Bartók Imre szürreális szövegtripre viszi a gyanútlan olvasót

Bartók Imre szürreális szövegtripre viszi a gyanútlan olvasót

Mit tehet egy író, ha élete fő művét, az általa csak magnum opusként emlegetett regényét, a Jerikót, az ismeretlenség mocsarába süllyeszti az olvasói és kritikai közöny? Mit tehet, ha a szakmai után a magánélete is szilánkokra törik, és klausztrofób, málló falú szuterénjében legfeljebb a város számkivetettjei meg egy rendőrnyomozó teszi tiszteletét? Bartók Imre új regényében világok mosódnak egybe, miközben hőse az alkotás, pontosabban az arra való képtelenség, a társasjátékok, a társadalmi elvárások és az abszurd hétköznapok labirintusában bolyong. Bartóknak legutóbb 2018-ban jelent meg regénye, ez volt a Jerikó épül, és bár olvasóként lehetetlen megítélni, hogy saját tapasztalataiból és indulataiból mennyi került az új regénybe, mindenesetre az irodalmi és popkulturális utalásokban tobzódó, hol szürreális, máshol horrorisztikus vonásokat mutató Lovak a folyóban szarkasztikusan és ritka öniróniával ránt magával a lélek legmélyebb bugyraiba. Ez a hét könyve.

Ruff Orsolya | 2021. szeptember 27. |

„Ha még egyszer valaha regényt írnék, alighanem egyetlen motívum körül forogna az egész, jól szerkesztett, világosan határolt, kontúros képpel kezdődne és érne véget.” Rögtön a legelső mondatban Bartók Imre hőse szögezi le mindezt, aki történetesen szintén író, szintén harmincas és szintén Budapesten él, és ha neki nem is sikerült, az író Bartóknak összejött a kontúros kép, amelynek fő alakja egy látogató, aki egy bölcsőhöz lépve ringatni kezdi az abban alvó gyereket. Már az első mondatoknál erős az atmoszféra, még akkor is, ha hamarosan szertefoszlik a kép, az álmot pedig csengőszó töri ketté. Bartók Imre viszont már itt, a Lovak a folyóban kezdő jeleneteiben felvillant valami abból a megfoghatatlanságból és kétértelműségből, amely rendszerint a határok elmosódásakor fogja el az embert. 

Bartók Imre
Lovak a folyóban
Jelenkor, 2021, 393 oldal
-

Pedig az elején a cselekmény még viszonylag jól körülhatárolhatónak tetszik: adott egy fiatal író, aki hiába tette le az asztalra az élete fő művének szánt Jerikót, a kötet jobbára visszhangtalan maradt. A kritikusok kussolnak, és az olvasók sem ostromolják a boltokat, hogy magukhoz ragadják a saját példányaikat. Ráadásul a házassága is válságba jutott, így kénytelen egy kissvábhegyi szuterénben meghúzni magát, ahol mállanak a falak, hegyekben állnak az eladatlan könyvek, a szomszéd pedig időről időre feljelenti. A tehetetlenség és az önsajnálat mocsarában dagonyázó hős mindennapjainak eseménytelenségét egy váratlan incidens zárja rövidre: egy szép napon ugyanis megmenti egy nő életét, akit egy arra járó lökött a metró alá. A megvillanó erőszak a maga valódiságában és virtuálisan is a regény sajátja: az E/1. személyű narrátor ugyanis a szüleivel együtt megszállottan gyűjti és játssza a legkülönfélébb társasjátékokat, ami az ő szemszögükből nem is egyszerű kikapcsolódás, inkább egyfajta dimenzióváltásnak, az élet sajátos meghosszabbításának tetszik.

Bartók hőse mindenesetre nem találja a helyét a saját életében.

