Benedek Ágota: A misztikum határai elfoszlanak a karanténban

Benedek Ágota: A misztikum határai elfoszlanak a karanténban

A tavaszi karanténidő sokféle dolgot hozott ki belőlünk. A forgatókönyvíró Benedek Ágota pszichológusa javaslatára elkezdte kiírni magából mindazt, ami belülről feszítette, és az ebből megszülető blog olyan nagy siker lett, hogy pár hete Rumbarumbamm címmel könyvként is megjelent, amelynek műfaja az alcímben olvasható: kibaszott karanténnapló. Hiányról, írásról és a vécépapíros borítóról is kérdeztük.

Fotó:  Földi Ádám

Ott Anna | 2020. november 02. |

Azt írod, hogy a pszichológusod javasolta a blogírást. Azért volt erre szükség, mert annyira szorongató volt a bezártság és a világ leállása, hogy el kellett foglalnod magad valahogy, vagy a tehetségedet akarta más formában felszínre hozni, amire a karantén adott időt és lehetőséget? 

Kicsit mindkettő. A bezártság csak enyhén szorongatott, inkább annak a bizonytalansága, hogy mi lesz mindennel.

Annak, hogy elkezdjek valami extra személyeset írni, jót tett ez az időszak.

Valami gomolygott bennem, gondoltam rá, hogy megszólalhatnék ezen a hangon, csak az nem körvonalazódott, hogy milyen formában. Kínálta magát az üresjárat is, utálok nem dolgozni. A karantén kezdetekor mindenki ijedten visszahúzódott, hirtelen elillantak a beígért munkalehetőségek, úgyhogy legyártottam magamnak egy újat. 

Benedek Ágota
Rumbarumbamm
Libri, 2020, 354 oldal

A karantén egy nagyon szélsőséges határhelyzet volt mindannyiunk számára, ami rákényszerített minket arra, hogy farkasszemet nézzünk önmagunkkal. Belőled mit hozott ki és miért érezted úgy, hogy ezt meg kell mutatnod másoknak is? 

Van gyakorlatom abban, hogy szembenézzek magammal és a bajaimmal, de persze engem is megrángatott, és láthatóan vissza is dobált a traumáimhoz. De sokat gondoltam azokra, akik életükben először kényszerültek ebbe a helyzetbe. Olyanokra, akik bármit megtesznek, hogy elodázzák a saját magukon való gondolkodást, akik félnek egyedül maradni önmagukkal.

Például, amikor a blogból készülő sorozaton dolgozom, és azt találom ki, milyen legyen ez a karakter, Ágota, akkor őt is ebbe az irányba tolom.

Sokkal hatásosabb, és kapcsolódásra alkalmasabb ebben a kontextusban a figura, ha azt követjük végig, hogyan kényszerül életében először arra, hogy szembesüljön a traumáival, amiket addig egy üvegbúra alatt tartott.

Milyen finoman ide sylviaplathoztam, mi?

Szóval amit a karakterépítésről mondok, tudatos. A blog, és hogy mutassak igazságokat, nem volt az. A saját konklúzióimat írtam le. 

Van olyan téma, bejegyzés, amit végül nem publikáltál, mert úgy érezted, túlmentél egy határon? 

Nem volt, nincs. Egy fél bekezdést kihúztam, mert irritáló, dühös hangja volt.

Édesapád, mostohapád, pasid, húgod, unokahúgod jelen van a szövegekben. Édesanyádnak leginkább a hiányát olvashatjuk ki a szövegből. Miért döntöttél így?

Mert meghalt.

De érdekes, hogy az emberek leginkább a nagymamám iránt érzett hiányomat olvassák ki, és jogosan. Az anyám meghalt autóbalesetben, a mostohaapám fél évvel később szívinfarktusban, az apámmal pedig nincsen kapcsolatom. 

Mégis a nagymamám szokott hiányozni. Mindenről eszembe jut.

A múltkor például az ikeás hot-dogról. Ahogy általános iskolás koromban lesétálok az aulába, mert tudom, hogy akkor jön értem a nagymamám, és látom, hogy valamiféle fennforgás van az iskolabüfé kiadóablakánál. Egy csomó gyerek zsizseg, a nagymamám áll középen, és sorra veszi a gyerekeknek a hot-dogot. Arra érek oda, hogy a büfésnő kérdezi, hogy ketchupot vagy mustárt rakjon a következőbe, ő meg az érdes hangján azon a viccen kacag a gyerekekkel, hogy : “Mindent bele!”. 

Szerinted mi az oka, hogy ekkorát robbant a blog, majd a könyv? 

