- Ez egy nyolcezer kötetes könyvtár, külön van a magyar irodalom, a világirodalom és külön vannak az idegen nyelvű könyvek és a gyerekkönyvek.
- „Nagyon fontosak nekem a kollegáim és az elődjeim” – mondta arról, hogy miért magyar könyveket választott ki a beszélgetésre. „Arra gondoltam, hogy három olyan írót választok, akik komoly szerepet játszottak az életemben, és akik nem csak a műveikkel, hanem a személyükkel is komoly példát jelentenek.”
Tóth Krisztina: Bármi lehet versalapanyag
A versek hangzásáról, műhelytitkokról, a költészet alapanyagáról és a költőkkel kapcsolatos sztereotípiákról is szó esett tegnap a Margón Tóth Krisztina új verseskötetének bemutatóján. A Bálnadalról (olvass bele ITT). Szilágyi Zsófia kérdezte a költőt, a kötetből Márfi Márk olvasott fel.
Tovább olvasok- Az egyik választott könyve Csorba Győző Csikorgó című kötete volt. „Tizenhat éves voltam, amikor megismertem Csorba Győzőt egy pécsi kirándulás alkalmával.” Elmesélte, hogy onnantól kezdve a Kossuth-díjas költő mindig reagált, amikor levélben verseket küldött neki. Ha pedig megjelent egy új kötete, akkor azt minden alkalommal elküldte neki dedikálva. „Egyenként végignézte velem a verseimet és minden sort megvizsgáltunk.”
- Mesélt arról is, hogyan fordult a szobrászattól a költészet felé. Középiskolában még szobrásznak tanult, de az egyetemi felvételi idején mégis a bölcsészkart választotta. „Ha az embernek van egy olyan képessége, hogy alkothat és létrehozhat dolgokat, akkor nem szabad, hogy ezt a képességet elsorvadni hagyja.” Szerinte, ha az ember vizuálisan érzékeny, akkor máshogy fog közelíteni a szöveghez és máshogy fog fogalmazni.
Tóth Krisztina: A szépirodalomnak nem kell szépnek lennie [PODCAST]
Tóth Krisztina legutóbbi verseskötetéről, a Bálnadalról beszélgetett Szilágyi Zsófia a szerzővel az őszi Margón, a kötetből Márfi Márk olvasott fel részleteket. Szóba került, hogy hol van a vers helye a 21. században, és arra is kitértek, hogy miképpen ültetik át a szerzők a versélményeiket saját köteteikbe. A beszélgetést most teljes egészében meghallgathatod, cikkünkben pedig összegyűjtöttük a fontosabb gondolatokat.
Tovább olvasok- Elárulta azt is, hogy most adott le a Magvetőnek egy regényt, ami a Könyvhétre fog megjelenni. Az a címe, hogy A majom szeme és két történet fonódik egybe benne, egyrészt van egy magánéleti szál és egy családtörténet, másrészt van egy társadalmi szál. Ez a könyv a társadalmi manipulációról szól, hogy miként lehet szinte tudatmódosítást elérni embereknél, hogyan lehet egészen személyes dolgokban is megváltoztatni a véleményüket, hozzáállásukat. A könyv főhőse egy pszichiáter, aki meglehetősen abuzív kapcsolatban van a pácienseivel, és aki szabad kezet kap egy nagyszabású kísérlethez.
- „Szerintem nagyon fontos átlátni a manipuláció működését, és hogy ez hogyan hat az emberi tudatra.” Ez a könyv egy kvázi diktatúrában játszódik valahol Közép-Kelet-Európában. Tóth Krisztinát az foglalkoztatta elsősorban, hogy hova vezet és mi történik, ha az emberek tömegét manipulálják hosszútávon.
- A második könyv, amit ajánlott Lázár Ervin Kisangyal című kötete. Szerinte ő a magyar prózairodalom egyik legjelentősebb alakja. „Ne csak ifjúsági szerzőként tartsuk őt számon!”
- Tóth Krisztina elmondta, igyekszik olvasni a kollegáit és igyekszik vissza is jelezni nekik. Ő is kap visszajelzéseket. „Szerintem fontos, hogy olvassuk egymást.”
- Most fejezte be a Világpuszi című gyerekkönyvét is, ez szintén nemsokára jön, és már az illusztrátornál, Szalma Editnél van. Ez egy olyan könyv lesz, amiben minden történet főhőse valamilyen problámával küzd. „Ezek a történetek igyekeznek segíteni és megmutatni, hogy mindnyájunknak vannak gondjai és problémái.”
- A harmadik választott könyve az Az úgy volt… című Janikovszky-kötet volt, amit dedikált neki és a fiának a szerző 2001-ben, aki meglátogatta őket és náluk vacsorázott. „Nagyon nagy szeretettel emlékszem vissza rá, és amit nagyon fontosnak tartok, az a humora, az a végtelen könnyedség és irónia, amivel ő a világhoz viszonyolult.”
