Bartók Imre szürreális szövegtripre viszi a gyanútlan olvasót

Bartók Imre szürreális szövegtripre viszi a gyanútlan olvasót

Mit tehet egy író, ha élete fő művét, az általa csak magnum opusként emlegetett regényét, a Jerikót, az ismeretlenség mocsarába süllyeszti az olvasói és kritikai közöny? Mit tehet, ha a szakmai után a magánélete is szilánkokra törik, és klausztrofób, málló falú szuterénjében legfeljebb a város számkivetettjei meg egy rendőrnyomozó teszi tiszteletét? Bartók Imre új regényében világok mosódnak egybe, miközben hőse az alkotás, pontosabban az arra való képtelenség, a társasjátékok, a társadalmi elvárások és az abszurd hétköznapok labirintusában bolyong. Bartóknak legutóbb 2018-ban jelent meg regénye, ez volt a Jerikó épül, és bár olvasóként lehetetlen megítélni, hogy saját tapasztalataiból és indulataiból mennyi került az új regénybe, mindenesetre az irodalmi és popkulturális utalásokban tobzódó, hol szürreális, máshol horrorisztikus vonásokat mutató Lovak a folyóban szarkasztikusan és ritka öniróniával ránt magával a lélek legmélyebb bugyraiba. Ez a hét könyve.

Ruff Orsolya | 2021. szeptember 27. |

„Ha még egyszer valaha regényt írnék, alighanem egyetlen motívum körül forogna az egész, jól szerkesztett, világosan határolt, kontúros képpel kezdődne és érne véget.” Rögtön a legelső mondatban Bartók Imre hőse szögezi le mindezt, aki történetesen szintén író, szintén harmincas és szintén Budapesten él, és ha neki nem is sikerült, az író Bartóknak összejött a kontúros kép, amelynek fő alakja egy látogató, aki egy bölcsőhöz lépve ringatni kezdi az abban alvó gyereket. Már az első mondatoknál erős az atmoszféra, még akkor is, ha hamarosan szertefoszlik a kép, az álmot pedig csengőszó töri ketté. Bartók Imre viszont már itt, a Lovak a folyóban kezdő jeleneteiben felvillant valami abból a megfoghatatlanságból és kétértelműségből, amely rendszerint a határok elmosódásakor fogja el az embert. 

Bartók Imre
Lovak a folyóban
Jelenkor, 2021, 393 oldal
-

Pedig az elején a cselekmény még viszonylag jól körülhatárolhatónak tetszik: adott egy fiatal író, aki hiába tette le az asztalra az élete fő művének szánt Jerikót, a kötet jobbára visszhangtalan maradt. A kritikusok kussolnak, és az olvasók sem ostromolják a boltokat, hogy magukhoz ragadják a saját példányaikat. Ráadásul a házassága is válságba jutott, így kénytelen egy kissvábhegyi szuterénben meghúzni magát, ahol mállanak a falak, hegyekben állnak az eladatlan könyvek, a szomszéd pedig időről időre feljelenti. A tehetetlenség és az önsajnálat mocsarában dagonyázó hős mindennapjainak eseménytelenségét egy váratlan incidens zárja rövidre: egy szép napon ugyanis megmenti egy nő életét, akit egy arra járó lökött a metró alá. A megvillanó erőszak a maga valódiságában és virtuálisan is a regény sajátja: az E/1. személyű narrátor ugyanis a szüleivel együtt megszállottan gyűjti és játssza a legkülönfélébb társasjátékokat, ami az ő szemszögükből nem is egyszerű kikapcsolódás, inkább egyfajta dimenzióváltásnak, az élet sajátos meghosszabbításának tetszik.

Bartók hőse mindenesetre nem találja a helyét a saját életében.

