Mit jelent Petőfi ma? Hogyan viszonyul a szövegeihez a mai olvasó? Milyennek látjuk, hogyan értjük vagy értjük félre? Ki az a Petőfi Sándor és aktuálisak-e még a versei?Hogy mindezt megvizsgáljuk, öt rövid kérdést tettünk fel kortárs íróknak és költőknek, és talán a válaszokból megelevenedik és feltámad poraiból ez a középiskolai tankönyvek lapjai közé rekedt izgalmas életmű és személyiség. Mindenkinek másképp, de mindenképpen 2023 perspektívájából.

Kemény Zsófi és Szöllősi Mátyás után most Háy János válaszait adjuk közre:

Melyeket tartja Petőfi legizgalmasabb sorainak, és miért éppen ezeket?

Kicsit úgy vagyok Petőfivel, hogy épp az a legizgalmasabb, amit olvasok tőle. Ma A helység kalapácsát fogom látni és a szöveg mindenképp le fog nyűgözni. De ha az Útirajzokba botlok, azt is nagyon szeretem. Ha pedig épp a Felhők ciklus bölcselkedő verseit nézem, abban is gyöngyöket találok. 

Mi a legkorábbi vagy legmeghatározóbb emléke a költővel kapcsolatban?

Talán az, hogy a nagymamám gyakorta János vitéznek hívott. Amivel számtalan tévképzetet indított el a gondolkodásomban, de egyben azt is elmélyítette, hogy

a Petőfi nevű szerző annyira a miénk, hogy bátran használhatjuk a hétköznapokban is.

Persze Petőfi kapcsán folyamatosan érik az embert meglepetések, például az, amikor tudatosult bennem, hogy hány évesen halt meg, vagy, amikor kiderült, hogy egyáltalán nem volt egy tivornyázó alak.

Aktuális-e (akár részeiben, akár egészében) ma?

Én azt gondolom, hogy Petőfi az anyanyelvünk. Pontossága, tisztasága, az egyszerűségre épülő rendkívül ravasz versépítkezése, a szerepekhez való viszonya, a művészi bátorsága mindig is meghatározó marad a magyar költészetben. Ma már csak kincs, halála után évtizedekig szerintem teher volt az akkori költők számára. Nem pusztán a nagysága miatt, hanem az ikonszerűsége okán is. Remélhetően ez az év nem az ikonszerűségét növeli majd tovább, hanem érintésközelbe hozza az alkotót és főleg a szövegeket.

Melyik Petőfit érzi legközelebb magához? A forradalmárt, a hitvest, az Alföld szerelmesét vagy valami mást?

Nem hiszem, hogy szétszálazható lenne az életmű a költői szerepek szerint. A szerepekkel való bánás önmagában lenyűgöző. De hogy ne kerüljem meg a kérdést, ott szeretem a legjobban, ahol a valóság pontosan van felrakva a versben, mint például a Szeptember végén kezdő soraiban, s ott szeretem kevésbé, ahol a romantikus allegóriák uralják a szöveget, mint például ugyanennek a versnek a második felében.

Mit kérdezne tőle, miről beszélgetne vele, ha visszamehetne az időben?

Nem hiszem, hogy szót értenénk. Túl öreg vagyok hozzá. Idegesítenek az izgága alakok.