„Már az első pillanattól úgy gondoltam, futballistát nevelek a fiamból. Azért láttam értelmét, mert amint két lábra állt, a labda körül tekergett. Ebből azt szűrtem le, ezt élvezi, ezt szereti. A labda szerez neki örömet” - mondta Zsolt, Szoboszlai Dominik édesapja, aki ennek a könyvnek az elbeszélője.
A 24 Extra és az Animus Könyvek gondozásában jelent meg a Szoboszlai-sztori, amelyben a 24.hu újságírója, Kálnoki Kis Attila az apa és edző, Szoboszlai Zsolt perspektívájából mutatja meg, hogy a jelenlegi legnevesebb, legértékesebb és legismertebb magyar sportoló, Szoboszlai Dominik hogyan jutott el a nemzetközi futball élmezőnyébe. (A Szoboszlai-jelenségről, a fociról, a képzeletről és a könyvről is podcastoltunk Pető Péterrel, a 24.hu főszerkesztőjével - a szerk.)
A 33, maximum 10 oldalas fejezetben E/1-ben fogalmaz az idősebbik Szoboszlai, és végig tegezi az olvasót a kötetben. Ez a közvetlen hangulat és a rengeteg sztori teszi olvasmányossá és gördülékennyé a szöveget, ami
egy nagyívű sikertörténet hátterét beszéli el a rengeteg munkáról, apa-fia kapcsolatról és kitörésről: a futballkultúrából és a mentalitásból egyaránt.
Mindegyik fejezet elején a popkulturális idézeteket kapunk: többek között Esterházy Péter és Mándy Iván focis mondataival találkozhatunk, de van idézet Woody Allentől, A Keresztapa, a Rocky és a Becstelen brigantyk című filmekből is.
Smirglis stílusú apa
Ha már Esterházy Péter: Szoboszlai Dominik menedzsere, az EM Sports alapítója, Esterházy Mátyás a 2016-ban elhunyt író unokaöccse, korábbi focikapus, akit EP beleírt többek között az ebben a kötetben is citált Utazás a tizenhatos mélyére című focis művébe. A Szoboszlai-sztori szerkesztője Gazdag József, akinek az Egy futballfüggő naplójából című tárcakötetét éppen Esterházy Péter mutatta be a 2015-ös Könyvfesztiválon. A kassai születésű Gazdag ráadásul évtizedek óta elhivatott Liverpool-szurkoló.
Az első két fejezetben megismerhetjük az apa saját történetét, tragikusan alakuló gyerek- és fiatalkorát, hogy 14 éves korára árva lett. Ez is lehet a magyarázata annak, hogy self-made manként a focista és edzői karrierje tapasztalataival maga kezdte el edzeni fiát.
„Ahhoz, hogy megértsd, hogyan sikerült a fiamnak a magyar futballvalóságból a Premier League csúcsára jutnia, s két év alatt húzóemberré válnia a Liverpoolban, előbb meg kell ismerned a családi hátterét. Hogy honnan érkeztem én, milyen mélységekből, s hogyan vértezett fel az élet a szükséges emberi és futballszakmai tapasztalattal, s hogyan faragtak az évek azzá a gránitszilárdságú, gyakran smirglis stílusú, de önazonos szülővé és edzővé, aki ma vagyok” – jegyzi meg Szoboszlai Zsolt.
Erre a szigorra, fegyelemre és nagy elvárásokra kapunk példákat a szövegben. Ezekben közös, hogy az apa, egyben edző mindenből versenyt csinált, amiből csak tudott fia képzése során.
Ha Dominik teljesítette az előírt feladatot, elérte a kitűzött célt, akkor járt csak a jutalom, mondjuk egy gombóc fagylalt. Arról már máshol nyilatkozott korábban Szoboszlai Dominik, hogy mással nem működtek volna ezek a módszerek, csakis apa és fia között.
Gombócleső utca, Székesfehérvár
Domi már 4-5 éves korától napi 4-5 órát eltöltött a pályán – végig labdával a lábán. A sok gyakorlás, az édesapjával és az önmagával való versengés eredményeképpen a technikája 5-6 (!) esztendős korára olyan szintre fejlődött, hogy amit elképzelt, azt éles szituációkban is simán meg tudta csinálni.
