Bartók Imre szürreális szövegtripre viszi a gyanútlan olvasót

Bartók Imre szürreális szövegtripre viszi a gyanútlan olvasót

Mit tehet egy író, ha élete fő művét, az általa csak magnum opusként emlegetett regényét, a Jerikót, az ismeretlenség mocsarába süllyeszti az olvasói és kritikai közöny? Mit tehet, ha a szakmai után a magánélete is szilánkokra törik, és klausztrofób, málló falú szuterénjében legfeljebb a város számkivetettjei meg egy rendőrnyomozó teszi tiszteletét? Bartók Imre új regényében világok mosódnak egybe, miközben hőse az alkotás, pontosabban az arra való képtelenség, a társasjátékok, a társadalmi elvárások és az abszurd hétköznapok labirintusában bolyong. Bartóknak legutóbb 2018-ban jelent meg regénye, ez volt a Jerikó épül, és bár olvasóként lehetetlen megítélni, hogy saját tapasztalataiból és indulataiból mennyi került az új regénybe, mindenesetre az irodalmi és popkulturális utalásokban tobzódó, hol szürreális, máshol horrorisztikus vonásokat mutató Lovak a folyóban szarkasztikusan és ritka öniróniával ránt magával a lélek legmélyebb bugyraiba. Ez a hét könyve.

Ruff Orsolya | 2021. szeptember 27. |

„Ha még egyszer valaha regényt írnék, alighanem egyetlen motívum körül forogna az egész, jól szerkesztett, világosan határolt, kontúros képpel kezdődne és érne véget.” Rögtön a legelső mondatban Bartók Imre hőse szögezi le mindezt, aki történetesen szintén író, szintén harmincas és szintén Budapesten él, és ha neki nem is sikerült, az író Bartóknak összejött a kontúros kép, amelynek fő alakja egy látogató, aki egy bölcsőhöz lépve ringatni kezdi az abban alvó gyereket. Már az első mondatoknál erős az atmoszféra, még akkor is, ha hamarosan szertefoszlik a kép, az álmot pedig csengőszó töri ketté. Bartók Imre viszont már itt, a Lovak a folyóban kezdő jeleneteiben felvillant valami abból a megfoghatatlanságból és kétértelműségből, amely rendszerint a határok elmosódásakor fogja el az embert. 

Bartók Imre
Lovak a folyóban
Jelenkor, 2021, 393 oldal
-

Pedig az elején a cselekmény még viszonylag jól körülhatárolhatónak tetszik: adott egy fiatal író, aki hiába tette le az asztalra az élete fő művének szánt Jerikót, a kötet jobbára visszhangtalan maradt. A kritikusok kussolnak, és az olvasók sem ostromolják a boltokat, hogy magukhoz ragadják a saját példányaikat. Ráadásul a házassága is válságba jutott, így kénytelen egy kissvábhegyi szuterénben meghúzni magát, ahol mállanak a falak, hegyekben állnak az eladatlan könyvek, a szomszéd pedig időről időre feljelenti. A tehetetlenség és az önsajnálat mocsarában dagonyázó hős mindennapjainak eseménytelenségét egy váratlan incidens zárja rövidre: egy szép napon ugyanis megmenti egy nő életét, akit egy arra járó lökött a metró alá. A megvillanó erőszak a maga valódiságában és virtuálisan is a regény sajátja: az E/1. személyű narrátor ugyanis a szüleivel együtt megszállottan gyűjti és játssza a legkülönfélébb társasjátékokat, ami az ő szemszögükből nem is egyszerű kikapcsolódás, inkább egyfajta dimenzióváltásnak, az élet sajátos meghosszabbításának tetszik.

Bartók hőse mindenesetre nem találja a helyét a saját életében.

Társas kapcsolatai lényegében nincsenek, új ismerőseit (egy nyomozót, egy álrendőrt meg a megmentett nőt) is lényegében a balesetnek köszönheti. A szülein kívül még Ármin nevű barátjával tartja a kapcsolatot, aki szintén író, csak éppen a sikeres fajtából. Az a típus, akinek látszólag minden összejött, amire Bartók hőse vágyik: a szakma elismerése, a díjak és a közönségsiker is. A regénybeli író álmai netovábbja egy könyv, „aminek értelme is van, ami utat talál az olvasókhoz, díjakat nyer”, igaz, gyorsan hozzáteszi azt is: „nem, dehogy, azt azért mégsem, hiszen a kánonvonat már elment”. Ebből az egyetlen odavetésből is kitűnik az a szarkasztikus humor és nem utolsósorban önirónia, ami áthatja az egész könyvet. Bartók könyve gonoszul szórakoztató, írom ezt annak tudatában, hogy a fenti mondata így folytatódik: „volt, nincs, a síneket is felszedték utána, de mit számít ez, mit számítanak a kritikusok, az irodalomnak ezek a dögletes farizeusai, mit számít az ő szavuk, ha egyszer ott van még százezer olvasó (…)”.

