A rózsák sem gyógyítják meg a lelket és a farkat

A rózsák sem gyógyítják meg a lelket és a farkat

Van egy rózsákkal beborított világ, amit a háború sem tudott tönkretenni. Ebben a vajdasági világban a rózsa nem csupán a szépséget jelenti, hanem a mindennapok harcait, a családtörténetet és a túlélést is. Hogyan ismerjük fel a bezárkózást saját, örökölt történetünkbe, hogyan szabadíthatjuk fel ez alól magunkat? Danyi Zoltán megírta az év legszebb és leginkább embert próbáló regényét, amiről sokan le fogják írni, hogy olyan, mint egy rózsa: kívülről gyönyörű, de ahogy a szirmokon túl nézünk, úgy vesszük észre, milyen titkokat rejt. A rózsákról a hét könyve, ami után soha többet nem fogunk ugyanazzal a lendülettel rózsát vásárolni.

Valuska László | 2021. november 29. |
Danyi Zoltán
A rózsákról
Magvető, 2021, 468 oldal
-

A könyvborítón Gerhard Richter képzőművész 1991-ben készült olajfestményén egy csokor rózsa látható, vázában. Vagy egy robbanás, mert valamiért ezt is megidézi. A Magyar Nemzeti Galériában a Richter-kiállításon az nyűgözött le, ahogy a hétköznapi témát összezavarja az alkotó: az újságképeket elmossa, a portrékat elhomályosítja, hogy új jelentésárnyalatokat fedjen fel. A rózsa nagy hagyománnyal rendelkező szimbólum, amit Danyi nem játékba hoz a szövegében, hanem ciklikus rendszerként, narratívaként kezd el használni. A rózsatermesztést egy regény középpontjába emelni már önmagában nagyszerű ötlet, viszont ezen túlmutatni, hogy a rózsa ökoszisztémaként, mindent domináló létezőként is működik még különlegesebbé teszi a szöveget: a rózsa úgy keretezi az emberi életet, sőt egy család történetét, hogy egy pár fejezet után 

a rózsában nem a szépséget, hanem valami önmagán túlmutató, ijesztő organizmust érzékelek.

 A rózsa mint kötelezettség

A regény címe (A rózsákról) picit sem túlzó, Danyi Zoltán nagyregénye tényleg a rózsákról szól, amennyiben a rózsák alatt nemcsak egy igazán szép, ám rendkívül sok munkát igénylő virágot, hanem családot, háborút, kereteket is érthetünk. Vagyis mindent. Például az apát is, aki a rózsákkal nemcsak megélhetést és hagyományt adna át fiának, hanem vele egy életet is. Még pontosabban az apa a saját életét hagyományozná át a fiára, az elbeszélőre, aki nemcsak a háború és a rózsák, hanem az apa kötöttsége alól is szabadulni akar. 

Danyi Zoltán rózsaformára írta a regényét
Danyi Zoltán rózsaformára írta a regényét

Rózsákról, háborús traumákról és rendhagyó regényformákról is beszélgetett A rózsákról című regény pénteki margós bemutatóján Danyi Zoltán és Veiszer Alinda, a kötetből Porogi Ádám olvasott fel részleteket.

Fotó: Posztós János

Tovább olvasok

“A rózsák nekem addigra ugyanis mást jelentettek, már nem a kötöttséget, nem az elvárást, nem a kötelezettséget jelentették, hogy folytatnom kell, amit apám elkezdett, vagy ha tágabb értelemben vesszük, akkor igy is mondhatom, hogy abban az időben a rózsák már nem azt jelentették számomra, hogy nekem is úgy kellene élnem, és ugyanazokat a dolgokat kellene tennem, mint amiket a többiek tesznek, azok a többiek, akikről úgy képzeltem, hogy nem a saját életüket élik, hanem mások életét másolják, és ezért úgy élnek, mint ahogy mindenki más” (286. old.)

