„Ha az időutazás lehetséges, hol vannak a jövőből érkező turisták?” [zsebró]

„Ha az időutazás lehetséges, hol vannak a jövőből érkező turisták?” [zsebró]

Vajon milyen lenne egy nap arra ébredni, hogy 70-80-90 évvel visszarepültünk az időben? Mi mi vagyunk, mindazzal a tudással és tapasztalattal, amit saját életünk és tanulmányaink során összeszedtünk, a körülöttünk lévő világ viszont teljesen megváltozott, jelen idejű lett a történelem. Könyvekből, filmekből ugyan ismerős világ, de benne lenni, a hétköznapjait élni egészen más, mint egy iskolai dolgozatban értekezni róla. 

Szeder Kata | 2020. július 14. |

Az időutazást illetően számos elmélet és praktika forog a köztudatban: fekete lyukak, félvégtelen hengerek, féregjáratok, időviharok, időkapuk, időgépek stb... a jóval szerényebb fizika- és anyagköltségű „házi” megoldásokról már nem is beszélve. Mark Twain jenkije egy hatalmas fejbeverést követő kábulatból a VI. századi Arthur király udvarában tért magához, Mikszáth Kálmán Új Zrínyiászában egy “szimpla” feltámadás repíti Zrínyi Miklóst és csapatát a kiegyezés utáni Magyarországra, míg Marcel Proustot a madeleine teasütemény íze indította el az eltűnt idő nyomába, felidézve és újraélve rég elfeledettnek hitt emlékeket. Van, aki az olvasásra esküszik, és a könyvekben, a könyvekkel repked térben és időben, míg mások fényképek, filmek vagy zene segítségével szervezik útjaikat.

Hasonló módszerekkel élve gyakran indulok ilyen expedíciókra én is, igaz, ezek zömében arra jók csak, hogy a saját történetemben ugrabugráljak, mint Az időutazó feleségének férje Audrey Niffenegger regényében. Leginkább persze valami olyasmi kalandra vágyom, mint amilyet Woody Allen főhőse, az írói ambíciókat dédelgető Gil Pender élhetett át az Éjfélkor Párizsban című filmben: egy átborozott párizsi este után hazafelé menet eltéved, a Montmartre macskaköves utcáin éri az éjfél, majd élve egy veterán autón érkező bohém társaság segítségével egyszeriben az 1920-as évek Párizsában találja magát. Pont abban a korban, ahova Gil mindig is vágyott: Gertrude Stein híres szalonjában, Zelda és F. Scott Fitzgerald, Hemingway, Picasso, Dalí, T. S. Eliot, Josephine Baker, Cole Porter mondén világában. Reggel aztán Gil már a saját jelenében ébred, de minden éjjel újra belevetheti magát példaképei társaságába, időnként tesztelgetve az időparadoxon problematikáját: vajon azzal, hogy ő már ismeri a jövőt, egy-egy megjegyzésével, ötletével meg tudja-e határozni a múltat, és, teszem azt, hozzájárulni a később világsikert arató művek születéséhez. A dicsőitett korról idővel aztán kiderül, hogy a benne lévők hasonlóan élik meg, mint Gil a saját jelenét – elvágyódnak onnan, vissza a Belle Époque, a századforduló éveibe, az ottaniak pedig a humanista reneszánszba, a reneszánszból meg valószínűleg az ókorba. Mindig szebb és érdekesebb az, ami régen volt, és aminek nem ismerjük hétköznapi gyarlóságait, csak az idő által többszörösen megrostált örökségét. Gil nagy mázlista, hogy ezt már ott helyben is felismerte, a múltban tett kalandoknak köszönhetően a saját életét, kapcsolatait is ráncba szedte és nekiindulhatott a jelen felfedezésének és az előtte álló jövő építgetésének. Ehhez viszont kellettek a majd’ 100 évet átölelő ugrások az éjjelek és nappalok között. Az időutazásoknak ez is az egyik lényege: megérteni a múltat és a megfelelő tanulságokat levonva sikerrel venni a jelen kihívásait.

Az időutazás ötlete jó pár száz éve visszatérő témája a szépirodalomnak, sőt, olyan ősi írásokban, mint a több ezer éves szanszkrit nyelvű hindu eposzban, a Mahábháratában is megjelenik. Idővel a tudósok is elkezdték kutatni a témát és a XX. század elejének fizikai forradalma elő is állt az elméleti háttérrel, miszerint lehetőség ugyan van rá, gyakorlatilag azonban kivitelezhetetlen.

„Még ha fel is fedeznek a jövőben valamilyen más elméletet, akkor sem hiszem, hogy az időutazás bármikor is megvalósulhat. Ha megvalósulhatna, akkor mostanra már elözönlöttek volna bennünket a jövőből érkezett turisták.” Stephen Hawking

Úgy tűnik, idén azért sikerült megugrani ezt is, a világjárvány és a vele járó globális karantén megoldotta.

