Miért csodálkozunk még mindig a hétköznapok abszurditásán?

Miért csodálkozunk még mindig a hétköznapok abszurditásán?

Új rövidpróza kötettel jelentkezett Szvoren Edina, akit a Pertu megjelenése óta stabilan az egyik legjobb kortárs magyar novellista (legutóbbi könyvével, a Verseimmel elnyerte a Libri irodalmi díjat). Legújabb írásai (olvass bele ITT, a könyvbemutatóról ITT ítunk) újfent nagyon erősek, jól kidolgozottak, furcsa, abszurd, kellemetlen, mégis mindennapi helyzetek, kapcsolatok jelennek meg bennük, a megszokott, nagyon sajátos „szvoreni” hangon, látásmóddal elbeszélve. A kötet tétje, hogy mitől lesz egy történet meglepő, érdekes, vagy épp szórakoztató, mi vált ki csodálkozást az olvasóban. Szvoren Edina pedig ezúttal a megszokottnál játékosabban bizonyítja, hogy egészen apró, hétköznapi részletek, benyomások, események, szavak is elegendőek ahhoz, hogy újra és újra meghökkenjünk. A Mondatok a csodálkozásról a hét könyve.

Forgách Kinga | 2021. június 14. |

Az utóbbi évek egyik legerősebb magyar kötetcíme a Mondatok csodálkozásról: minden szempontból izgalmas felütése Szvoren Edina új novelláskötetének, csakúgy, mint a hozzá kapcsolódó, azonos című nyitószöveg. „Nap mint nap el kell játszanom a csodálkozó ember szerepét, és ez a színlelés egyre nehezebb” – olvashatjuk az első mondatban, ez a kijelentés és ez a szöveg pedig aztán óhatatlanul ráolvasódik a kötet minden egyes történetére. A nyitó írás elbeszélője vallomást tesz egy „fogyatékosságáról”: mióta az eszét tudja, képtelen a csodálkozásra, mert mindent valószínűnek és lehetségesnek lát. Ám mivel az emberek elvárják a folyamatos meglepődést, meghökkenést, állandóan úgy kell tennie, mintha csodálkozna. A szinte cinikus hangvételű szöveg egyenesen úgy állítja be az embert, mint „homo mirabundust”, csodálkozó lényt, aki annak ellenére döbben le a világ történésein (és az ember alkotta történeteken), hogy azok újra és újra megismétlődnek.  

SZVOREN EDINA
Mondatok a csodálkozásról
Magvető, 2021, 256 oldal
-

„Habár a barátaim a velük történteket eleve azzal a szemmel nézik, tartalmas életük eseményeit eleve úgy mesélik, hogy akadjon bennük egy-két meglepő mozzanat, amire szerintük nincs más magyarázat, mint a genetika, a sors vagy a politikusok háttéralkui, a történeteik minden mozzanata levezethethető ugyanazoknak a történeteknek a korábbi mozzanataiból – én pedig néha elszámítom magam, és egy szempillantásnyi időre őszintén megütközöm azon, hogy mit találnak ők meglepőnek a történetükben, hol látnak benne hiányzó lépcsőfokot, áthidalhatatlan oksági szakadékokat.”

Ez a csodálkozáson csodálkozó elbeszélő adja meg a felütését, az értelmezési keretét a kötetnek.

 Mi pedig olvasóként ezután szépen becsusszanunk a „csodálkozás réseibe”, mint a meghökkentés és megdöbbenés kultúrájában élő, egyébként jellemzően közönyös 21. századi polgárok.

A Mondatok a csodálkozásról két részből áll: az egyperceseket idéző Ohrwurm-jegyzetekből és hét hosszabb novellából. Az első részbe 29 rövid történet került, amelyek nagyon változatos helyzeteket, különös kis jeleneteket skiccelnek fel. Az egyik szövegben megdöbbenéssel pletykálja valaki, hogy vakokat látott a libegőn, egy másikban a lópánik lehetséges előfordulásának eseteit olvashatjuk, egy harmadikban folyamatosan elkallódik egy olcsó hegedűtok, amelybe nem is illik pontosan a drága hegedű. A történeteket apró kis játékok fűzik lazán össze. Olvasás közben óhatatlanul felmerül, hogy vajon mit is jelenthet a ciklus címe, az Ohrwurm-jegyzetek. A kifejezés magyarul fülbemászót jelent. Cornelius Eckert nevezte el így azt a jelenséget, amikor a fejünkbe beragad egy dallam, és sehogyan se tudjuk kiverni onnan. Ha megnézzük a szövegeket, azt találhatjuk, hogy elég gyakran előfordul, hogy a szereplőknek „beakad valami”.

