Lackfi János: Petőfi szerelmes volt az életbe [Petőfi200]

Mit jelent Petőfi ma? Hogyan viszonyul a szövegeihez a mai olvasó? Milyennek látjuk, hogyan értjük vagy értjük félre? Ki az a Petőfi Sándor és aktuálisak-e még a versei? Hogy mindezt megvizsgáljuk, öt rövid kérdést tettünk fel kortárs íróknak és költőknek, és talán a válaszokból megelevenedik és feltámad poraiból ez a középiskolai tankönyvek lapjai közé rekedt izgalmas életmű és személyiség. Mindenkinek másképp, de mindenképpen 2023 perspektívájából.

Kemény Zsófi, Szöllősi Mátyás, Háy János és Erdős Virág után most Lackfi János válaszait adjuk közre:

Melyeket tartja Petőfi legizgalmasabb sorainak, és miért éppen ezeket?

Legizgalmasabb? Az a baj, annyira bennem élnek, nem egy van, hanem száz, itt tolongnak, egymás hegyén-hátán, egymás szavába vágnak, egymás torkát elharapnák. És legszívesebben hoznék valami izgiset a leveleiből, azokat annyira nem ismerjük, például mikor így ír Arany Jánosnak:

Máj dír Dzsenkó, áj em itthagying Debrecent.

Igen, ez Petőfi!! De máris idetülekszik pár nagy klasszikus: "akkor is, ott is, örökre szeret", "bár állni látszék az idő, / de a szekér haladt", "borozgatánk apámmal, / ivott a jó öreg", "nagy a legény, de nagyobb a / boldogtalansága", "mi kék / az ég, / mi zöld / a föld", "Isten tudja, hogy mi okból szeretem, de szeretem", "zúgva-bőgve törte át a gátat, / el akarta nyelni a világot", "teli van a Duna, tán még ki is szalad, / szívemben is alig fér meg az indulat". És nem áll le bennem a Petőfi-gép, Isten látja lelkünk, mennyire az ő szavait használjuk, koptatjuk fényesre, büfögjük vissza mindhalálig.

Mi a legkorábbi vagy legmeghatározóbb emléke a költővel kapcsolatban?

Minden. Sőt, minden is. A levegővel szívtuk be Petőfit. Ha mondj egy költőt, akkor Petőfi Sándor! Ha bankjegy, akkor a régi zöld tízforintos, arról nézett a Sándor, ábrándos kerek szemekkel, de elsöpörte az infláció – pénzügyileg bukta. Ha tiszteletlen mondóka, amiért beírást kaptam az ellenőrzőbe, akkor „Petőfi Sándor / gatyába’ táncol, / felesége bugyiba’, / úgy mennek a moziba”. Vagy „a kis szobába toppanék, / repült felém anyám, / és negyvenhetes bakancsával / szétrúgta a pofám”. Ha az ország összes Petőfi-szobrát összeterelnénk, egész csinos kis hadsereg lenne belőle… Bár a szabadságharcot aligha tudnák megnyerni az orosz cár hadai ellen. Ha megpróbálnánk végigsétálni hazánk összes Petőfi utcáján, arra talán egy élet is kevés lenne. Körülvett Petőfi, s emlékszem, a „Reszket a bokor, mert madárka szállott rá…” kezdetű helyzetdalát magamtól megtanultam egy minikönyvből, annyira belém mart, lefekvés előtt azóta is sokszor szavalom legkisebb gyermekemnek.

Aktuális-e (akár részeiben, akár egészében) ma?

Nagy klasszikusaink közül az ő nyelve avult a legkevésbé, az övé van legközelebb a mai magyarhoz.

Döbbenet: huszonhat éves korára hogyan tudott összehozni egy ilyen brutálisan erős és szélsőséges életművet!

