A Margó Könyvek podcastsorozatban a Helikon Kiadóval közösen és a Kreatív Európa program támogatásával megjelentetett 18 Margó Könyv apropóján beszélget a két házigazda, Szeder Kata vagy Valuska László a vendégeikkel. A legújabb epizódban Sára Gergely, művésznevén Gege vagy 6363 rapper, zenész, producer, a kortárs rapszcéna egyik meghatározó alakja mesélt a karrier és a magánélet kérdéseiről, függőségekről, kívülállóságról és a zene szeretetéről (a korábbi adásokat itt tudjátok meghallgatni: Rainer-Micsinyei Nóra, Szél Dávid, Nyáry Luca, Ott Anna, Marton Krisztián, Reisz Gábor, Pető Péter, Székely Kriszta, Mérő Vera, Szentesi Éva, Valuska László).
Az adás alapját Andrei Dósa Füveskert című regénye adta, amiben egy hatfős társaságon keresztül mutatja be a szerző, hogyan találja meg mindenki a saját számítását az életben. Persze, ez nem olyan egyszerű: a kötetet a menekülés, az elvágyódás és a kétségek határozzák meg. A regény a Margó Könyvek sorozatban debütált még 2023-ban, akkor hét könyve is volt, és interjút készítettünk a szerzővel. Nem mellesleg Dósa újabb regénye is megjelent nemrég Sok erő és egy csipetnyi gyöngédség címen.
Mit tud kezdeni magával egy generáció, ha csak menekülni akar?
A Füveskert lapjain többször is előkerül a szerhasználat, főleg a füvezés, de ez már a kötet borítóján szereplő véreres szem miatt is nyilvánvaló lehet. A beszélgetés elején Gege megosztotta, hogy kifejezetten tartott ettől a könyvtől, mivel már több olyan ifjúsági regénnyel volt dolga, amelyben túl elnagyoltan rajzolják meg a droghasználatot. Viszont már az elején kellemesen csalódott a regényben, mert őszintének tűnt számára.
Érezni a regényen, hogy saját tapasztalatból van megírva” – mondta.
Valuska László hangsúlyozta, hogy ezek a történetek, mint a Füveskert vagy akár a Trainspotting, sokkal többről szólnak, mint a drogozás. Bennük elsősorban egy generáció problémái, útkeresései jelennek meg. Gege szerint ez tökéletesen ki is rajzolódik ebben a könyvben, mivel az 5-6 karakter, akiket megismerünk a történet alatt, mind nagyon különböző életet élnek, mégis a szerhasználat közös cselekvésükként jelenik meg, ahol kapcsolódni tudnak. Ez azonban sokszor rizikós lehet.
Én is többször részt vettem hasonlóban, és észrevettem, hogy ennek van egy céltalansága.
Hogy valójában nem azért járunk össze, hogy csináljunk valamit, vagy együtt töltsük az időt, hanem ez egy menekülési útvonal” – osztotta meg a tapasztalatait a rapper.
A zene nélkül minden más lenne
A beszélgetés egyik fontos témája a karrier volt: Gege úgy érzi, hogy nem tudna a zene nélkül élni. Az alkotás az identitása alapját adja, sőt úgy látja, hogy ha egyszer eljönne az a pont, hogy nincs megelégedve a zenéjével, és abba kellene hagyni, akkor valószínűleg teljesen megváltozna a személyisége.
Nem tudom elképzelni, hogy a rap nélkül érdekes legyek” – mondta.
Gege arról is mesélt, hogy korábban az alkohollal és a droggal is volt olyan élménye, hogy túlságosan is nagy hatással van a személyiségére, és egy idő után már nemcsak fizkai, hanem mentális befolyást is érzett. Két éve viszont már egyáltalán nem fogyaszt alkoholt, ez pedig szintén a zenei szakmának köszönhető.
Úgy érzi ugyanakkor, hogy a szakma nagy nyomást gyakorol rá, főleg azért, mert az okostelenfonok világában már nemcsak a színpadon kell produkálnia magát, hanem akár a backstageben is.
„Azzal hogy absztinenciát gyakorlok, tudatosabban tudok figyelni, hogy mik azok a dolgok, amiket szeretek megcsinálni (…), és mikor kell azt mondanom, hogy most nem szerepelek, mert a fellépésre akarok készülni” – mondta a zenész.
Tudatosan kívülálló
A zenész az adásban arról is mesélt, hogy a karrierjében tudatosan választotta a kívülálló szerepét, mivel több különböző közösségben is kipróbálta magát, de egyikben sem érezte azt, hogy odaillene. Így sem költőként, sem popzenészként, sem „bőgatyás” rapperként nem találta a helyét, inkább a maga útját választotta:
„Amit én csinálok, az nem a nagyközönség által preferált popzene, de még rappzene sem különösebben. (…)
Amikor lementem a bőgatyás rapperek közé, ott sem éreztem magam bőgatyás rappernek” – fogalmazott.
Ennek valószínűleg az lehet az oka, hogy gyerekként más behatások érték, mint a többi rappert. Így például ő nem lakótelepen nőtt fel, helyette viszont sokat olvasott. Ez a zenéjében is tetten érhető: sokat tanult Weöres Sándortól a zene és a szöveg kapcsolatáról, de Parti Nagy Lajos posztmodern nyelvjátékaiból is merített.
Az adásból továbbá kiderül, hogy:
- Miért ír kétszer annyit Gege, mint ami végül bekerül a számba?
- Hogyan szerezték meg Jancsó Miklóst egy klippforgatáshoz?
- Van-e magyar raphagyomány?
- Mit élvez a legjobban Gege a szövegírásban?
- Mit jelent Gege számára az apaság?
