Mi kell ahhoz, hogy valaki jó író legyen? Ha tudnánk a választ, valószínűleg már milliomosok lennénk, de sajnos vagy szerencsére nincs egyetlen recept, és minden szerző más tanáccsal tud szolgálni arra nézve, hogyan lehet valakiből jó író. Egyvalamiben viszont mindenki egyetért: a jó íráshoz elengedhetetlen a sok olvasás. Ahogy Carol Ann Duffy skót költő és drámaíró a Guardian kérdésére megfogalmazta: "ha verset akarsz írni, az egyik legfontosabb dolog, amit tehetsz, hogy elolvasol egy verset". Tanácsa egyszerű és célratörő: "Olvass sok verset. Valószínűleg addig nem lehet jó verset írni, amíg az ember nem olvasott jó verseket".
A húsz pontból álló lista csupa gyakorlatias ötletből áll.
Tovább olvasok"Valószínűleg joggal állíthatjuk, hogy az ember pontosan olyan jó író lesz, amilyen jó olvasó" - ezt már Alan Moore mondta, akinek olyan művek fűződnek a nevéhez, mint a Watchmen vagy a V mint vérbosszú. Ő azt tanácsolja, hogy analitikus szemmel érdemes olvasni, és érdemes alaposan szemügyre venni azokat a műveket, amelyek hirtelen megrémítettek, megérintettek vagy szórakoztattak minket, hogy rájöjjünk, hogyan érte el mindezt az író. Moore is kulcsfontosságúnak tartja az olvasást, de szerinte
a jó könyvek mellett a rosszul megírt könyvekből is lehet tanulni.
"Olvass rettenetesen megírt könyveket, mert azok inspirálóbbak lehetnek, mint a jók" - mondta. Mindezt azzal magyarázta, hogy ha íróként egy jó könyvtől kapunk ihletet, akkor nehezebb elkerülni a plágium csapdáit, vagy azt, hogy valami nagyon hasonlót vessen papírra az ember. Miközben egy rémes könyv olvastán hasznos lehet, ha az első gondolatunk nem más, minthogy ilyet mi is tudnánk írni: "Mindez borzasztó felszabadító. Vizsgáld meg, mit csinált rosszul az író, és rá fogsz jönni, mik azok a hibák, amelyeket nem szabad elkövetni".
A Jack Reacher-sorozat írójaként ismert Lee Child mindezeken felül azt javasolja, hogy a reménybeli író mindenféle műfajban olvasson - tényirodalmat, verseket, színdarabokat, külön nevesítve Shakespeare-t -, hiszen ha történetmesélésről van szó, akkor nincs egyetlen út, ezzel együtt vitatta annak a régi tanácsnak a helyességét, amely úgy szól, hogy csak arról írjon az ember, amit ismer. Szerinte ez szörnyű tanács, és összeségében nagyon kevés olyan ember van a világon, aki eleget tud ahhoz, hogy egy történetet valóban izgalmassá tudjon tenni. Ehelyett ő azt tanácsolja, hogy azt kell leírni, amit az ember érez, és fontos, hogy elemezni is tudja az érzéseit.
"Ha írni akarsz, írj! Írj, írj és írj! Ha abbahagytad, kezdd újra" - a napokban elhunyt Anne Rice egyebek között ezt tanácsolta mindazoknak, akik írni szerettek volna.
Tovább olvasokMalorie Blackman gyerekkönyvíró egy egészen praktikus tanáccsal szolgált. Ő azt mondja, ha ihletet keresünk, akkor érdemes a hírek között kutakodnunk. Viszont fontosnak tartja leszögezni azt is, kicsit elébe kell menni a trendeknek, nem pedig vakon követni, amit a piac diktál. Szerinte arról kell írni, ami érdekel minket, amit szenvedéllyel tudunk csinálni, ezzel együtt óva intett attól, hogy túl sokat várjunk egy ötlet megírásával. Ő akkor tanulta meg ezt a leckét, amikor elkezdett egy regényt, amelyet egy klónozásról szóló cikk inspirált. De azután bemutatták Michael Bay A sziget című thrillerét, amelyben klónozott emberek próbálnak megszökni egy külvilágtól elzárt helyről, mire Blackman a saját sztoriját egyből kidobta a kukába: "A tanulság, hogy ha van egy jó ötleted, akkor vágj bele. Főleg, ha a hírekben láttad - máskülönben másnak is támadhat ugyanaz az ötlete. Arra már senki sem fog emlékezni, hogy ki csinálta meg másodikként".
A Gruffalo alkotója, Julia Donaldson ezzel szemben azt javasolja, ne írjunk történetet az első kósza ötletünkből. Ő ráadásul arra biztat mindenkit, legyen kicsit szőrösszívű, és engedje el azokat az elképzeléseket, amelyek nem működnek, nem kell mindenáron ragaszkodni hozzájuk. Neki is sokkal több hamvába holt ötlete van, mint ahányból végül könyv lett, és szerinte az sem kizárt, hogy végül két, amúgy teljesen különálló ötletből lesz egy történet.