Társas kapcsolatai lényegében nincsenek, új ismerőseit (egy nyomozót, egy álrendőrt meg a megmentett nőt) is lényegében a balesetnek köszönheti. A szülein kívül még Ármin nevű barátjával tartja a kapcsolatot, aki szintén író, csak éppen a sikeres fajtából. Az a típus, akinek látszólag minden összejött, amire Bartók hőse vágyik: a szakma elismerése, a díjak és a közönségsiker is. A regénybeli író álmai netovábbja egy könyv, „aminek értelme is van, ami utat talál az olvasókhoz, díjakat nyer”, igaz, gyorsan hozzáteszi azt is: „nem, dehogy, azt azért mégsem, hiszen a kánonvonat már elment”. Ebből az egyetlen odavetésből is kitűnik az a szarkasztikus humor és nem utolsósorban önirónia, ami áthatja az egész könyvet. Bartók könyve gonoszul szórakoztató, írom ezt annak tudatában, hogy a fenti mondata így folytatódik: „volt, nincs, a síneket is felszedték utána, de mit számít ez, mit számítanak a kritikusok, az irodalomnak ezek a dögletes farizeusai, mit számít az ő szavuk, ha egyszer ott van még százezer olvasó (…)”.

A Lovak a folyóban legszórakoztatóbb részei egyértelműen azok, ahol hőse kiosztja a komplett kiadói és könyvszakmát, a kritikusoktól kezdve a felkészületlen interjúkészítőkön és az irodalmi influenszereken át a díjakat odaítélő befolyásosokig, így mások mellett megkapja a magáét a regénybeli Gozsdu-díj kuratóriuma is, amely „nullára árazta be a Jerikót”. A tétet ráadásul tovább emeli azzal, hogy a Jerikó semmibe vett szerzője saját magát sem kíméli: metsző öniróniával teszi mérlegre és mond ítéletet saját írói hozzáállása („Tulajdonképpen minek panaszkodsz? Hiszen sosem akartál tetszést aratni!”), és örökös halogatása fölött, amivel mindegyre elodázza a következő nagy mű megírását: 

„Az egyetlen esélyem, hogy előremenekülök, sőt ez nem csupán az egyetlen, de a szó legszigorúbb értelmében véve az utolsó esélyem is, egyúttal kiváló alkalom, már csak egy új fotelre volna szükség, és persze az sem ártana, ha kitakarítanék, kéne egy portalanító, egy rakat tisztítószer, és úgy másfél nap, amit koncentráltan képes vagyok ennek a hétköznapi feladatnak szentelni, ami a lakás adottságait és jelenlegi állapotát tekintve nem tűnik könnyűnek ugyan, ámde annál kifizetődőbb, hiszen a jobb munkakörülmények között feltehetően az írás is eredményesebben haladna előre.”

A szakmai és magánéleti kudarcok szépen lassan felőrlik az írót,

aki elméletileg hiába látja, valójában nem találja a kiutat sivár helyzetéből. Egyszerre remél (hogy egyszer még belefoghat egy új könyvbe) és gyászol (a visszhangtalanul maradt regényét), miközben szürke hétköznapjai panoptikumában a legkülönfélébb fura figurák bukkannak fel. Egy különös burokban éli az életét, amelynek díszletei bár valóságosnak tűnnek, mégis bele-belecsusszan egyfajta álomszerű alternatív valóságba. Bartók Imre egy korábbi interjúnkban mesélt arról, hogy „az ébrenlétben van valami kétdimenziós, (…) az álmokban ezzel szemben szokatlan térmélységek nyílnak”. Bartók új regénye

ügyesen mossa el az ébrenlét és a káprázat közötti határokat:

a Lovak a folyóban így aztán ténylegesen egy szürrealista trip a tudatalatti, a félelmek és az álmok birodalmába, és nehéz kibogozni, hogy mi a valóságos, és mi nem. Mint ahogy a prózája sem feltétlenül adja mindig egykönnyen magát, Bartók ugyanis egy olyan szöveglabirintusba viszi be az olvasóit, amely hemzseg a mitológiai, irodalmi, művészeti és popkulturális utalásoktól, de itt valahogy teljesen természetesen fonódnak egybe az Empedoklészt, Géricault-t, Frankensteint vagy A Gyűrűk Ura Gollamját játékba hozó allúziók. 

