A Bálnadal Tóth Krisztina 2017 és 2020 között írt verseit gyűjti kötetbe. A három nagyszerű ciklus a Völgyúttól, a Kínai utazáson át hétköznapi életünk helyszíneire, a Terekbe vezeti az olvasót. A múlt és a múltbéli emberek felbukkanása, az emlékezés furcsa működése jelenik meg a versekben, hol haikukba sűrűsödve, hol a szonettek ünnepélyességével, máskor szabadabb formákban, hogy a legalapvetőbb kérdéseket tegye fel a mának: miért, hová, mi végre. A Bálnadal Tóth Krisztina talán legmegrendítőbb kötete.
Tóth Krisztina 1967-ben született Budapesten. Egyik legnépszerűbb írónk, számos verseskötete, regénye, novelláskötete és gyerekkönyve jelent meg magyar és idegen nyelven. 2020-ban a Digitális Irodalmi Akadémia tagjai közé választotta.
Tóth Krisztina: Bálnadal (Részlet)
TŰZTÉR
Kész lett a házuk. Örültek, hogy áll.
A bútorok még lapra összekötve,
de már ott várt a kandalló, előtte
a fahasábok, a füles kosár.
Szeptember volt, még tombolt a nyár,
és úgy látszott, hogy marad is örökre,
de ők vágytak a képre, ahogy körbeülik
a lángot: kisgyermek s a pár.
Tömték papírral. Füstölt, de nem égett.
Találgatták, hogy mért nem megy nekik.
Összevesztek és felhívták a céget,
de már senki sem vette fel. Pedig
a vers előre mondta az egészet.
Ha megtalálják majd, tűzre vetik.
NÉZŐTÉR
Csöngettek már, egy házaspár a szélen
mobillal nézi, a sor hol lehet.
Páran felállnak, így adnak helyet,
az ő két székük belül van, középen.
Egy fiatal lány figyel feketében.
Direkt nem mozdul. A térde remeg.
Rá se néznek, a férfi a jegyet
pödörgeti és köhint a sötétben.
Hosszú szünet jön, kanyarog a sor.
Az előcsarnok is fülledt meleg ma.
A férfi előtt már ott a dupla bor,
a nő még lent, a mosdóban rekedt, s ha
a másikra néz, oldalt, látja jól,
a kezén áll a szappan, mint a sperma.
RAKTÉR
A fekete az elég közhelyes.
Te most alszol? A fehér fényezés meg
folyton koszos, komolyan, nem is értem,
hogy tartják tisztán. De a lényeg nem ez,
hanem a méret. Olyat érdemes
gyerekkel venni, hogy a rakterében
mindennek jusson hely. A feleségem
mindig felcuccol… Most meg mit nevetsz?
Jézus, te sírsz. Emiatt? Ne hülyéskedj.
Nézd csak, leesett kint a hó!
Talán még éjfél előtt hazaérek,
ha elkotorják és nem lesz dugó.
Kár is volt szóba hozni az egészet.
Felviszlek egyszer a hegyekbe, jó?