Más ilyenkor még a szárnyait is alig bontogatja! Ő meg kimaxolja a forradalmi hevületet. Na meg a humoros helyzetdalokat. Na meg a népi nótákat. Na meg a romantikus töredékeket. Na meg a rémregényt A hóhér kötelével. Na meg a forradalmi hőskölteményt az Apostollal. Na meg a fergeteges vígeposzt A helység kalapácsával. Na meg a verses tündérmesét a János vitézzel. Na meg a tájköltészetet. Na meg a hitvesi lírát. A szél című versben végig is zoomol ezeken a szélsőségeken… Azt írja, ma virágokat csókolgató szellő vagyok. Holnap rettentő orkán, amely minden növényt leberetvál. Ma méhecskét segítő, szelíd fuvallat vagyok. Holnap bősz vihar, mely elsüllyeszt minden hajót. Élvezte ezt az őrült csapongást. Levelei tele dinamittal, mintha egy kékre festett hajú pánk írta volna őket. Ilyen vad aranyosságok szöknek a tolla alól: „a dicséretekkel hagyj föl, mert mikor olvasom, olyanokat pirulok, mint valami meggyúlt város... Aztán meg azon pirulok, hogy pirultam.” Csináltunk is a Cerkabella kiadóval egy szuper-mai, fiatalos versválogatást, az a címe Így él Petőfi. Minden vershez írtam kommentet, vannak benne Petőfi-variációim is.

Könyvesblokk: A mai gyerekkönyvek egytől egyig leporolnák a tankönyvek Petőfi-képét

Kétszáz éve született Petőfi Sándor, akinek verseit már egészen kiskorukban megismerik a gyerekek. Nem csoda, hogy az emlékévben számos olyan könyv jelent vagy jelenik meg, amelyek nekik szólnak, a gyerek vagy kamaszolvasókhoz igyekeznek közelebb vinni a költőt és műveit. Legújabb Könyvesblokkunkban ezek közül válogattunk.

Tovább olvasok

Pazarok a helyzetdalai, bírom az egész viharos képzeletét, azt, ahogy izgatta a kocsma meg a falu-város népe, továbbá mindennemű diákok, vándorok, színészek, maradi nemesek, bugyuta szerelmesek, divatmajom ifjak, parasztlegények. Az összes ilyen figuráról volt egy pár vitriolos vagy beleérző sora.

Szerelmes volt az életbe, és mohón harapta, kölykös kedvvel ábrázolta.

Még a depit is kimaxolta ezerrel, nála senki ne írjon érfelvágósabb, törmelékesebb, töményebben romi búsongásokat, tilos! Fergeteges A helység kalapácsa is, brutális élményanyaggal tömve. Számos Petőfi-parafrázist írtam, nálam ez bőven a Petőfi200 előtt kezdődött, talán a legdurvábban az Anyám tyúkjával bántam. Nemrég jelent korlátozott példányszámban, kézműves-papíron az Anyám tyúkjai című, huszonkét stílusgyakorlatból álló albumom a csodás szentendrei Vinczemill kézműves papírműhely jóvoltából, a csipasz-csirkék remek mestere, a Kossuth-díjas Földi Péter illusztrációival. Húzós az ára, de gyönyörű könyvtárgy…

Mit kérdezne tőle, miről beszélgetne vele, ha visszamehetne az időben?

Nagy távgyalogló volt, mint Jézus a maga idejében, kora neves emberei közül talán senki se járta be úgy keresztbe-kasul Magyarországot, mint ő. Ráadásul egy Széchenyi vagy Kossuth inkább fogaton közlekedett, pár fokozattal egyszerűbben, gyorsabban. Csatlakoznék hozzá, mondjuk leugranánk Szegedre, a kanyargó Tiszához. Napi tíz óra kemény caplatással három-négy-öt nap út, azalatt elég jól át tudnánk beszélni mindent. Az akkori szemhatár elvben szűkösebb volt, nem értesültek rögtön a vörös-tengeri cápatámadásról, a száz leggazdagabb ember körömápolási szokásairól, a tökéletes fogyókúra titkáról meg arról, hogy mikor nyitott meg Reykjavík legújabb termálfürdője. Viszont erősebben élték át a dolgokat, többet agyaltak, intenzívebben érezték a közvetlen környezetüket. Ezt szívesen visszatanulnám Sándortól, és jól ellennénk háborgásaival, düheivel, rögeszméivel is, azt hiszem. Abban azért nem vagyok biztos, hogy ha ma élne, túl sokszor összejárnánk, de a műveit akkor is nagyon szeretném.