Ezt szervezett körülmények között a három focista édesapja (Szoboszlai Zsolt, Bolla László és Molnár Csaba) által alapított Főnix Gold utánpótlás-nevelő klubnál tette, a beszédes nevű Gombócleső utcában Székesfehérváron, ahol 15 éves korukig foglalkoznak a gyerekekkel.
A szülők nevei ismerősek lehetnek: a Rapid Wien futballistája, Bolla Bendegúz együtt játszik Szoboszlai Dominikkal a magyar válogatottban, a már visszavonult Molnár Dominik az NB II-ig jutott. Mindhárom alapító fiából profi labdarúgó lett, közülük ketten nemzetközi szintre is léptek.
A magyar labdarúgás a rendszerváltás óta nem termelt ki nemzetközi szintű klasszist. A gyakorlatilag családi egyesületként működő Főnix ezért is indult el a fősodorral ellentétes irányban, máshogyan edzettek ott, többet és intenzíven dolgoztak az edzők és a játékosok.
„A Főnixet azért alapítottuk, mert az elvégzett munka mennyiségében és minőségében hiszünk. Nem tudjuk elégszer ismételni: tökmindegy, hogy zongorázol, hegedülsz, falat mászol, kézilabdázol vagy futballozol, ha megfelelő alapképességeid vannak, és 5-18 éves korod között tízezer órát foglalkozol vele, akkor annak a tevékenységnek a mestere leszel. Domi beletette a tízezer órát”
– írja az idősebbik Szoboszlai.
Dominikot sem a rendszernek köszönhetjük, hanem a korán elkezdett unortodox apai és edzői módszereknek. „Mentem a saját fejem, a saját szakmai elképzelésem után” – folytatja a családfő. Amiről pedig bevillanhat Mészöly Miklós jelmondata: „fejjel a falnak, s az ütött résen tovább”.
Felnövéstörténet
Jó szerkesztői döntés volt, hogy a könyv kétharmada a liverpooli szerződés megkötéséig vezeti végig az olvasókat az odáig vezető úton, hiszen a kezdeti időkről, Dominik gyerekkori, tinédzser időszakáról van a legkevesebb információnk. Salzburgban láthattuk őt a Bajnokok Ligájában szerepelni, az RB Leipzigben és a Liverpoolban meccsről meccsre követhetjük játékát.
A kötet ennek megfelelően addig a legérdekesebb és legizgalmasabb, amíg eljutunk a Liverpoolig. Ott némileg leül az addigi magas színvonal, lelassul a road movie sebessége, de érdektelenné azért nem válik. Még az elmúlt két évből is megtudunk olyan információkat az edzőiről, Jürgen Kloppról, Arne Slotról és Marco Rossi szövetségi kapitányról, illetve a játékos magánéletéről, amelyeknek eddig nem feltétlen voltunk birtokában (vagy éppen nem is akartunk, mint hogy Dominik lánykérése és esküvője a Gresham-palotában történt).
Szülők a tréningen: verseny az apákkal
Szoboszlai Zsolt a Főnixnél a szülőket is bevonta a kisgyerekek képzésébe, ők is pályára léphettek az edzéseken. Amikor a gyerek tanítja a szülőt, azt jelenti, hogy teljesen beépült az agyába a mozdulatsor. Konkrét edzésfeladatokról és a fejlesztési céllal hozott szabályokról is olvashatunk, amelynek köszönhetően előnyt szerezhettek a velük egyidősekhez képest az ott nevelkedett focistapalánták.
Szemléltetésül, hogy miért is tarthat ott Szoboszlai Dominik, ahol: heti nyolc edzéssel telt számára az általános iskola, plusz egyéni képzéseken is részt vett. Ezeken Dominik mindig rátett egy lapáttal, így kitolódott a monotóniatűrése és a koncentrációképessége határa, ezért képes a 92. percben is jó döntést hozni.
A technikai tudásbeli fölény mellett mindig óraszámelőnyben volt a kortársaihoz képest.