A körülményeket a háború alakította

A kilenc fejezetből álló regény látszólag egyszerűen indul, az E/1. személyű elbeszélő az ablaknál áll, várja, hogy lemenjen a nap, “mert ez volt a szabály, és ha nem akartam, hogy bajok legyenek, akkor meg kellett várnom, hogy lemenjen”. A Vajdaságban, Palicson élő főszereplő apja rózsatermesztő, de ő maga is mindent tud a rózsákról, a fajtákról, a metszésről és a kereskedelemről is, de fuvarozóként dolgozik.

Az első fejezetekben egy Forrest Gump-szerű alakot ismerünk meg, aki nem a bonbonok, hanem a rózsák miatt kezd mesélni, nehezen, mert ez a regény is az elbeszélhetőség nehézségeit állítja a középpontba, bravúrosan:

kedves és kényszeres alak, akinek megfigyelései és mondatai önmagukba fordulnak vissza. Nemcsak a kereszteket, hanem mindent számol az elbeszélő, mert ő a saját valóságát szeretné megragadni, és ezt a valóságot a délszláv háború brutalitása, embertelensége és veszélyérzete alakította ki. 

Danyi A dögeltakarító című regényében már bevezette az olvasóit a háború realitásába, és bár mondhatnánk azt, hogy ezt a témát folytatja, de akkor nem mondanánk igazat. A háború A rózsákról című regényben is megjelenik a háttérben (“Mégse foghatom a háborúra, mindent a háborúra fogni túl egyszerű volna”, 355. old.), viszont keretrendszerként, sőt kultúraként is, ami beépül a családtörténetbe, a nyelvbe, az érzékelésbe és a valóságtapasztalásba. Szóval ez nem háborús regény, hanem gyógyulás- vagy szabadulástörténet, amely általános, közös tapasztalatként, nem extremitásként kezeli a háborút. 

Képzeljünk el egy hatalmas rózsamezőt, ami beborítja a látóhatárunkat. Ezt a csodálatos, színes képet kezdi el Danyi szirmonként lebontani: a rózsákkal rengeteget kell foglalkozni, igazi fizikai munka, sőt harc, ahogy a virágokkal küzd az apa, aki főiskolára küldené a gyerekét, hogy jobb sorsa legyen, elintézi, hogy katonának se hívják be, miközben újra és újra megerősödik, hogy a rózsa nem szimbólum, hanem megélhetés, áru. A regényben a teljes értékláncot megismerjük, így azt is, milyen kiszolgáltatottá válik a háború miatt a kereskedő, aki olasz vagy holland vevőknek akarja eladni az áruját, és hogy ebből a szempontból a kapitalizmus is elnyomás, csak a pénz eszközével: “a körülményeket pedig tulajdonképpen a háború alakította ki, és hogyha megint itt tartok, ha megint a nyavalyás háborúról beszélek, akkor azzal kell folytatnom, hogy ezek az úgynevezett vevők a háború alatt újra és újra átverték az apámat” (268. old.).

A nemi szervek helyére a nemzeti címerek kerültek
A nemi szervek helyére a nemzeti címerek kerültek

Az év eddigi legerősebb könyvében egy vajdasági magyar srác belekeveredik a jugoszláv háborúba, és amikor az élő, gonosz organizmusként viselkedő háború őt megrágva kiköpi, akkor kellene elkezdenie élni, de addigra már az élet helyébe a halál, a gyilkosság, a szenvedés és az erőszak, vagyis a háború lépett. Danyi Zoltán első prózakötetében, A dögeltakarítóban a háború utáni életet nem sok minden különbözteti meg a háborútól. Ez a tökéletes könyv az Isztriára vagy az Adriára, lássuk meg, mi történt pár éve közel hozzánk, mi az, amire nem emlékszünk, ami nem épült be, mi az, amiből talán nem tanultunk. Ráadásként választ kapunk arra az örök kérdésre, hogyan lesz a bélműködés a világ összeomlásának metaforája.