Nehéz műfajilag megfogni ezt a regényt, hiszen ugyanúgy nevezhető egy mentális összeomlás krónikájának, vagy egy szürreális nyomozás történetének, mint kreatív gyászregénynek. Ezek mind benne vannak, de a horizontja ennél sokkal tágabb: lubickol az abszurdban, a folyamatos ritmusváltások miatt pedig (a szöveg hol sodor, hol a hőshöz hasonlóan egy helyben botorkál, hogy aztán újból berántson) muszáj végig erősen koncentrálni a szövegre. Ahogy a hőse, úgy Bartók sem köt kompromisszumot a prózában, ez viszont nem jelenti azt, hogy ugyanakkor ne lenne kellően játékos. Mert pont az a lényeg, hogy ebben a szarkazmusban és öniróniában tobzódó regényben Bartók igenis játszik, és nemcsak a szöveggel, hanem az olvasóval is. 

Hírlevél feliratkozás
Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Bartók Imre: A jó harc [Olimpia]

 Olimpiai sorozatunkban Finy Petra, Baráth Katalin, Forgách Kinga, Ruff Orsolya és Kele Fodor Ákos írásait olvashattátok, Bartók Imre záró darabja pedig igazán méltó a 2020-2021-es különös-heroikus olimpiához.

...
Nagy

Bartók Imre: Tractatus [HÁLÓZATOK HETE]

A Hálózatok Hetére kortárs írókat kérünk fel, hogy írjanak a BarabásiLab: Rejtett mintázatok. A hálózati gondolkodás nyelve című kiállításon látható egy-egy műtárgyból kiindulva novellát vagy verset. Olvassátok el Bartók Imre írását, amely az Ízek című alkotáshoz készült.

...
Hírek

Bartók Imre kapta a Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíjat

Majmom, Vergilius című könyvével Bartók Imre író lett a nyolcadik alkalommal átadott Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíj idei győztese

Hírek
...
Könyves Advent

Debbie Harry a '70-es évek New Yorkjának lázadásából emelkedett ki

...
Zöld

ENSZ Klímakonferencia: Ne csak a fejlődő országok, mindannyian fizessük meg az éghajlatváltozás árát

...
Gyerekirodalom

Hogyan segíthet a gyerekirodalom a történelemtanulásban?

...
Hírek

„A rendszerek változnak, a cigánypolitikájuk nem” – megjelenik Zsigó Jenő memoárja a roma polgárjogi küzdelmekről

...
Könyves Advent

A LEGO egy család és egy cég története, ami kanyargósan vezet el a világsikerig

...
Szórakozás

Lecserélik A hatalom gyűrűi legjobb karakterét alakító színészt

...
Könyves Advent

Kekszek, reneszánsz receptek, erdélyi lakoma és az új Dragomán - ezeket a gasztrokönyveket ajánljuk karácsonyra

...
Könyves Advent

Dobray Sarolta történetei a nyomorban is megtalálják a vágyat a méltósággal élhető életre

...
Hírek

Erdős Virág petíciót indított a tiltakozó tanárok mellett

...
Gyerekirodalom

Az ünnep azé, aki várja - adventi mesekalendáriumok

...
Promóció

Egy nélkülözhetetlen kiegészítő, ha sokat időzöl a gép előtt – Kékfény szűrő szemüveg

...
Promóció

A kulturális feltöltődéshez minőségi élelmiszerek járnak

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Heather Morris: Tartozunk a holokauszt túlélőinek azzal, hogy elmeséljük a történetüket

Heather Morrisnak az utóbbi években több holokauszt-témájú regénye is megjelent, és mindegyik kötetet túlélőkkel készült beszélgetések és kutatások alapozták meg. Az auschwitzi tetováló szerzőjével új könyveinek háttértörténetéről beszélgettünk, ő pedig mesélt az általa megismert túlélők bátorságáról, bűntudatáról, és azokról a nehéz emlékekről, amiket kötelességünk elmesélni az utókornak.

...
Kritika

A majdnem-élet receptje: egyedülálló anya reménytelen szerelemmel

A siker fokmérője ma a karrier és a boldog - kétszülős - családi élet. De mi van azokkal, akiknek egyik sem adatik meg? Bendl Vera első felnőtteknek szóló regényében nekik ad hangot: a nagy büdös semmiben lebegés állapotának, amit szeretünk átmenetinek hinni, de van, hogy nem lesz jobb. És a semminél már egy reménytelen szerelem is jobb. A Majdnem negyven a hét könyve. 