A berögződések, az ismétlődések, más emberek idegesítő szokásai, nyelvhasználata visszatérő elem.

Az egyik történetben az elbeszélőt anyjának kedvenc színésze idegesíti, de ami ennél is jobban felbőszíti, ami a világból ki tudja kergetni, az egy szó: a szerepfelfogás. Az Olcsó tokban drága hegedűben mantraszerűen ismételgetik a szereplők: „Nincs olyan tok, amelybe egy hegedű pontosan illene.” Egy másik szövegben egy olyan embert ismerünk meg, aki „a függönyökkel érvel”, vagyis rendkívül idegesítő módon mindenre van egy függönyös hasonlata. A legtöbb történet ilyen különös megrögzöttségekre épül fel. De az ismétlésekkel való játék akkor válik a legszembetűnőbbé, amikor a Mindenből kettő van című szöveggel találkozunk, illetve akkor, amikor a kötetben előre haladva ráébredünk, hogy a Mindenből kettő vanból is kettő van.

„Bárhol jártam eddigi életem során, feltűnt, hogy mindenből kettő van. Olyasmiből kettő, amiből egy is ritkaságszámba megy.”

Mi pedig olvasóként persze nem győzünk csodálkozni ezeken az ismétlődéseken, duplikációkon, és ráébredünk,

éppen olyan érdekes, ha nem érdekesebb egy jelenség, ha másodszor is megismétlődik, mintha csak egyszeri esemény lenne.

A kötet egészére jellemzőek egyébként az apró játékok, a finoman elhintett intertextuális utalások, a nyelvhasználat és a jellemábrázolás egészen barvúros összekapcsolása, az idegen szavakkal és a nevekkel való különös bánásmód (találkozhatunk például Kedvesékkel, Sikeressel, Gyakoriakkal, Ó.-val, de még egy Név nevű szereplővel is) és az éles, találó irónia. „Apánk jobbára azokhoz a nevekhez vonzódik, amelyek úgy hangzanak, mint az okos, ám életidegen emberek alkalmatlan pillanatban elsütött viccei.” A korábbi Szvoren-szövegekhez képest most jobban előtérbe kerül ez a fajta egészen sajátos játékosság. 

A hosszabb novellákban főleg kapcsolatokról, illetve a másokhoz, szülőkhöz, testvérekhez, barátokhoz, házastársakhoz való kapcsolódás nehézségeiről olvashatunk. Szvoren Edina a tőle megszokott egyedi, változatos, hiteles elbeszélői nézőpontokból, megkapó részletességgel, hétköznapi szituációkat felvázolva mutatja be nekünk ezeket a viszonyokat, ám mindeközben sokszor beszüremkednek abszurd, titokzatos, vagy egyenesen misztikus elemek a szövegekbe. Sosem tudhatunk mindent, nincs magyarázatunk sok mindenre, és éppen ezek a hiányok és hiányzó összefüggések a legérdekesebbek ezekben az egészen furcsa, mégis ismerős viszonyrendszerekben. Szvoren Edina pedig ahogy mindig, ezúttal is nagyon izgalmasan mutatja be a kommunikáció félrecsúszásait, az egymás meg nem értéséből, a tabukból és a valódi érzések elhallgatásából fakadó helyzeteket, amelyek miatt a szereplők csak a frusztrációikat gyűjtögetik, és sehogyan sem tudnak egymáshoz közel kerülni. „De hát ennek az írásnak nem a magány a tárgya” – olvashatjuk a kötet záró sorában, bár mire a novellák végére érünk, már nem csodálkozunk azon, hogy ezt nem hisszük el olyan könnyen. 

Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Szvoren Edina az ambivalens hatásnak örül

Felszabadult, abszurditásában szórakoztató kötetként jellemezte Kiss Tibor Noé vasárnap Szvoren Edina új könyvét. A Margó zárónapján az igazinak tűnő szakszavak, az ijedős lovak és a duplikátumok is szóba kerültek.

...
Nagy

Könyvesblokk: Szvoren, Orosz, Spiró

Új hét, új Könyvesblokk! Ezúttal a csütörtökön kezdődő Margó Irodalmi Fesztiválon szereplő könyvek közül válogattunk. 

...
Beleolvasó

Nincsen hegedűtok, amibe egy hegedű pontosan illene

Szvoren Edina legújabb írásaiban senki sem csodálkozik, az írások mégis csodálkozásra késztetnek.

SZÓRAKOZÁS
...
Kritika

A Szürke Ember szuperhősként menekül és száguld országokon át

Courtland Gentry bérgyilkos, a CIA szebb napokat látott árnyékügynökségének, a Sierra alakulatnak egyik utolsó tagja, akit csak a „Szürke Ember”-ként ismernek és emlegetnek. 