A Lovak a folyóban legszórakoztatóbb részei egyértelműen azok, ahol hőse kiosztja a komplett kiadói és könyvszakmát, a kritikusoktól kezdve a felkészületlen interjúkészítőkön és az irodalmi influenszereken át a díjakat odaítélő befolyásosokig, így mások mellett megkapja a magáét a regénybeli Gozsdu-díj kuratóriuma is, amely „nullára árazta be a Jerikót”. A tétet ráadásul tovább emeli azzal, hogy a Jerikó semmibe vett szerzője saját magát sem kíméli: metsző öniróniával teszi mérlegre és mond ítéletet saját írói hozzáállása („Tulajdonképpen minek panaszkodsz? Hiszen sosem akartál tetszést aratni!”), és örökös halogatása fölött, amivel mindegyre elodázza a következő nagy mű megírását: 

„Az egyetlen esélyem, hogy előremenekülök, sőt ez nem csupán az egyetlen, de a szó legszigorúbb értelmében véve az utolsó esélyem is, egyúttal kiváló alkalom, már csak egy új fotelre volna szükség, és persze az sem ártana, ha kitakarítanék, kéne egy portalanító, egy rakat tisztítószer, és úgy másfél nap, amit koncentráltan képes vagyok ennek a hétköznapi feladatnak szentelni, ami a lakás adottságait és jelenlegi állapotát tekintve nem tűnik könnyűnek ugyan, ámde annál kifizetődőbb, hiszen a jobb munkakörülmények között feltehetően az írás is eredményesebben haladna előre.”

A szakmai és magánéleti kudarcok szépen lassan felőrlik az írót,

aki elméletileg hiába látja, valójában nem találja a kiutat sivár helyzetéből. Egyszerre remél (hogy egyszer még belefoghat egy új könyvbe) és gyászol (a visszhangtalanul maradt regényét), miközben szürke hétköznapjai panoptikumában a legkülönfélébb fura figurák bukkannak fel. Egy különös burokban éli az életét, amelynek díszletei bár valóságosnak tűnnek, mégis bele-belecsusszan egyfajta álomszerű alternatív valóságba. Bartók Imre egy korábbi interjúnkban mesélt arról, hogy „az ébrenlétben van valami kétdimenziós, (…) az álmokban ezzel szemben szokatlan térmélységek nyílnak”. Bartók új regénye

ügyesen mossa el az ébrenlét és a káprázat közötti határokat:

a Lovak a folyóban így aztán ténylegesen egy szürrealista trip a tudatalatti, a félelmek és az álmok birodalmába, és nehéz kibogozni, hogy mi a valóságos, és mi nem. Mint ahogy a prózája sem feltétlenül adja mindig egykönnyen magát, Bartók ugyanis egy olyan szöveglabirintusba viszi be az olvasóit, amely hemzseg a mitológiai, irodalmi, művészeti és popkulturális utalásoktól, de itt valahogy teljesen természetesen fonódnak egybe az Empedoklészt, Géricault-t, Frankensteint vagy A Gyűrűk Ura Gollamját játékba hozó allúziók. 

Nehéz műfajilag megfogni ezt a regényt, hiszen ugyanúgy nevezhető egy mentális összeomlás krónikájának, vagy egy szürreális nyomozás történetének, mint kreatív gyászregénynek. Ezek mind benne vannak, de a horizontja ennél sokkal tágabb: lubickol az abszurdban, a folyamatos ritmusváltások miatt pedig (a szöveg hol sodor, hol a hőshöz hasonlóan egy helyben botorkál, hogy aztán újból berántson) muszáj végig erősen koncentrálni a szövegre. Ahogy a hőse, úgy Bartók sem köt kompromisszumot a prózában, ez viszont nem jelenti azt, hogy ugyanakkor ne lenne kellően játékos. Mert pont az a lényeg, hogy ebben a szarkazmusban és öniróniában tobzódó regényben Bartók igenis játszik, és nemcsak a szöveggel, hanem az olvasóval is. 

Hírlevél feliratkozás
Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Bartók Imre: A jó harc [Olimpia]

 Olimpiai sorozatunkban Finy Petra, Baráth Katalin, Forgách Kinga, Ruff Orsolya és Kele Fodor Ákos írásait olvashattátok, Bartók Imre záró darabja pedig igazán méltó a 2020-2021-es különös-heroikus olimpiához.

...
Nagy

Bartók Imre: Tractatus [HÁLÓZATOK HETE]

A Hálózatok Hetére kortárs írókat kérünk fel, hogy írjanak a BarabásiLab: Rejtett mintázatok. A hálózati gondolkodás nyelve című kiállításon látható egy-egy műtárgyból kiindulva novellát vagy verset. Olvassátok el Bartók Imre írását, amely az Ízek című alkotáshoz készült.