Tovább olvasok

A farok mint érzékelés

Danyi regényének az elbeszélőn és a rózsákon kívül még egy harmadik főszereplője is van, a főszereplő farka, amely duzzadáskor szétfeszíti a varratokat, ami a vágyat is fizikai fájdalomként jeleníti meg, és amelyről legalább annyi szó esik, mint a rózsákról. Miközben Bartók Imre Lovak a folyóban című regényének főszereplője az autofellációban találja meg kényszeres örömét, addig Danyinál részletesen (mondom még egyszer: részletesen!) megismerjük a húgycsődaganat tüneteit, a műtét lépéseit, a gyógyulás útját. Ha az olvasásban az örömöt keressük, akkor ezekben a farok- és betegségleírásokban egyáltalán nem fogjuk megtalálni, viszont a regény koncepciója szempontjából érthető a szerepe.

A rózsák és a farok együtt változnak, de egyik a másik nélkül nem elbeszélhető. A rózsa olyan erős költői kép, hogy mindenre ráolvasható, mindent meghatároz, már-már mágikus világot hoz létre, míg a farokról írt részek annyira testiek, hogy például az ötödik fejezet (kórház, műtét) elolvasása megviselt. Danyi mondatai túl jók ahhoz, hogy átlapozzuk ezeket a részeket, nem öncélúak ezek a leírások, hanem a karaktert és a történetet is építik. Ha az olvasó tisztában van Nádas Péter ide vonatkozó szövegrészleteivel, vagy találkozott Barnás Ferenc urológiai regényindításával, akkor se bízza el magát: Danyi azt a bravúrt hajtja végre, hogy a narrációban képes egybeírni a szinte világértelmezéssé összeálló rózsa-metaforát és a brutálisan testi érzékelést. 

Mitől különleges ez? Hogy valójában nem a rózsa lesz a regényt meghatározó metafora, hanem a farok. 

A rózsa az a realitás, ami az elbeszélő hagyománya és jelene, a nyelv, a levegő, a háttér, ezzel szemben a farok súlyos megbetegedése árnyaltan beszél arról a társadalomról, amit férfiak, vágyak, a győzni akarás és az ezekből következő erőszakos érzések uralnak.

A délszláv háború súlyos európai trauma, aminek egyfajta gyógyulástörténetét meséli el Danyi.

Mintha nem egy parkban sétálnánk

Az elbeszélő a felesége házáról kezd el mesélni, amikor az emlékezés mint munka kérdésköre megjelenik: “néhány dolgot már elmondtam, de aránylag messze vagyok még attól, hogy mindent elmondjak, mivel úgy tűnik, hogy még van valami, amit nem tudok, csak nehezen tudok ebben a beszámolóban, ebben a jelentésben, ebben az összefoglalóban, vagy nem tudom, hogy pontosan minek is nevezzem” (139. old.). Az ő személyes elbeszélése pedig nem tét nélküli, mert történetének részletes elbeszélése nem beszámoló vagy összefoglaló, hanem nyomozás, amennyiben minden visszaemlékezésnek nemcsak az emlékek felvillantása a célja, hanem az emléknyomok felfejtése, az ezek megértéséből fakadó narratíva létrehozása. 

Az elbeszélésben a tudatfolyam rövidebb, hosszabb mondatai áramlanak, együtt megyünk végig az elbeszélővel a nyomok dekódolásán. A mondatok ritmusai egészen magával ragadóak. Nemcsak azért, mert az elbeszélő is reflektál arra, hogy mi a benne katatón kattogó kérdések ritmusa, de azt is megvilágítja, hogy “mindennek ritmusa volt, mintha nem egy parkban sétálnék, hanem egy zenei darabban”. (315. old.)

Amíg az apa egy elég konkrétan megírt alak, addig a feleség teljesen bizonytalan figura. Kezdjük ott, hogy nem is az elbeszélő felesége, de mégis a szövegben “feleségem”-nek hívja, máshol laknak, és bár a közösülések után együtt alszanak, a férfi mindig pénzt hagy a nőnél, amikor elmegy. Kapcsolatról a szöveg alapján nehéz beszélni, de ennél nyilván fontosabb, hogy az elbeszélő ezt kapcsolatnak éli meg, sőt miatta Franciaországot is célba veszi.