Egy részét még most is csak silabizálom. De úgy látom, egyrészt megkönnyebbülnek az emberek, hogy nem kell szégyenkezniük olyan dolgok miatt, amik miatt én, aki ezt ki is tettem, szintén nem szégyenkezek. Mint a menstruáció, az emésztési zavarok, annak a realitása, hogy ha egy tartós párkapcsolatban élsz, főleg, ha karantén van, a misztikum határai elfoszlanak...stb.

A másik a humor, amivel a blog nyúl a megpróbáltatásokhoz. 

Jó időről időre rádöbbenni, hogy az életben igazából semmi fölött nincs kontrollunk, de azt megválaszthatjuk, hogyan viszonyulunk a nehézségekhez.

Ezt az attitűdöt választottam. És mivel az embereknek ez tetszik, lehet, hogy ezután ők is ezt fogják.

A social media megadta mindenkinek a lehetőséget, hogy a számára legmegfelelőbb képet alakítsa ki és közvetítse magáról, felerősítse az emberek hangját. Mi a különbség egy Instagram accounton, egy blogon, majd egy nyomtatott könyvben szereplő Ágota között? 

Ezek között nincs olyan sok különbség, max dombornyomási. Az igazi különbség akkor látványosabb, ha leszakítunk ezekről a platformokról. 

Mit változtatott benned a karantén és a blog írása?

A blog írása és a könyv a gyakorlatban forgatták fel most az életem. Rengeteg a figyelem, a kontaktálás, a visszajelzés és a dicséret. Ezeket meg kell tanulni viselni. De mindkettő lökött konklúziókhoz. Ennek egy része a blogban is megfogalmazódik. De ahogy mondtam, ezek a személyes következtetéseim a világ működéséről.

Amit örökre el akarok kerülni, azok a pátoszos megmondások, hogy kell élni.

Attól nagyon fázom. 

A könyv borítója látványra és tapintásra is a retro rózsaszín vécépapírhoz hasonlít. Ez a választás inkább a “tudom, hol a helyem az irodalomban” vagy a “nézzétek, én ezt is megtehetem” érzéséről szól? 

Hú, az nagyon ellenszenves lett volna szerintem, ha azt mondtam volna a kiadónak, hogy “akkor most lediktálom, kinek hol a helye az irodalomban, beleértve engem is, na ehhez mérten rózsaszínezzetek!” Az is jó kérdés, hogy ehhez kinek van joga. És milyen paraméterek alapján? Ehhez meg kellene állapítanunk, mi az irodalom, mit nevezünk műalkotásnak, mik egy műalkotás ember életében betöltött, elvárt, vagy megkívánt funkciói… Ha valaki a Móricz Zsigmond körtéren egy lehugyozott falrészen olvas egy zavaros mondatot, és rá az olyan revelatív hatással van, hogy az ő fejében az irodalmi szintre mászik, ki vagyok én, hogy lerángassam onnan? Kaptam egy üzenetet pár hete, aminek az első része a könyv cuki méltatása volt, hálálkodás, amiért megírtam, aztán az a mondat jött, hogy : “Tegnap még azt sem tudtam, hogy létezel, ma pedig péntek van”.

Szerintem ez költészet, a költészet pedig irodalom, és körbeérünk, mert az irodalom egy hányada pedig az emberi érzéseket hivatott közvetíteni.

Lendületből végiggondolva.

A kiadóval végül is megtaláltuk a vécépapír anyagot kompromisszumként, így megmaradt a vécé és az ürítés szimbóluma, ami az egész anyag szempontjából egy pontos találat, a témát, és a szövegek kirakásának az aktusát is tekintve. És nagyon jó simizni.

Kapcsolódó cikkek
...
Gyerekirodalom

A neveletlen hercegnő karanténnaplót ír

Meg Cabot fiktív naplóba kezdett, amely Genovia járvány sújtotta királyi hétköznapjairól szól.

...
Hírek

Mark Haddon megindító képregényt készített a karanténról

A kutya különös esete az éjszakában szerzője most megmutatta, milyenek lehetnek azoknak a magányos embereknek a hétköznapjai, akik egész életükben izolációban élnek. 

...
Nagy

Korona-rutin, avagy túl az őrület határán

Fekete Judit a koronavírus-járvány alatt sem veszítette el a humorát, valós elemeket sem nélkülöző fiktív naplója alapján pedig sokan magukra ismerhetnek.

Olvass!
...
Könyvtavasz

Amikor anya és lánya hazatér, a család ősi birtokán egy több száz éve eltűnt telepeskolónia rejtélye is megoldódhat

A díjnyertes író, Kimberly Brock titkokkal teli, gyönyörűen megírt történetében magával ragadóan mesél a roanoke-i elveszett kolónia rejtélyéről, és a szeretet, a család, az anyaság és az emberi szív határtalan misztériumairól. Olvass bele!