...
Hírek

Bartók Imre kapta a Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíjat

Majmom, Vergilius című könyvével Bartók Imre író lett a nyolcadik alkalommal átadott Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíj idei győztese

Hírek
...
Hírek

Margó: Idén is keressük a legjobb első prózakötetest!

...
Hírek

Orbán Viktor a mindennapos olvasásra buzdít

...
Hírek

Libri-díj, Nick Cave-doksi, Irodalmi Diszkó [Programajánló]

...
Hírek

Betilthatták Orwell 1984-ét Fehéroroszországban

...
Hírek

Amanda Gorman írt előszót Martin Luther King kötetéhez

...
Hírek

Krúdy és Radnóti dedikált köteteire is licitálhatnak a gyűjtők

...
Szórakozás

Love, Death & Robots: A Netflix megosztott egy epizódot premier előtt

...
Hírek

Szenzációs kiadvánnyal ünnepli a Marvel Pókember 60. születésnapját

...
Szórakozás

A Disney új feldolgozást készít a Különleges Úriemberek Szövetségéből

...
Hírek

Versterápia: „Estére megölöd a verset”

...
Hírek

Élőben követheted a Libri-díj átadóját

...
Szórakozás

Sok feszültséget ígér az Ahol a folyami rákok énekelnek új előzetese!

Még több olvasnivaló
...
Kritika

Burjánzó csalánként gyűrűzik be a felnőtt életbe a gyerekkori abúzus emléke

A gyerekkori szexuális abúzusról és annak későbbi hatásairól szól Borda Réka első regénye, amelynek elbeszélője kisgyerekként válik nagybátyja áldozatává, de már fiatal felnőtt, mire előtörnek belőle az emlékek, és megkezdődik számára a feldolgozás folyamata. Az Égig érő csalán a hét könyve.

...
Gyerekirodalom

Szabó Tibor Benjámin: Megváltozott a világ és erőszakosabbak lettek a történeteink

Nyolc évvel az első EPIC megjelenése után Szabó Tibor Benjámin megírta a folytatást, amelynek rögtön a legelején elrabolnak valakit. A barátok versenyt futnak az idővel, miközben egy titokzatos szekta nyomait kutatják. Szabó Tibor Benjáminnal kötetek közti műfajváltásról, ökológiai zsákutcáról, irodalmi tetoválásokról és a hazai gengszterrap hatásáról is beszélgettünk.

...
Nagy

Katonatisztnek szánták, humanista író lett belőle - Ottlik Géza 110

Száztíz éve, 1912. május 9-én született Budapesten Ottlik Géza Kossuth- és József Attila-díjas író, műfordító, az Iskola a határon alkotója, többszörös magyar bridzsbajnok.

Olvass!
...
Beleolvasó

Vigh Bori könyve hasznos tanácsok sorával segít turistából utazóvá válni

A Túl a plafonon podcastsorozat májusi vendége Vigh Bori digitális nomád, akinek az utazás az élete. Olvass bele Hogyan menjünk világgá című könyvébe!

...
Beleolvasó

A Dominus a Római Birodalom aranykorába vezet, amikor keletről egy új szekta terjed el

Kr. u. 165: a Római Birodalom fejlődése eléri csúcspontját. A Pinarius család műhelye aranyozott szobrokkal és hatalmas, márványból faragott emlékművekkel járul hozzá a város ékesítéséhez. Ez a művészet és a józan ész kora. Csakhogy a történelem nem áll meg. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Lesújt az istenek haragja, amikor egy boszorkány beleszeret Lokiba

A megindító, elsöprő erejű történet újragondolja az északi mitológiát. Olvass bele!

SZÓRAKOZÁS
...
Szórakozás

Ternovszky Béla: A Macskafogó minden szempontból kegyelmi állapotban íródott

Ternovszky Béla animációs filmkészítőként is megmaradt nézőnek, és saját bevallása szerint világéletében olyan filmeket akart rendezni, amelyekre máskülönben ő is beült volna. Interjúnkban a Macskafogóról, festészetről, színészi próbálkozásokról és Rejtőről beszélgettünk vele.

...
Szórakozás

Ezeket az irodalmi adaptációkat nézzük májusban!

Mutatunk öt adaptációt, amit nem érdemes kihagyni májusban. 

...
Nagy

A Tokyo Vice felfedi Japán másik arcát a szexipartól a szervezett bűnözésig

Egy amerikai oknyomozó újságíró, Jake Adelstein bennfentesként írt memoárt Japán éjszakai életéről és alvilágáról. A történetből, amely kendőzetlenül mesél az ezredfordulós japán valóságról, az HBO készített tévésorozatot .