Ahogy nyílik a rózsa

A regény dramaturgiája nagyszerű és kegyetlen: a monológ ügyesen szippantja be az olvasót, könnyen azonosulhatunk az elbeszélővel, akinek kényszeressége szerethető, a farokproblémát lassan, szinte óvatosan vezeti be Danyi, miközben úgy épül fel a regény világa, mintha a rózsamezőből rózsánként ismernénk meg a részleteket. 

A fordulópont az ötödik fejezetben következik be, amit ahhoz tudnék hasonlítani, mint amikor filmnézéskor a szemed elé kapod a kezed, és látszólag mindent megteszel, hogy eltakard a látványt, mégis csalsz, lesel. Az ötödik fejezetet nem akarod végigolvasni, mert nem vagy kíváncsi a húgycső-műtétre, de ez a tapasztalat szükséges ahhoz, hogy utána a regény, mint egy rózsa, kinyíljon. Ugyanis innentől vesz az elbeszélői hang is fordulatot, a kényszeresség háttérbe szorul, az önmagába zárkózó elbeszélő nemcsak saját történeteit nyitja meg, de ő maga is előbb Brüsszelbe, majd Franciaországba menne (a felesége után). 

A regény egyik legszebb része, amikor Brüsszelben a gyarmatosítók erőszaka felől kezdi megérteni, hogy az ő délszláv traumája is meghaladható, mert az erőszak mindenhol jelen van: “a belgák minden második évben hatalmas virágszőnyeget készítenek ezen a téren, és most könnyebb volt elképzelni őket, így már illettek hozzá, tökéletesen illettek ehhez a térhez, ahol úgy láttam, hogy a csipkékkel díszített házak foltosak, maszatosak a vértől, a feketék vérétől, akik a gyarmatokon aranyat és gyémántot és kobaltot bányásztak a belgáknak, és az úgynevezett túlkapásokról, vagyis az erőltetett munkától úgy hullottak, mint a legyek. (...) 

fokozatosan egymásra rétegződtek bennem, és már minden vagy majdnem minden egyben volt, a vér és a vágott virágok, az arany és a háború, a rózsák és a gyarmatok és a pisilő kisfiú, de mégse tudtam ezeket a dolgokat elmondani a barátomnak

(344-345. old.)".

Összességében egy csodálatos regény lett A rózsákról, ami egyszerre fantasztikus és helyenként nehéz olvasmány, de nagy erővel meséli el egy háborús időszak utáni talpraállás nehéz történetét. Ahogy az elbeszélő a nehéz, komoly dolgokról mindig a rózsák között gondolkodik, úgy ez a regény is a legkomolyabb kérdéseket ebben a nagy rózsahalomban próbálja megválaszolni.

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Danyi Zoltán rózsaformára írta a regényét

Rózsákról, háborús traumákról és rendhagyó regényformákról is beszélgetett A rózsákról című regény pénteki margós bemutatóján Danyi Zoltán és Veiszer Alinda, a kötetből Porogi Ádám olvasott fel részleteket.

...
Hírek

Danyi Zoltán kapta az idei Mészöly Miklós-díjat

...
Nagy

A háború sem állíthatja meg a kamaszodást

Hírek
...
Hírek

„Egy nép nem elfelejthető” - Nyílt levél Európának

...
Beleolvasó

Drámai eseményeket indít el, amikor a házasságromboló szerelmes lesz

...
Szórakozás

Magyaros elemekkel megbolygatott westernfilm lesz az új A helység kalapácsa-adaptáció

...
Zöld

Majdnem megkétszereződött a leégett fák mennyisége a világon húsz év alatt

...
Hírek

Rushdie műveiből olvasnak fel szolidaritásból az írók

...
Szórakozás

Koronázási szertartásjáték, Nemes Nagy Ágnes100, Folyami rákok-bemutató [Programajánló]