...
Könyvtavasz

Mesés versek ringatják álomba a gyerekeket

Hogyan nyílik ki és csukódik be estére a tündérrózsa, mennyire más a mező napfényben, mint naplementében, és merre oson az esti sötétben a róka? Rachel Williams altatóverseiből kiderül - olvass bele!

...
Könyvtavasz

A németalföldi festő megtanít arra, hogy szavak nélkül is lehet beszélni

Johannes, a néma festő a homokdűnék között találkozik egy lánnyal, de milyen esélyük lehet a boldogságra a 17. századi Hollandiában? Olvass bele Mörk Leonóra új regényébe!

Szentjánosfű című regényben

Még több olvasnivaló
...
Nagy

A Dreherek sikertörténetét csak az államosítás tudta megakasztani

A Dreher bejáratott márkanév Magyarországon, a mögötte meghúzódó család- és cégtörténet pedig legalább annyira színes, szerteágazó és fordulatokkal teli, mint az elmúlt durván kétszáz év magyar történelme. Iglódi Csaba első regénye, a Dreher-szimfónia négy tételben meséli el az egymást követő generációk felemelkedését.

...
Nagy

Gurubi Ágnes: Kőr Dáma

Gurubi Ágnes a Szív utca című regényével 2021-ben a top3-ban végzett a legjobb első prózakötetesnek járó Margó-díjért folyó versenyben. Volt értelme megőrülni című tárcasorozatának ez a harmadik része.

...
Kritika

Levélfolyamból bontakozik ki a Kner család megrázó és felemelő története

A magyar történelem egyik legtragikusabb korszaka elevenedik meg a Magvetőnél megjelent könyv lapjain, és a családregényszerű szövetet kirajzoló epizódok arról győznek meg, hogy kivételes szellemi és érzelmi kohézió fogta össze a Kner család egymást követő nemzedékeit.

...
Nagy

Pléh Csaba életútja a soha el nem fogyó kíváncsiság története

 A pszichológus-nyelvész a Magvető Kiadó Tények és tanúk sorozatában most megjelent Árnyak lapjain saját élettörténetét, tudományos pályafutását, és ezen keresztül a korszak pszichológiai és a nyelvészeti tudományos világát is bemutatja, miközben annak kiemelkedő alakjairól (munkatársairól, barátairól) is portrékat rajzol.

...
Nagy

Pam Jenoff a Covid alatt értette meg, hogyan változhat meg radikálisan az élet egy másodperc alatt

Pam Jenoff a kilencvenes évek közepén Krakkóban kezdett el dolgozni diplomataként, ahol többek között a holokauszttal kapcsolatos ügyeken, a zsidó tulajdon visszaállításán dolgozott. Szoros kapcsolat alakult ki közte és az idős túlélők között, történelmi fikciós regényeit a tőlük hallott történetek inspirálják. Interjú.

...
Nagy

Behrouz Boochani: Kurd vagyok. Az ellenállás az identitásom része

Behrouz Boochani iráni kurd újságíróként dolgozott, mikor menekülni kényszerült, majd illegális bevándorlóként éveket töltött embertelen körülmények között egy ausztrál börtöntáborban. A Margó előtt beszélgettünk a kurd ellenállásról, az iráni tüntetésekről, a börtöntábor rendszeréről, kontrollról és migrációról is. Interjú.

...
Kritika

A Tél Szokcsóban nem a beteljesülés regénye, hanem az áthidalhatatlan távolságoké

Emberek és kultúrák közötti távolságokról, a hiányról, a megszállottságot súroló vonzalomról és a mérgező szépségkultuszról is mesél a francia-dél-koreai Elisa Shua Dusapin 2016-os, első regénye. Ez a hét könyve.

Szerzőink

...
Borda Réka

Borda Réka: Hová lettek a tárgyak az irodalomból? [Tárgydilemmák]

...
Ruff Orsolya

A Dreherek sikertörténetét csak az államosítás tudta megakasztani

...
Kolozsi Orsolya

Az izlandi Dan Brownt keresték, ezért megírta első krimijét Lilja Sigurðardóttir

Polc

Csak a dzsungel van Závada Péter új verseskötetében

...

Alice Munro novelláiban a takaros előkertek mögött mindig ott a titok, a temetetlen múlt

...

Elveszve, mégis megtartva – Tompa Andrea új regényében a történelem fehér foltokkal büntet

...

Az embermentő labdarúgó ‒ dédunokája írt könyvet a válogatott első gólszerzőjéről

...