A szerelem egymást kergető változata

verespalne | 2009. október 30. |

A -
Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége

Fordította: Gálvölgyi Judit

Ulpius, 2004, 2006,
Athenaeum 2000 Kiadó, 2009

Kiadástól függően:

580 o, 584 o, 564 o.

 

Az időutazó felesége tényleg a legszebb szerelmes történet, amit valaha olvastam, bár alapvetően nem szeretem a leggel kezdődő könyvméltatásokat. Nincs az a kőszív, akit ne indítana meg Clare és Henry szerelme. Nem a Romana-, Júlia- vagy Tiffany-féle Kurtz-Mahler romantikára kell gondolni, hiszen Niffenegger könyve már címében is jelzi, hogy miben tér el a hagyományos, romantikus-szerelmes regényektől.

Egyrészt időutazós, tehát végülis science-fiction, főszereplője, Henry DeTamble genetikus rendellenességgel született, számára is váratlanul időnként, időről-időre, néha kiesik az időből, és a saját múltjában vagy a jövőjében találja magát. Másrészt egy feleségről szól, tehát a regény ott kezdődik, ahol a legtöbb szerelmes regény véget ér, és végül egy házasság mindennapjairról. Ennél unalmasabbat elképzelni sem lehet: Henry és Clare magától értetődő természeteséggel szeretik egymást, az igazi, nagybetűs, megkérdőjelezhetetlen Szerelem fűzi őket össze, és semmi mást nem szeretnének, csak együtt lenni. De Henry ugyebár időutazó, ami nagyon menőnek hangzik, de a legkevésbé sem az, a legváratlanabb időpontokban eltűnik a számára fontos jelenéből, és egy őt befogadni képtelen idősíkokban találja magát teljesen kiszolgáltatva.

Niffeneggert a saját nagyszüleinek szerelme ihlette meg: nekik is ajánlja könyvét, nagypapája idejekorán elhunyt, később nagymamája nem ment férjhez újra, negyven éven át élt magányosan, a szerelme nélkül, vagyis lélekben vele. A Clare és Henry közötti kapocs megfogalmazhatatlan: a tökéletes páros, Henry tette Clare-t azzá, akivel le tudja élni az életét, és Clare tette Henry-t azzá az emberré, akibe oly fiatalon beleszeretett. Tökéletes kiegészítői a másiknak, szeretik, tisztelik egymást - és a lehető legkispolgáribb életre vágynak, házra, gyerekre, karosszékre, nyugis estékre, a családi otthon melegére. Szóval igen, létezik igaz szerelem, de csak az egymást kergetős, boldogtalan változata - erről szól Az időutazó felesége.

A népszerű, olvasmányos, lektűrkönyvek stílusában - Az időutazó felesége igazi bestseller, tehát nem irodalmi megformáltságáért szeretjük, hanem azért a keresetlen egyszerűségéért, ahogyan képes egy ennyire elkoptatott témáról, mint a szerelem, érdekesen és megkapóan írni. Nyilván ebben nagy szerepe van az időutazás motívumának, és bár Niffenegger könyve ettől számít  science fictionnek, természetesen nincsenek benne űrhajók, vagy nagy tudományos elméletek. Ahogyan a szerelmi szál is teljesen magától értődő, úgy Henry időutazásai sincsenek túlbonyolítva. Tapasztalaton szerint éppen ez okoz nehezséget a sci-fi felől közelítő olvasóknak, a regény első fejezete (Az időn kívüli ember) szemlátomást azt a célt szolgálja, hogy otthonosan mozogjunk a regény időutazásainak világában, holott szimplán annyiról van szó, Henrynek van egy lineáris élete, amely egy idő után Clare-rel párhuzamosan fut, és amelyből időnként akarata ellenére kiesik, és olyankor hosszabb-rövidebb ideig a saját múltjában vagy jövőjében létezik. Henry képes saját magával találkozni, ám nem képes megváltoztatni az egyszer már megtörténteket - ezt az egyszerű szabályt kell elfogadni ahhoz, hogy felhőtlenül szórakozzunk.

A regény szerkezete nem lineráis, inkább az érzelmi ív mentén halad: egyre sötétebb lesz, míg a végén tisztul ki igazán. Azért fogalmaztam ilyen ködösen, mert nem szeretném lelőni a könyv befejezését, de nyilvánvaló, hogy ha Henry képes a jövőben járni, akkor előbb-utóbb, akaratlanul is tudomást fog szerezni arról, hogyan fejezi be életét, a meglesett lottószámok, a szűzen megismert feleség, az együtt tölthetlen idő mellett ez is egy szomorú következménye az időn kívüliségnek. Ami történt megtörtént, és amilyen szörnyen kegyetlen ez a mondat, olyan egyszerű is: Clare és Henry elfogadja az elkerülhetetlent, és ami pokollá tette a közösen eltöltött időt, éppen az fogja megszépíteni azokat hosszú-hosszú perceket, amit Clare-nek magányosan kellene eltöltenie. (A regénynek ezt az egyetlen dolgot tudom felróni, éppen emiatt a behálózottság miatt, a háromnegyedénél már pontosan lehet tudni, hogy mi és hogyan lesz a befejezése.) Azt mondtam, hogy Az időutazó feleségéből nem lehet mondatokat idézni, mert nem abban rejlik a szépsége, de mégis, idemásolom a regény előhangját. Regényt kezdeni tudni kell, meg kell találni a megfelelő első mondatot, és Niffeneggernek ez sikerült.

"Nehéz, amikor az ember itt marad. Várok Henryre, és nem tudom, hol van, nem tudom, hogy van. Nehéz annak, aki marad. Elfoglalom magam. Úgy gyorsabban telik az idő. Egyedül fekszem le, egyedül ébredek. Sétálok. Addig dolgozom, amíg elfáradtok. Nézem, hogyan játszik a szél a szeméttel, amely egész télen a hó alatt lapult. Minden egyszerűnek látszik, amíg az ember el nem tűnődik rajta. Miért fokozza a szerelmet a távollét? Réges-régen a férfiak tengerre szálltak, és az asszonyok vártak rájuk, a víz partján álltak, lesték a parányi hajót a láthatáron. Most én várok Henryre. Nem a maga akaratából tűnik el, és minden előzetes figyelmeztetés nélkül. Várok rá. A várakozás minden perce egy évnek, egy örökkévalóságnak tetszik. Minden perc olyan lassú és áttetsző, mint az üveg. Minden percben megannyi végtelen mozdulat várakozik. Miért ment oda, ahová nem követhetem?"

Az időutazó feleségét is utolérte a végzete, és készült egy, a könyv körülbelül negyedét feldolgozni képes, ám még így is szörnyen sokszor szívszorító adaptáció Robert Schwentke rendezésében, Rachel McAdams és Eric Bana főszereplésével. Talán, talán, ha nagy szerencsénk lesz, készül belőle minisorozat. Ez az előzetes:

Ez pedig a film zenéje, a Broken Social Scene játssza a Joy Division megunhatatlan slágerét, a Love will tear us apartot.

Interjú az írőnővel 2006-ból

Interjú az írónővel 2008-ból

Isolde olvassa Az időutazót

Isolde olvassa Niffenegger új regényét

Az időutazó feleségének olvasóköre a Könyvkolónián  

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!