2019. december 31-én éjjel a szokásosnál nagyobb izgatottsággal léptem át az óévből az újba: most kezdődnek a ‘20-as évek! Már az indulásnál kiderült, hogy nem lesz ez zökkenőmentes, majd márciusban jött a STOP és a világ megállt. A járványhelyzet kiszámíthatatlanságában paradox módon mégis volt valami kiszámítható: egyik napról a másikra mindenki ugyanabba a helyzetbe került, a maga eszközeivel és „beosztásában” ugyanúgy harcolt a vírus ellen, minimálisra csökkentette életterét és várt, figyelt – a hírekre, magára, másokra. Egy pillanatra úgy tűnt, mintha egyszerre lélegezne az egész világ – izgul és drukkol, hogy mielőbb túl legyünk a nehezén. Mindeközben sorra jelentek meg a jövő alakulására vonatkozó teóriák arról, hogy mi lesz majd velünk a járvány után, hogyan alakulnak át nem csak mindennapjaink, de az a globális hálózat is, ami az életünket mikro- és makroszinten is működteti. Majd májusban felpattant a zár, és lassacskán beindult az élet újra. A tavasz pedig, mintha nem is lett volna. Annyira szűkre szabottak voltak lehetőségeink, mozgásterünk ebben az időszakban, annyira hasonló keretek között és ingerekkel követték egymást a napok, hogy teljesen össze is mosódtak, az otthon töltött hónapok alig pár hétnek tűnnek ma már. Mint amikor a klasszikus „kígyók és létrák” társasjátékban kígyóhoz vagy létrához érünk és hopp!, máris jó pár mezőt ugorhatunk előre vagy éppen vissza. Aztán vagy megkönnyebbülve menetelünk tovább a cél felé, vagy mérgelődünk, hogy újfent végig kell mennünk a már megtett szakaszon, remélve, ezúttal nem lépünk csapdába – de erre, ugye, nincs semmiféle garancia.

Azzal, hogy a majd’ három hónap mintha nem is lett volna, érzetre csupán néhány napra, hétre redukálódott – kvázi átugrottunk egy egész évszakot –, még ki tudok békülni. Azzal viszont már egyáltalán nem, amit ennek a „korona időkapunak” a forgószele produkált olyan direktívákat hozva a fősodorba, melyek korábban már többször is látványos kudarcot vallottak, csak előtte még emberek, helyzetek, gondolatok millióit lehetetlenítették el. Elindult egy időutazás, csak éppen nem úgy és nem oda, ahova magamtól is mennék.

Monty Python And The Holy Grail

Általános iskola 5. osztályában, a legeslegelső történelemórán azzal indítottunk, hogy a füzet legelejére felírtuk: „Historia est magistra vitae" – A történelem az élet tanítómestere. 

Bár rendszerfüggő, hogy a történelemkönyvek mikor, miről és mit mesélnek, és ami még ennél is fontosabb, mikor, miről és mennyit hallgatnak el, szeretném hinni, hogy vannak tendenciák, univerzális értékek, elvek, amikről többszörösen is bebizonyosodott már, hogy fontosak, kellenek. „Kívánjuk a sajtó szabadságát, a censura eltörlését!”, „Egy mindenkiért, mindenki egyért!”, „Szabadság, egyenlőség, testvériség!” évszázadok óta hangoztatott, már-már sallangszámba menő szlogenek, követelések, elvárások. Legyenek akármennyire is elcsépeltek, bármelyik sérül, idővel mindig borul vele a többi is.

A régmúlt korok eseményeit, folyamatait csakis a jelenünkből indulva tudjuk felgöngyölíteni és megérteni az ok-okozati összefüggéseket. Csakhogy a most tudása messze nem azonos azzal, amit az akkor érzett, tudott vagy tudhatott. Messziről könnyű okosnak lenni. Történelem-tanulmányaim során rendszeresen mérgelődtem is magamban, hogy hát basszus, nem igaz, hogy nem sejtették, nem vették észre, miért nem léptek még időben, hogy lehet ennyiszer csöbörből vödörbe esni és tényleg muszáj mindig ugyanazokat a köröket róni, görcsösen hangoztatva, hogy ennek így kell lennie, mert így lesz jó?

Csak mert sose lett az.

Bezzeg ha visszamehetnénk az időben, mi aztán meg tudnánk mondani a tutit! A helyzet viszont az, hogy még csak vissza sem kell menni, hiszen ott vagyunk, benne a történelemben. Az időutazást már megszervezték nekünk, úgyhogy élesben lehet okosnak lenni és bölcsen cselekedni, hátha… Mázli, hogy szak- és szépirodalom is van hozzá bőven.

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

„A nagyság ára a felelősség." - Maradj otthon #2

Az otthonmaradós sorozatunkban a járványügiy háborús helyzetet Boris Johnson miniszterelnök Winston Churchillről írt könyvével folytatjuk.

...
Beleolvasó

A jótékonysági gyerekvonatok szegény gyerekek ezreit mentették meg a háború után

A gyerekvonatokról szól Viola Ardone új regénye, azaz azokról a jótékonysági gyermekmentő akciókról, amelyeket a második viágháború után találtak ki az árván vagy féláván maradt, szegénysorsú gyerekek megsegítésére. Olvassatok bele Amerigo történetébe, amelyet valós események ihlettek! 

