Shaun Usher néhány éve elindította a Letters of Note blogot, ahol ismert vagy kevésbé ismert emberek leveleit, táviratait, faxon elküldött üzeneteit gyűjtötte össze Richard Burton Elizabeth Taylornak küldött szakítás utáni levelétől, Gandhi Hitlernek írt levelén át addig az üzenetig, amelyben Nick Cave visszautasított egy MTV-díjat. A blogból időközben könyv lett, sőt mostanra könyvek, Angliában pedig útjára indult egy rendezvénysorozat, ahol világhírű színészek, művészek adják elő a leveleket. A Független Színművészetért Alapítvány és a Műhely Produkció közös sorozatában a levelek magyarul is megelevenednek. Az esteket minden alkalommal más moderálja Lackfi Jánostól Nyáry Krisztiánig, a leveleket a házigazdák mellett olyan színészek olvassák fel, mint Fullajtár Andrea, Mácsai Pál vagy Rezes Judit. Minden este más-más levelek kerülnek a közönség elé, eltérő felállású hattagú szereplőgárda interpretálásában, és a szervezők képző- és fotóművészek, tudósok bevonását is tervezik. A Beszélő levelek nyitófesztiválját szeptember 15-17. között rendezik a Mozsár Kávézó felső szintjén kialakított színházi térben. A héten bemutatunk négy levelet, ami szeptemberben meg is lehet majd hallgatni. Mark Twain egy ügynöknek írt levelet, aki hamis gyógyszert próbált eladni neki. Schultz Ádám fordítása. (A sorozat korábbi részei: Antoine de Saint-Exupéry)
1905 novemberében Mark Twainnek hamis gyógyszert próbált eladni egy ügynök levél és egy csatolt hirdetés útján. Az „Élet elixírjének” nevezett szerről azt állította, hogy többek között meggyógyítja az agyhártyagyulladást és a torokgyíkot is. Twain kislányát az előbbi, míg kisfiát az utóbbi betegség vitte el, és ebben az időben ő maga sem örvendett jó egészségnek, nem csoda hát, hogy kissé felindult levélben válaszolt a szóban forgó csalónak.
1905. november 20.
J. H. Todd
1212 Webster street
San Francisco, California
Tisztelt Uram!
A levele megoldhatatlan rejtély a számomra. A kézírása jó, és tekintélyes természetről árulkodik, de még az intelligencia csírái is felfedezhetők abban, amit ír - ugyanakkor a levél és a hirdetés bevallottan egy kéz műve. Az, aki a hirdetést írta, kétség nem fér hozzá, a legostobább ember, aki a bolygónkon él; ahhoz sem fér kétség, hogy egy idióta, egy harmincharmadik generációs idióta, idióták ősi, még a hiányzó láncszemig visszanyúló vérvonalának leszármazottja. Sehogy sem tudom megérteni, hogy származhat ugyanattól a kéztől a levél és a hirdetés. A rejtélyek izgatnak, a rejtélyek bosszantanak, a rejtélyek kimerítenek, és egy pillanatra mindig felszítják a lelkemet a rejtély forrása ellen. Pár pillanat alatt minden haragom elszáll, sőt valószínűleg imádkozni is fogok Önért; addig is azonban alig várom, hogy tévedésből bevegyen egy adagot a saját mérgéből; és lassan átadja magát a kárhozatnak, amire Ön éppúgy, mint csodaszer árus gyilkos társai könyörtelenül rászolgáltak, és amit vastagon megérdemelnek.
Adieu, adieu, adieu!
Mark Twain