Társas kapcsolatai lényegében nincsenek, új ismerőseit (egy nyomozót, egy álrendőrt meg a megmentett nőt) is lényegében a balesetnek köszönheti. A szülein kívül még Ármin nevű barátjával tartja a kapcsolatot, aki szintén író, csak éppen a sikeres fajtából. Az a típus, akinek látszólag minden összejött, amire Bartók hőse vágyik: a szakma elismerése, a díjak és a közönségsiker is. A regénybeli író álmai netovábbja egy könyv, „aminek értelme is van, ami utat talál az olvasókhoz, díjakat nyer”, igaz, gyorsan hozzáteszi azt is: „nem, dehogy, azt azért mégsem, hiszen a kánonvonat már elment”. Ebből az egyetlen odavetésből is kitűnik az a szarkasztikus humor és nem utolsósorban önirónia, ami áthatja az egész könyvet. Bartók könyve gonoszul szórakoztató, írom ezt annak tudatában, hogy a fenti mondata így folytatódik: „volt, nincs, a síneket is felszedték utána, de mit számít ez, mit számítanak a kritikusok, az irodalomnak ezek a dögletes farizeusai, mit számít az ő szavuk, ha egyszer ott van még százezer olvasó (…)”.

A Lovak a folyóban legszórakoztatóbb részei egyértelműen azok, ahol hőse kiosztja a komplett kiadói és könyvszakmát, a kritikusoktól kezdve a felkészületlen interjúkészítőkön és az irodalmi influenszereken át a díjakat odaítélő befolyásosokig, így mások mellett megkapja a magáét a regénybeli Gozsdu-díj kuratóriuma is, amely „nullára árazta be a Jerikót”. A tétet ráadásul tovább emeli azzal, hogy a Jerikó semmibe vett szerzője saját magát sem kíméli: metsző öniróniával teszi mérlegre és mond ítéletet saját írói hozzáállása („Tulajdonképpen minek panaszkodsz? Hiszen sosem akartál tetszést aratni!”), és örökös halogatása fölött, amivel mindegyre elodázza a következő nagy mű megírását: 

„Az egyetlen esélyem, hogy előremenekülök, sőt ez nem csupán az egyetlen, de a szó legszigorúbb értelmében véve az utolsó esélyem is, egyúttal kiváló alkalom, már csak egy új fotelre volna szükség, és persze az sem ártana, ha kitakarítanék, kéne egy portalanító, egy rakat tisztítószer, és úgy másfél nap, amit koncentráltan képes vagyok ennek a hétköznapi feladatnak szentelni, ami a lakás adottságait és jelenlegi állapotát tekintve nem tűnik könnyűnek ugyan, ámde annál kifizetődőbb, hiszen a jobb munkakörülmények között feltehetően az írás is eredményesebben haladna előre.”

A szakmai és magánéleti kudarcok szépen lassan felőrlik az írót,

aki elméletileg hiába látja, valójában nem találja a kiutat sivár helyzetéből. Egyszerre remél (hogy egyszer még belefoghat egy új könyvbe) és gyászol (a visszhangtalanul maradt regényét), miközben szürke hétköznapjai panoptikumában a legkülönfélébb fura figurák bukkannak fel. Egy különös burokban éli az életét, amelynek díszletei bár valóságosnak tűnnek, mégis bele-belecsusszan egyfajta álomszerű alternatív valóságba. Bartók Imre egy korábbi interjúnkban mesélt arról, hogy „az ébrenlétben van valami kétdimenziós, (…) az álmokban ezzel szemben szokatlan térmélységek nyílnak”. Bartók új regénye

ügyesen mossa el az ébrenlét és a káprázat közötti határokat:

a Lovak a folyóban így aztán ténylegesen egy szürrealista trip a tudatalatti, a félelmek és az álmok birodalmába, és nehéz kibogozni, hogy mi a valóságos, és mi nem. Mint ahogy a prózája sem feltétlenül adja mindig egykönnyen magát, Bartók ugyanis egy olyan szöveglabirintusba viszi be az olvasóit, amely hemzseg a mitológiai, irodalmi, művészeti és popkulturális utalásoktól, de itt valahogy teljesen természetesen fonódnak egybe az Empedoklészt, Géricault-t, Frankensteint vagy A Gyűrűk Ura Gollamját játékba hozó allúziók. 