...
Beleolvasó

A 100 éve aláírt Trianon mitikus magyarázatai aligha szolgálják a nemzeti önismeretet

Száz éve írták alá a trianoni szerződést. Ablonczy Balázs új kötete arra fókuszál, miként élték meg a történeti Magyarország lakói a háborús összeomlás, a forradalmak, az ellenforradalom és Trianon időszakát.

Hírek
...
Hírek

Rendeld meg a 100 oldalas Esterházy-különszámot és az Ottlik-másolatot!

...
Hírek

10000 Mészöly-kötetet ajándékoz a diákoknak a Libri

...
Hírek

Ilyen volt Julia Child, mielőtt a főzés világhírű nagykövetévé vált volna

...
Hírek

Eladó a szélmalom-ház, amely egykor Arthur Miller lakhelye volt

...
Hírek

Könyv készül az öreg Cyláról

...
Hírek

Május végén térnek vissza a Jóbarátok

...
Hírek

Milyen titkokat rejtenek Leonardo da Vinci jegyzetfüzetei?

...
Hírek

Ingyenes digitális könyvtárakat hoztak létre Rómában a közlekedési csomópontoknál

...
Hírek

Bereményi Géza, Grecsó Krisztián, Spiró György, Závada Péter, Csoóri-est és Rájátszás a Margó Irodalmi Fesztiválon

...
Nagy

Az Ányék és csont szerelmi háromszöge világokat teremt és rombol le egyszerre

Leigh Bardugo elbűvölő fantáziabirodalmat teremtett, amely a 19. századi cári Oroszország varázslatos világán alapul. Az Árnyék és csont (Shadow and Bone) egzotikus árnyuniverzumára nyitott most ablakot a Netflix.

Szerzőink

...
Rezek Bori

Závada Péter egy kastélyban keresi a választ hatalom és művészet viszonyára

...
Valuska László

Cinikusak vagyunk mind, ez köt össze - Gyurcsány és Orbán hatása a kortárs fiatal lírára

...
Jakobovits Kitti

Könyvek arról, hogy miért fontosak nekünk a könyvek

A hét könyve
Kritika
Cinikusak vagyunk mind, ez köt össze - Gyurcsány és Orbán hatása a kortárs fiatal lírára
...
Podcast

Nácik, fűzők és self branding - Coco Chanel 20. százada [podcast]

Coco Chanel életéről, karrierjéről, örökségéről beszélget Szeder Kata és Valuska László.

Polc

Az undor kitörölhetetlenül ott van férfi és nő kapcsolatában

...

Stephen King megmutatja, hogy a szakadozó internet jobban érdekel minket, mint a széthulló világ

...

Gyönyörű regény a lányról, akinek két anyja volt

...

A banalitások és az apokalipszis közé sodort minket a koronavírus-járvány

...
Még több olvasnivaló
...
Kritika

Michel Houellebecq nem egy mém, a karantén meg nem katasztrófafilm

Érdemes jobban megismerni vagy megérteni Michel Houellebecq írót? Ez a kérdés foglalkoztatott az új Houellebecq-kötet, az Intervenciók 2020 olvasása közben.

...
Nagy

15 elképesztő tény Sir David Attenborough életéről

Ma ünnepli 95. születésnapját Sir David Attenborough, világhírű természettudós, aki arra tette fel az életét, hogy bemutassa nekünk a természet csodáit. Születésnapja alkalmából 15 érdekes tényt osztunk meg az életéről.

...
Alkotótárs

Tóth Krisztina: Aki ír, az fejben állandóan ezzel foglalkozik

Az ösztöndíjak lehetővé teszik azt, hogy az ember egy kicsit félrevonuljon - mondta Tóth Krisztina, a Mastercard® – Alkotótárs ösztöndíj egyik zsűritagja.

...
Kritika

Stephen King megmutatja, hogy a szakadozó internet jobban érdekel minket, mint a széthulló világ

Stephen King legújabb kisregényei éppoly magával ragadóak, mint a korai regényei. Kapcsolatról, fausti alkuról, rajtunk kívül és belül állókról, valamint az önmagából kifordult világunkról mesél a Minél véresebb.

...
Nagy

Harag Anita: Anyának jókedve van (2.)

A legjobb első prózakötetnek járó Margó-díjat 2020-ban Harag Anita kapta meg az Évszakhoz képest hűvösebb című kötetért. Vasárnap, ebéd nálunk című tárcasorozatának ez a második része.

...
Nagy

Coco Chanelnek nem tetszett az élete, alkotott egy újat [zsebró]

Coco Chanel a világ mindmáig talán legismertebb divattervezője. Azonkívül, hogy forradalmasította a női divatot, számtalan stílus- és életmódtanácsot hagyott ránk. De az igazi inspriációt sokkal inkább ő maga jelenti, hihetetlen karriertörténete pedig minimum három fontos tanulsággal is szolgál.