...
Szórakozás

Karafiáth Orsolya: Simán belefér, hogy dalszövegíróként az árnyékban maradok

Karafiáth Orsolya szeret helyzetbe hozni másokat. Életművét át- meg átszövik a médium-, illetve műnemváltások, és izgalmas projektek keretében alakulnak dallá a sorai. Az íróként, költőként, fordítóként és publicistaként is aktív szerzőt ezúttal a megzenésített szövegeiről kérdeztük.

...
Szórakozás

Nyugaton a helyzet változatlan - Remarque háborúellenessége nem is lehetne aktuálisabb

A megjelenését követően közel száz év kellett, hogy a németek feldolgozzák az egyik legnagyobb bestsellerüknek számító Erich Maria Remarque-regényt. A végeredmény egy látványos, naturális film lett, de nem emiatt fogunk rá emlékezni.

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Heather Morris: Tartozunk a holokauszt túlélőinek azzal, hogy elmeséljük a történetüket

Heather Morrisnak az utóbbi években több holokauszt-témájú regénye is megjelent, és mindegyik kötetet túlélőkkel készült beszélgetések és kutatások alapozták meg. Az auschwitzi tetováló szerzőjével új könyveinek háttértörténetéről beszélgettünk, ő pedig mesélt az általa megismert túlélők bátorságáról, bűntudatáról, és azokról a nehéz emlékekről, amiket kötelességünk elmesélni az utókornak.

...
Kritika

A majdnem-élet receptje: egyedülálló anya reménytelen szerelemmel

A siker fokmérője ma a karrier és a boldog - kétszülős - családi élet. De mi van azokkal, akiknek egyik sem adatik meg? Bendl Vera első felnőtteknek szóló regényében nekik ad hangot: a nagy büdös semmiben lebegés állapotának, amit szeretünk átmenetinek hinni, de van, hogy nem lesz jobb. És a semminél már egy reménytelen szerelem is jobb. A Majdnem negyven a hét könyve. 

...
Nagy

A rómaiak is züllésről panaszkodtak, amikor a tekercseket felváltotta a lapozható könyv

A Papirusz számtalan ókori anekdotán és történelmi emléken keresztül elvezet az egyiptomi papiruszkészítő műhelyektől az alexandriai könyvtáron át a római rabszolgák másolóműhelyeiig. Hét érdekességet választottunk ízelítőül az ókori könyvek világából.

...
Nagy

Mohamed Mbougar Sarr az irodalom labirintusáról írt, és közben beleveszett a saját regényébe

Mohamed Mbougar Sarr szenegáli író akarata ellenére is szimbólummá vált: 31 évesen, első fekete-afrikai szerzőként nyerte el a legrangosabb francia irodalmi elismerést, a Goncourt-díjat. Paradox módon azzal, hogy neki ítélték a díjat, mintha belépett volna a saját regényének világába, amelyben az irodalmi elitet és intézményrendszert figurázta ki.

...
Nagy

Veres Attila: Igazából már csak a törvények és a pénz fog össze minket

A valóság helyreállítása és a The Black Maybe megjelenése apropójából beszélgettünk a humor szerepéről a feszültségépítésben, a kísérletező történetmesélő formákról, a sírkertszerű Magyarországról, reményről és reménytelenségről. Végül még olvasnivalót is ajánlott. Interjú.

...
Nagy

„Úgy képzeltem, az irodalom lesz a főfoglalkozásom” [Lator95]

A mesterség alapos ismerete elengedhetetlen - mondta egy régebbi interjújában Lator László, aki ma ünnepli 95. születésnapját. Költő, műfordító, tanár, aki szemináriumain egyetemi hallgatók nemzedékeit oktatta.

Gyerekirodalom
...
Gyerekirodalom

Hogyan segíthet a gyerekirodalom a történelemtanulásban?

A múlthoz való kapcsolódás a gyerekeknek is fontos, de vajon a történelmi témájú gyerekkönyvek hogyan segíthetnek magának a történelemnek a tanulásában?

...
Gyerekirodalom

Karády Katalin ezeregy titkát apránként fejti fel egy mai kamasz

A vidéki rokonoknál vendégeskedő kiskamasz Lotti kilátástalannak látja a helyzetét, de idővel megismeri rég elhunyt édesanyja – és rajta keresztül Karády Katalin – történetét.

...
Gyerekirodalom

Az Altamira-barlangrajzoktól Banksyig - A művészettörténet legizgalmasabb műtermeibe kalauzol egy új könyv

Révész Emese és Grela Alexandra a Hol készül a művészet? című kötettel képzeletbeli utazásra hívja az olvasókat, melynek során a gyerekek betekinthetnek a leghíresebb alkotók műtermeibe.