Nehéz műfajilag megfogni ezt a regényt, hiszen ugyanúgy nevezhető egy mentális összeomlás krónikájának, vagy egy szürreális nyomozás történetének, mint kreatív gyászregénynek. Ezek mind benne vannak, de a horizontja ennél sokkal tágabb: lubickol az abszurdban, a folyamatos ritmusváltások miatt pedig (a szöveg hol sodor, hol a hőshöz hasonlóan egy helyben botorkál, hogy aztán újból berántson) muszáj végig erősen koncentrálni a szövegre. Ahogy a hőse, úgy Bartók sem köt kompromisszumot a prózában, ez viszont nem jelenti azt, hogy ugyanakkor ne lenne kellően játékos. Mert pont az a lényeg, hogy ebben a szarkazmusban és öniróniában tobzódó regényben Bartók igenis játszik, és nemcsak a szöveggel, hanem az olvasóval is. 

Hírlevél feliratkozás
Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Bartók Imre: A jó harc [Olimpia]

 Olimpiai sorozatunkban Finy Petra, Baráth Katalin, Forgách Kinga, Ruff Orsolya és Kele Fodor Ákos írásait olvashattátok, Bartók Imre záró darabja pedig igazán méltó a 2020-2021-es különös-heroikus olimpiához.

...
Nagy

Bartók Imre: Tractatus [HÁLÓZATOK HETE]

A Hálózatok Hetére kortárs írókat kérünk fel, hogy írjanak a BarabásiLab: Rejtett mintázatok. A hálózati gondolkodás nyelve című kiállításon látható egy-egy műtárgyból kiindulva novellát vagy verset. Olvassátok el Bartók Imre írását, amely az Ízek című alkotáshoz készült.

...
Hírek

Bartók Imre kapta a Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíjat

Majmom, Vergilius című könyvével Bartók Imre író lett a nyolcadik alkalommal átadott Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíj idei győztese

Hírek
...
Panodyssey

Szerényi Tamás: Special Offer [Panodyssey]

...
Hírek

Michel Houellebecq szexfilmje körül tovább dagad a botrány

...
Alkotótárs

Harmadik alkalommal hirdetik meg a Mastercard® - Alkotótárs irodalmi ösztöndíjprogramot

...
Panodyssey

Kiss Tibor Noé és Borda Réka a Panodyssey új magyar nagykövetei

...
Hírek

Ősi, akkád nyelven hallgatható meg a Gilgames-eposz

...
Hírek

Karafiáth Orsolya: Petőfi életében Júlia volt az egyetlen kaliber [Petőfi200]

...
Beleolvasó

Emerenc ajtaja mögött egy magára maradt nő tragikus sorsa sejlik fel

...
Hírek

Annie Ernaux kivizsgálást követel a bántalmazott francia diáklányok ügyében

...
Zöld

Lenyűgözte a tengerészeket a kenu, amit Óceánia két kis szigeténél láttak

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Tar Sándor a térképről leszorult helyek és emberek írója

Tar Sándorról írt monográfiát Deczki Sarolta, akit az elesettek, a kiszolgáltatottak, a periféria írójaként is emlegetett szerző életéről és műveinek erőteljes hatásáról is kérdeztünk. 

...
Nagy

„Kommunista volt-e Petőfi? Néger volt-e Kossuth?”

A Petőfi-délibábok című programsorozat Petőfi politikai emlékezete a dualizmustól napjainkig című nyitórendezvényén kiderült, hogy az évek során Petőfi lobogó helyett sokaknak inkább dobogó volt: emelvény, amelyről ki-ki a maga hasznát remélve szónokolt.

