem járunk már moziba. Ha elegendő ideig kibírjuk, R0 végre a kritikus érték alá csökken, és a járvány csillapodni kezd. Csökkenteni R0-t, ez a lemondásaink matematikai értelme.”
A kötet egyik kulcsüzenete pont ez:
karanténba zárt egyénekként is közösségbe forrva kell működnünk.
Szerinte járvány idején „egyetlen egységes organizmus” vagyunk, és ez az oka annak is, hogy még a fiataloknak és az egészségeseknek is önmérsékletet kell tanúsítaniuk, és le kell mondaniuk addigi életvitelükről. Giordano szerint két ok miatt kell így dönteni. Az egyik szimplán orvosi: ha nagyon rövid idő alatt tömegesen betegednek meg az emberek, összeroppanhat az egészségügyi ellátórendszer. A másik inkább emberi, mivel az idősebbeket, a veszélyeztetetteket védi – ha a fiatalabbak is jobban vigyáznak magukra, akkor szerinte azzal egyfajta egészségügyi kordont vonnak az idősebbek köré. Így bármit is tegyünk a járvány idején, annak következményei nemcsak ránk, hanem másokra is hatnak: „Erről nem szeretnék megfeledkezni, akkor sem, ha már véget ért a járvány.”
Paolo Giordano: Az írás abban segít, hogy rendet teremtsünk a...
Fotó: Valuska Gábor Szeretem azt gondolni, hogy bármibe is fogtam volna, minden út az íráshoz vezetett volna - hangsúlyozta Paolo Giordano, aki néhány hete Budapesten mutatta be új könyvét, az Afganisztánban játszódó Az emberi testet.
Giordano szerint a vakcina kifejlesztéséig sok türelemmel és meghozott áldozattal tudjuk lassítani a járvány terjedését, amiről ő is tudja, hogy sokszor nehéz. Mindenesetre mellbevágóak és pont ezért megfontolandóak azok a mondatok, amelyekkel a legelső fejezetet zárta. Ezek szerint a jelenlegi járvány „nem véletlen baleset és nem is sorscsapás. És egyáltalán nem is új: volt már ilyen, és lesz is még”.