...
Nagy

A rómaiak is züllésről panaszkodtak, amikor a tekercseket felváltotta a lapozható könyv

A Papirusz számtalan ókori anekdotán és történelmi emléken keresztül elvezet az egyiptomi papiruszkészítő műhelyektől az alexandriai könyvtáron át a római rabszolgák másolóműhelyeiig. Hét érdekességet választottunk ízelítőül az ókori könyvek világából.

...
Nagy

Mohamed Mbougar Sarr az irodalom labirintusáról írt, és közben beleveszett a saját regényébe

Mohamed Mbougar Sarr szenegáli író akarata ellenére is szimbólummá vált: 31 évesen, első fekete-afrikai szerzőként nyerte el a legrangosabb francia irodalmi elismerést, a Goncourt-díjat. Paradox módon azzal, hogy neki ítélték a díjat, mintha belépett volna a saját regényének világába, amelyben az irodalmi elitet és intézményrendszert figurázta ki.

...
Nagy

Veres Attila: Igazából már csak a törvények és a pénz fog össze minket

A valóság helyreállítása és a The Black Maybe megjelenése apropójából beszélgettünk a humor szerepéről a feszültségépítésben, a kísérletező történetmesélő formákról, a sírkertszerű Magyarországról, reményről és reménytelenségről. Végül még olvasnivalót is ajánlott. Interjú.

...
Nagy

„Úgy képzeltem, az irodalom lesz a főfoglalkozásom” [Lator95]

A mesterség alapos ismerete elengedhetetlen - mondta egy régebbi interjújában Lator László, aki ma ünnepli 95. születésnapját. Költő, műfordító, tanár, aki szemináriumain egyetemi hallgatók nemzedékeit oktatta.

Olvass!
...
Beleolvasó

A videójátékok világa segít elmenekülni a valóság elől

Gabrielle Zevin regénye, a Világépítők egyrészt óda a videójátékok aranykorához; másrészt két ember története, akik introvertált személyiségük korlátait leküzdve igyekeznek felfedezni a szerelem és a szeretet különböző formáit. Olvass bele!

...
Beleolvasó

A Szürke Ember többé már nem számít hasznos eszköznek, így ki kell iktatni

Mark Greaney első regénye a megjelenését követően azonnal bestseller lett, és számos folytatás követte, melyekkel korunk egyik legnépszerűbb thrillerszerzőjévé vált. A Szürke Emberből készült a Netflix eddigi legdrágább, 200 millió dolláros költségvetéssel bíró filmje Ryan Gosling főszereplésével. Olvass bele!

...
Beleolvasó

"Látod? Látod? Látod? Bölcső. Macskabölcső!" [Vonnegut100]

Száz éve született Kurt Vonnegut, akinek könyveit kultikus rajongás övezi mind a mai napig. Nincs ez másként az eredetileg 1963-ban megjelent Macskabölcsővel sem, amely olvasók egész generációjában hagyott kitörölhetetlen nyomot. Olvass bele!

SZÓRAKOZÁS
...
Kritika

A Szürke Ember szuperhősként menekül és száguld országokon át

Courtland Gentry bérgyilkos, a CIA szebb napokat látott árnyékügynökségének, a Sierra alakulatnak egyik utolsó tagja, akit csak a „Szürke Ember”-ként ismernek és emlegetnek. 

...
Szórakozás

Karafiáth Orsolya: Simán belefér, hogy dalszövegíróként az árnyékban maradok

Karafiáth Orsolya szeret helyzetbe hozni másokat. Életművét át- meg átszövik a médium-, illetve műnemváltások, és izgalmas projektek keretében alakulnak dallá a sorai. Az íróként, költőként, fordítóként és publicistaként is aktív szerzőt ezúttal a megzenésített szövegeiről kérdeztük.

...
Szórakozás

Nyugaton a helyzet változatlan - Remarque háborúellenessége nem is lehetne aktuálisabb

A megjelenését követően közel száz év kellett, hogy a németek feldolgozzák az egyik legnagyobb bestsellerüknek számító Erich Maria Remarque-regényt. A végeredmény egy látványos, naturális film lett, de nem emiatt fogunk rá emlékezni.