...
Nagy

Fantasztikus írókat adtak a világnak, a britek mégsem falják a könyveket

Az angolok olyan szerzőket adtak a világnak, mint William ShakespeareAgatha Christie, Jane AustenCharles DickensJ. R. R. Tolkien, J.K. Rowling. Ezek alapján joggal hihetnénk, hogy az angolok a világ legnagyobb könyvfogyasztói, de tényleg így van? 

...
Kritika

Fakó lábujjak és parányi nők – Így szól a horror a nagyvilágban

Magyarul is olvasható az amerikai Valancourt kiadó nemzetközi antológiája, amiben Veres Attilától is jelent meg novella. A kötet történetei úgy mesélnek az emberi félelmek és szorongások egyetemességéről, hogy közben sokféle szerző, sokféle stílusában, sokféle horrortradícióhoz kapcsolódnak eredetien. Ez a hét könyve.

...
Nagy

Gurubi Ágnes: Szauna nap

Gurubi Ágnes a Szív utca című kötetével 2021-ben a top3-ban végzett a legjobb első prózakötetesnek járó Margó-díjért folyó versenyben. Volt értelme megőrülni című tárcasorozata mostantól egy évig olvasható a Könyves Magazinon. Ez az első rész.

...
Panodyssey

Závada Péter: Az új formákról

"A színház az elmúlt kétezerötszáz év során jelentős fejlődésen ment keresztül, és ma már olyan technológiák állnak rendelkezésünkre, melyek még huszonöt évvel ezelőtt sem léteztek. Mégis ahhoz, hogy számomra egy színházi előadás igazán inspiráló legyen, valami újat, eredetit és felforgatót kell mondania néző és színész relációjáról, olyasvalamit, ami mindent más perspektívába helyez." Závada Péter esszésorozata negyedik részében az új színházi formákról értekezik. 

Olvass!
...
Beleolvasó

Tom Felton: Harry Potter és Draco Malfoy egyazon érme két oldala

A Harry Potter-filmek forgatásáról, felnövésről, barátságokról, a hírnév előnyeiről és hátrányairól is mesél önéletrajzában Tom Felton színész, akit Draco Malfoyként ismert meg a világ. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Szerhij Zsadan: Ezt a földet mától Ukrajnának nevezd!

Harkiv Hotel címmel jelent meg az ukrán Szerhij Zsadan kötete, melynek verseit Vonnák Diána válogatta és fordította magyarra. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Az elitiskola tanárának manipulációja a szülők életét sem kíméli

A saját érdekedben az iskolai közösségek olykor viszontagságos működésébe enged betekintést, ahol sokszor csupán egy szikra kell, hogy lángra lobbanjanak a lappangó indulatok. Olvass bele!

SZÓRAKOZÁS
...
Nagy

Ezeket a könyveket olvasd, ha tetszett A páciens!

A páciens című sorozathoz kapcsolódva most öt olyan könyvet mutatunk, amelyekben a pszichológus szemszögén keresztül beleshetünk a terápia zárt ajtaja mögé, és amelyekből kiderül, hogy a szakember is ugyanolyan esendő, mint a páciens.  

...
Podcast

Szabó Benedek: Az igazán jó műveknek nincs eleje és vége

A hallgatók társalkotói szerepéről, John Cheever prózájáról, hidegháborúról és melankóliáról beszélgettünk Szabó Benedekkel, aki az egyrészt-másrészt generációjához tartozik.

...
Szórakozás

Müller Péter Sziámi: A dal tud valamit, amit szeretnék tudni én is

„Életem összes kalandja másodszándékból következett” ‒ mondja Müller Péter Sziámi, akinek napestig sorolhatnánk a titulusait és a kitüntetéseit, magára legszívesebben mégis költőként tekint. Elmesélte nekünk, hogy lelt rá élete legjobb játszótársára nemrégiben, és megtudtuk tőle, miért csendesednek el bennünk a dalok, mire felnövünk.