Ezért adnánk a Libri-díjat Tóth Krisztinának a Bálnadalért

Versekkel talán nehezebb irodalmi díjakat nyerni, mint prózával, a statisztika legalábbis ezt mutatja (a Libri-díjak esetében eddig Rakovszky Zsuzsa volt az egyetlen, aki verseskötettel nyert, 2016-ban), mi most mégis amellett érvelünk, hogy Tóth Krisztina Bálnadala megérdemelne egy ilyen elismerést. A kötetből nem mellesleg meg is tudjuk, milyen a költői lét, pont a címadó versből, a Bálnadalból derül ki, amelyben a bálna egy sötét, mélyben élő bánatos lényként jelenik meg, amelynek bőrét szigonynyomok borítják, és amelynek énekét senki se fejti meg: „Grönlandon énekel/ és kétszáz évig él/ bőrén szigonynyomok/ nem tudják mit beszél”.  (A bálnát aztán egyébként a Háttér című versben levadásszák, feldarabolják és kibelezik.)

TÓTH KRISZTINA

Bálnadal

Magvető, 2021, 64 oldal

Megveszem

A Bálnadalról megjelenésekor azt írtuk, Tóth Krisztina a hétköznapiból épít törékenyt és elegánsat ebben a kötetben, és valóban, az emberi lét legnagyobb drámái a lehető leghétköznapibb helyzetekből, tárgyakból és terekből bomlanak ki előttünk. Nekem a személyes kedvencem a Babzsák című vers, ami szintén egy teljesen átlagos helyzetből indul: újra kell tölteni egy régi babzsákfotelt. Egy anya a garázsban az éppen húszéves fiával tömködi a tölteléket a zsákba, mígnem az egész helyzet egy vajúdás-jelenetre kezd emlékeztetni: „Gyömöszöltük és húzkodtuk, miközben/ várták már őt, de félúton megállt, / nyomorgattam az oldalát és nyögtem, / de a babzsák csak nem hagyta magát.”

A Bálnadal egy nagyon átgondolt, alaposan megszerkesztett kötet, amelybe sok izgalmas költői játék is belefért. A versek három feszes cikluson át (Völgyút, Kínai utazás, Terek) mesélnek az idő múlásáról, a múlt és jelen összefonódásáról, a jelenlét és a hiány kettősségéről. „A záró vershez kapcsolódva a kötet rengeteg kérdése mellé feltehetnénk azt is, hogy ki olvas ma még verseket, mi szükség van az irodalomra, azon belül is a lírára? Hosszasan gondolkodhatunk ezen, de addig is egész biztos vagyok abban, hogy a Bálnadal olyan kötet, mely minden szomorúságával és fénylő pillanatával együtt visszahozhatja a versek népszerűségét, élővé teheti (sok más, hasonlóan erős kötettel együtt) ezt a formanyelvet, megszólalásmódot, felélesztheti a líra pislákoló tüzét. Nagy verseket tartalmazó kis kötet, gyönyörű kiadvány, mely kísérőnk és fontos forrásunk lehet hetekig, de akár hosszú éveken át” – írtuk recenziónkban.

A kötetbe bele lehet olvasni ITT. A Bálnadal margós bemutatójáról ITT írtunk. A költő ebben a videóban pedig arról mesélt, hogy miért szerepelnek gyakran állatok az írásaiban, és hogy miért volt fontos számára a szonett műfajával való kísérlezetés.