Édesapja szerint Dominik 14 évesen kinőtte a korosztálya és a magyar foci kereteit is, éppen ezért a továbblépéshez külföldben gondolkodott. Felismerte, hogy más közeg kell fia fejlődéséhez, ugyanaz a szigorú következetesség, mint a Főnixben, de már Nyugaton.
„Találtam egy világsztárt”
Itt lépett be a képbe a cikk elején már említett Esterházy Mátyás, aki 2014 októberében látta először játszani későbbi védencét. Majd azt mondta róla otthon a feleségének, hogy „találtam egy gyereket, aki világsztár lesz”. Az ő segítségével jutott el Salzburgba, és 15 évesen elköltözve magyarországi otthonából már az ottani akadémián edzett a fiatal középpályás.
Ottani edzője, Marco Rose (aki később Lipcsében is a trénere volt) megkeményítette, profit képzett belőle a pedagógiai módszereivel. Szoboszlai 2018-ban, mindössze 17 évesen mutatkozott be az osztrák első osztályban a Red Bull Salzburg mezében, 2019 tavaszán, 18 esztendősen pedig debütált Marco Rossi magyar válogatottjában is.
Roséhoz hasonlóan Jesse Marsch is edzette őt Salzburgban és Lipcsében is, utóbbi helyen viszont Domenico Tedesco alig számolt vele. Amíg a német és az amerikai szakember csak dicséretet kap Szoboszlai Zsolttól a kötetben, a német-olaszt komoly (és jogos) kritikával illeti.
„Önjáróvá vált”
A lipcsei teljesítményével megérett a szintlépésre, a Liverpool kifizette érte a 70 millió eurós kivásárlási árát. Még a kötet prológusában olvashatjuk, hogy az apa egy köztes lépcsőfokot támogatott volna szívesebben a Leipzig és a Liverpool között, de Dominik hajthatatlan volt, és menedzserével közösen meggyőzte őt, így beleállt ő is.
Az angol klubnál komplex játékossá fejlődött, bármilyen poszton megoldja a feladatát. Klopp már a letámadások indítását is rábízta bizalma jeléül. A német utódja, Slot is alapemberként számol vele, nagyobb szabadságot biztosít számára, a jelenlegi idényben a szakértők és az adatok alapján csapata három legjobb teljesítményt nyújtó játékosának egyike, ha nem a legjobb. Szakmai kérdésekbe már évek óta nem szól bele Szoboszlai Zsolt:
„23 éves volt, amikor a Liverpoolba szerződése után elengedtem a kezét. Önjáróvá vált.”
Megtudhatjuk, hogyan élték meg a szülők az áprilisi Liverpool-Tottenham mérkőzést a helyszínen, amelyen bajnok lett a Pool – és így fiuk is, első magyarként megnyerve a Premier League-et. Azon a napon újra gyerek lett az ünneplő Domi. „Ez az öröm, a véget nem érő mosoly, a csillogó szeme arról árulkodott: megérte.”
Öt kedvenc idézetünk a Szoboszlai-sztoriból
- „A sport és a futball alaptörvénye arról szól, hogy az jut előrébb, aki képes kilépni a komfortzónájából, és folyamatosan küzd a helyéért.”
- „Soha nem érdekelt a számszerűség. Engem a hogyan érdekelt.”
- „Soha nem a gyerekekkel kiabáltam, hanem a gyerekekért.”
- „Mi nem azért fogadtuk el a Salzburg ajánlatát, mert azt vártuk, hogy ott majd labdazsonglőrt nevelnek Domiból, hiszen tudtuk, hogy már az. Mi azt akartuk, hogy megtanulja mindazt, amit a magyar futballközeg már nem tudott adni neki. Mindazt, ami a nyugati futballkultúra része. Azt a munkamorált, pontosságot, feszességet, ami a profi klubok sajátja.”
- „A fiam olyan, mint egy angol telivér. Kitágul az orrlyuka, amint pályára lép. Sosem ugrik el a feladat elől, kifejezetten szeret versenyezni – és utál veszíteni, bármiről is legyen szó. Ezért is alkalmas kapitánynak.”
Címlapkép: Facebook.com/LiverpoolFC