...
Gyerekirodalom

Attól félünk, amit nem ismerünk - üzeni a Torzonborz-trilógia szerzőjének könyve

...
Beleolvasó

Lackfi János Bejgliköztársaságában a GPS is önálló életre kel

...
Hírek

Egy texasi iskolában betiltották a Bibliát

...
Hírek

Irodalmi pályázatot hirdet a FISZ és a Starbucks

...
Zöld

A természet mindig beszél hozzánk, Peter Wohlleben segít megfejteni

...
Promóció

Így válasszuk ki az online kaszinót

Még több olvasnivaló
...
Nagy

A Rushdie elleni támadás messze túlmutat Rushdie-n

Salman Rushdie-t pénteken támadták meg a New York állambeli Chautauqua Intézetben. Már a színpadon volt, és épp a szólásszabadságról beszélt volna egy száműzetésben élő művészeknek szervezett rendezvényen. A Booker-díjas író elleni támadás az egész irodalmi életet sokkolta.

...
Zöld

Jane Goodall a remény könyvében fejti ki, szerinte miért megmenthető a bolygónk

Jane Goodall az egyik legismertebb természetvédő és etológus, aki a Föld nevű bolygó bölcs nagymamájaként kedvesen, de határozottan figyelmeztet minket: zárul az időablak, amíg még lehet valamit tenni a környezet és vele együtt az emberiség pusztulása ellen. Goodall történeteivel reményt ad és cselekvésre sarkall, erről szól A remény könyve című beszélgető kötet, melyet Douglas Abramsszel jegyeznek.

...
Nagy

Tüske a cipőben - ma lenne 80 éves Hajnóczy Péter

Számkivetettségében is ünnepelt szerző, akit az író „Péterek” (Nádas, Esterházy, Hajnóczy) nagyjai között tartanak számon, és aki senkit nem hagy nyugodni, ha egyszer megérintik a szövegei. Hajnóczy Péter drámaian rövid életében és életművében megkerülhetetlen tényező az alkohol, de korántsem csak ezért érdekes. Mit tudunk kezdeni vele ma?

SZÓRAKOZÁS
...
Szórakozás

5 + 1 podcast, ahol az irodalom áll a középpontban 

Ha érdekel, hogyan dolgoznak az írók, milyen út vezet egy mű kiadásáig, melyek a legfrissebb irodalmi hírek és események, vagy csak új olvasmányt keresel, akkor ezeket az irodalmi podcastokat hallgasd. 

...
Nagy

5 érdekesség, amit eddig talán nem tudtál James Baldwinról

2000 oldalas aktája volt róla az FBI-nak, éjszaka írt, volt ifjúsági miniszter és egy darabig prédikátor is. Ismerd meg a Ha a Beale utca mesélni tudna szerzőjét.

...
Szórakozás

10+1 adaptáció, amiket az év második felében nézünk

Az év második felében is rengeteg adaptáció kerül a mozikba, streaming-csatornákra – most ezekből mutatunk meg párat, olyanokat, amelyek magyarul is olvashatók.

Olvass!
...
Beleolvasó

Lackfi János Bejgliköztársaságában a GPS is önálló életre kel

Lackfi János elbeszéléskötete hol vicces, hol szomorú emberi sorsokat villant fel - hol pedig vicceseket és szomorúakat egyszerre. Olvass bele a Bejgliköztársaságba!

...
Zöld

A fák folyamatosan tanulnak, de egy kéthetes hőhullám szorult helyzetbe hozza őket

Peter Wohlleben, a neves német erdész a fák titkos életébe enged betekintést, és meglepő dolgokat tár fel. Mert az erdőben ámulatba ejtő dolgok történnek: a fák beszélgetnek egymással. Nemcsak utódaikról gondoskodnak odaadóan, de idős és beteg szomszédaikat is ápolják. A fák éreznek és emlékeznek. Hihetetlen? Pedig igaz! Olvass bele!

...
Beleolvasó

Gurubi Ágnes új regénye azt kutatja, amit a mesék elhallgatnak

A mesék a legtöbbször nem szólnak a levegőtlenségről, a kilátástalanságról, a dühről, amivel hol magunkat, hol a másikat büntetjük reménykedve, mert ahol büntetés van, ott van feloldozás is. Gurubi Ágnes szeptember elején megjelenő regényének hősei ugyanakkor már jóval túl vannak a mese végén. Olvass bele a Másik Istenbe!