Kemény Zsófi: Muszáj meghalni a píárért? [Petőfi200]

Esterházy Péter Petőfi, a légtornász című szövegében például így emlékezik meg róla: „… ez a Petőfi nevű légtornász minden pillanatban, minden mozdulatával és minden mozdulatlanságával, álmában és ébren és félálomban, egyedül vagy barátai karjaiban, azt hirdetné… nem, nem hirdetné, csak állítaná, létezésének módjával állítaná, csöndesen és megfellebbezhetetlenül, amit már-már elfelejtettünk, hogy a légtornász főként nem elismert vagy el nem ismert, nemcsak a szakmájához ért, meg a nőkhöz meg a férfiakhoz, nemcsak állampolgár, magánszemély és alkalmazott, (…) hanem ő a LEVEGŐ URA.” De mit jelent a levegő urának lenni? És mit jelent Petőfi ma? Hogyan viszonyul a szövegeihez a mai olvasó? Milyennek látjuk, hogyan értjük vagy értjük félre? Ki az a Petőfi Sándor és aktuálisak-e még a versei?

Hogyan építette Petőfi saját imázsát?

Tovább olvasok

Hogy mindezt megvizsgáljuk, öt rövid kérdést tettünk fel kortárs íróknak és költőknek, és talán a válaszokból megelevenedik és feltámad poraiból ez a középiskolai tankönyvek lapjai közé rekedt izgalmas életmű és személyiség. Mindenkinek másképp, de mindenképpen 2023 perspektívájából.

Az első alkalommal Kemény Zsófi válaszait közöljük.

Melyeket tartja Petőfi legizgalmasabb sorainak/strófáinak, és miért éppen ezeket?

Kommersz módon azokat, amikben megjósolja a saját halálát. Nem tudom leválasztani a sorsát a költészetéről. Azt a vágyát, hogy feltétlenül hősi halott akar lenni, minél hamarabb.

Mi a legkorábbi vagy legmeghatározóbb emléke a költővel kapcsolatban?

A János vitéz rajzfilm, amit rongyosra néztünk a nővéremmel (VHS-en, úgyhogy a rongyos nem csak frázis). Ma is kívülről tudom.

Aktuális-e (akár részeiben, akár egészében) ma?

Ez a költészet lényege: hogy túlvan az „aktuális” fogalmán. Petőfi pont ugyanúgy aktuális, mint Szapphó, Rilke vagy Kali Ágnes.

Melyik Petőfit érzi legközelebb magához? A forradalmárt, a hitvest, az Alföld szerelmesét vagy valami mást?

A vándorszínészt. Magam is az volnék.

Mit kérdezne tőle, miről beszélgetne vele, ha visszamehetne az időben?

Hogy nem szeretne-e mégis inkább nagyszakállú, öreg bácsiként elmélkedni és írogatni, ennyire muszáj meghalni a hazáért és a píárért?